Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

hogy a kormánytól iparunk felvirágoztatására irányuló ezen kedvező eszközt ragadják meg ; terményeiket és iparcikkeiket küldjek be ; mert ezáltal' azoknak kelemlőségéi s a maguk javát mozdítják elő. Zaia-Apati 1888. junius 23-án Junius a vizsgálatok hónapja. Városi vizsgálatok­ról szólnak a lapok is, értesítenék a tanulók szellemi eredményéről, ami kétségkívül az ügybuzgó tanítói kar törekvésének és fáradozásának tudható, akik fölfogva nemes pályájuk magasztos hivatását, a rájuk bízott gyermekek vallás-erkölcsi oktatását, nevelését átveszik, vezetik és eredményre juttatják. De figyelembe kell vennünk, hogy váró i helyen a tanköteles gyermekek iskolába járása rendi s s igy a tananyag folytonos, minden félbeszakítás nélküli tanítása által a tanítók működése inegkönnyittetik. De nem igy van ez a falusi iskolában. Hogy mily nehéz munkába kerül ily helyen a 10 hónapi rendes iskoláztatás érvényesítése, tudják mind­azok, akik közelebbről vannak érdekelve; s a falusi iskolába járás hiányosságának szemtanúi. Csodálkoznunk kell tehát, ha egy oly falusi isko­láról teszek említést, ahol a tanulók egész éven át lá­togatták az iskolát. Ily iskola jeles eredményű zárvizs­gálatán voltam jelen. E hó 23-án a zala-apátii iskola tartott zárvizsgá­latot, amely alkalommal tapasztalást szerezhettem arról, mit tehet a tanügyért lelkesülő buzgó tanító, ha szívvel lélekkel fog a gyermekek nevelés-oktatásához. Hogy itt a gyermekek "iskolába járása oly pontosan keresztül volt vihető 10 hónapon át, ez egyenesen az iskola de­rék elnökének ft. Gyürkis Anaklét lelkész urnák érde me, aki karöltve a tanító urakkal, mindent elkövetett a tanügy virágzására s igy ezeknek érdeme-, hogy szak­avatott tanításuk által jeles eredményt mutathattak föl. Az érdemet méltatjuk és nem mondjuk dicuéret­ből, hogy a zala-apátii tanító urak: Herbely Antal és Voszátko Antal oly eredményt értek el tanításukkal, hogy bármely városi elemi iskola vizsgálatával verse­nyezhetne. Csak egy körülményre hivatkozom, amely eléggé biztosítja ezen tanító urak szakavatott tanítását. (3 méltósága Vaszary Kolos főapát ur ittléte alkalmával meglátogatta az iskolát, s ez alkalommal hangoztatta eme elismerő szavakat: „Ily szép feleleteket még nem hallottam"; pedig ő méltósága a gyermekeket maga kérdezte ki a tartárgyakból. — A gyermekek szép feleletei a mostani vizsgálaton bámulatba ejtettek. Látni kellett volna az ott levő iskolaszéki tagokat, mint csu­díílkoztak a feleleteken, amelyeket minden fenakadás nélkül mondtak a tanulók. Minden egyes tantárgyból kiállották a próbát. Méltán hívhatjuk föl a szakkörök figyelmét eme iskolára, ahol oly pompásan fejlődik a tanügy s az eredmény minden kritikát kiáll. Szépen fölfogják tehát az ügybuzgó tanitó urak magasztos kötelmeiket, szívvel-lélekkel vezették a gyer­mekek nevelését, a melynek célja : a gyermek eszét fej­leszteni, hogy képes legyen fölismerni az igazat: szivét kiművelni, hogy az erkölcsi jót tehesse; jellemét szí lárditani, hogy ereje legyen a jóban állhatatosan megma­radni. Eme elvek ugy látszik megvalósítva vannak itt. Midőn ezen föntiszíelt