Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

illető szakaszbeli útfelügyelő tagok megkerestetnek, hogy jövőre csak kifogástalan s teljes méretű kavics és kőhalmokat vegyenek át. A pacsai járási computusi bizottság javaslatához képest a közgyűlés elhatározta, hogy a Felső-Rajk-szent-mihályi jelenleg megyei ut tatarozása — miután azon kevés község közlekedik — felhagyatik. míg helyette a Pacsafelsó'-rajki ut — mely egy nagy vidéknek egyedüli közlekedési eszköze Nagy-Kanizsával, hova terményeit viszi s egyúttal esetleges szükségleteit beszerzi — a megyei utak sorába felvétetik. — Zala-Egerszeg közmunka váltság hátráléka a computusi bizottság előterjesztése szerint hivatalos adatok hiánya miatt megállapítható nem levén, a megyei számvevőség felhivatik. hogy a nevezett község közmunkaváltság tartozásáról kimutatást készítsen s azt. a kitüntetett hátrálékoknak az utfentartási alap javára leendő behajrhatása végett az alispáni hivatalnak mutassa be. — A letenyei járási computusi bizottság javaslata folvtán a rátkai uton levő két veszélyes pont kiszélesbítése költségeinek fedezésére utólagos elszámolás kötelezettsége mellett a járási szolgabirónak 400 frt az utfentartási alapból kiutaltatik. — Mivel a murai révészek a révpénz szedés alkalmával nagy visszaéléseket követnek el: ezeknek jövőbeni megakadályozása céljából a járási szolgabiró felhivatik, utasítsa a murai összes révtulajdonosakat, hogy a megye által megállapított révpénz árjegyzékeket a révnél könnyen hozzá férhető helyen kifüggeszteni szoros kötelességüknek ismerjék. Kis- és Nagy-Rada községek a folyamodványukban felhozott alapos indokok alapján az 1885. évre előirt természetbeni közmunka szolgálmány alól felmentetnek. Sárszeg község képviselő testületének folyamodványára megengedtetett, hogy az 1885. évi természetbeni közmunkáját sa ját utjai tatarozására fordíthatja azon kikötéssel azomban, hogy a kavicsot készpénzért a vasútról szállítani köteles. Az 1876. évi VI. t. c. 4. §-a értelmében a közigazgatási bizottságból az 1884. év végén kilépő öt tag helyébe az 1885—86. évekre Skublics Jenő, dr. Horváth Károly, Skublics Gyula, Háczky Kálmán és Koller István bizottsági tag urak, a közgyűlés által titkos szavazás utján megválasztattak. A katona beszállásolás terhének arányosabb megosztása céljából alkotott megyei szabályrendelet 1. és 4. §-a értelmében az 1885. évre szükséges megyei katona beszállásolási pótadó összegének és az ezen alapból fizetendő napi kártalanításnak megállapítása tárgyalás alá vétetvén, miután a bekivánt hivatalos katonai létszám kimutatások és a megyei főszámvevő által beterjesztett részletes összeállítás szerint a szabályrendelet értelmében jövő évre szükséges kártalanítási összeg 37820 frt 68 krt tesz ki, ezen összeg vettetik ki az 1885. évre medvéi katonai beszállásolási pótadóul olyképpen, hogy miután ebből a szabályrendeletileg megállapított arány szerint 1 „-ad vagyis 4727 frt 51 kr., a 149200 frt 78 krt kitevő házbér és házosztály adóra, 7 -,-ad pedig vagyis 33092 frt 57 kr. az 1.408509 frt 82 krt kitevő egyéb egyenes adóra esik, ehhez képest a házosztály és házbér adónak minden forintjára 3

2/ni kr., a többi egyenes adó minden forintjára pedig 2

4

