Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-10 / 32. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. augusztus 10. 32. szám Előfizetési díj: Egészévre 4 i't.. Félévre 2 t't., Negyedévív 7 ft. Hirdetmények : .'! hasábos petitsor egyszer 9 kr.. többszöri hirdetésnél 7 kr.. Bélvegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. 1, & rr\r • si es Süt A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bénnentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem ktildiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Meg-jelen ik minden vasárnap. Zalaegerszeg, 1884. augusztus 7-én. Századunk a haladás százada. A gőz- és villanvkorszakában élünk, s így nem csudálkozhatunk azon óriási haladás felett, melyet a tudomány, ipar, kereskedelem, szóval minden téren észlelhetünk. Kp ebből kifolyólag annál élesebben tűnik fel az egyesek, úgy testületek, valamint városoknál esetleg észlelhető elmaradás. Ki nem veszi észre, hogy napjainkban egyes városok a régi hagyományos, de korunk rohamos haladásával ma már ellentétben álló nagy-községi rendszernek hátat fordítva, minden buzgalmukat a rendezett tanács szervezése- és bein>zata Iára irányít já k. Rég érezzük mi is egerszegiek ama hiányt, melv magára a városra, és így közvetve a város összes lakosságára háramlik az által, hogv rendezett tanácscsal nem birünk. — Aki mélyebben ismeri városi viszonyainkat, tudja jól, hogy maga a város szép vagyonnal rendelkezik, melyből az esetleg felmerülő költségtöbblet teljesen fedezhető, sőt még jövödelmiink is maradna, míg most, a nagyközségi rendszer mellett s a helytelen gazdálkodás folytán, nemcsak I jövödelmiink nincs, de sőt szomorúan kell tapasztalnunk. hogy városi pótlékunk évről-évre szaporodik anélkül, hogy tudnánk, mi oka a pótlék e fokozatos emelkedésének?! Azon hitben vagyunk, hogy nta napság alig van józan gondolkozású városi polgár, aki be nem látná, hogy ily gazdálkodás, ily rendszer mellett folytonosan hátramaradunk; mert nem kívánhatjuk, hogv oly csekély díjazás mellett akadjanak egyesek, akik önfeláldozó buzgalommal működjenek a város anyagi és szellemi jólétének előmozdítására, hanem elég szomorúan kell tapasztalnunk, hogy amig a kellő szakértelemmel biró férfiak ily fizetésnek nem is nevezhető csekély díjazás mellett a városi állásoktól távol tartják magukat, addig akadnak sokan, kik a címért esengve, elfogadnak egyes állásokat, de működésük a kellő szakképzettség hiányában csakis fizetésükkel van arámban. — Városunk egy nagy kiterjedésű és szép múltú megyének székhelye levén. illő. h'gy százados tespedéséből ébredjen fel s az újítások terére lépjen. Xe elégedjünk meg avval, hogy folytonosan apáink, vagy nagyapáink mulasztásával takargassuk hibáinkat, hanem lépjünk a tevékenység terére s őseink mulasztásait hatványozottan igyekezzünk helyre pótolni. Erre pedig felső és elletigedhetetlen kellék városunknak rendezett tanácsú várossá való átalakítása. Ezáltal ugyanis városunk közvetlen érintkezik a törvényhatósággal; kezeli a piaci, mezei. hegyi, vásári, építkezési és közegészs-gi rendőrséget; gyakorolja az árva- és gyámhatóságot, eljár az iparügyekben, a gazdák és cselédek között a szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben; közvetett államadókra is vethet pótlékot; a város területén illetéket, helypénzeket és vámokat szedhet. Szóval függetlenül intézkedik saját ügyeiben és olv jogokat is élvez, melyek elegendő módot és positiv eszközöket is nyújtanak a község minden irányú előhaladására és felvirágoztatására. Örömmel jelezhetjük, hogy városunk ügybuzg-ó képviselő testületi -belátva ennek nvulliatlan szükségességét, a f. hó 4-én tartott gyűlésen Kovács Károly képviselő úr által ez ügyben tett indítványt lelkesedéssel elfogadta. Nem akadt egyetlen hang sem ellene; mert ép a városunk ügyeinek vezetésére választott képviselő testületnek legnagyobb mérvben van alkalma tapasztalni folytonosan ama kárt, mely ily rendezett tanács hiánya folytán városunkra háramlik — Egyhangú lelkesedéssel elfogadtatván a tett indítvány, egy 14. tagból álló bizottság választatott a célból, hogy mielőbb készítsen egy költségtervezetet, mennyi lenne kiadásunk a rendezett tanács szervezése által, mennyi a jelenlegi adininistrationális kiadásunk, mi a kettő közti külömbözet, mennyi a város jövödelnie, továbbá ugyanezen bizottság feladatává tétetett az átalakítást kívánó adózó polgárok névaláírásának egybegyűjtése; mert a törvény értelmében a város összes adójának felénél nagyobb összeget fizetők beleegyezése elengcdhetlen kellék az átalakításhoz. A bizottság tagjaivá választattak: Arvay István, Ruzsits Károly, Háczky Kálmán. Kovács Károly, dr. O.inder István. Kaiser József, Unger Domonkos, Udvardv Ignác, dr. Mangin Károly, Sipos János, Goldlinger János. Fischer László, Bessemey György, Pécsv Károly, Bedő Vendel urak. A bizottság áthatva hivatásának fontosságától. hogy egy percnyi időt se veszítsen, már másnap az az f. hó 5-én látogatott ülést tartott, melyen a tagok majdnem teljes számmal megjelentek s városbíró úr üvözölve a megjelenteket, a bizottságot az azonnali alakulásra felhívta, mire Arvay István elnöknek, Kovács Károly helyettes elnöknek, Udvardv Ignác jegyzőnek megválasztattak, egyúttal a bizottság a képviselő testülettől nyert felhatalmazás folytán — magát Hajik István és Krosetz István 11rákkal kiegészítette. Ugyanezen ülésen két szűkebb körű bizottság választatott; ezek egyikének feladata leend a költségtervezet elkészítése, a külömbözet feltüntetése, a város jövödelmének kimutatása, valamint a törvényhatósághoz a városnak rendezett tanácsú várossá való átalakítása tárgyában intézendő kérvény elkészítése; a másik biz >INág a készített folyamodványra fogja az adózó és az átalakítást óhajtó polgárok aláírását gyűjteni. Az első bizottságba Háczky Kálmán, dr. Czinder István, Hajik István, Ruzsits Károly, Kovács Károly és Udvardy Ignác, a másodikba Uuger Domonkos. Fischer László, Krosetz István, dr. Czinder István, Sipos János, Goldfínger János és Kováts Károly Urak választattak. Nézetünk szerint, hogy az ügy legkisebb fennakadás nélkül létesíthet ), ezt számadatokkal „Zalamegye" tárcája. A magyar irodalom szalonja Néhány évtized alatt a magyar hírlapirodalom rendkívüli módon fejlődött és haladt. Szabadságharcunk idején a napi sajtó még oly jelentéktelen volt. hogy úgyszólván nem is lehetett számba venni. Csak a hatvanas években kezdett nálunk az időszaki irodalom emelkedni, n ime, alig húsz év múlva zsurnalisztikánk kiállja a versenvt akár a német, akár a francia hírlapirodalommal, sőt sok tekintetben egészségesebb, dis/.tiilgváltabb és tisztább azoknál. S inig a magyar zsurnalisztika ily rohamosan közeledik virágzása teljességéhez: a szépirodalmi sajtó ellenkezőleg feltűnően hanyatlott az utolsó években. Nem is említem azt az arany korszakot, mikor Arany JánoSzépirodálini Figyelője, Koszorúja. Jókai Életképei s később Beöthy Zsolt Athenaeuina közvetítették irodalmunk legszebb gyöngyeit a közönséggel eredeti közleményeikben és ismertető cikkeikben. Elég ha rámutatok a Képes Világra, a Magyar >rszág és a Nagyvilág ra, mikor Agai szerkesztette, ábrányi Figyelői re, szóval a mult évtizedek szépirodalmi közlönyeire — s mindenkinek be kell látnia, hogy ma ennek a sajtónak szépirodalmunkban sehol semmi nyoma. Mig a Külföld illusztrált folyóiratai egy-egy számukban a művészet és költészet örökbecsű termékeit mutatják be a legragyogóbb kiállításban és a fokozott igényeknek megfelelően, az irodalmi választékossággal és a tipogratia újabb vívmányainak virtuózitásával hatnak és hódúnak : nálunk a