urak érdemeit méltatjuk és az iskolai vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozzuk, azt azért teszsziik, hogy egy némely úriembernek a falusi iskolákról táplált véleményét megcáfoljuk ; mert tapasztalás után mondhatom, mily kedvezőtlenül szoktak a falusi iskolákról nyilatkozni. Jöjjenek el egyszer az ily elfogult urak és szerezzenek meggyőződést az itteni viszonyokról. Bizony-bizony, sokan tanulhattak volna azokból a szép feleletekből, a melyeket itt hallottak. Adjon az Isten minden községnek ily ügybuzgó tanférfiakat, s akkor a gyermekek valláserkölcsi neve­— Legyen most már t. Collegám meggyőződve róla, hogy inennyasszonyom nélkülözheti önt, miután vőlegénye és orvosa egy személyben van közelében, íme! ez jutalma fáradozásáért mondá egy csomó bankjegyet kezeibe nyomni igyekezve - remélem, meg lesz vele elégedve? A rákövetkező pillanatban a bankjegyek széjjel röpködtek a szoba szőnyegén. Bodrogi odalökte azokat Jonathán lábaihoz s dühoseu állt meg oly fenyegető szigorral arcán gúnyosan mosolygó ellenfele előtt, hogy ez egyszerre, mintegy önkénytelenül a közelében állő szék mögé hátrált, s magát ott védelmi helyzetbe tette. — Ezt a megbántást én Öntől, mint e hölgy vőlegényétől épen nem érdemeltem — szólalt meg a nemes felhevüléssel arcán Bodrogi. — Ha kötelességemet nem minden önzetlenségtől menten teljesítettem is, nem 8zámitottam én másra, mint egy hálát adó szóra ezen hölgy ajkairól. - S ön csakugyan csak azt várta volna? — kérdé a midasfülü. — Isten engem úgy segéljen, hogy betegem felől nem tudtam eddig mást, mint hogy ő Dalmady Lilla Százlakról, s csupán hála szavai után voltam bátor áhítozni. — No, ez bizony háládatlan igyekezet volt mondhatom nevetett Jonathán. Mert Lilla nagysám tehetetlen arra, hogy valakinek köszönetet mondjon, mire pedig ezt valósággal megtehetné, nem sok öröme lesz benne, mert akkor már nőin leend. - Nem értem Önt! — Mi az! - Mit mond? kérdi szívszorongva Sándor. Beszéljen érthetőbben az égre kérem ! — Na, na! csak lassan a testtel! Hiszen úgy is tudja, hogy ez a hölgy néma. Hét vagy nyolc éves lése ős oktatása a kellő eredményt fogja létre hozni s nem lesz okunk panaszkodni holmi tanügyi mizériák ellen. Egy jelentőit. Tanoncmunkakiállitás A zala egerszegi ipartestület által rendezett ta­noncmunkakiállitás junius hó 24 én nyittatott meg. A rendező bizottság elnöke főtisztelendő Balaton Józset esp. plébános ur lelkes szavakkal üdvözlé a nagyszámban megjelent vendégeket, felhivá a jelenlevők figyelmét kelet hátramaradt iparára és azon reményének adott kifejezést, hogy az összekapcsolt keleti vasutak lehetségessé teszik majd, hogy iparunk és kereskedel­münkkel behatolhatunk kelet szivébe, hol oly téri szer­zünk iparcikkeink elárusitására nézve, mely kiapadhat­lan anyagi lorrást biztosít részünkre. Kifejté továbbá, hogy a kiállított tárgyak ízléses volta mindenkép bizo­nyítja, miszerint tanoncaink gyakorlati kiképeztetésére kellő súly lekiettetik és kéré az ipartestük-tet odahatui, hogy az összes tanoucok köteleztessenek a kiállításban való részvételre, mivel csakis akkor lesz az eredmény aránylagos az ipartestület kifejtett ügy