Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. szeptember 14 37. szám n\r i ii, mmim es isiilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei rendes közgyűlés A szép számmal megjelent bizottsági tagokat Glavina Lajos főispán úr őméltósága melegen üdvözölvén, a közgyűlést megnyitotta. Felolvastatott Svastits Benó alispán úr jelentése a hatásköréhez tartozó közigazgatási ágaknak a lefolyt négy havi állapotáról és a megye területén előfordult nevezetesebb eseményekről. — Az alispáni jelentés tudomásul vétetett s annak kapcsán a következő határozat hozatott: A közbiztonsági szolgálatot s annak szervezeti részét illetőleg elismeréssel emelhető ugyan ki, hogv a m. kir. csendőrség fontos feladatának megfelelő buzgósággal, kellő, szabatos és szabályos eljárással igyekszik betölteni hivatását s e tekintetben kifejtett működése a lehetőséghez képest sikeresnek mondható; de más részt tagadhatatlan, hogy működése sikerének aránya a viszonyokhoz képest nem felelhet, meg azon követelményeknek, amk a közbiztonság fontos érdeke elengedhetlenül elészab s ennek oka a csendőrségi létszám csekélységében fekszik. Ez iránt az alispán úr, valamint a közigazgatási bizottság és a f. évi májusi közgyűlés által a magas belügyminisztériumhoz tett felterjesztések következtében a létszám szaporítása és két uj örsállomás szervezése iránt a tárgyalások meg is tartattak s minthogy ennek szükségessége az illető csendőrparancsnoksággal egyetértőleg állapíttatott meg, annak bekövetkeztét is remélni lehet, de minthogy ezt nem csupán a közbiztonságnak, hanem a közrendtartásnak érdeke is továbbra el nem odázhatóvá teszi: ugyanazért a közgyűlés a szükségesnek megállapított és tényleg elfogadott csendőrségi szaporítás mielőbbi tényleges foganatosítását a belügyminisztériumhoz intézendő felirattal szorgolólag kérelmezni elhatározta. — Egyik bizottsági tag felhozta a közgyűlés előtt, hogy a letenvei járás szolgabirája f. évi augusztus'hóban az 1880., 1881., 1882., 1883. és 1X84. évi megyei betegápolási és katonabeszállásolási pótadóra néhány ezer forintra rugó összeget terjesztett be oly ellennyugták mellett, melyek nagyobb részben már évekkel ezelőtt állíttattak ki, miből az következtethető, hogv az ellennyugtázott pénzek az ellennyugták kiállítása idejétől a beküldésig a szolgabiró által vísszatartattak. Svastits Benó alispán úr kijelentette, hogv a felhozott esetnél fenforogni látszó visszaélés kiderítése végett az eljárást foganatba tette és amennyiben a visszaélés megállapíttatnék, a további eljárást az 1876. évi VII. t. e. értelmében foganatosítani s az eredményről jelentését a f. évi novemberi közgyűlésre beterjeszteni fogja. A közgyűlés alispán úr ezen nyilatkozatát jelentésének bevárása mellett tudomásul vette. A május havi közgyűlésen elhatároztatott, hogy a megyei összes alapokat illető hátrálékok megállapítása céljából a m. főszámvevő a járási szolgabirói székhelyeken a f. évi december havának második felében egyéni leszámolást teljesítsen. Ezen intézkedés a tett indítvány folytán olykép bővíttetett ki, hogv ezen, a megyei számvevőség által a kitűzött időben mulhatlanúl teljesítendő számonvételhez mindenkor egv bizottsági tag is meghívandó. Elrendelte továbbá a közgyűlés, hogv a , O J <D * járási szolgabirák a községek irányában törvény szerint fennálló felügyeleti jogukat és kötelezettségüket pontosan teljesítsék; községeiket, azok ügyvitelét és pénzkezelését minél gyakrabban vizsgálják meg s az esetleg tapasztalható szabálytalanságok vagy visszaélések megtorlása iránt a törvény értelmében járjanak el. Felhívta egyúttal a közgyűlés az alispán urat, hogy a járási szolgabiróságokat lehetőleg mielőbb vizsgálja meg s ez alkalommal a szolgabírói hivatalok ügyvitelének, az időközönként beterjesztett kimutatásoknak pontosságáról és helyességéről, a pénzkezelés