Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

és keresetet. — Oly tulajdonok és előnyök ezek. a melyek nagyon is számba veendők akkor, midőn a bús ára eddig soha nem ismert magasságot ért el; egy szóval, a halászat gyakorlati jelentősége nyilvánvaló, belevág az minden nép nemzetgazdászatába. Ugyanazért mondhatni, nincs ország, nincs birodalom, melyben manapság a halászat emelését célzó^ törekvésekkel lépten-nyomon ne találkoznánk ! Ezen tényt konstatálva, egy következtetésre jutunk, melyet a statisztika is igazol, nevezetesen, hogy az édes vizek halállománya mindenütt megfogyott. Tapasztalták ezt egyiránt az ó és újvilág minden egyes államában és tapasztaljuk mi is országszerte. Vizeink hal bősége közmondásos volt egykoron. Hogy példákra is hivatkozzunk, idézzük Dr. Ortvay Tivadarnak a magy. tud. akadémia által 1882-ben kiadatott „Magyarország régi vizrajza a XIII. században" cimű munkájának egy ide vonatkozó tételét, a mely szerint régi okiratok alapján bebizonyítja, hogy nálunk a halászat belterjes művelése nemzetgazdaságiam elveken alapuló volt, mert nemcsak halászatunk, hanem haltenyésztésünk is volt, mijük a természetes halásznépeknek nincs. Az Árpád korszakra nézve, a diplomatikaiig ismert állóvizek számát egészben 10f>() teszi, a melyeknek kétharmadát halastónak tartja a hivatkozott munka. De érdemes felemlíteni, a mit 1847-ben halászatunkról Heckel irt.*) „Magyarországnak, s itt különösen a Tiszának halbősége — mondja ő — közmondásképen ismeretes. Mily roppant mennyiséget nyújt c.sak egyszeri felvonása a hálónak a jég alól a pompás Balatonban! Mily nagyságra nő ott az érdemelt hirő fogas! S ha végre azon nem i - képzelt mennyiségű halat figyelembe veszszük, melyet csupán a főhercegi bélyei jószágból kaphatni, hol saját gazdag tapasztalata nyomán alkotott igen célszerű készülettel egy vonásra 500, sőt 1000 mázsa halat értékesítenek: láthatjuk, hogy Oroszországon kivül más ország Európában nem képes ha sordó édesvizí halgazdag-lágot fölmutatni, s bátran mondhatni, hogy a halászat Magyarország nemzetgazdaságának egyik részét képezi." Mindez másként áll jelenleg. A honnan egykoron nemzetünk sok ezer és ezer mázsa tápanyagot nyert, most alig kerül néhány mázsa piacra. Sorsát nem kerülhette el a magyar tengernek nevezett híres Balaton sem. Halállománya pusztulóban van. Ezt mondja minden halász, minden birtokos, ki e kies vidéknek hosszabb idő óta lakója. E szomorú tényt legjobban igazolják amaz adatok, melyeket a cs. kir. szab. déli vaspálya-társulat szol- | gáltatott a földmivelési minisztériumnak azon alka- ! lomból, hogy a balatoni halászok panaszai folytán célba vett intézkedéseket megelőzőleg, a minisztérium hitelesen óhajtván ismerni a csökkenés mérvét, a többek között a déli vasuttársulat igazgatóságát is felhivta annak kimutatására, hogy az utóbbi tíz év alatt mily mennyiségű hal adatott fel és szállíttatott el a Balaton mellett lévő állomásokról. Ezen kimutatás szerint 1870—1880-ig " Év ~~1 Állomás 1870,1871 1872 l873j l874| 1875 I87ö| 1877| 1*78| lb79 m é t e r m á s a Keszthely Boglár Szántód Siófok Lepsény 23., 144.

3 56., 40., 7

3-o 33 2 1

2-3 2

6-4 1

8 • 5-ti 26.,', 46.; V 4-0 14 , 6 7 K 8

8„ 18, 27, 27.. 62.^ 6

8-i 50,, 29., 1

9,,| °-2 119-J »»., 21.,1 4., 28..I 8., 35. |j 28.. 3-o 22., 22.,, 22.t, "•3 9-0 6„ 22,, 12.. összesen 300., 209., 74.

v 62.. 19*.. 223.

s, '<3.., 8

1 -3 50., *) Lásd Kriesch Jáno-: „Halaink és haltenyészte'lünk" cimű munkáját. A számsor első és utolsó összegét egybehasonlítva, a halállomány óriási mérvű apadására következtethetnénk, a mennyiben 1879-ben épen egy hatoda szállíttatott el azon halménnyiségnek, a mely 1870-ben a nevezett állomásokon feladva lett. Nem szándékunk ezen adatok hitelességét kétségbe vonni, de az ügy érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy ezen adatok a valóságnál sokkal rosszabb sziliben tüntetik fel a balatoni halászat ügyét. Egymagában az a körülmény, hogy az itt kimutatott mennyiség csak töredékét képezi tulajdonképen a Balatonból tényleg forgalomba jutó halaknak, —• a mennyibeu egy jó nagv rész kocsin és póstán szállíttatik tova — óvatosságra int bennünket. De nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy a halászat eredménye lényegesen függ az időjárástól. Kedvező szél, télen a nagv hideg, nyáron a nagv meleg biztosítja csak a sikert. Ebből magyarázható egyszersmind az adatok figyelmes megtekintésénél okvetlenül szembeötlő rendszertelenség. Mind a mellett mi is elismerjük, de sőt hangsúlyozzuk, hogy a Balaton halállománya — főleg a világhírű fogas — megfogyott: méltán kérdezhetjük tehát: miért fogyott meg? Ismerjük meg az okokat, a melyek ezt előidézték, mert csak akkor gondolhatunk igazán a javításra. Mindannyian tudjuk, miként történik a halak szaporodása. A nőstény, követve ösztönét, felkeresi a neki alkalmas helyet, hol aztán elhullatja petéit, a melyekre ismét az őtet követő himbál életet hozó tejét íecskendi. Mindez a vizben történik, a hol mindaddig megmaradnak, inig a napnak heve a petében élő embryót kiszólítja az őt körülzáró burokból. A természet bőven áldotta meg az ariyahalat ikrával; igy egy két éves ká rásznál 93,700, egv háromfontos pontynál 237,000, sügérnél 200,000, rendesen kifejlődött csukánál pedig 100,000 drb tojást számláltak meg; de van is szükség ily roppant számú petére, hisz a hal természetes elszaporodását maga a természet nehezíti első sorban ; a kultura pedig majdnem lehetetlenné teszi. Vegyük csak figyelembe, mily tökéletlen az ivási processzus; mily csekély részét érheti a himba! teje. Azok, a melvek mégis bírják a fejlődés ezen első feltételét. ki vannak téve az állatvilágban előforduló mindenféle ellenségnek. Számtalan rovar, madár, kisebb és nagyobb emlős állatnak képezik kedvenc táplálékát e peték ; — de sőt maga a himhal is szívesen falja fel az ikrákat közvetlenül a megtermékenyítés után. A petébe zárt ébreny nyugodt és egyenletes hőmérsékletű vizet kiván tovább fejlődéséhez — de vájjon hány esetben teljesül ezen létfeltétel? Hisz a legkisebb szellő hullámcsapást okoz, mely elég erős arra, hogy a legtöbbször közel a parthoz lerakott ikrákat, sőt magát a kikelt halmagzatot a part szélére, a szárazra v«rje, vagy a mélyebbre helyezett petéket iszap-réteggel vonja be, mely ismét az által válik végzetessé, hogy megfosztja MZ embryót mindnyájunk közös fentartó elemétől, a levegőtől. De menjünk tovább; tapasztalat bizonyítja, hogy a hal ívásának befejezése után elgyengül, húsa petyhüdt, élvezhatlen lesz, s egészségét csak több hét íuulva nyeri vissza teljesen; ívását megelőzőleg s még jobban az ivás ideje alatt annyira vak lesz, hogy az, ki ilyenkor halász, soha üresen nem tér vissza, — annyival is inkább, mert a legtöbb halfaj ilyenkor seregben szokott járni. Nyerészkedési vágy, mely a rabló halászt tetteiben vezérli, ilyenkor űzheti legnagyobb sikerrel káros mesterségét és él is az alkalommal mindenütt, hol a törvény szigora a halat védelem alá nem veszi. Az elmondottakból kitűnik, mily nagy szüksége van a halnak ívási ideje alatt, sőt azután is egyideig a beállított a Kerettyék porta jára, az igaz, hogy nem a legjobbkor, mert a nagyságos úr épen rosz kedvében volt, mikor bejelentették nála, hogy a Náthán óhajtaná tiszteletét tenni. Mondd meg neki —- szólt boszúsan, hogy nem vagyok itthon! Csakhogy Náthán ekkor már a szobában bókolt, alázatos hajlongások között közeledve a nagyságos úr leié. - Zinzenkopf Náthán — förmedt