buzgalmával és csakis akkor lógja a kiállítás az egységes, fokozatos haladást kellőképen feltüntethetni. A lnálhtást a megnyitástól a bezárásig számos vendég látogatta a város mindenrendü osztályából, bizo­nyítja ezzel azt, hogy városunk polgársága kellő mél­tánylással viseltetik az iparos ügy iránt és ha valami jótékonyan hathat iparunk emelésére nézve, ugy az bizonyára nem lehet más, mint a nagyközönségnek meleg érdeklődése, az értelmiségnek az iparos osztály iránt tanúsított méltánylása és anyagi támogatása. A kiállítás 27-én d. u. U órakor záratott be. A rendező bizottság elnöke köszönetét fejezé ki a tekin­tetes városi képviselő testületnek a tanoncok jutalma zására megszavazott összegért, nemkülönben az egyes iparpártolók közül azoknak, kik ncmesszivü adoiná nyaikkai az ifjúság buzdításához hozzájárulni szíves­kedtek. Elismerését fejezé ki az ipartestület lankadást nem ismerő buuzgalmáért és tevékenységeért, uemkü­lönben a tantestület által felmutatott szép eredményért. Az iparosokat vállvetett munkára, egységes törek­vésre, összetartásra és egyetértésre hívta tel, a kiállí­tást bezártnak nyilvánitá. A város által a muukakiállitásnál jutalmakra ki tűzött 40 trtból a bíráló bizottság határozata alapján a következő növendékek részesültek jutalomban : Íj Bőr­iparból : Fehér Sándor 3 frt, Kiss Sándor 2 frt, Fatér Ferenc, 1 Irt, Vörös Józset 1 frt, Bita Józset 1 frt; 2) Faiparból : Fábián Ferenc 3 • frt, Bencze István 2 frt, Lendvay Bál, Plesse Antal, Török József, Tölli István, Laczó Gábor 1—1 frt; 3) Vasiparból: Dömötör György 3 frt, Eberhart János 2 frt, Hadnagy Sándor, Holi J euő, Végh Ferenc, Horváth Gábor 1 — 1 frt; 4) Szövetiparból : Mayer Sándor 3 frt, Kolin Hermán 2 frt, Veiner Ferenc 1 frt; 5) Vegyesiparból: ifj. Hárd Ferenc 3 frt, Németh Károly 2 frt, Varga Ferenc 1 frt, Siuger Tóbiás 1 frt. Balaton József esperes úr adományából szorgalom erkölcsi viselet és pontos iskolalátogatásért Lakatos Ist­ván 2 Irt, Bita Józset, Nagy Imre és Kovács József l-l frt jutalmat nyertek. Fangler István úr 1 f'rtnyi ado­mányát a számolás, szépírásban és általában tauusított szorgalmáért Lakatos István III. oszt. tanuló kapta. Kovács László úr 1 Irtnyi adományát az asztalos ta­noncok közül a rajzban kifejtett szép előmenetelért Lend vay Pál III. o. t. kapta. Kummer Gyula úr 1 frtnyi adományát szorgalom, jóviselet és pontos iskolalátoga­tásért liéfi Sándor I. o. t. kapta. A kiosztott jutalmak jótékony hatásáról felesleges megemlítést tenni, amily csekély mérvűek azok, annyira buzditólag hatnak az iparos tanonezra nézve. A kiosz­tás után elnök úr a tanoncokhoz fordulva, azokat mun­kásságra, becsületességre és vallásosságra buzdította, a korában nagy ijedtség következtében elvesztette beszél­hetési tehetségét. — Mi it ino-ond Ön ? kiált fel doctorunk rémült megdöbbenéssel. — Ez az isteni teremtés meg volna fosztva Isten legkiválóbb adományától, a szellem ama kincsétől, mely az embert az állattól megkülönbözteti ? ! — Kerülje kérem ezeket a megnevezéseket .