Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-07-06 / 27. szám

Városunkban első sorban a közegészségiigvi bizottságot tekintjük olyannak, mely hivatva van a folytatólagos ténykedésre és bizva ügybuzgóságában — hiszsztik is

; hogy tenni fog e téren és esetleg áldozattal járó intézkedései — reméljük — nem fognak hajótörést szenvedni a képviselőtestület szükkeblüségéu. — Kanizsától Kaposvárig! Nem ujat irok, tehát nem ujat beszélek el, mert a fővárosi lapok úgyis részletesen tudatták már az ol- | vasó közönséggel, hogy Kaposvárnak nagy ünnepe van; s nem is ezen ünnepről, mint inkább annak némely részleteiről teszek jegyzeteket. A kaposvári ünnepély, habár a kormányfő is ott van. nem politikai színezetű, mert hiszen tudjuk, hogy ott a dunántúli reformált egyház kerületének nagy gyűlése tartatik, hová a kormányelnök mint kerületi tógondnok legközelebb mult vasárnap délután Bécsből jőve Nagy-Kanizsán keresztül utazott. Nagy-Kanizsán hatóságilag fogadtatására semmi intézkedés sem történt, s igy a pályaudvarhoz a szokásból kíváncsiak sem gyűltek össze. A kép azonban meg- j változott nagyon, a midőn a somogyi állomások felé robogott a vonat. Csekélységein hivatalos ügyvédi dolgokban ugyanazon vonattal volt Kaposvárra menendő s ezen körülmény szolgáltatott nekem, mint folyton jelenlevőnek, alkalmat arra, hogy a láttotakat hiven, habár nem is minden részletében, közöljem. Kezdjük tehát Kanizsától; az egyszerű vonat magában foglalt egy sálon kocsit, melyen Tisza I&Umán, mint a dunántúli reformált egyházkerület főgondnoka utazott, s innét csupán Zalamegye alispánja Svastits Benó és a kir. törvényszék elnöke Tamássy Béla kisérték őt egész Zákányig, a hol Somogy megye alispánja Csépán Antal fogadta a magas vendéget a lobogók és koszoruKkal diszített indóháznál, hol egyszersmind a fogadtatásra ünnepiesen öltözött nagy néptömeg gyűlt össze. A magas vendég kocsijából leszállott és a pálya ház belső udvarán az e célra készült s feldíszített helyen megjelenvén, az üdvözlő beszédet ott fogadta s köszönte meg a fogadtatást. A nagy néptömeg csupa tiszteletből példás rendet tartott és az ünnepélyes fogadtatás után Tisza Kálmán kint a pályaudvaron számosakkal szívélyes beszéddel töltötte az időt mindaddig, a mig az idő a további indulásra be nem következett, s innét Svastits Benó és Tamássy Béla a délutáni vonattal visszautaztak s csakhamar megindult azon vonat is, mely itt már nagyobb figyelmet keltett. A lobogókkal diszített vonatot a Zágrábban lakó Tichy forgalmi főnök személyesen vezette és a kocsik sokasága a kísérők szaporodásáról tett tanúságot, kik között nem csak a kaposvári gyűlésre hivatalosan menők. hanem kíváncsiak is sokan voltak. Elképzelhető, hogy a vonat legpontosabban indult és érkezett minden állomásra. Az állomások kisebb nagyobb mérvben mind feldíszítve voltak, de különösen feltűnt a csurgói vasúti állomás, a hol a pályaudvar feldíszítése mellett számos lobogóval, több mint ezer kíváncsi ember volt látható, kik egyszersmind tisztelgők lévén, közülök kivált a csurgói plébános és a nagy jellegéről, szintén üdítette magát egy-egy pohárkával, melylyel Pán Matuska az érdemes vendéglős megkínálta. Naponkint találkozott tehát a gróffal, ki iránt könnyen megmagyarázható rokonszenvvel