szépirodalmi folyóiratok jobbára névtelen és tehetségtelen verszitikátorok szárnypróbálgatásaival megtömött halvány, kisszerű másolatai a világirodalom nagy revűinek. Ez pedig végtelen kár és vesztesség szépirodai niunkra; mert a közönség nagy része nem gyűjteményes vagy önálló kötetekből, hanem többnyire folyóiratokból szokta megismerni a szépirodalmat és bizony e tekintetben édes-keveset nyújtanak a heti újságok idegen képekkel ékeskedő lapjai. Legújabban azonban egv új szépirodalmi folyóirat indidt meg a fővárosban és ez a folyóirat hivatva van hanyatló szépirodalmi közlönyeink nivóját a legmagasabb fokra emelni s szépirodalmunknak elévülhetetlen szolgálatokat tenni. Hiszen még alig négy száma jelent meg és az olvasó már is ámulattal veszi ész -e, hogy az élő magyar szépirodalom mily gazdag nevekben és működésében. Eddig úton-útfélen hangzottak a panaszok, kivált az akadémikus vaskalapok és a ki.'rdemült veteránok jajgattak, hogy irodalmuk posztul, hanyatlik, s ime ugy új vállalat rövid négy hónap alatt meggyőzött mindenkit, hogy szépirodalmunk ma is valódi kincses bánya, csakhogy kiaknázatlanul hever az írók és költők asztalfiókjában. Es ez az új havi folyóirat, mely az élő hallottakat olv gyorsan új életre támasztotta: a Magyar Sálon." A „Magyar Sálon" Feket'- József és Hevesi Józ-ef szerkesztésében indult meg május elsején és alig négy hónapos tenállása alatt a ma élő magyar szépiro lalomuak csaknem összes kitűnőségeit bemutatta jeles dolgozatokkal. Jókai legújabb regényét Jókai Róza pompás illusztrációival közli : költeményeket Vajda Jánostól, Endrődi Sándortól, Reviczky Gyulától, Szabó Endrétől, Ki" Józseftől és Komócsvtól adott; elbeszélő, eszthetikai, ismeretterjesztő, tudományos, bíráló és társadalmi közleményeit Pulszky Ferenc, Szász Károly. Vámbéry Ármin, Ziehv Jenő gróf. Teleki Sámuel gróf. Ágai Ad df. P. Szatlunárv Károk, Komda Pál, Mikszáth Kálmán, Szana Tamás, Ábrányi Emil, Klapka György, Erődi Béla, Marezali Henrik stb. stb. írták. S ezen fölül minden szövegeit gazdag eredeti illusztrációk, továbbá legjelesebb magyar festőink pompá> rajzai díszítik. Határozottan állíthatom tehát, hogy a „Magyar Sálon", jóllehet még csak négy számot adott ki, e rövid idő alatt a magyar szépirodalomnak valóságos salonjtívá lett, hol minden tehetség, iró és művész legjobb, legújabb műveivel jelenik meg. Epen most hagyta cl a sajtót a „Magyar Salon" augusztusi füzete, s a mint végig lapoztam, szivem megdobbant a büszkeiégtól, az örömtől, mert érzem, hogy e folyóiratból újabb szépirodaim mk pezsgő életének Ilde szellője csap meg s ez költészetünk új virágzásának fűszeres illatát legyinti felém. Az országos ünneppé vált szent István napja alkalmából Molnár Antal jeles történettudós ügyes cikket ir. György Aladár alaposan és hévvel értekezik nőnevelésíinkr'íl Falusi álnévvel, egy |>oéta levelet intéz Dóczi Lajoshoz, válaszul ennek húsvéti episztolájára. Falusi szatírája találó vonásokkal és élesen festi mai irodalmi viszonyainkat, a félsztígségeket és kinövéseket. A többi közt az akadémiai klikkről igy zeng : Kézművesek, kik céhbe álltak össze, S egymásnak osztják a mester nevet. Irigy, sivár nép, jólétben t'iirösztve, Csak hasznot ismer, s böle- mérsékletet, A szenvedély, a szárnyalás, az eszme Fölösleges lom mindenek felett Józan középszerűségére büszke: Vize kevés, de mégis sok a lisztje. S e céh fennen kiáltja: nyilt a verseny ! S tolong a síkra a poéta nép. A verseny nyilt; — de hát, kimondva nyersen, A jutalom családi osztalék! S a megcsalódott sírjon vagy nevessen ? Midőn a bíró, a híres, derék, Az igaszságot igy oldalba rúgja, Lob t-e szó, ezt jellemezve, durva? Ki nagyra tör, kit ihlet szomja éget, Hagyják elveszni forró Zaharán; Es azután hirdetik: lám semmivé lett. Nem volt tehetség, csak szájas titán!