• isteni teremtés" stb. stb. uiidőn velem, e kisasszony vőlegé­nyével beszél — mond egyszerre a defensivát íneg­megragadva s a szék mögül előre jövő Jouathan Lilla nagysám, mint saját magáról tapasztalhatja, elbűvölő szépséggel bir — ez tény. De e mellett mégis oly hibá­val is, melyért előbbeni tulajdonsága ritka férfiút tudna kárpótolni. Ez is tény tigy-e bár? Lilla érzi azt s még is háládatlan azon egyetlen iránt, ki a csinos külsőért elfelejteti önmagával, hogy szerelmének tárgya saját­képen csak nyomorék! — fejezi be méltó boszankodás­sal s mégis nagylelkű önfeláldozás hangján Stix ur. De hát ki kényszeríti önt arra, hogy nejévé tegye, a mint tette inennyasszonyává is kérdi hüledezve Bodrogi. — Hm ! — mond vállvonogatva a másik — Ön naivul kérdez. Hát ugyan ki kényszerithetne engem valamire, amit én magam is jónak nem látok ? Ah ! értem, Ont az érdek vezeti s ön a szeren­csétlen helyzetével visszaél ! —- szól megvetőleg Sándor. Az a szerencsétlen maga akarta igy, ő az, ki érdekből, számításból jutott hatalmamba. A tudat, hogy szépsége teljességében is hatástalan, mig beszédje bir­tokába vissza nem juthat, ifjú életének mérge boldog talausága. Összes törekvése, reménye csak odairánvúl, ez mindennapi imája s lelkének meggyőződése rög­eszméje! Egy kétségbeesett pillanatában esküvel Ígérte, hogy annak fog nejévé lenni, a ki őt kigyógyítja. vendégeknek pedig a szíves érdeklődésért a bizottság ne vében köszönetét fejezé ki. Kovács Károly polgármester úr kifejezést adott nagy örömének attélett, hogy városunk iparosai oly ha talmas támogatót nyertek a főtisztelendő úrban, kinek jövőre is az iparügyet a legmelegebben ajáulá. Meskó József ipartestületi elnök úr köszönetét fejezé ki az ipartestület nevében úgy a város tek. képv. testülete, főtisztelendő Balaton József esperes úr, mint mindazoknak, kik a kiállítást megtekinteni és a jutal utazásokhoz nemesszivű adományaikkal hozzájárulni kegyeskedtek. Az eredményre vonatkozólag szíves el­nézését kéré a nagyérdemű közönségnek, mivel a kez­detleges nehézségeket tekintetbe kell venni, azonban reményli, hogy a közel jövőben e kiállítások teljesen megütik majd a várakozás mértékét. A határidő üzlet ellen. A soproni kereskedelmi és iparkamara a börzei ha­táridő üzletek korlátozása tárgyában a következő felterjesz­tést intézte a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz : „Nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelem ügyi m. kir. minisztérium ! A gabona batáridőüzlet az utolsó évek folyamán Magyarországon aránytalanul nagy mérveket öltött, ugy hogy jelenleg már oly körök is sűrűn foglalkoznak ezen üzlettel, a kiknek eddig a gabonakereskedéshez mi közük sem volt. A határidőüzletnek ezeu aránytalan s egészségte­len elterjedése onnan ered, hogy Budapesten, főkép pe­dig Bécsben egész sora keletkezett s keletkezik még naponta azon cégeknek, kik kizárólag a gabonahatár­üzletre vetik magukat s ügyfelek szerzése céljából uta­zóikkal elárasztják az országot, mely utazók határidő­kötéseik számára ép oly, ha nem nagyobb buzgalommal keresik a vevő közönséget, mint más utazók egyéb áruk számára. Hogy a gabona határidőüzlet ilyetén kiterjesztése sem a rendszeres kereskedelem igényeinek nem telel meg, sem annak érdekét nem mozdítja elő, azt ugy hisszük, felesleges