Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. október 19. 42. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Nagy Kanizsa 1884. október 10. Zalamegye mint mindenkor, úgy az 1885. évben hazánk fővárosában rendezendő országos állatkiállításon is meg akarja mutatni, hogy ipara és állattenyésztése, melyre oly kiváló gondot fordított, az ország más megyéivel a versenyt kiállja. Hogy eme kiállításon érdekének megfelelőleg magát méltán képviselhesse, csak helyeslőleg, sőt örömmel vehetjük tudomásul, hogy a kiállítandó anyag megválasztása tárgyában már most megteszi a kellő lépeseket. Innét van az, hogy méltóságos b. Putheányi Géza úr, mint a zalamegyei gazdasági egylet lótenyésztő bizottságának elnöke, f. évi október 1-ső napjára Nagy-Kanizsára a gazdasági egyesület kiküldötteit egybe hívta, hogy velük tanácskozzék a collektiv kiállítás érdemében megteendő intézkedések tárgyában. Habár ezen értekezleten csak négyen jelentek meg, mindazon által legyen szabad hinnünk, hogy nem csak az egyesület megválasztott küldöttei. de mindazok, kik megyénk jól felfogott érdekét szivükön hordozzák, a kiállítandó anyag előállításában bölcs tanácsuk és útbaigazításuk által közre működni és a küldöttség fárasztó és nagy liorderővel biró munkáját megkönnyíteni fogják. Az értekezlet Nagv-Kanizsán, a városház egyik hivatalos helyiségében tartatott meg, hol mindenek előtt megállapíttatott, hogy hat darab nehéz igás ló, továbbá hat darab könnyű hátas és hámos lónak kiállításával lehetőleg a földmivelő osztály birtokában levőkkel fog a kiállításon képviselve lenni. E bizottsági határozattal kapcsolatban fel lett vetve ama, figyelmen kivül épen nem hagyható kérdés, hogy minő alapból lesz a kiállítással felmerülő költség fedezve V Miután e tárgvban az elnöklő báró úr oda nyilatkozott, hogy minden lehetőt el fog követni arra nézve, hogv a kiállítandó lovak után a © j kiállítókat semmi, vagy csak alig megemlítendő költség terhelje; ily feltétel mellett a bizottság azon reményének adott kifejezést, hogv kisebb birtokosaink hajlandók lesznek lovaikkal a kiállításon részt venni és biztosra vehető, hogv különösen a muraközi nehéz igás lovak ™ J ö kiállítása fényes eredményt fog elérni. Midőn azért a megyei gazdasági egyesület figyelmét a kiállítás érdemében felhívjuk: ugyanakkor legyen szabad amaz erős reményünknek is kifejezést adnunk, hogv a magas kormánv a megyei gazdasági egyesületeket ez irányú nemes céljaik kivitelében hathatós anyagi támogatásban fogja részesíteni : mert csakis e két hatalmas tényezőnek egyöntetű működésétől lehet remélni, hogv az egyébként úgy is sok oldalról igénybe vett, súlyos gondokkal küzdő gazdaközönségünk a kiállítással járó költségektől megkimélve, számbavehetőleg és nemes tenvészanyagának arányához képest fogja magát az országos kiállításon képviselni, a hol is a kiállítást kétségkívül tömegesen látogató külföldiek ~ Ö O biztos és alapos tájékozást szerezvén az egyes megyek tcnyészanyagáról, bevásárlásaikat a jövőben minden bizonnyal a kiállításon szerzett tapasztalataik alapján fogják eszközölni. A magas kormány részéről ez anyagi támogatás annyival is inkább szükséges, mert annak szűkkeblű megvonása következtében gazdaközönségünk vissza fog húzódni a kiállítástól, s akkor valóban kétségessé válik, hogy nem vész-e kárba a lótenyésztés terén felmutatott eredmény 1 évenkinti megjutalmazása, úgy a kellő buzdítás céljából kiosztott aranyok? Igaz, hogy ellenvetésül felhozhatnók, hogy a kitüntetés és jutalmazás célja gazdaközönségünket jobban és jobban nemesebb és céljainak inkább megfelelő tenyészanvag beszerzésére buzdítani, de azt hiszszük, e mellett nem kisebb cél a sors szeszélyeinek annyira kitett gazdaközönség részére biztos jövödelmi forrást szerezni. Már pedig ha kitűnő tenyészanyagunkkal az érdekelt