Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)
1884-10-05 / 40. szám
hogy a jelem évbeli forgalom nagyon is mögötte fog maradni a tavaiinak s hogy ennélfogva nagyon is itt az ideje, miszerint komolyan gondolkodjunk ezen, létünk felett döntő közös közgazdászati állapot helyes megoldása felett, a melyre a kormány után minden bizonynyal a vidéki gazdasági egyletek volnának első sorban hivatva annál is inkább, mert ha még soká összetett kezekkel nézzük a bajt, bizony bizony be fog következni, hogy saját z s iru nkban fulladunk meg. I>r. Jenvaj Géza. Tervezet a községi- és körjegyzők fizetésére vonatkozó határozati javaslat tárgyában. Hogy a jegyzők fizetésükhöz jutásának jelenlegi módozata sürgős és alapos változtatást igényel, mindenki által érzett szükségesség. A változás sarkpontja, hogy a jegyzők fizetését ne a községtől a községi pótlékból nyerjék, mert úgy az adónak, mint a pótléknak rendetlen befizetése okvetlen azt eredményezi, hogy a fizetésére utalt jegyző ahhoz csak rendetlenül juthat s vagy nélkülözésnek vagy uzsorának van kitéve. Honnan fizettessék tehát a jegyző ? A közigazgatásnak állomosítása azonnal megfelelne a kérdésre, mert a mint a közigazgatás a municipiumoktól az államhatalomhoz központosittatnék, nem lehetne elkerülni, hogy a jegyző is mint legnagyobb részben közigazgatási tisztviselő s már jelenleg is jelentékeny mérvben állami (adókezelés stb) az állampénztárból fizettessék. Bár azt óhajtanunk kell is, mindazon által a közvetlen jövőben valószínűleg le kell mondanunk annak megvalósulásáról, mert ez a hagyományos municipiumok megszüntetését vonná maga után utóbbinak pedig még erős, habár nem mindenként jogosult támoszlopai vannak. Egy másik lehetség, hogy a jegyző fizetése a törvényhatóságok házipénztárából adassék ki, s így hogy az a belügyminiszteri tárcának azon cime alatt irányoztassék elő éveükint, mely a törvényhatóságok évi dotatióját foglalja magában. Vizsgáljuk meg e tételek lehetőségét. E megyének 112 jegyzője a minimális fizetés szerint 44800 frt fizetést élvez, melyhez ínég házbér eimén járul 11200 frt s igy összesen 56 ezer forint. Az 1883. évi XV. t. c. e megyének háztartási költségeihez fizet 106 ezer 100 frtot s kimondja, hogy a törvényhatóság egyéb jövödelmei közigazgatási, közlekedési stb. célokra fordíttassanak, ugyanezen törvény 9. §-a kimondja továbbá, hogy a törvényhatóságok jogosultak ezenkívül 3% pótlékot az összes adókra és pedig felsőbb engedély nélkül és 2%-ot bel- és pénzügy miniszteri engedély mellett kivetni közigazgatási célokra. Már most, hogy az 56 ezer frt szükséglet ezen 5" ,,-al fedezhető legyen, e megyének Nagy-Kanizsa vá roson kiviil —• 1.120,000 frt egyenes adójának kellene csak lenni a minél jelentékenyen több van. Ezek szerint tehát meg van a lehetség, liogy a törvényben gyökeredző százalék kivetése által a jegyzők fizetése a központból fizettessék. Ezen százalékos kivetésnek azonban a jegyzőkre nézve óhajtott előnye csak akkor lenne, ha a törvényhatóság ezen százalékos jövüdelein befolyására s illetve a befolyás idejére való tekintet nélkül a jegyzők fizetését szabály rendeletileg megállapítandó rendes időközökben (havonkint vagy évnegyedenkint) előre kifizetné. Mivel pedig erre alapja nincsen, ismét csak a belügyi tárcának kellene a házipénztárát kielégíteni. Ha az állampénztár helyzetét vizsgáljuk, úgy találhatjuk, hogy annak 1883. évi bevétele egyenes adókban, melyek községi pótlékadóval megpróbálhatók .—.72 milliót tett kerekszámbau, melynek 8" 2 0 '„ már elég lenne 5000 jegyzőnek fizetésére. Ha tehát az általános jövödelmi pótadó jelenlegi alakjában 3' 2 százalékkal emeltetnék, ismét meglenne az állampénztárban is az alap, melyből a megyék háztartása költségeit a jegyzők fizetésével dotálhatná, a mi tekintettel arra, hogy az általános jövödelmi pótadó "„-át a mig is a törvényhozás alapítja meg, évről évre nehézségbe nem ütköznék. Mivel azonban oly törvény előterjesztését mely a közigazgatás államosítását célozná, ez időszerint nem várhatunk s így még kevésbbé olyant, mely esak kizárólag a jegyzői kar érdekeit tárgyazná, helyzetünk javítása pedig égető kérdés, tehát kérelniezendőnek találnám, hogy a házi pénztár dotáltassék a belügyminiszteri tárcából a szükségelt összeggel, ha mindjárt oly kötelezettséggel is, hogy azt a házipénztár a kivetendő 5° „ házipótlékkal a befolyás ideje szerint megtéríteni tartozik, de természetesen, a jegyzői fizetés pontos időközökben való kifizetésének kikötésével. E kérelem jogosultságának támogatása. Hogy a jegyzői kar ma már kizárólag közigazgatási közeg, azt bizonyítani nem kell, eléggé tanúskodnak erről ama törvények, melyeknek végrehajtása végső fórumba a jegyző kötelessége, s melyek közül egy sem olyan, hogy a jegyzőre uj szaktanulmányt és munkásságot ne róna. A méltányosság tehát határozottan e kérelem támogatása mellett van, s elvitázhatlanná teszi, hogy az államkormányzatnak ily sokoldalúan igénybe vett közege csekély fizetését legalább pontosan kapja meg. De főtámasza az előterjesztésnek a községek mint államalkotó elemeknek jól felfogott érdeke, mondjuk létkérdése, mert pár évtizeddel ezelőtt miként ezt akkorbeli költségvetések igazolják, a községnek alig '/ ;1 résznyi kiadása volt, mint van jelenleg. Ma a számtalan uj törvényben gyökeredző új intézmények annyi új tehert róttak a községekre, hogy azok, ha a jegyzői fizetéstől felmentetnek is, mégis nagyobb tehert viselnek, mint 10 évvel ezelőtt, pedig anyagi helyzetük ha nem rosszabb, nem is jobb annál. Ma, midőn körorvost, körbábát, községi adótisztet, katona szállásolást, betegápolási alapot, s még tudja Isten mit nem fizet a lakósság, a pótlékokban oly tehert visel, mint állami adója... Mindennél sürgősebb tehát, hogy a nép terhe enyhíttessék ezen uton. Végre a jegyzői kar tekintélye, mely annyira elengedhetlen, hogy tőle még az állam törvényeinek sikeres végrehajtása is fiigg — megköveteli, liogy a jegyző felszabaduljon azon uton — útfélen elébe hangzó szemrehányásától a népnek, hogy „ő fizeti a jegyzőt, ez tehát csak szolgája neki." — stb. Faits József. Helyi, megyei és vegyes hirek. Lapunk jele n száma ez új évne gyedben első levenT~tisztelette1~felkérjük t. olvasó közönségünket az előfizetés mielőbbi meguji tas ára; a kik pedig hátralékban vann ak, azoka t a há tralékos öss zeg beküldésére kérjük a nnyival in kább, hogy mi is fizetési köt^zettségünknek pontosan megfelelhessünk. A kik lapunkat továbbra jaratni nem akarjak szíveskedjenek erről b ennünket a lap egyszerű viszszaküldésével értesíteni, hogy a további beszüntetés i r a rTl ^ in t éz k ed h es sün k s_~a költségektől megkímélve legyünk, egyúttal ideje korán tájékoz ást szerezhe ssünk az új évnegyedben nyomtatandó példá ny ok száma felöl. A la]> kiadóhivatala. Király Őfelsége nóvünnspén f. hó 4-én d. e. 9 órakor a helybeli róm. katli. plébánia templomban ün nepélves hálaadó isteni tisztelet tartatott, melyen a megye, a kir. törvényszék s a megye székhelyén levő kir. hivatalok tisztviselői szép számmal jelentek meg; képviselve volt a zala-egerszegi ügyvédi kamara, a városi elöljáróság; a helybeli népoktatási tanintézetek növendékei illető tantestületeik vezetése mellett vettek részt az ünnepélyes isteni tiszteleten. Hirdetmény. Zalamegye igazoló választmánya által közhirré tétetik, miszerint a legtöbb adófizetők névjegyzéke a hivatalos adókimutatások alapján a jövő 1885. évre összeállíttatván, az a járási szolgabirói hivatalokban és minden körjegyzőségi székhelyen a jegyzői irodában közszemlére kitétetett. Felhivatnak tehát mindazok, kik ezen ideiglenes névjegyzék ellen észrevételeiket érvényesíteni óhajtanák, liogy azokat a vonatkozó igazolványokkal együtt az igazoló választmányhoz Z.-Egerszegre legkésőbb október hó 20 ig nyújtsák be, mert az elkésetten beérkező kérvények a sorrend végleges megállapításánál figyelembe vétetni nem fognak. Z. Egerszegen 1884. szeptember hó 27-én. Arvay István m. k. az igazoló vál. elnöke. Kinevezés és kitüntetés. Ó felsége, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium előterjesztésére Sipeki Bálás Árpádot, a keszthelyi gazdasági tanintézet igazgatóját, a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatójává a rendszeresített illetményekkel a VI. rang osztályban kinevezte s neki a gazdasági tanügy terén eddig szerzett kiváló érdemei elismeréseül a királyi tanácsosi cimet díjmentesen adományozta. A kitüntetett egy évtizeden keresztül ritka tapintattal, páratlan iigvbuzgósággal vezette a keszthelyi gazdasági tanintézetet ; élénk részt vett és nagy tevékenységet fejtett ki Keszthely város egyesületeinél s a társadalmi élet körében s mint az iskolaszéknek évek hosszú során keresztül iigybuzgó elnöke, Keszthely város tanügyének felvirágoztatására hathatósan közreműködött. — Tisztelői és barátai jóakaró szerencse kivánata kiséri díszesebb és tágasb körű működési terére. A tapolczai járásnak, mint a „Balaton" irja s magunk is értesültünk, e napokban ritka, érdemes vendégei voltak. A balaton-füredi parti nádas kigőzölgése a közegészségre s a fürdő szép jövőjére hátrányosnak mutatkozván, az ügy megvizsgálása céljából Svastits Benó alispán, dr. Mangín Károly tiszti főorvos, Sturm György kir. főmérnök és az érdekelt birtokosok képviselői a mult szombaton Balaton-Füreden megjelentek. Ugyanitt csatlakozott hozzájuk dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, ki ez alkalomból tankerülete két egyházi főhatóságát, a szombathelyi és veszprémi püspököket, látogatta meg. Nevezettek a „Kisfaludy" gőzösön érkezvén meg, a hajóhídon Szentmiklóssy Gyula szolgabíró és Kovács Rezső *. szolgabíró által fogadtattak. A partra kiszállván, a község nevében Király Gábor biró szép szavakban üdvözölte a megye derék alispánját, ki ismert ékesszólásával köszönte meg a községnek iránvában táplált jó érzületét. Ezután a küldöttség Ecsy László fürdőigazgatóhoz ment ebédre. Délután az egész társaság a b. füredi szeretetházat látogatta meg. Dr. Ruzsicska Kálmán, megyénk ügybuzgó tanfelügyelője, több órai beható szemle után az intézet berendezése, a gyermekek kinézése és a tapasztalt előmenetel felett teljes megelégedését nyilvánította. Az alispán viszonozta a község házánál a balaton-füredi község elöljáróságának látogatását ; a tanfelügyelő pedig a szeretetház b.-füredi fiók ját, annak szőlőjét s a b.-füredi reform, iskola helyiségét szemlélte meg. Másnap megtartatott a tárgyalás a nádas ügyben, oly eredménynyel, hogy a nádas tulajdonosai a tihanyi apátság és az Eszterházy grófok jelenlevő képviselői hajlandóknak jelentették ki magukat a nádast bizonyos kárpótlás mellett kivágatni. A kárpótlási összeg megállapítása végett a tulajdonosoknál nyerendő tájékozás után később fog tárgyalás tartatni. Az ebéd ismét Ecsy vendégszerető házánál volt s minteg y negyvenen „Jó, hogy jösz, galambom, szólt ő, óvatosan körültekintve, nehogy más is megtalálja hallani, mit mondani akar, mert hát az titok. Újságot halottam, de magam sem hiszem. Azt beszélik, hogy a Figura Jóskát elcsapták volna a katonaságtól, mivel az Óbester leányába beleszeretett, és mégis szökött vele, hogy hová, azt nem tudni. Szépen vagyunk, ha igaz! Na de mire való volna a kártya, ha még ezt se lehetne kivetni vele. Én kivetettem volna már, de ugy nem érvényes, ha te meg nem emeled előbb . . . Hát nézd édes húgom, huzd errébb azt a széket. Itt van a katona ... Ez meg egy személy ... ha ez a kártya — nézd meg nekem még nem szabad látni ha bölcső, akkor igaz. -— Eszti elhalaványult és leejtette kezéből a kártyát mert bölcső volt. — Na csak ne érzékenyülj el annyira, majd segítek én a dolgon, tudhatod, hogy jóakaród vagyok. Majd öntök én neki egy olyan vizet, hogy a harmadik országból is felkeres miatta. — Csak ne busulj, ne! Nézd ez itt bors, ez meg rozmaring levél, emez meg eleven kéneső, a kályhán meg van igézett víz, ha ezt összekeverem és bele öntöm a vak ablaktokba, megkerül az elveszett fejszének nemcsak a nyele, de még a fejszéje is. — Hát akarod-e! hogy ne akarnád !? — De várj csak, kifelejtettem valamit, egy liliomot kell szakítanod valamelyik haragosod kertje közepén nap felkelte előtt, hogy levele még harmatos legyen, aztán annak a him porát belehintjük a pohárba érted? Ha jól láttam a Csülök Anti kertje közepén van is egy ilyen, csak vigyázz magadra, hogy meg ne lásson valaki, mert akkor nem használ . . . meg azt kikötöm, hogy neked kell leszakítanod, mert ha mással hozatod, nem ér semmit . . . Estére aztán megtudhatunk mindent. Jól megértettél?!" . . . „Meg, meg." Eszti nyugtalan volt egész éjen keresztül, alig várta, hogy megvirradjon, de hogy is ne, hiszen ha tán a menyországot vesztette volna is el, se tudott volna jobban neki szomorodni, mint ennek a hírnek a hallatára. Azok a szép álmok, azok a szép tervek, az az aranyos ígéret, melyet Figura Jóska örök üdvösségére tett, most egyszerre füstbe mentek volna ? S megsemmisülve állott önmaga előtt a hír hallatára, mint aki mellé a villáin lecsapott, habár nem is sebezte meg. Na de gondolta, hogy az orvosságba van a borson, eleven kénesőn kivűl rozmaring levél is, meg lesz liliom is, ez valami természet feletti erőt, bátorságot öntött hdkébe, mert titkos jelképet látott beune . . . Óvatosan bontja szét az eleven sövénykerítést, hogy valaki figyelmes ne legyeu a zajra és egy ugrással a liliom előtt terem, és le is szakítja azt, .... de könyörülő Isten ne hagy el! egy erős kéz a bokor mellől megragadja . . . . S kit lát, mint rá tekint, mint Csülök Antit. Hja galambom?! Hát te szoktad az én kertemet éjnek idején feltépegetni ?! . . . Szépen vagyunk ! Várj csak! tudom én, hogy mi ennek az utjaü Nem! csak ne is rimánkodj, híjába minden, gyere be velem a hajlékba, a többi az én gondom. Jaj esak az ajtót rá ne zárták volna, hogy megszökhetnék a kelepcéből, melybe az a gyalázatos Pipitér Erzsók belekeverte. Mi lesz velem! mi lesz velem! Csak azt ne kelljen szégyen fejre megérnem, hogv a kalodába vitessen, s hogy kikiirtölje ország világ előtt, liogy tolvajságon kapott . . . Mi lesz velem ? mi lesz velem ? . . . Hová mehetett? bizonyosan a kisbiróért szaladt, hogy elkísértessen .... Magán kiviil volt már szegény Eszti még csak végig gondolni is ezeket, hát még mikor látta, hogy jön is Csülök Anti az ablak alatt valakivel, kit nem tudott egészen kivenni. Az ajtó előtti beszélgetésből aztán megérthette azt is, hogy a kisbíró, tehát elhatározta magában, hogy ha megölik, se megy egy toppot se ki a szobából. — ' A zár csikordúl A_ kisbíró belép egy nagy tálcával a kezén, rajta mézes dió, cukros tej, fehér kalács, meg egy gyürü. — Utánna pedig Csülök Anti tette be az ajtót. Mig a kisbíró „esés jó reggelt" kívánva leteszi a tálcát az asztalra, addig Anti átveszi a házi gazda sze repét és az elkisértetés helyett ilyen formán szólott Esztikéhez: „Egyél galambom, egyél, mert ha még szomorkodol, azt találja gondolni valahogy még a kisbíró is, hogy tán nem is jó szántódból jöttél hozzám, hanem úgy loptalak el valahonnan, egyél, egyél, nem sokára itt lesz az édes anyád is, és ha a jó Isten is úgy rendelte máiéi, hát csak megtartsuk a kézfogónkat is, de mindjár . . Maga meg kisbíró csak menjen ki a fészerbe, tudja, mi dolog várja. —• Ugyan galambom Eszti! tudod-e, hány hét ide Karakó . . . Eszti elbámult a váratlan meglepetésre, nem tudta álmodik-e vagv mi? Elég az hozzá, mint a kisbíró kitette a lábát, kezdette lélekjelenlétét visszanyerni, és mindjobban neki bátorodott. Nem tudott mit szólni örömében, hogy ilyen szerencsésen kijutott a hínárból. Jaj ! Anti bácsi! maga ugy is az ördöggel cimborál, hogy ilyen szépen kitudta csinálni ezt a dolgot, de most mindegy, nem bánom, akkor hát leszek az ördög felesége, mert a gyűrűjét már az ujjamra húztam. — S mire Szaporáné asszonyom átballagott, Esztike már fejét meleg szeretettel Anti vállán találta. Csak nézett, csak nézett, alig hitt szemeinek. — Örömében csak annyit tudott mondani: ^Na ha már elindították ezt az órát, jár az ezután magától is! —
