Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

VI. évfolyam. « Zala-Egerszeg, 1887. november 27. 48. szám. « A lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildtink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. magyar kisdedóvás ötven éves jobileuma. A magyar kisdedóvás f. hó 20-án örömünnepet ült, ötven éves fennállásának örömünnepét. Emelte az ünnepély fényét koronás Királyunknak jelenléte, ezzel is akarván a koronás fő elismerését kifejezni az országos kisdedóvó egyesület irányában, mely oly fontos missiót töltött be a múltban s van hivatva betölteni a jövőben. Kevés oly intézmény van hazánkban, mely zajtalan működése mellett oly meglepő eredményt mutatott volna fel, mint az országos kisdedóvó egyesület. SZÍVÓS kitartásának köszönhető, hogy napjainkban 500-nál több a rendes óvóintézetek és száznál jóval több a menedékházak száma, mely intézetek 60,000 kisded élete felett őrködnek K nyújtanak nekik gondos nevelést. S mindezen intézetek legnagyobb részben a nemzet filléreiből, önkénytes adakozás utján jöttek létre. Midőn a nemzet a kisdedóvás eszméjének diadalát üli, lehetetlen át nem látnunk, hogy ezen intézmény gyors elterjedését, folytonos megizmosodását kizárólag magasztos feladatának köszönheti. Ebben leli indokát azon élénk érdeklődés, mely a megyék közönségének egyetemében a kisdedóvás ügye iránt napról-napra mind jobban észlelhető. Amit hét vármegye egyhangúlag elhatározott, azt kell tennie mielőbb valamennyi vármegyének. Ha rendszeres kisdedóvodákat nem is állíthatnak tel egyszerre, ne legyen egy megyében se község legalább menedékház nélkül. Ezt követeli tőlünk nemzeti fenmaradásunk létérdeke. Jól tudjuk ugyanis, hogy a tudatlanság és nyomor mennyi ártatlan életet juttatnak már csirájukban pusztulásra úgy, hogv gyermekeink majd 50"„-ka kiskorában pusztul el a kellő gondozás hiánya miatt, 1'edig- fájdalom. nemzetünk számra nézve úgy sem nagy ; a meglevőből nem szabad egyet sem elvesztenünk. sőt ellenkezőleg annak fentartása érdekében elővigyázat- és gondoskodással kell kitartóan őrködn iínk. Menedékházak felállítását követeli tőlünk sürgősen nemzeti vagyonosodásunk érdeke. Mily sok nemzeti vagyon pusztul el oly tüzek által, melyeket a gondatlanúl elhagyott kisdedek vigyázatlansága okoz! Falvak, városok dőltek már ily magukra hagyott gyermekek vi<rvázatlansága által romhalmazokba. Ezt követeli édes hazai nyelvünk elterjesztése is, melynek ez legkönnyebb, legkényelmesebb s egyúttal legbiztosabb eszköze! A kisdedóvás ötven éves jubileuma kedvező alkalmul szolgál nekünk arra. hogy visszapillantást vessünk helybeli óvodánk múltjára is, amely óvoda hazánk egyik legrégibb óvodája. Azon hasznok, melyeket a kisdedóvóintézetek az emberiségre általánosan szintúgy, mint egyesekre árasztanak, már 184.