/io kr. vetteti!: ki és ebből a megállapított napi kártalanítás minden legény után 10 krjával és minden ló után 6 krjával fedezendő. — Minthogy azomban a számvevői kimutatás szerint a katona beszállásolási pótadó hátráléka 57017 frt 46 krt tesz ki. az alap jelenlegi pénzkészlete pedig 8968 frt 40 krra lúg, mely 65985 frt 68 krnyi összegből még a jelen év második félére eső kártalanítás fedezésére 32891 frt 40 kr. fizetendő ki. a közgyűlés elrendelte, hogv a fenti hátralékoknak az év végével eszközlendő számvevői leszámolás eredménye alapján és illetőleg az időközben leirt egyenes adó összegek akkép hajtandók be, hogy azok a következő évre megállapítandó kártalanítás fedezetéül a katona beszállásolási alap javára esve, az akkor eszközlendő kivetésnél beszámíttassanak. — A balaton-fiiredi fürdő körül elterülő s közegészségi szempontból ártalmas nádasok eltávolítása tárgyában a májusi rendes közgyűlés által kiküldött bizottság jelentése felolvastatván, s a jelentés szerint a tárgyalás az illető érdekeltek képviselőinek közbenjöttével szeptember hó 28án megtartatván, tüzetesén megállapíttatott, hogy a balaton-fiiredi fürdőnél közvetlen elterülő nádasok a közegészségre ártalmas poslég terjesztésének meggátlása tekintetéből mily részben és mily mérvben irtandók ki és töltendők el, azomban az érdekelt birtokosok közül a gróf Eszterházy testvérek csak a kiirtás! költségek megtérítése, úgy a nádtermés haszonélvezetének kártalanítása esetén egyeznek bele. míg a veszprémi káptalan a birtokában levő nádas kiirtásába egyáltalán bele nem egyezik és esetleg az innét felmerülő költségeknek is ellentmond. — Miután az ügynek az illető érdekeltek hozzájárulása utján való megoldása nem sikerült, a Svastits Benó alispán úr elnöklete alatt dr. Mangin Károly megyei főorvos, Sturm György kir. főmérnök és Szentniiklóssv Gyula járási szolgabiró urakból álló bizottság a következő javaslatot terjesztette a közgyűlés elé: Tekintve, hogy a helyszíni tárgyalás alkalmával is szakértőileg megállapíttatott, hogy a balaton-fiiredi fürdő körül gróf Eszterházy testvérek és a veszprémi káptalan birtokában levő balaton-parti részeken elterülő nádas, posléget terjesztő befolyása miatt a fürdő légkörére ártalmas és annak kiirtása részint olyképeni eltörlése, hogy a poslég fejlesztése meggátoltassak - közesfészség'i érdekből okvetlenül szűk~ o séges; - tekintve továbbá, hogy ezen nádas eltávolítása illetőleg az azáltal okozott közegészségi ártalomnak megszüntetése a nagyméltóságú belügyminisztériumnak rendeletéből kifolyó oly intézkedést képez, melynek elrendelésére az 1876. évi 14. t. c. 10. és 159. §-ai a törvényhatóságot nemcsak feljogosítják, hanem tüzetesen kötelezik is és ezzel, valamint a fenforgó közegészségi érdekkel szemben az illető tulajdonosok részéről emelt és a nádtermési haszon elvesztésére alapított kifogás annál kevésbbé vehető figyelembe, mert a kiirtandó s az országos hirii fürdő körébe eső terület kellő eltöltés által a nádtermés hasznát sokszorosan felülmúló értékesedést uyerend s kiilömben is ezen nádasok a törvénynek a közegészség ártalmát megszüntető rendelkezése alá esvén, a törvény végrehajtását a tulajdonosok kifogása nem gátolja s végre tekintve, hogy az ebből eredő költség viselésére mindkét tulajdonos fél számba vehető áldozat nélkül is képes levén, a hivatkozott törvény 10. §-a értelmében megtérítésre avagy segélyre sem a törvényhatóság, sem az állam részéről igényt nem tarthat: ugyanazért a kérdéses nádasoknak a tárgyalási jegyzőkönyvben tüzetesen megjelelt területen és mérvben leendő kiirtása és eltöltése kötelezőleg rendeltessék el akkép, hogv azt az illető tulajdonosok saját költségükön s minden kártalanítás nélkül legkésőbb a jövő 1885. évi fürdő idény megnyiltáig foganatosítani tartozzanak. annak terhe alatt, hogy elmulasztás esetében költségükre hatóságilag eszközöltessék a O C Ö nádasok kiirtása és eltöltése. A kiküldött bizottság ezen javaslatát a törvényhatósági közgyűlés egész terjedelmében elfogadta és határozattá emelte. Az 1870. évi 42. t. c. 44. §-a értelmében alakított