Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-31 / 35. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. augusztus 31. 35. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kUldttnk "vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Nyíltlevél zala egerszegi polgártársaimhoz „felhasználás nélkül elmúlt időt semmi sem hozhatja vissza."

1 _Elszalasztott kedvező alkalom ritkán kínálkozik mttsodszor." E két közmondás alapján elmélkedjünk egy kissé városunk múltja és szánandó jelene felett; — feleljünk egész őszinteséggel, felhasználtuk-e az időt ugy mint azt városunk érdekében tenni kellett volna; megragadtuk-e, a kedvező alkalmat, vagy ezt elszalasztva, nem vétkeztünk-e önmagunk ellen? Nyíltan és határozottan kimondom : mao-unk is, mások is méltán vádoltathatunk saját érdekünk elhanyagolásával; s nagy reszben magunk okoztuk, hogy odáig jutottunk a hol, s a mi vagyunk. A kor és közügy roppant igényeinek súlya alatt nyögő megyei székváros, nagyközségi te hetetlenséerff el. Elviselhetlen terhek nehezednek reánk, O ~ s rendezetlen állapotunkban tehetetlenek vagyunk a részben, hogv polgártársaink jólétét emelve, azoknak terheit könnyíthetnénk. elviselhetőbbé tennénk. Jogunk semmi, kötelezettségünk igen sok; állapotunk rosszabb, mint volt az uri jog fennállása alatt. Bátran kérdem, s biztos vagyok a részben, hogy senki sem fog ellenmondani: van-e városunkban egyetlen egy ember, ki ;i jelenlegi állapottal megelégszik? Van-e, ki be nem látná, hogy a baj évről évre súlyosbodik, s ha elejét nem veszsziik, teljes megsemmisülésre jutunk. S mi a fő, sőt egyedüli oka sajátságos helyzetünknek ? Az, hogy városunk megyei székhely falusi szervezettel. Számtalan hivatal és hatóság létezik városunkban, melyéknek közvetlensége több rendbeli tehert és kötelezettséget hoz reánk, de más részről még azon helyzetben sem vagyunk, hogy mindazoknak kellőleg megfelelhetnénk; pedig polgári és becsületbeli kötelességünk hálával fogadni a sorsnak azon szerencsés rendeletét, hogy városunk megyei székhely: kötelességünk a megye közönsége irányában tettekkel tanúsítani, hogy e szerencsés véletlennek egész becsét felfogjuk: hogy akarjuk, de tudjuk is azon kötelezettségeket teljesíteni, melvckkel a megye közönségének tartozunk, mit ez tőlünk nemcsak megvárhat. de jogosan követelhet is. De tehetjíik-e ezt jelen alárendelt helyzetünkben? Határozottan mondom: nem: és pedig azért nem, mivel jelenlegi szervezetünk mellett nem is álmodhatunk olyan tisztviselőkről, kik hivatásuknak megfelelni képesek; sőt ha ilyeseket birliatnánk is. mit tehet azon tisztviselő, kinek semmi hatalma, semmi hatásköre: ki legkisebb bajában a sokszorosan túlterhelt szolgabíróhoz kénytelen folyamodni, ki liatálvlyal nem parancsolhat, engedelmességre nem számíthat. — Tehát nagy községi szervezetünk hozza magával, hogy városunk igényeinek megfelelni képes tisztikarunk nem is lehet; nagyközségi szervezetünk oka annak, hogv a falusiasság színvonalán télül nem emelkedhetünk. Lehet-e csudálni az után. ha a falu székvárosi minőségnek megfelelni nem képes: ha nem birja teljesiteni azon kötelezettségeit, melyekkel állásának, a megyei közönségnek tartozik. De tekintsük nagyközségi szervezetünknek c? J ~ az egyes polgárokat sújtó hátrányait. Legcsekélyebb bajunkkal a szölgabiróhoz kell fordulnunk, honnét a járás kiterjedettsége és népessége. a szolgabiróságnak túlterheltsége miatt csak hosszas várakozás, sokszori futkozás után juthatunk eredményhez. Ellenben, ha városunk polgármestere és a kapitány a város területére szolgabirói hatósággal bir, mondani is felesleges, az ügyek elintézése mennyire gvorsítva, személy és vagyonbiztonság mennyire szilárdítva leend. Valóban, ha a két állapot közötti külömbséget tekintjük, ha figyelembe veszsziik, hogy mint rendezett tanácsú város sorsunk felett magunk intézkedünk, mig nagyközségi minőségünkben a hatóság segélyéért kun vorálni kénvteleníttetíink; ha figyelembe veszsziik, hogv jelenlegi állásunkban roppant terheink minden kedvező eredménv nélkül vesznek, ha pedig saját sorsunknak ura leszünk, a terheket nagyrészben magunk szabályozzuk, azoknak hová és miként leendő felhasználása iránt is intézkedhetünk. s haszontalan elfecsérléstől megmenthetjük; bátran elmondhatjuk: ki a régi mellett maradni óhajtana, annak személyes érdekében áll a jelenlegi alélt állapotnak fentartása, s az a köznyomor rovására kiván boldogulni. Van még egy két görbe fésűs polgártárs, ki avult eszével azt tartja : ha őseink meglehettek igy, miért nem maradhatnánk meg benne mi is. De nem gondolják meg ezen ósdiak, hogy ősapáink kora óta a világ sokat változott s oly állapot jött létre, a melvnek igényeit görbe fésűs észszel kielégíteni nem lehet. — Ki a korral nem halad, vissza marad, ilvesek pedig a társadalomnak hasznevehető tagjai lenni megszűntek. Vannak többen — s- ezeknek aggodalmait méltányoljuk — kik a városnak rendezett tanácscsal szándokolt ellátását azon okból nem óhajtják, mert azt hiszik, hogy ez elviselhetetlen új terheket hozna reánk. De hát képzelik-e ezek, hogy lehetnének oly eszeveszettek, s kivált a legtöbb adót fizetők, kik erővel is nagyobb terhet akarnának nyakukra, ha annak hasznát nem látnák? Polgártársak! drága az, a mi rosz, a mi semmit sem ér. Már pedig azt bátran ismétlem, jelenlegi állapotunk igen rosz, tarthatatlan, s mind a mellett terhei évről évre emelkednek. Hisz évi kiadásunk már is jelentékenyen meghaladja az őt ezer forintot, pótlékunk minden adó forint után 30 krajcár. S mit élvezünk a 30 krajcáros pótlékunk után? nagyközségi falusi állapotot, mely ellen egves egvig mindnyájan zúgolódunk, és méltán, mert jogunk, hatáskörünk csak annyi, mint bármelyik falunak, terheink ellenben a falusiakét sokszorosan meghaladják, felül reá. állapotunk évről évre rosszabb lesz. pótlékunk pedig évenkint szaporodik, s pár év múlva magasabb leend. mint lesz a rendezett tanács mellett. S mi okozta azt. hogy pótlékunk most már 30" „ ? Első sorban az. hogy számos évek óta elhányagoltatott a pótlékok behajtása, azokból sok ezerek elvesztek, behajthatatlanokká váltak. Ezen elveszett összegeket ujabbi pótlékképpen ismét mi fizetjük, kik annak idejében saját illetőségünket befizettük. Tetszik önöknek mások helvett fizetni? — Am tegyék, de mi nem kérünk belőle. Arra is fognak emlékezni, midőn ezelőtt két évvel az adók rendetlen kezelése miatt adó leszámoló küldetett városunk nvakára. a mi (540 forintunkba került. Hát az tetszik-e. hogy a kapitánynak szállásáért az évi kialkudott 400 frt bér helyett két holnapra 550 forintot fizettünk? Kedves önöknek az ily ügy menet? több pontokról, kezelési, gazdálkodási hiányokról nem akarok említést tenni, elég ennyi is annak kimutatására : pótlékunk mi okból szaporodik oly rohamosan; és hogy pótlékunk nagyobb része sárba dobott pénz, melynek sem a község, sem egyesek hasznát nem veszik. Adózunk, fizetünk, szolgálunk egész a végkimerülésig és semmi látszatja nincs. — Nem mondom ám, hogy mind ezen bajoknak oka. előidézője a jelenlegi, vagv a volt tisztikar. Történtek s a jelenlegi szervezet mellett történni fognak hibák, melyeknek mindenkor mi adjuk meg az árát, de ebből következik az, mit fellebb mondtam: drága az, a mi nem jó; sajátságos helyzetünkben pedig jó, hivatásának megfelelni képes tiszti karunk nem is lehet; tehát azokra ne panaszkodjunk; csudálni lehet, hogy találkoznak, kik ezen viszás helyzetben a hivataloskodásra magukat elszánják, s ha ezt továbbra nem akarjuk, a mint hogy jól felfogott érdekünk mellett nem akarhatjuk, változtassuk az állapotot oly képen, hogy képzett tisztviselőink legyenek, kik midőn a városnak és egyeseknek jólétét előmozdítják, a város vagyonát is aképpen kezelik, hogy az elsoroltakhoz hasonló veszteségek fel nem merülhetnek; a kiadások több tételei megsziinttetetnek, a közjövödelem emelkedik, ujabb jövödelmi források nyittatnak; nem is említve azon előnyt, mely a személy-és vagyon biztonság s általában minden tekintetben elő áll. — Ha sikerül ily állapotot teremtenünk, alaposan remélhetjük, hogy a 30

u <, pótlék jelentékenyen leapad, jövödelmeink emelkednek, minek folvtán a rendezett tanács nagyobb költségeic/ O»/ n bői származandó külömbözet oly jelentéktelen lesz, hogy városunknak s önmagunknak javáért ezen csekély áldozatot örömmel hozhatjuk meg: de ezt tenni becsületbeli kötelességünk is. ha magunkat városi polgároknak szeretjük nevezni, a mik pedig jelenleg nem vagyunk, hanem falusi nagyközség és csak terheink v á r o s i a k. Megyei élet. Zal/imeqye állandó választmányának 1884. évi augusztus hó 25-én tartott ütése jegyzőkönyvéből. A nm. ni. kir. beliigyministeriumnak 1884. évi augusztus hó 13-án 46451 III. b. szám alatt kelt körrendelete az 1885. évi megyei költségvetés elkészítése és felterjesztése tárgyában, ezzel kapcsolatban az 1885. évi megyei költségvetés tervezete. A bemutatott költségvetési tervezet a hivatkozott magas miniszteri rendelet, s a megyék háztartásáról szóló 1883-ik évi XV. t. c. által kijelölt szempontok figyelembe vételével vizsgálat alá vétetvén, az 1. rovat 33-ik sorszáma alatt a 11 szolgabirói segéd részére összesen felvett 7700 frt - 7900 frtra véleményeztetik előiráuvoztatni azon okból, hogy- a balaton füredi fürdőre négy havi fürdő idényre kirendelt tapolczai segédszolgabirónak havanként 50 frt adományoztassék. s mivel a f. évi idényre e cimen az 1884. évi költségvetésben ini sem irány ózta tott elő, az állandó választmáuy méltányosság szempontjából a négy hónapra esedékes 200 frtot az 1884. évi javalmazásból kiutalvánvozandónak véleményezi. Minthogy továbbá ugyan a balatou-fiiredi fürdőre kirendelt segéd szolga biró mellé az azelőtt is alkalmazásban volt fürdőbiztosi hivatal szolgának továbbra is alkalmazása a hivatalos ügyvitel érdekében elkerülhetlen szükséges, ennélfogva az említett hivatalszolga illetménye fejében 50 frt s ruházatáért 35 frt 42 kr. az 1885. évi költségvetésbe előirányoztatni - egyszersmind ezen kiadás a f. 1884. évi fürdőidényen át alkalmazott balaton-füredi hivatal szolga részére elfogadtatni és jóváhagyatni véleményeztetik. Minthogy továbbá az 1883. évi XV. t. e. által rendelt megveházialap létesítése csupáu a megyei épü-