viseltetett. Ilát még mikor meghallotta e sorsüldözött férfiú vitézi élményeit, hazafiúi szenvedéseit és világrengető terveit! Annyi igaz, — beszélé mindenütt Kaktusz - hogy Mieziszlav gróf a szószoros értelmében nagyférfiu! Politikai martyr, páratlan hadvezér és nagylelkű emberbarát! De oly élvezetes is volt hallgatni Palaesinszki grófot, midőn a „Gyolcsos Tót" nagytermében stentori hangon beszélte el az osztrolenkai diadalt 'ott ő vezényelte a jobb szárnyat), midőn előadta: miként ragadta ki a halál torkából K< iseiuskot (ez alkalommal ruháztatott fel a rhaza öregapja" cinnnel, a mi egyébiránt meg is illette, miután Kosciusko a „haza atyja"-nak neveztetett, ő pedig a dictátor életét megmentvén, neki uj életet adott, tehát atyjává s a boldogtalan Poloniának öregapjává lőn) nem hallgathatta el, hogy a szabadságharc leveretése után Konstantin nagyherceg Lengyelország kormányzóságával kínálta meg, valamint Mária Nihilievna nagyhercegnő kezével, de ő mindkettőt visszautasította, s inkább választotta a nyomort, a börtön sanyarait és a száműzetést. No ez már mégis sok volt Kaktusz viharzó érzelmeinek. Nyakába borult a grófnak, s úgy megáztatta könnyeinek záporával a főrangú sarmatát, mint valami felhőszakadás, s az után letelepedének együtt, annyi szomorúság után egy kissé (ha ugyan lehetséges) megvigasztalódni. Kaktusznak nagylelküleg meg lőn engedve a nagy libertádort megvendégelni. Képzelhetjük örömét és boldogságá t, midőn látta, hogy a vigasztalhatatlan patrista hét foghagymás rostélyost temet el, s rendkívüli szorgalommal fogyasztja a krumpli-pálinkát. (E látványnál a Danaidák hordója önkénytelenül eszébe jutott Kaktusznak.) A késő éjjel választó tta el a két búsongó férfiút. Nevezetes egy éj volt ez! — Borzalmas összeesküvésekkel, iszonyatos titokkal teljes éj. — Micziszláv minden titkait átöntötte Kaktusz keble mélyébe, s midőn már ékesszólásának tárházát teljesen kimerítette, odafordult a rémülettől szótlan Kaktuszhoz, s érzékenyen igy szólt : „íme fiam! Kezedbe adtam e becsületben megőszült főt, akkor iittedheted le a mikor akarod! (Vége köv.) vendéget hazafias szavakkal üdvözölte, melyet Tisza Kálmán kocsijának nyílt ablakán át hajadon fővel hallgatott végig s rövid válaszában a szívélyes fogadtatást megköszönvén, kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy a közös haza fölött a gondviselés őrködik, s a mit ő a' hazáért tesz, kötelességből teszi s a hála mindezekért a gonoviselést illeti meg. Az ut folytatása közben még két állomáson a járási szolgabirák községeik elöljáróinak kíséretében tartottak üdvözlő beszédeket, melyekre Tisza Kálmán mindannyiszor meghatóan válaszolt. De valamennyi állomás közt kitűnt a belegi, ahol a nép a községi biró által vitt zászló mellett jelent meg, s habár senki sem akadt, a ki üdvözlő beszédet mondjon, annál feltűnőbb volt maga a vasúti állomás, melv virágokkal igen szépen volt díszítve s e mellett egv cser koszorúból készült s virágoktól pompázó diadal í vet tüntetett elő, s ;iz állomási főnök fekete frakkban, fehér keztyűvel lépett a salonkocsi elé. Itt a Tisza Kálmán kíséretében levő somogyi alispán őt a diadalivra figyelmeztetvén, nem várta, hogy csak az átvonulás alkalmával lássa, hanem kocsijából leszállott, azt megnézte, s észrevehető volt rajta, hogy tetszését kinyerte. E közben a vonat, melynek salonkoesiját a csurgóiak 8 óriási cserkoszorúval diszesítették, mindinkább közeledett Kaposvár felé, hová 7 óra 15 perckor pontosan megérkezett. A fogadtatás, mely Kaposvárott Tisza Kálmán tiszteletére rendeztetett, tényben, pompában és lelkesedés tekintetében. leírhatatlan. A pályaudvar a nyár által nyújtott mindennemű virág és lombfüzérekkel volt ellátva, s innét a megyeházig,szebbnél szebb piramisok , cserkoszoruk- és lobogókkal diszítve, köztük egy impozáns diadalív diszeskedett „Isten hozott" felirattal. A házak zászlótengerben úsztak, virágok, lombkoszoruk s szőnyegekkel feldíszítve. A pályatértől a megyeházig terjedő helyen megszámlálhatlan ember tömeg, mely a haladást csaknem lehetetlenné tette. Midőn Tisza Kálmán salonkocsijából kilépett, Németh Ignác, a város polgármestere, majd Körmendy Sándor református esperes, üdvözlő beszédet mondottak, melyekre Tisza Kálmán válaszolt. A Körmendy üdvözlő beszéde különösen azt hangsúlyozta, hogy mennyire örvend Kaposvár városa annak, kogy X4 év óta a kerületi nagy gyűlés újra itt gyűlt egybe. Ezután a menet megindult, rendkívüli lassúsággal s Tisza a Vármegyeházánál szállott meg, mely előtti tér zsúfolásig megtelt. 1'.

29 órakor a Pécsről ezen alkalomra ide átjött 52. gyalogezred zenekara a megyeház előtt játszani kezdett s az eljátszott darabokat Tisza Kálmán s még néhányan, kik közt a kaposvári képviselő gróf Széchenyi Pál is jelen volt. — végig hallgatva, 9' .

2 órakor a „Korona" vendéglőben 240 teritékü közvacsorá kezdődött, mely alatt a vendégeket a katona zenekar mulattatta. — A közvacsora alatt csakhamar kezdődtek a pohárköszöntések s a légelsőt Jankovieh főispán Tisza Kál mánra mondotta, majd utána Pap Gábor dunántúli su perintenden • gróf Széchenyi Pálra, mint a nagy Széchenyi méltó utódára emelte poharát, melyre Széchenyi Pál emelt szót és igen szellemi sen sikerült beszédében kiemelte, hogy itt ő ép ugy mint Tisza Kálmán vendég és kollegák is levén, neki bókot már azért sem mond, mert ez kollegától nem illenék, de Tisza Kálmántól ő inkább dorgálást várhatna azért. Iiogy ezelőtt 9 évvel Szónok nem tartozott a szabadelvű párthoz, s itt egy történetke jut eszébe, hogy az akkori képviselő házban Pap Gábor képviselő társa, ki a szabadelvű párthoz tartozott, egy beszéde alkalmával hevesen megtámadta s kifejezést adott annak, hogy szónok a nagy Széchenyi Istvánnak nem méltó utóda, - inie most 9 esztendő multán amaz állítását visszavonja s az ellenkezővel tünteti őt ki. Igaz ugyan — folytatja, -- hogy ő akkor az ellenzékhez tartozott s gyönyörűen fejtegette, hogy a/, ellenzék feladata mindenben ellenkezni a kormány nyal s annak elveivel. Többször óriási tapsvihar- s éljenekkel kisérte a nagy közönség a szép beszédet, melynek ereje abban eulminalt, hogy nézetét Tisza Kálmán szabadeivíísége vitte oda, a hol most van, s a szabadelvűség neki politikai meggyőződését képezi. Szép beszédben emelt még szót ifj. Csorba Ede ügyvéd, - a hazafiságra, majd id. Csorba Ede Jankovieh főispánra s végül Tisza Kálmán zárta be a toasztok sorát, melynek főtartahna az volt, hogy a közös haza: Magyarország, nagy és boldog esak ugy fog lenni, ha a hazának fiai mindnyájan hazafiak lesznek, de hogy azok lehessenek, faj, nemzetiség s külön politikai érdekek által egymástól szét nem válnak, hanem közös erővel működnek össze. Éjfél körül a nagy lelkesedésben levő vendég sereg szétoszlott, s másnap kezdetét vette a reformált egyház hivatalos gyűlése. Dr. Fárnek László. Zala-Egerszeg, 1SX4. julius 2-án. Tekintetes szerkesztő úr! A „Zalamegye" című lap 25. számában a választó polgártársaimhoz intézett nyilt levelemre, — melyet a választás napján betegségem folytán személyesen nem mondhattam el, s mely nyílt levél egyúttal politikai hitvallásomat is képezi — becses lapja 2G. számában dr. Graner Mihály úr felelvén, azt viszonválasz nélkül nem hagyhatom és félreértett szavaim megmagyarázásául az olvasó közönség tájékoztatása végett a ki ivet közöket előadni kötelességemnek ismerem : Dr. Graner Mihály úr hivatkozik Mózesre, mint kinek könyvében már benne foglaltatik a felebaráti szeretet parancsolata, továbbá, hogy ezen parancsolat az ó-szövetségből lett átvive az uj szövetségbe és okoskodásának végeredményeként kihozza, hogy felesleges az, miszerint a zsidók ezen szeretet parancsolatot újból felvegyék ; mert megvolt ez náluk negyedfélezer évvel ezelőtt. Elismerem, hogy már Mózes könyvében benn foglaltatik ez, sőt azt sem habozom kimondani, hogy erről alapos tudomásom is volt, és hogy mégis nyilt Tevelemben kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy a zsidók ezen parancsolatot vegyék fel hitágazataik közé ennek indoka abban rejlik ; mert a zsidóság ezen szeretet parancsolatot kizárólag saját felekezetére alkalmazza és őszintén be kell vallanom, hogy valóban dicséretet érdemelnek azon példás szeretetért, melylyel hitsorsosaik irányában viseltetnek, melylyel saját felekezetük hiveit a szükségben gyámolítják. — Sajnos azomban, hogy más vallásnak irányában a felebaráti szeretet e nemét nem gyakorolják. Velük ellentétben az újszövetségi szentírásban foglalt szeretetparancs kiterjed minden felekezetre, sőt követeli, hogy még ellenségeinket is szeressük, amit ! elég fényesen igazolnak az Üdv özítőnek a szeretetre vonatkozólag mondott eme szavai: „Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellensége det. En pedig mondom tektek: Szeressétek ellenség-lei ket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon, ki az ő napját felvirrasztja a jókra és gonoszokra és esőt ad az igazaknak és hamisaknak." Midőn tehát én azt mondtam, hogy a zsidók vegyék fel hitágazatuk kezé ezen parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint önönmagadat" - azt hiszem igazságot mondtam, inert ily valódi értelemben hitágozatuk: ban nem foglaltatik. Hogy folytatólag a hitágazatba való felvétel vé gett ezt is ajánlottam: „Amit nem kívánsz magádnak, másnak ne cselekedd" oka, mert én ezt épen a zsidófelekezet között nem tapasztaltam. Keresztény feleketű barátait ugyanis a zsidóság vállalatában vagy üzletében nem hogy elősegítette, de sőt ellenkezőleg, ha egyeseket a vállalkozásban nem gátolhattak meg, tömegesén annak elnyomására törekedtek, holott ilyenkor valósíthatnák meg azon magasztos elvet: „Amit nem kívánsz magadnak, másnak ne cselekedd !" Megvallom egész nyíltsággal, hogy a zsidóság műveltebb és felvilágosodottabb osztályában többen vannak, a kik e tekin tetben dicséretes kivételt képeznek és az ilv üzelmektől magukat egészen távol tartják. Egy becsülettel betöltött hosszú kor áll mögöttem, melyből senki sem fogja legkevésbbé sem kimagyarázni soha, hogy a zsidóság iránt gyűlölettel vagy ellenszenvvel viseltettem volna, sőt igyekeztem a jótékonyság terén is egyesületi ügyüket előmozdítani. Fáj lelkemnek, hogy agg napjaimban egy oly mozgalmat látok felszinre verődni, mely hogy minő lesz végeredményeiben, bajos volna előre megjósolni, ép úgy nem, mint nem tudjuk, hogy a hegyek csúcsáról megindult kőtömég minő rombolást idézhet elő lent a völgy ölében. Csak lelkem sugallatát követtem, midőn a > mozgalmat békés uton igyekezvén megoldani, ama tanácsot adtam. S újból egész nyíltsággal ragaszkodom szavaimhoz; mert erős hitem, hogy azáltal a zsidó kérdés minden további zavargás nélkül megoldható. Farkas Dávid. f Krób Pál. Megyénk közszeretetben álló tenfelügyelőjének váratlan elhunyta a megye tanítósága körében mély levertséget szült. A megyei általános tantestületnek Sümegben székelő központja a járási körök elnökeit távirati uton értesítette a megye tanítóságát ért nagy vesztességről. A temetésen, mely a város közönségének nagy részvéte mellett jun. hó 29-én d. u. 6 órakor volt' képviselve volt a tantestületi központ, a sümeghi, keszthelyi, n.-kanizsai, csáktornyai, letenyei járáskör; a helyben levő intézetek tanítói testületileg vettek részt. Testületileg volt jelen a helybeli önk. tűzoltó egylet is, melynek a boldogult két izben is elnöke volt; az egylet egyúttal díszes koszorút küldött az elhunyt ravatalára „Volt elnökének a zala-egerszegi önk. tűzoltó egylet" felirattal. Koszorút küldött a ravatalra Festetits Benó gróf s. tanfelügyelő ur „Szeretett és tisztelt főnökének tolnai Festetics Benó gróf" felirattal; az ált. tantestület koszorúján e felírás vala: „A szeretett tanfelügyelőnek a zalamegyei általános tantestület", a zala-egerszegi tan intézetek tanítói által küldött koszorú e felírással: „Szeretett tanfelügyelőjüknek a zala-egerszegi tanintézetek tanítói" A halottas háznál megható szavakban búcsúztatta el a barabásszegi reform, lelkész a boldogultat családjától, kint a temetőnél szintén szívhez szóló imát mondott az elhunyt felett. A megye tanítósága nevében a lelkész által elmondott ima után Udvardy Ignác zala-egerszegi polgári iskolai igazgató búcsúzott el az elhunyttól a következő beszédben : Gyászoló gyülekezet! Mély megilletődéssel s a lesújtó fájdalom kincs érzetei közt állok e sirhalomnál és önkénytelenül kérdeni önmagamtól, való-e az, hogy ki évek hosszú során keresztül világító fáklyaként tündökölt előttünk, a ki szeretetének egész melegével csüngött rajtunk, a ki atyai bölcs tanácsával istápolt folyton bennünket, sze retve tisztelt tanfelügyelőnk e rideg sír sötét éjjelében fogja aludni örök álmait?! Való-e az, hogy a kit csak pár nappal ezelőtt élte legszebb idejében, viruló egészségben üdvözöltünk körünkben, most a halál fagyos keze örökre elragadott?!.. Fájdalom, e néma koporsó megadja reá a lesújtó választ; mert e koporsó tégedet, tiszteletünk és szeretetünk kedves tárgyát, örökre elzár előlünk! Hivatásodnak lankadatlan buzgalommal megfelelő férfiú valál! Egyike voltál azou keveseknek, a kik évek