igazoló választmány tagjainak a törvényben egy éves meghatározott működési köre f. év végén letelvén, elnökül 1885. évre Arvay István úr, tagjaiul Szigethy Antal, Nagy Károly, dr. Czinder István urak főispán úr őméltósága által kineveztettek, Handler István, Königmayer János, Graner Jakab, Hajik István, Botfy Lajos urak, ez utóbbi jegyzőül, a közgyűlés által megválasztattak. — A pápa-keszthelyi vasut tárgyában a szeptemberi rendes közgyűlés által kirendelt küldöttség jelentése felolvastatván, a küldöttség javaslata alapján a közgyűlés Zalamegyének a vasútépítési költségekhez való járulását tiz éven át évi 12.000 forinttal mondotta ki azon hozzáadással, hogy csak az esetben lesz ezen ajánlat kötelező, ha a vasútépítés ügye teljesen biztosítva lesz. egyúttal kiköttetett, hogy a majd alakítandó igazgató tanácsban Zalamegye egy taggal képviselve legyen. Olvastatott Zala-Egerszeg város képviselő testületének azon kérelme, hogy a törvényhatósági közgyűlés a megyei betegápolási alapból a város által építendő kórház költségeinek fedezéséhez, amár megszavazott tiz ezer frton kiviil ujabb tizezer forinttal sziveskedjék járulni. — A közgyűlés a kért tizezer frtot megszavazta. Olvastatott a Zala-egerszeg-szent-iváni helyérdekű vasut végrehajtó bizottságának kérelmei hogy a megye a kérdéses vasut kiépítési költségeihez tiz éven át a közmunka alapból hozzá, feldúlt sírok csont vázai vehetők csak figyelembe. Ezeken ugyanis akkor, mikor sírjaik utánnyomozhatólag az ugyanahhoz a néphez tartozók által dulattak fel, részint azért, hogy egy későbbi halottnak helyet engedjenek, részint pedig tisztán rablási szándékból, mondom ezeken a csontvázakon akkor már lágy részek egyáltalában nem lehettek, mert magok a csontok zöldek a rajtuk feküdt bronz tárgyaktól. Tekintettel tehát az alább felhozandókra, talán nem fogok nagyot tévedni, ha sírmezőinknek körülbelül 40—tiO évi időtartamot assignálok. Ez azonban csak mellékes értékkel bir, fő dolog az, hogy a leletek, üsszeségiikben tekintve, adnak-e oly támpontokat, melyek alapján a sírmezők valószínű korát némi biztonsággal meg lehessen állapítani. E kérdés megoldását már előkészítettem akkor, mikor a sírmellékletek készítési módja és helyéről értekeztem. Ott igyekeztem kimutatni azt, hogy a sírmellékletek díszesebb és értékesebb része a római műipar félreismei hetlen befolyása alatt, a római ötvösség ezredéves, tökéletesen kifejlett technikai ügyességével készült, mely telvevéu magába az idegen népek ízlése szerinti eredeti alakításokat, azokat tovább fejlesztette, nemesítette, szépítette, és így a római kisművészetnek oly üde utóvirágzását hozta létre, mely dacára a kölcsönzött bizarr formáknak, a harmadik és negyedik századbeli, a hagyományos formáknak örökös és változatlan utánképzése által már-már elcsontosodott és schematikussá vált kisművészetbe új életerőt öntött. Világos ebből, hogy népünk okvetlenül érintkezett a rómaiakkal, a mi különben a talált, határozottan római tárgyakból is kiviláglik, csak az a kérdés, mikor? mely korban? Évszámmal, persze, nem szolgálhatok, azt csak irott emlék után tehetném, a mi nincs; de a sírokban előfordult római pénzek alapján talán képes leszek evvel a nehézséggel is nagyjában megküzdeni. A pénzek, jobb támpont hiányában, még a legmegbízhatóbb időmutatók. Mindkét sírmezőn kizárólagosan csakis római pénzeket találtain, a mi világos tanújele annak, hogy népünk másféle pénzt nem ismert. E pénzek kétféle módún léptek fel, vagy átlyukasztva mint lógók a gyöngyök közé fűzve, ezek képezik a többséget, vagy nem átlyukasztva, ép vagy kopott állapotban a csontváz jobb kezében, vagy ez alatt. Egy esetben három pénzt hosszúkás vas lemez közé szorítva találtam. A lógókúl használt pénzek, többnyire ütött, vétett és csaknem a felismerhetlenségig lekoptatott apró Constantin-félék, itt komolyan szóba sem jöhetnek; a pénzeket nyakékül hordani divatban volt talán már azóta, mióta egyáltalán pénzt vertek és divatban van még mai napság is. A szabadon lelt pénzek azonban a legnagyobb mérvben keltik föl figyelmünket, mert ezeket igazán forgalomba volt pénzeknek lehet tekintem. A római sírokba tett pénzek jelentősége vagy pusztán vallási, mint a Charonuak fizetendő obolus, vagy pedig emlékül szolgálandó tárgyak. De a római sírok korát sem lehet mindig a bemellékelt pénzek után megítélni; mert találtam például magam Savariában határozottan harmadik és negyedik századbeli római sírokat, a melyben nemcsak különböző időkben élt császárok, hanem még köztársaság-korabeli pénzek is voltak. Ily esetben természetesen a legújabb keltű pénz határoz. Sírmezőink pénzei, egy Tibeirus és egy MarkAurel ezüst dénáron kiviil, mind negyedik századbeli bronz pénz. Képviselvék a következő császárnevek I., II. Constantinus, II., III. Constantius, Constans, Julianus, 1. Valentinianus és Valens, Gratianus és II. Valentinianus. Második Valentianusnál későbbi pénz sírmezőinken nem létezett. A derék, 24 éves Gratian császár tudvalevőleg kettős árulás következtében vesztette el életét 383-ban, augusztus 25-én Lyonban. Maximus usurpator ugyanis Gratian hadseregét Páris mellett pénzzel megvesztegette és elpártolásra birta, Gratián menekülni kényszerítve, Lyonban a saját helytartója által gaz módon felajánlott vendégszeretetet igénybe vette, kinek asztalánál őt Audragathius, Maximus usurpator már előtte odaérkezett tábornoka, leszúrta. — Második Valentiniánt 391-ben május 15-én Vienneben, Galliában, Arbogast, frank minisztere fojtatta meg. A két császár halála közti nyolc évben Pannónia, egyfelől az Olaszország birtokára törő Maximus usurpator, másfelől II. Valentinián és Theodosius császárok közti szakadatlan harcok színhelye volt; de sem Theodosius, sem Maximus-féle pénznek még csak hírmondója sem akadt sírmezőinkön. A pénzek tanúsága szerint tehát világos, hogy a keszthelyi sírmezők Gratian és II. Valentinián közös uralkodásánál nem idősebbek, de hogy nem is lehetnek sokkal fiatalabbak, abból világlik ki, hogy későbbi pénz egyáltalán nincs, pedig ha ilyen népünk közt forgalomban lett volna, a három ezer sír valamelyikébe egy csak tévedett volna. E szerint csaknem bizonyosnak vehető, hogy az itteni telepek a Gratián és Valentin ián halála közti háborús években pusztultak el. A felhozott érveket mind számba véve arra a meggyőződésre jutottam, hogy a keszthelyi sírmezők legvalószínűbb koráúl a negyedik század második felét kell tekintenünk. Mint már bevezetésemben is jeleztem, arról miféle nép vagy nemzet volt az, mely itt ütötte fel sátrait, ide temette boltjait, idő előtti dolog volna már most véleményt kockáztatni. Bevárandónak tartom mindenek előtt az anthropolog szaktérfiak ítéletét, a kiknek ez érdemben anyagot eleget szolgáltattam. De bevárandó szintén a további kutatások és buvárlásoknak, melyek, épen a népvándorlást illetőleg, nálunk országszerte örvendetes módon megindultak, eredménye is; mert mind a helyrajzi összetartozandóság, mind a leletek analógiájának vagy egymástól való lényeges eltérésének megállapítása nélkül épen a nemzetiségeket illetőleg kielégítő feleletet e kérdésre sohasem fogunk adhatni; ámbár az sincs kizárva, hogy e kérdés végleges érvényű megoldásáról örökre is le kell mondanunk. Némi téjékoztatóul és mintegy izlelŐiil annak, mily nehézségekbe ütközik e kérdés megold hatása, néhány