rá a háziúr — ez több mint . . . — Szemtelenség! akarja mondani a nagyságos úr! — vágott közbe a „váltók embere" — De khérem tessék csak engem meghallgatni. — Már mondtam, hogy most nem érek rá ! De khérem alásan, én meg nem érek rá máskor jönni! — válaszol egész közönynyel a kellemetlen vendég, miközben ottlionias kényelemmel ereszkedett bele egyik közeli fauteuilbe. Muki megvetőleg mérte végig a tolakodót, azután ugy fél vállról oda szólt hozzá, hogy: Náthán, beszéljünk röviden. Ugv is tudom ennek a szokatlan látogatásnak célját. Annál jobb, ha tudja nagyságos úr, legalább hamarább végezünk. Váltóim a mai nap lejártak — fanyalgott a jelölt úr, miközben erls füstfelleget fújt szivarjából a levegőbe — miután azonban jelenleg nincs oly összeg rendelkezésem alatt, hogy fizethetnék, azokat prolongálni fogjuk s aratás után kifizetek mindent az utolsó garasig. Engedelmet khérek, én aratásig nem várhatok ! — En meg most nem fizetek ! Hanem tudja mit a nagyságos úr? — kezdé egy hosszabb pauza után Náthán — mondok én valamit. — Nos? Hogy ne mondják, hogy a Zinzenkopf Náthán rosz ember, hát . . . Jól vau jól, csak a dologra ! — Hát csak azt akarom mondani khérem alásan, hogy nagyon kár volna, ha a nagyságos uraság eltemetné magát ebben a mi hitvány kis falunkban. Olyan okos embernek mint a nagyságos úr, ki oly gyönyörű „diction" tudja csinálni, a fővárosban a helve, ott még valami nagy hivatalt is kaphat, ha akarja. En majd elgazdálkodom itt a lakatdombi urodalomban, tízetek a uagyságos urnák évenkint nyolcezer forint árendát, ebből három ezeret elküldök Pestre, a többivel meg az adósságot törlesztjük úgy, hogy mire lejár az árenda, a nagyságos uraság egészen kitisztul ebből a kis bajból, mibe az „alkotmány" miatt bonvolodott. Csakugyan ugy lőn, mint Náthán tervezte. Muki még azon a héten a fővárosba tette át lakását. Zinzenkopf Náthán pedig befészkelte magát n lakatdonibi kastélyba, hogy soha többé ki se költözzék onnét. Mert hát — a mint ezt Náthán előre és igen jól tudta, a nagyságos úraságnak az a háromezer forint árenda, mit fertálvonkint kapott hazulról, sehogy sem volt elég, meg kellett azt toldani mindig, majd mégegyszer annyival. S Náthán ezt nagyon természetesnek találta, mert azt már csak minden bolond ember tudja, hogy Pesten nem lehet úgy élni, mint Lakatdombon. Segitett is szivesen a uagyságos uron mikor csak kellett s Mukinak mindössze annyi fáradságába került ez a tínáneiális operátió, hogv haza csak annyit irt: „Pénz kell!" s már harmadnap kezei között volt a kivánt összeg. Es igy uient ez évről évre mindaddig, mignem egyik reggel a törvényszéki hivatalszolga egy „irást" kézbesített a lakatdombi uraságnak, melyen olvanforma dolgok voltak olvashatók, hogy: „Rendes keresete Zin zenkopf Náthán bérlő, lakatdombi lakósnak, Rekettye János földbirtokos, budapesti lakós ellen, hetvenötezer forint s járulékai iránt." — Ennek a bolondos irka-firkának azután az lett a következménye, hogy úgy körülbelül félév múlva dobra került a lakatdonibi urodalom. Zinzenkopf Mátyás fészkelte oda magát s most ő élvezi a nép változó kegveit oly annyira, hogy az idei képviselő választásoknál már fel is léptették s bizonyára mégis választották volna, ha a gróf elő nem áll azzal az ostoba antisemita programmal. No de azért Muki sem zugolódhatik sorsára. Bejutott ő is az országházba — Náthán jóslata teljesült: kapott hivatalt még pedig nagyot: diurnista — a Sándor-utcai „palotában"! — nyugalomra. Mily óriási veszteség éri tehát a halászatot az ilvenkori fogás által, átláthatjuk, ha figyelembe veszszük, hogy nem csak az anyahal, hanem egész generáció megy ilyenkor tönkre! (Vége küv.) Za 1 a m eg y éne k az engedélyhez kötött iparágakra vonatkozo szabályrendeletei. Szabályrendelet a fogadó, vendéglő, korcsma, sörház, pálinkamérés, kávéház Ás kávémérés iparokról. A) Általános rész. 1. Fogadó, vendéglő, korcsma, sörház, pálinkamérés, kávéház, vagy kávémérés üzlet nyithatására engedélyt nem nyerhet az: a) a ki nyereségvágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt; b) az, a ki bordélyházat tart. 2. §. A vendégek szolgálatára kifogástalan előéltű egyének alkalmazandók. 3. §. Ezen üzletek állandóan rendőrhatósági ellenőrzés és vizsgálat alatt állanak. Az üzlettulajdonos köteles megengedni, hogy a magát kellően igazolt hatósági közeg bármikor meggyőződést szerezzen magának arról, hogy e szabályrendelet intézkedései megtartatnak. B) Fogadók. 4. §. A ki fogadót tart, kötele** minden szobában a szobáért fizetendő árt feltüntető és a hatóságilag láttamozott árszabályt kifüggesztve tartani. Ezek az árak maximum gyanánt tekintendők, ezeknél többet felszámítani nem szabad. 5. §. A fogadós tartozik arra felügyelni, hogy helyiségei tiszták és egészségesek legyenek; gondoskodik továbbá arról, hogy cselédjei előzékenyek legyenek és egyátalában. hogy a fennálló rendőri szabályok megtartassanak. 6. §. A fogadós gondoskodik arról, hogy a vendégszobák jó zárakkal legyenek ellátva. C) Vendéglők, korcsmák és sörházak. 7. Vendéglő, korcsma és sörház nem nyitható templomok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, a melyeknek kellő használata ez üzletek zaja által akadályoztatnék, továbbá olv helyeken és utcákban, a hol azok nyitását az iparhatóság az iparhatósági megbízottak meghallgatása után közbiztonsági vagy közerkölcsiségi szempontból károsnak találja. 8. §. Fogadók, vendéglők, korcsmák és sörházak városokban, nevezetesen: Zala-Egerszeg, Sümeg, Tapolcza, Szent-Gróth, Keszthely, Csáktornya, Perlak, Letenye, és Lendváu ápril 1 -tői okt. I-ig esti 11 órakor, okt. l-től ápr. l-ig esti 10 órakor; falukon pedig az említett nyári hónapokban esti 10 ée a téli hónapokban 9 órakor bezáradók, mely időn túl a zene és zajos múlatás ezen helyeken tiltátik. Az iparhatóság a fogadók, vendéglők, korcsmák és sörházakra nézve a záróra meghosszabbítását kivételes esetekben engdélyezheti. 1)) Páliiikatuérés. 9. Pálinkamérés nem nyitható templomok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, a melyeknek kellő használata ez üzletek zaja által akadályoztatnék, továbbá oly helyeken és utcákban, a hol azok nyitását az iparhatóság az iparhatósági megbízottak meghallgatása után közbiztonsági vagy közerkölcsiségi szempontból károsnak találja. 10. §. A pálinkamérések este 8 órakor bezárandók és április l-től szeptember hó 30-ig reggeli li óra előtt, október hó l-től március hó 31-ig pedig reggeli 7 óra előtt ki nem nyithatók. 11. §. Pálinkamérésekben a zenélés tilos. E) Kávéházak. 12. §. Kávéháznak az az üzlet tekintetik: a) a melyben kávé, tea, csokoládé, kimérési engedély tárgyát nem képező szeszes italok, hűsítő italok és ezekhez szükséges nedvek, fagylalt és végre az elősorolt cikkekkel fogyasztani szokott sütemények állandóan kaphatók ; b) a melyben legalább 1 tekeasztal állandóan a a közönség rendelkezésére áll. 13. §. Kávéházak nem nyithatók templomok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, a melyeknek kellő használata ez üzletek zaja által akadályoztatnék; továbbá oly helyeken és utcákban, a hol azok nyitását az iparhatóság az iparhatósági megbízottak meghallgatása után közbiztonsági vagy közerkölcsi ségi szempontból károsnak találja. 14. §. Kávéházak éjjeli 12 óráig nyitva tarthatók. Ezekben a zenélés csak a délutáni órákban van meggedve. F) Kávémérések. 15. Kávémérésnek az az üzlet tekintetik, a melyben kávé, tej, tea és csokoládé és az ezekhez való sütemények kaphatók. 16. Kávémérések nem nyithatók templok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, a melylyeknek kellő használata ez üzletek zaja által akadá lyoztatnék; továbbá oly helyeken és utcákban,, a hol azok nytását az iparhatóság az iparhatósági megbízottak meghallgatása után közbiztonsági vagy közerkölcsiségi saempontból károsnak találja. 17. Kávémérésekben ' tekeasztalok felállítása, kártyázás és minden egyéb játék tilos. 18. §. A kávémérés 9 órakor bezárandó és reggel (j óra előtt ki nem nyitható. Ezen idő alatt a kávéniérő vendéget még zárt ajtó mögött sem szolgálhat ki. G) Büntető határozatok. 19. Az a fogadós, vendéglős, korcsmáros, sörháztulajdonos, pálinkamérő, kávéházas vagy kávémérő,