hangsúlyoznunk. Ezenkívül szembeszökő azon nagy anyagi s erköl­csi veszély, melynek az értelmetlen s avatatlan közön­ség a tőzsdejátékra való ösztönzés s csábítás által, mert elvégre is csak e körül fordul meg a dolog, kitétetik. Ma ntár a gabona határidőüzlet, mint tőzsdejáték szinte járváuyszerü erővel lép tel. Oly egyének, kik ntég a közel múltban hivatásuk teljesítésében lelték életfeladatukat, s becsületes keresményük után, bár szerény viszonyok között, tisztességesen megéltek : nta a határidőüzleti játék ördögének rabjai s a határidő­üzletének látókörüket meghaladó süppedékes talaján kergeLik a tovareppenő vak szerencsét. Az áldozatok száma ennek kövstkeztéberi napról­napra növekszik s megdöbbentők azon összegek, me­lyek csak a mi kamarakerületünk területén, mely kü­lönben a bécsi házak üzeluieiuek leginkább ki van téve, a játékdühnek áldoztattak és áldoztatnak. E bajon segíteni kell, segíteni pedig oly módon, hogy a tőzsdei batáridőüzletnek, mint az ujabb kor for­galmi viszonyai természetszerű szüleményének korláto­zása nélkül, a laikus közönség kivonassék ezen lelket len üzérek és közvetítő házak hatásköréből.' E célból ntár is országszerte nagyobb szabású mozgatom indul meg a sopronmegyei gazdasági egye­sület kezdeményezésére. Kamaránk azonban nem csatlakozhatik ezt n moz­galomhoz. Nem csatlakozhatik pedig azon egyszerű okból, miután ezen mozgalom végcéljaként a gabonahatárüzlet teljes beszüntetését tűzte maga elé, s közvetítő indítvá­nyaiban is, ezen nézetünk szerint jelen forgalmi vizso­nyaink között íuellőzhetlen üzletágat, indokolatlan kor­látozásoknak kívánja alávetni. Szegény leányka ! — sóhajt fel Bodrogi egy titkos vágy, ébredő reménytől megragadva. Mivel néma­ságánál nem ismer nagyobb szerencsétlenséget, kész odavetni ifjú élete boldogságát: hisz ő igy is, ugy is boldogtalan! — — De hát — veti egy kis szünet múlva közbe: Ön még is igazságtalanul cselekszik, midőn önzésből felhasználja a kedvező helyzetet! Ily áldozat árán ön nem lehet boldog. Engem legalább csak a kölcsönös szerelem elégítene ki. — Csakhogy az ön s az én érzelmeim között az a különbség van, hogy míg önt csak boldog emberré tennék, engem gazdaggá is tesznek. El'ti ezt ? — Artem ! — mond Bodrogi — csakhogy ebbeli nyilatkozata egy csüppöt sem neveli ön iránt való tisz teletemet. Önt nem a leányka iránti szerelem, hanem nndok számítás vezet s ntég boldogtalanabbá fogja őt tenni ! Ez botrány uram 1 sőt biin, s én nem fogo u ezt megengedni. — No, ez ön tilalma nem nagy baj reám nézve, — nevetett Stix egész jókedvüséggel. — Tiltott önkénygyakorlás és hatalniaskocláaért följelentem illetékes helyen. — Csak rajta, ha tetszik ! Persze, nem méltóztatik tudomásával bírni azon reám nézve kedvező körülmény nek, miszerint oly iratok birtokában van szerencséin lenni, melyek minden idegen beavatkozás ellen védenek. Papirjaim rendben vannak. Hum bug! — kiáltá Bodrogi mindinkább neki­hevülve. A vöröshaju nem szólt, hanoin belenyúlt egyik zsebébe s kivett belőle egy összehajtogatott papirost, melyet nagy pathossal nyújtott át ellenfelének. (Vé e köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom