Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-31 / 35. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. augusztus 31. 35. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem kUldttnk "vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Nyíltlevél zala egerszegi polgártársaimhoz „felhasználás nélkül elmúlt időt semmi sem hozhatja vissza." 1 _Elszalasztott kedvező alkalom ritkán kínálkozik mtt­sodszor." E két közmondás alapján elmélkedjünk egy kissé városunk múltja és szánandó jelene fe­lett; — feleljünk egész őszinteséggel, felhasznál­tuk-e az időt ugy mint azt városunk érdekében tenni kellett volna; megragadtuk-e, a kedvező alkalmat, vagy ezt elszalasztva, nem vétkez­tünk-e önmagunk ellen? Nyíltan és határozottan kimondom : ma­o-unk is, mások is méltán vádoltathatunk saját érdekünk elhanyagolásával; s nagy reszben magunk okoztuk, hogy odáig jutottunk a hol, s a mi vagyunk. A kor és közügy roppant igényeinek súlya alatt nyögő megyei székváros, nagyközségi te hetetlen­séerff el. Elviselhetlen terhek nehezednek reánk, O ~ s rendezetlen állapotunkban tehetetlenek va­gyunk a részben, hogv polgártársaink jólétét emelve, azoknak terheit könnyíthetnénk. elvi­selhetőbbé tennénk. Jogunk semmi, kötelezettségünk igen sok; állapotunk rosszabb, mint volt az uri jog fenn­állása alatt. Bátran kérdem, s biztos vagyok a részben, hogy senki sem fog ellenmondani: van-e váro­sunkban egyetlen egy ember, ki ;i jelenlegi ál­lapottal megelégszik? Van-e, ki be nem látná, hogy a baj évről évre súlyosbodik, s ha elejét nem veszsziik, teljes megsemmisülésre jutunk. S mi a fő, sőt egyedüli oka sajátságos helyzetünknek ? Az, hogy városunk megyei székhely falusi szervezettel. Számtalan hi­vatal és hatóság létezik városunkban, melyéknek közvetlensége több rendbeli tehert és kötele­zettséget hoz reánk, de más részről még azon helyzetben sem vagyunk, hogy mindazoknak kellőleg megfelelhetnénk; pedig polgári és be­csületbeli kötelességünk hálával fogadni a sors­nak azon szerencsés rendeletét, hogy városunk megyei székhely: kötelességünk a megye kö­zönsége irányában tettekkel tanúsítani, hogy e szerencsés véletlennek egész becsét felfogjuk: hogy akarjuk, de tudjuk is azon kötelezettsé­geket teljesíteni, melvckkel a megye közönségé­nek tartozunk, mit ez tőlünk nemcsak megvár­hat. de jogosan követelhet is. De tehetjíik-e ezt jelen alárendelt helyze­tünkben? Határozottan mondom: nem: és pe­dig azért nem, mivel jelenlegi szervezetünk mellett nem is álmodhatunk olyan tisztviselők­ről, kik hivatásuknak megfelelni képesek; sőt ha ilyeseket birliatnánk is. mit tehet azon tiszt­viselő, kinek semmi hatalma, semmi hatásköre: ki legkisebb bajában a sokszorosan túlterhelt szolgabíróhoz kénytelen folyamodni, ki liatálv­lyal nem parancsolhat, engedelmességre nem számíthat. — Tehát nagy községi szervezetünk hozza ma­gával, hogy városunk igényeinek megfelelni ké­pes tisztikarunk nem is lehet; nagyközségi szervezetünk oka annak, hogv a falusiasság színvonalán télül nem emelkedhetünk. Lehet-e csudálni az után. ha a falu székvárosi minőség­nek megfelelni nem képes: ha nem birja telje­siteni azon kötelezettségeit, melyekkel állásának, a megyei közönségnek tartozik. De tekintsük nagyközségi szervezetünknek c? J ~ az egyes polgárokat sújtó hátrányait. Legcse­kélyebb bajunkkal a szölgabiróhoz kell fordul­nunk, honnét a járás kiterjedettsége és népes­sége. a szolgabiróságnak túlterheltsége miatt csak hosszas várakozás, sokszori futkozás után juthatunk eredményhez. Ellenben, ha városunk polgármestere és a kapitány a város területére szolgabirói hatósággal bir, mondani is felesleges, az ügyek elintézése mennyire gvorsítva, személy és vagyonbiztonság mennyire szilárdítva leend. Valóban, ha a két állapot közötti külömbsé­get tekintjük, ha figyelembe veszsziik, hogy mint rendezett tanácsú város sorsunk felett ma­gunk intézkedünk, mig nagyközségi minősé­günkben a hatóság segélyéért kun vorálni kénv­teleníttetíink; ha figyelembe veszsziik, hogv jelenlegi állásunkban roppant terheink minden kedvező eredménv nélkül vesznek, ha pedig sa­ját sorsunknak ura leszünk, a terheket nagy­részben magunk szabályozzuk, azoknak hová és miként leendő felhasználása iránt is intézked­hetünk. s haszontalan elfecsérléstől megment­hetjük; bátran elmondhatjuk: ki a régi mellett maradni óhajtana, annak személyes érdekében áll a jelenlegi alélt állapotnak fentartása, s az a köznyomor rovására kiván boldogulni. Van még egy két görbe fésűs polgártárs, ki avult eszével azt tartja : ha őseink meglehet­tek igy, miért nem maradhatnánk meg benne mi is. De nem gondolják meg ezen ósdiak, hogy ősapáink kora óta a világ sokat változott s oly állapot jött létre, a melvnek igényeit görbe fésűs észszel kielégíteni nem lehet. — Ki a korral nem halad, vissza marad, ilvesek pe­dig a társadalomnak hasznevehető tagjai lenni megszűntek. Vannak többen — s- ezeknek aggodalmait méltányoljuk — kik a városnak rendezett ta­nácscsal szándokolt ellátását azon okból nem óhajtják, mert azt hiszik, hogy ez elviselhetet­len új terheket hozna reánk. De hát képzelik-e ezek, hogy lehetnének oly eszeveszettek, s ki­vált a legtöbb adót fizetők, kik erővel is na­gyobb terhet akarnának nyakukra, ha annak hasznát nem látnák? Polgártársak! drága az, a mi rosz, a mi semmit sem ér. Már pedig azt bátran ismétlem, jelenlegi állapotunk igen rosz, tarthatatlan, s mind a mellett terhei évről évre emelkednek. Hisz évi kiadásunk már is jelenté­kenyen meghaladja az őt ezer forintot, pótlé­kunk minden adó forint után 30 krajcár. S mit élvezünk a 30 krajcáros pótlékunk után? nagy­községi falusi állapotot, mely ellen egves egvig mindnyájan zúgolódunk, és méltán, mert jo­gunk, hatáskörünk csak annyi, mint bármelyik falunak, terheink ellenben a falusiakét sokszo­rosan meghaladják, felül reá. állapotunk évről évre rosszabb lesz. pótlékunk pedig évenkint szaporodik, s pár év múlva magasabb leend. mint lesz a rendezett tanács mellett. S mi okozta azt. hogy pótlékunk most már 30" „ ? Első sorban az. hogy számos évek óta elhányagoltatott a pótlékok behajtása, azokból sok ezerek elvesztek, behajthatatlanokká váltak. Ezen elveszett összegeket ujabbi pótlékképpen ismét mi fizetjük, kik annak idejében saját ille­tőségünket befizettük. Tetszik önöknek mások helvett fizetni? — Am tegyék, de mi nem ké­rünk belőle. Arra is fognak emlékezni, midőn ezelőtt két évvel az adók rendetlen kezelése miatt adó leszámoló küldetett városunk nvakára. a mi (540 forintunkba került. Hát az tetszik-e. hogy a kapitánynak szál­lásáért az évi kialkudott 400 frt bér helyett két holnapra 550 forintot fizettünk? Kedves önöknek az ily ügy menet? több pontokról, kezelési, gazdálkodási hiányokról nem akarok említést tenni, elég ennyi is annak ki­mutatására : pótlékunk mi okból szaporodik oly rohamosan; és hogy pótlékunk nagyobb része sárba dobott pénz, melynek sem