közegeket nem ismertethetjük meg, mivel nem adunk erre módot anvagi seo-élvezés által gazdaközönségünknek : úgv mikép remélhetjük. hogy a legkedvezőbb alkalom elszalasztása által bennünket, ismeretleneket fel fognak keresni ? Bárha óhajunk teljesülne, hogv gazdaközönségünk — felfogva saját érdekét — oda törekednék, mikép az 1885. évi október 5-től 10-ig Budapesten tartandó országos lókiállításon megyénk, az öt dicső emlékű múltjánál fogva méltán megérdemlő módon lenne képviselve és a kiállítandó anyagával a közfigyelmet magára vonná. Ez lenne az ez érdemben önzetlenül működő bizottságnak buzgó fáradozásáért a legszebb jutalma. Kovács János. E ni 1 é k i i' a t a balatoni halászat érdeledben. Minden országban a lakosság számának növekedésével arányban állanak a közgazdaság emelését célzó törekvések. Az az óriási haladás, mely az ősauyagok termelésével foglalkozó iparág minden ágában ész lelhető, természetes következménye az előálló szükségnek. A legújabb kort jellemző gyakorlati irány nem csak abban nyilvánul, hogv a természeti erőket iparkodik az ember hasznára fordítani, hanem hogy a természettudományok alkalmazásával képes a hasznos anyagoknak, főleg tápanyagoknak produkcióját eddig nem ismert mérvben fejleszteni. — A mezőgazdaság minden ága, kiválólag pedig az állattenyésztés igazolja ezen állításunkat; annyival inkább feltűnik az a közöny, mely a mezőgazdaság egyik kiegészítő része: a halászat iránt mutatkozik, noha ez is oly anyagok termelésével foglalkozik, a melyek általánosan kedvelt ízletes és egészséges, kellő módon iizve, rendkívül olcsó táplálékot nyújtanak, sok ezer embernek adva e mellett munkát „Zalamegye" tárcája. __ A elöl t." Tárca. — Irt »: 1) r. J e n v a y Géz a. Rekettye Muki szörnyen bele unt a falusi életbe. Mert hát szó a mi szó. nem is szokott ő ax ilyen .,rus tíeus" existenfíához. Teljes világ-életében azaa mióta csak kikerült a lakatdombi rector úr kezei alól mindig városi ember volt. Pesten járt az iskolába, ott végezte el mind a „tizenkét klassist", ott gavalléroskodott, jnrátuskodott s ez utóbbi minőségben oly atiynvira beleszeretett a nagyvárosi életbe, hogy a lakatdombi ,,possessió

u-ban azután soha, egy pillanatra sem tudta magát jól érezni. — Ki is eszelte a módját, hogy mikép lehetne az ősi euria kaputeltajának amúgy könnyű szerrel bucsut mondani, csakhogy a Zinzenkopt' Náthán olyan potom árendát ígért az „urodalmért", hogy a nagyságos úr haragos jókedvében majd az ablakon lódította ki ő kelmét. Igy azután persze maradt minden a régiben s Muki talán még ma is otthon szántana, vetne, túrná a földet, ha terveinek zátonyra jutott sajkáját véletlenül egész más irányba nem terelték volna a képviselő választási mozgalmak, ez az átkos „követválasztás". mely már oly sok „kicsiséget" emelt a magasba s oly sok -nagyságnak" Ion a megrontója. L)e minek is szaporítsam -a szót! — Muki a lakatdombi választói kerület képviselő jelöltjének kiáltatott ki és ő? — nagyon természetes — elfogadta e „megtiszteltetést. " Eleinte ugyan, — mikor szárnyra kelt a kósza hír, hogy a lakatdombiak az ő becses személyét szemelték ki a képük viselésére — maga is vakarta égy kicsit a fejét, hogy hát voltaképen, hogyan is tud majd megfelelni ennek a nagy hivatalnak, hanem azután, mikor a főtisztelendő plépános úr — ki az efféle dolgokban már járatosabb ember volt — tele beszélte a fejét, kezdte megérteni, hogy a mai világban azaz pardon ! ez előtt három évvel történt ez az eset az ember ha már épen semmi okosat nem tud cselekedni, avagy épen semmi sem tud lenni, legokosabban teszi, ha fellép — képviselőnek ! S a lakatdombi uraság is ezt cselekedte. Fellépett és csapott olyan programmbeszédet, a milyent még soha nem hallottak a lakatdombiak. — Milyen szépen, milyen szivrehatóan beszélt a néphez; mondókája elején úgy szóllította meg őket, hogy: „imádott választók!" No már így, — a mint a rector ur is mondja — mióta csak divatba jött az alkotmányos voksolás, még eddig egyetlen egy jelölt sem „szavallott" hozzájuk. Azután milyen csupa tudomány volt az az egész beszéd ! Volt abban deficit, convertatio, pragmatica sanctio, corruptio, executio, szóval minden, minden mivel csak hatni lehet a választói keblekre. Hát ha még elgondolja az ember, hogy milyen szépen tudta szidni, gyalázni az „átkos közösügyet", a kormányt, meg a Tisza Kálmánt. Merő élvezet, egész gyönyörűség volt hallgatni! Hanem iszen kapott ís ám olyan éljeneket, hogy csak úgy remegett bele a levegő. Mikor azután — úgy a beszédje vége felé — kitálalta azt is, hogy hát voltaképen és tulajdonképen nem kell nekünk se százalék, se adó, se adóínspeetor! no akkor már tetőpontjára hágott a lelkesedés, a nép vállaira kapta a nagyságos urat s vitte egész hazáig. Szóval Muki programúi-beszédje valóságos Demosthenesi szónoklat volt. Minden betűje mélyen vésődött a választói szivekbe, oly annyira, hogy maga is szentül kezdte hinni, hogy ő mégis csak rendkívüli okos ember s még inkább hitte, sőt mi több: egész biztosra fogta, hogy megválasztatása egyhangúlag fog történni. Hanem ebbe már beleszólt a lakatdombi gróf is, a ki nem lévén teljesen egy nézetben Mukinak adópusztító politikájával — szintén kitűzte a zászlót, csak hogy ez a zászló a — kormánypárt zászlója volt s olyan sajátságos vonzerővel bírt, hogy alig pár nap alatt, legalább is felét elhódította azoknak az „imádott" választóknak, kik még csak nem rég a Rekettye uraságnak éljeneztek. Rémhírek kezdtek szállingózni a járásban, hogy a gróf kortesei faluról-falura járnak s hogy az eddig rendíthetlen választók drága voksai komoly ve zélvben forognak. No de azért Muki sem ijedt ám meg az árnyékától s a mit nem győzött észszel, győzte pénzzel s mikor a harmadik tizezer forintos váltót is aláirta a Zinzenkopf Náthánnak, akkor már olyan népszerűsége volt a kerületben, hogy a grófnak okvetlen buknia kellett, habár mégegyszer annyi „feles kukoricát" ígért volna is a lakatdnmbiaknak. Meg is bukott csúfosan ! Több mint ezerszáz szótöbbséggel diadalmaskodott fel tte a nagyságos uraság s a nagy nap emlékére — azon melegíben — olyan dáridót csapott, a milyet még ki veset látott a Rekettyék ősi fészke. — Ott volt minden zemély válogatás nélkül az egész falu apraja nagyja. Hvett-ívott mindenki, a mennyi csak belefért. Folyt a bor, mint a Duna. Húzta a cigány egész éjjel s Muki, nagyobb decorum kedvéért a klarinétosnak — ki tele tüdővel fújta honatyai füleibe a Kossuth-nótát — ugv reggel felé, széles jókedvében, egymás után három százast mázolt a pofájához. Csakhogy ez a nagy heje huja korán volt egy kicsit. A lakatdombiak nagyon is előre ittak a medve bőrére, inert hát a méltóságos gróf kisütötte, hogy a a Rekettye-kortesek „etettek-itattak", drága pénzen vet ték a voksokat s a tekintetes verificáló bizottság elég szívtelen volt: megsemmisítette az egész választást. Mukinak tehát élőiről kellett kezdeni mindent s nem is lehetett rá panasza senkinek. A pártszellem erősbitésére ]iazar kézzel hozta meg ismételten az áldozatot. Lótott futott, capacitált, f-le marokkal szórta a pénzt s az eredmény az lőn, hogy a laktdombíak megvílasztották a grófot. Ebben aztán meg is nyugodott mindenki; mert hát a sok még a jóból is sok. — Lassan-lassan elnémul tak az egetverő éljenek, a „kedves polgártársak" behúzták a házfedelekről a lobogókat s mire a bevert fejek is forradásnak indultak, már alig volt valaki, ki a választások átélt izgalmaira gondolt volna. Csak egyetlen egy ember: a Zinzenkopf Náthán nem tudta oly könnyen feledni ezeket a hazafiúi gon dokkal teljes nagy napokat s mikor a három hónap lejárt. szépen zsebre vágta a váltókat s illő tisztelettel