:5-ik évben arra birta megyénknek akkoron a zala-egerszegi kaszinóban legnagyobb részben egyesült és egyiitt volt tagjait, hogy elhatározták, miszerint aláirás utján városunkban kisdedóvodát alapítanak. Az aláirás meglepő eredménynyel végződött úgy, hogy a kisdedóvoda fennállása biztosíttatott anynyira, hogy 1847-ik évi szeptember 1-én az intézetet már megnyitották s ez idő óta, tehát 40 éven át áll fenn. Kevés kisdedóvoda rendelkezik oly szép vagyonnal, mint ezen intézet. Eltekintve ugyanis a rendelkezésére álló ház értékétől, vagyona kamatozó kincstári és magán kötvényekben és készpénzben meghaladja a 12000 forintot. Bár ezen összeget jelentékenynek mondhatjuk, tekintve, hogy csak a kamatok fordíthatók az intézet fentartására, ez évi kamatok épen nem elegendők arra, hogy óvodánkat a haladó kor igényeinek megfelelőleg átalakíthatnánk. Aki a hazai kisdedóvás történetével csak részben is ismerős, tudhatja, hogy ez intézmény legszebb virágzását ott érte el, hol a társadalom vette kezébe annak ügyét. Ily üdvös mozgalom indult meg városunk ban is ez év elején. A mozgalom élére azon férfiút sikerült megnyerni, kinek már neve elegendő a siker biztosítására, értjük Svastits Benó főispán úr őméltóságát, a minden szép-, jó- és nemesért oly lelkesedéssel küzdő vezérfiát megyénknek ! E mozgalom célja a közönséget az ügynek megnyerni, egyesületet alakítani, melynek tagjai míg egyrészt meghoznák az anyagi áldozatot, más részt olykép alakítanák át óvodánkat, hogy az, mint hazánk egyik legrégibb óvodája, oly berendezést nyerne, hogy az ország egyes helyein levő mintaóvodákkal a versenvt bátran kiállhatná. Örömmel jelezhetjük, hogy ezen oly fontos ügyben a tagok gyűjtése már folyamatban van. Hozzuk meg hát anyagi viszonyainkhoz mérten e szent ügynek az áldozatot, hogv törekvésünket óhajtott siker koronázza! Városunk közönsége áldozatkészségének nem egyszer adta fényes jelét. Hozzuk meg hát az áldozatot most is, mikor legdrágább kincsünk : kis gyermekeink helyes irányú nevelésének megteremtéséről van szó! A jövő nemzedék áldása kisérendi nemes tettünket. „Zaiamegye" tárcája. Tizennégy magyar iró.*) Az ódivatú íeledésbe ment, sőt nálunk talán meg sem is igen honosodott Almanacli czim alatt egy rendkivül diszes kiállítású kötet jelent meg, mely kétség kivül egyike lesz a karácsonyi könyvpiaez legérdekessebh és legkeresettebb termékeinek. Az .Auróra" korára, a mai magyar irodalom szárny-bontogatásának ez igazi hajnalára gondolunk önkéntelenül is, midőn kezünkbe vesszük és lapozzuk e könyvet, mely tizennégy legkiválóbb magyar prózairót egyesit magában — arra a korra, melyben az irók vállvetve álltak össze, hogy egy-egy kötetnek a benne foglalt nevek sokaságával szerezzenek népszerűséget s rászoktassák közönségünket az önnálló müvek olvasására is. Ha van, — és kétségkívül van, mert sokan és ismételten mondogatják, — jogosultsága a panasznak, hogy a magyar irók müvei nem kelendők, ez a panasz az előttünk levő kötetre alig ha fog megállani, nemcsak azért, mert kissé talán túlzott is a vád, melylyel közönségünket az irodalom termékei iránt való egykedviisigéért illetik, hanem azért is, mert e kötetben egyszerre és együtt tizennégy iró lép sorompóba, annyi jelességet, fényes irói tulajdonokat hozva magokkal, bog)' bizonyára megtörnék a jeges közönyt, ha csakugyan megvolna is. Tizennégy magyar iró! Egy fényes sorozat, mely Jókaival kezdődik és Mikszáth Kálmánnal végződik. Nem mintha Mikszáth, ez a pompás elbeszélő érdem szerint jutott volna utolsónak a sorozatba. Csak szerénységből került ő oda; tudniillik mivel hogy ő szerkesztette az Almanachot. Egyébként eszünkbe sem jut, hogy érdem-sorozatnak tekintsük azt a rendet, melyben a tizennégy iró egy-egv elbeszélése vagy rajza a kötetben egymás után következik. Együtt van itt vegyesen az irodalom öregje ifja, régi gárdája és fiatal nemzedéke, s bizony lehetetlen volua őket osztályozni, hogy ki mint sorakozik a másik után. Egyik darab csinosabb é* siebb f másiknál, s még válogatni is nehéz lenne *) A1 ni a n ne Ii az ist<8. évről. Kgyetenics Regéh vtár II. évfolyam V. és VI. kötet. Singer éa Wolfner kiadása. Budapest. bennök. Nincs alja; csupa „eleje" valamennyi. A sorozatot, mint emiitők, Jókai Mór nyitja meg „Karok Hageb assaonyai

u cziiuii történeti elbeszélésével, egyikével azoknak az utánozhatlan bájú keleti gyöngyöknek, melyek a koszorús költőnek bizonyára legsi kerültebb alkotásai. Mindjárt utána fíeniczkyne-Bajza Lenke következik nA szellő és rózselevél

u czimü, megkapó allegóriába foglalt kedves elbeszéléssel, irói tehetségének egy egészen uj oldalát csillogtatva meg szemünk előtt. Sebők Zsigmond, az uj nemzedék egyik leghivatottabbja, mélabús történetkét beszél el szívhez szólóan „Eyy pár gyerekről", egy élhetetetlen apáról meg egy önfeláldozó anyáról. Vadnai Károly, a régi jeles, egy mély igazságot fejt ki tréfás alakban az emberi szivben égő „()rök /dng

a-ról, a melynek csak a neve örök, de végzete mulandóság. A régiek közül még való Kazár Emil, „Lovag-regény", Vértesi Arnold _Az asszony", Tolnai Lajos „Miért vettem el a feleségemet" czimü elbeszéléseikkel, és Ágai Adolf, a kitűnő tollú tárczairó egy kaczagtatóan megható rajzzal, melynek cziiualakja: „A tudós pinczér

u. A fiatal nemzedékből itt találkozunk első sorban Petelei István nevével fehér galamb" czimü kedves falusi elbeszélés alatt, Tóth Bélával („A dsinu"), Bákasi Viktorral („Fogságom tör ténete"). Hevesi Józseffel („Pál és Virginia") és a na turalisztikus bajlaiuu Bródy Sándorral („Téli rege" i, kiknek munkái egy iránt emelik a kötet érdekét és értékét. „Az öreg gróf

u czimü rajzzal Mikszáth Kálmán zárja be a kötetet; voltakép kezdi is egv dévaj hangú, de megszívlelni való előszóval, mely im itt következik : Almanach ! Ugy hangzik, mintha a dédapját szóllitaná valaki: Jó napot Almanach! Ni öreg apó, hol veszed itt magadat ? Mi történt veled, hogy megint visszajöttél? Ilyenforma riadalom lesz a könyvek közt a könyvkereskedések polcain, mikor e kötet megjeleni!:. — Ejni/e vén kópé! Hiszen te a ini legékesebb modern ruháinkba öltözöl. Honnan jössz? A temetőből? -— Még csúfolódni mersz -- kiált az Almanach egy két kötetes regényre. — Hát ti nem a temetőben vagytok itt ? — Mondasz valamit öreg — felelt búsan egy verskötet. —• Helyet kérek. - Helyet? köztiink.' Talán elvesztetted az apóit, jó Almanach s egy uiitiquarius bolt helyett nyitottál közénk !— El/yenesen ide jöttem. — Mit akarsz'! — Azt, amit ti. Elakarok fogyni. — Ne bolondozz apó. Mi azért vagyunk halhatatlanok, mert elfogj/hatatlanok vagyunk. — Ejh, nem tudtok semmit, ti tacskók. A ti led vetekért jöttem, hogy megint összehozzam a jiublikumot. Elrontottátok. Mind,'uitek a maga szakállára dolgozott. Szerencsétlenek ! I aii is Kel tek olyan nagy szakállatok! I)e hogy is jutott eszetekbe ilyesmi, itt a küldöttségek, testületi jiarádék országában. Eljöttem, hogy megmutassam a régi methodust. — Halljuk! Halljuk! — Mert lássátok, hoi/ij egy forintot kilehessen vasalni a magifS-T olvasótól, oda nem elegendő egy irií, od.t de/mtatio kell. Azért vagyunk mi most itt tizennégyen. És ezzel a dizkurzussal, amit a szegény türelmes felvágatlan nyelvű köm/vekre kentem rá. körülbelül le van rajzolva a sorok közt a magyar irodalom szomorú helyzete. Az irólc nem produkálnak annyit, hogy minden j »'ravaló könyv vevőd re számíthasson. Ez az anyagi szegénység. Tehát vissza kell menni a régire. Együtt adni ki minden írót s egy kalap alá gyűjteni minden vevót. Ezért jelent meg könyvünk a negyvenes évek Almanach jának képére szabva, csalogató mellékletével. Mintha mondaná elől a tizennégyes küldöttség szónoka: nMt képviseljük itt a jelenkori magyar elbeszélő irodalmat, lássanak bennünket uraim szívesen, hiszen nem vagyunk egészen idegenek, mert a Kalendárium is velünk van /" Ez volt a kiadó ötlete. Szívesen engedtem ráírni nevemet a könyvre, melynek szerkesztésében már a dolgok természeténél fogva is alig lehetett valami részem, de tetszett, nekem a gondolat, holtakat küldeni el, hogy az élőket ébresztgessék. Es látok abban némi hasznot, ha egy egy olvasó beugrik valamely kedvenez írója miatt s kénytelen aztán megismerkedni ennek a révén a többi tizenhárommal is. Eredj hát gúnyoló, szemrehányó könyv a nagy közönség közé, s Itivd össze őket még egyszer az oltárhoz. Hátfia neked is szót fogadnak, mint a régi jó öreg Almanaclioknak. Jelen számunkhoz fél iv melleklet van csatolva.