szabályosságáról s különösen arról is győződjék meg, váljon mennyiben teljesítik a szolgabirák a községek irányában fennálló felügyeleti kötelességüket; ezen vizsgálatai eredményéről pedig a közgyűlésnek 1 időnként jelentést tegyen. Panaszkép felemííttetett. hogy Boros József gelsei községi biró ellen a nagy-kanizsai járás szolgabirája f. évi május hóban fegyelmi eljárást rendelt el, őt hivatalától felfüggesztette, a vizsgálat azomban ez ideig sem foganatosíttatott. A közgyűlés alispán urnák azon felvilágosító nyilatkozatát, hogy a felemlített fegyelmi ügyben hozott szolgabírói határozat az alispánhoz s a másodfokú alispáni határozat a közigazgatási bizottsághoz fellebbeztetett és ezen utóbbi határozat ellen benyújtott fellebbezés csak a közigazgatási bizottság f. évi augusztus 12-én tartott ülésében nyerhetett elintézést — tudomásul vette, úgy szintén tudomásul vette ugyan ezen ügyben a nagy-kanizsai járás szolgabírójának azon nyilatkozatát, hogy a közigazgatási bizottságtól hozzá augusztus hó második felében érkezett fegyelmi ügyben a vizsgálatot eddig rendkívüli sürgős külfoglalkozásai miatt nem teljesíthette, azt azomban most máikésedelem nélkül teljesíteni fogja. Arvay István urnák közgazdasági előadóvá történt kineveztetése folytán a közigazgatási bizottságban egv tagsági hely üresedésbe jővén, a szavazás Háczky Kálmán, Bogyay Máté és Schmidt Emil urakból álló szavazatszedő küldöttség előtt a törvényben előirt módon, szavazatlapokkal titkosan foganatosíttatott és Orosz Pál bizottsági tag úr szavazattöbbséggel az 1884 1885. évekre közigazgatási bizottsági tagnak megválasztatott. — „Zalamegye" tárcája. Eg y recla m e. — Humoristicus vázlat. — Németből fordította: Csontos Károly. (Vége.) A mi zongoristánknak most sok teendője lett s nem sokára jó vastag nyomással diszlett a g . . . i hetilapban : „X . . . ur, a St . . . i királyi udvari énekes S . .. ur közreműködése mellett nagy zeneestélyt fog rendezni." A következő napon egy külön kis nyomtatvány jelent meg a megszokott tartalommal: „Kötelességünknek tartjuk a művészetkedvelő közönség figyelmét felhívni arra, hogy X . . . ur zongora művész, a St . . . i királyi udvari énekes szives közreműködése mellett stb. Az ilyenféle irályt mindenki ismeri, de különösen a névtelenül aláirt műkedvelők. A szombat, különösen kisebb városokban, a szinház és más előadások napja. A gyárakat korábban bezárják, az urak szabadok, a nők is elkészültek a szükséges tisztogatásokkal, általános ünnep előestéje. Ugy látszik tehát minden legjobban fog sikerülni. Egy órakor már látjuk, hogy a fiatal zongorista és az ünnepelt énekes gyors hajtással haladnak (j . . . félé. S . . . nagy festői bandita köpenyébe burkolódzva teljes léleknyugalomnial törekedett az elmulasztott ebéd utáni alvást pótolni, a fiatal ember ellenben nyugtalan, izgatott állapotban volt, ami egy fiatal, első zenestélyt rendező művésznél ép nem szokatlan. G ... be érkezve azonnal az _ Apostol"-hoz cinizett szállodába hajtattak, hol S . . . . pártfogoltjával együtt határtalan szolgálatkészséggel lett fogadva. „Mi a manót? tehát még is igaz, hogy uraságod ma este énekelni fog itt?" mondá a vendéglős csodálkozva, ami mind az ifjú művésznek, mind S . . . nek igen feltűnt. „Nos, nem volt benn a hetilapban?" Kérdé az utóbbi idegenszertien. „De igen" viszonzá vállatvonva a vendéglős, „de itt nem akarják elhinni. Nincs concert, melynél uraságod neve ne szerepelne a papiron, s ha a közönség ráhagyja magát szedni, ugy az előadás azon tudósítással nyittatik meg, hogy uraságod hirtelen rosszul lett. így tehát a közönség nem hisz most már, s innen magyarázható meg, hogy még eddig alig 12 jegv kelt el." „Alig 12 jegy!" kiáltá iszonyodva az ifjú, „ugy a kiadás se lesz fedezve, tehát nem játszhatom, én szerencsétlen ember vagyok." Megtörötten hanyatlott a fiatal művész egy székre. „Nos, mi tehát a teendő? kérdé S . . . , ki csak nagy bajjal tudta a nevetést elfojtani, midőn a fiatal művész, kétségbeesését látta. „En nem tudom", viszonzá ez tompa hangon, maga elé bámulva, „soha se volt szerencséin, nem is lesz! csak tudnák, hogy ön itt van, akkor természetesen a terem zsúfolva lenne. De este előtt nem jön hozzám senki." „Tehát doboltassuk*) ki", mondá S ... jó kedvvel. _< >n tréfál S . . . ur, s ezt meg is teheti" mondá az itju szemrehányó tekintetettel. „Mit törődik ön ezzel, mit árt önnek ? — De én, ki minden reményemet ezen első fellépésbe helyeztem s egész jövőm ettől függ." „Nem tréfálok", mondá S . . . a vendéglőshöz fordulva, „hivassa el a dobost:" s midőn ez vonakodott, ismételve mondá: „komoly szándékom ez. én akarom és kell. hogv a dobos eljöjjön." „Kérve kérem, ne vigye a gúnyt végletekig", esdekelt a szomorú művész. „Legyen az eszén, ez komoly szándékom, igen alkalmas eszköz, s minthogy föltettem magamban, hogv önön segíteni fogok, tehát meg is lesz. hogy hogyan, azt hagyja én rám." „De hisz kitesznek bennünket a hírlapokba", jajgatott a fiatal ember. — „Hisz ön ugy is azt akarja", visszonzá S . . . hangos kacagás közt fehér fogait mutatva. „Külőmben legyen meggyőződve", tevé hozzá egész komolyan, hogy semmi olyast nem teszek, ami az ön vagy az én nevemnek szégyenére válnék. E mellett kezeskedem, hogy a terem tömve lesz." Ezután néhány sort irt, s átadta a dobosnak azon utasítással, hogy ezt az előkelőbbek által lakott városrészben értelmesen olvassa fel. Jó kedvű nevetés közt lépett a komor zongorista elé s csodálatra méltó hang*) Az eredetiben előforduló „schellen ' csengetést jelent, de én a hazai szokáshoz alkalmazkodva . dol)o!ás?al" fordítottam ján Stradella eme szavait énekelte: „Nincs oly nagy baj mint gondoltuk, csak helyesen kell hozzáfogni és rendezni." Jóllehet a dobolás kis városokban egészen megszokott valami, még is e hangra majd minden ablak megnyílik s a hallgatódzó fők messze kihajolnak. „Talán egy hold szántóföld adatik bérbe", gondolja egy számító földműves s megáll. „Talán veszett eb", gondolja egv szorgos anya, egyszerre a dobosra és az utcán játszó bodri kutyájára pillantva. „Talán műlovartársaság", gondolja egy ifjú hölgy. Ma azomban egyik vélemény sem volt helyes. Miután a figyelem már fel volt keltve, a dobos a dobot oldalt taszítva egyhangúlag olvasta fel a következő felhívást: „Ép most St . . . bői érkezett S . . . királyi udvari énekes egy drága kövekkel kirakott arany nyakkendő tűt elveszített. A becsületes megtaláló adja át az „Apostol "'-hoz címzett szállodában, hol a kitűzött Ö0 frt jutalmat felveheti." A számító földműves csalódva folytatta útját, a szorgos anya megkönuyebülve s örömmel csapta be az ablakot, a „műlovartársaságot" váró úrhölgy ujjongva kiálta be a belső szobákba: „Mama, S . . . itt van ! S . . . itt van! Tehát ínég is fél fog lépni!" s ez elterjedt mindenfelé. Kalapokat é- köpenyeket előszedték, a szolgák rohantak az utcán, hogy még jegyhez jussanak, a férjeknek tudtokra lett adva, hogy korábban lesz az e.stebéd, mert korán ott kell már lenni, szóval az egész hölgyvilág forrongásban volt. A zeneestélv megnyitása előtt már minden hely el volt foglalva, az itju művész boldog volt, S . . . különös elégedettséggel gondolt a sikerült államcsínyre. S . . . hatalmas hangja ugy annyira megremegteté a hölgyek sziveit és a terem gyenge falait, hogy egy jelenlevő nő kijelenté a bölcs építő bizottságnak, hogy e falak ily hanghoz gyengék. Akik hallották S . . . t szükteremben énekelni, azok azt mondják, hogy van valami a dologban. Az ifjú művész, a kinek valóban kitűnő tehetsége volt, kellő tetszésben részesült, de ma este is mint mindenkor a babéi S . . . é volt. „Látja", mondá hazamenet a boldog zongoristának : „igy kell „reclame"-ot csinálni!" —