a község, sem egyesek hasznát nem veszik. Adózunk, fizetünk, szolgálunk egész a végkimerülésig és semmi látszatja nincs. — Nem mondom ám, hogy mind ezen bajok­nak oka. előidézője a jelenlegi, vagv a volt tisztikar. Történtek s a jelenlegi szervezet mellett történni fognak hibák, melyeknek mindenkor mi adjuk meg az árát, de ebből következik az, mit fellebb mondtam: drága az, a mi nem jó; sajátságos helyzetünkben pedig jó, hivatásának megfelelni képes tiszti karunk nem is lehet; te­hát azokra ne panaszkodjunk; csudálni lehet, hogy találkoznak, kik ezen viszás helyzetben a hivataloskodásra magukat elszánják, s ha ezt továbbra nem akarjuk, a mint hogy jól felfo­gott érdekünk mellett nem akarhatjuk, változ­tassuk az állapotot oly képen, hogy képzett tisztviselőink legyenek, kik midőn a városnak és egyeseknek jólétét előmozdítják, a város va­gyonát is aképpen kezelik, hogy az elsoroltak­hoz hasonló veszteségek fel nem merülhetnek; a kiadások több tételei megsziinttetetnek, a köz­jövödelem emelkedik, ujabb jövödelmi források nyittatnak; nem is említve azon előnyt, mely a személy-és vagyon biztonság s általában min­den tekintetben elő áll. — Ha sikerül ily állapotot teremtenünk, ala­posan remélhetjük, hogy a 30 u <, pótlék jelenté­kenyen leapad, jövödelmeink emelkednek, mi­nek folvtán a rendezett tanács nagyobb költségei­c/ O»/ n bői származandó külömbözet oly jelentéktelen lesz, hogy városunknak s önmagunknak javáért ezen csekély áldozatot örömmel hozhatjuk meg: de ezt tenni becsületbeli kötelességünk is. ha magunkat városi polgároknak szeretjük nevezni, a mik pedig jelenleg nem vagyunk, hanem falusi nagyközség és csak terheink v á r o s i a k. Megyei élet. Zal/imeqye állandó választmányának 1884. évi augusztus hó 25-én tartott ütése jegyzőkönyvéből. A nm. ni. kir. beliigyministeriumnak 1884. évi augusztus hó 13-án 46451 III. b. szám alatt kelt kör­rendelete az 1885. évi megyei költségvetés elkészítése és felterjesztése tárgyában, ezzel kapcsolatban az 1885. évi megyei költségvetés tervezete. A bemutatott költségvetési tervezet a hivatkozott magas miniszteri rendelet, s a megyék háztartásáról szóló 1883-ik évi XV. t. c. által kijelölt szempontok figyelembe vételével vizsgálat alá vétetvén, az 1. rovat 33-ik sorszáma alatt a 11 szolgabirói segéd részére összesen felvett 7700 frt - 7900 frtra véleményeztetik előiráuvoztatni azon okból, hogy- a balaton füredi fürdő­re négy havi fürdő idényre kirendelt tapolczai segéd­szolgabirónak havanként 50 frt adományoztassék. s mi­vel a f. évi idényre e cimen az 1884. évi költségvetés­ben ini sem irány ózta tott elő, az állandó választmáuy méltányosság szempontjából a négy hónapra esedékes 200 frtot az 1884. évi javalmazásból kiutalvánvozandó­nak véleményezi. Minthogy továbbá ugyan a balatou-fiiredi fürdőre kirendelt segéd szolga biró mellé az azelőtt is alkalmazás­ban volt fürdőbiztosi hivatal szolgának továbbra is al­kalmazása a hivatalos ügyvitel érdekében elkerülhetlen szükséges, ennélfogva az említett hivatalszolga illetmé­nye fejében 50 frt s ruházatáért 35 frt 42 kr. az 1885. évi költségvetésbe előirányoztatni - egyszersmind ezen kiadás a f. 1884. évi fürdőidényen át alkalmazott bala­ton-füredi hivatal szolga részére elfogadtatni és jóvá­hagyatni véleményeztetik. Minthogy továbbá az 1883. évi XV. t. e. által rendelt megveházialap létesítése csupáu a megyei épü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom