Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-27 / 4. szám

4. szám. Előfizetési dij: Fgészévre 4 ft., Félévre 2 ti . Negyedévi- 7 ft. Hirdetmények : y> hasábos petit-or ' :\ s/.f r 9 kr., többszöri Inni' lésnél 7 kr., Béiwgdij 30 kr. \yiltl( r |X'Iitsora I-.' kr. A lap szellemi és anyagi n' szét illető közlemények a zer­keszt őséghez küldendők. Bérinentetlero leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kózii ltokat nem kiililiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zaisi-Egerszeg, 1884. január 26. Mint. lapnnk mult számában jeleztük, a za­la-egerszeg - szent-iváni szárnvvasút végrehajtó bizottsága a déli vaspálya társaság kiküldöttei­vel a mai napon a gazda -ági egyesület épületé­nek tcrinében értekezletet tartott, melyen meg­jelentek Iláczky Kálmán elnök, Szigethv Antal, Arvay István, id. Czinder István, dr. Czinder István Kaiser József, Skublies Jenő, Skub­lics István Stunn Gvörgv végrehajtó bizottsági lag urak, Kvastits Benó alispán, Szauer Jenő déli vaspálya társulati főfelügyelő, Lukáts Kál­mán déli vaspálya társulati mérnök urak. Klnuk ur jelez liogv a végrehajtó bizott­ág f. hó 2."»-án tartott értekezletén hosszas, be­ható tanácskozás után kimondatott, hogy a pálya­udvar Zala-Egerszegen a fehérképi utca végén lehetőleg az Egerszeg-Ba ki állaniut közelében helyeztessék cl. Ezután felolvastatott az értekezletről felvett jegyzőkönyv, melvel a közönség tájékoztatása végett egész terjedelmében közlünk. .5 c u y z íí k ö n y v e a zala-egcrszeg-szent iván' vasutügyi végrehajti) bizottsági iák Zala- Égerszögen 1884 évi január hé) 2H-á11 tartott tanácskozmán várói. Háczky Kálmán elnök úr előadta, hog\ az előmunkálatok teljesitése végett felkért cs. kir. szab. déli \asut társaság igazgatósága által ki­küldött Saiicr Jenő főfelügyelő és Lukáts Kál­mán mérnök urak f. évi január 19-én Zala­Egerszegen megjelentek ivégett, hogy a végre­hajtó bizottsággal előleges tanácskozmányt tart­sanak Váratlanul történvén megjelenésük és sem ő Zala-Egerszegen nem 1< vén, sem a végrehajtó bizottság előlegesen össze nem hivatván, a bi­zottságnak csakis helyben lakó Arvay István és Sziget11v Antal tagjaival értekezhettek, az Ttckczletben Svasiits Benő alispán és Sturni (.íyörgy kir. főmérnök urak is szívesek levén részt v enni, ez utóbbit elnök úr a kiküldött urakkal tartott értekezlet előadására felkérvén, szives volt a végrehajtó bizottsággal közölni, miszerint a kiküldött ur:ik a Szent-Iván és Zala­Egerszeg közötti területet, amelyen a pályavo­nal vezethető lenne, bejárván s különösen meg­vizsgálván azt. hogy lehetne-e s miként a szent-iváni vasúti állomástól kizárólag a pálva­vonalat Zala-Egerszegre a város déli végén épí­tendő pályaudvarhoz akkép vezetni, hogy a szent­iváni pálya vashíd használtatván, a Zala folyón uj Ilid épitése szükséges ne legyen — azon eredményre jutottak, hogy miután a szent-iváni vashídon átmenve azonnal kezdődik és me<r­o szakasztás nélkül nagy tömegben egész Csáes­Bozsokig és innét tovább vonul a Henve-Kis­falud-Csácú hegylánc, a szentiváni vashidon áthaladva a Zala jobb partjára a nevezett hegy­láncon át csakis egy alagúton vagy egy nagy­mérvű bemetszésen át lehetne jutni, mindkét esetben azonban már e két mű olv nagymérvű földmozgósítást sziikségelne, és tekintve, hogy akár alagúton, akár bemetszésen haladva át a hegvlánczon, onnét tovább a vonal hegyolda­lakon húzódnék és sokkal több műtárgy épitése szükségeltetnék, mintsem hogy mindezek költ­ségeinek fedezésére szükséges összeg elvállalása az érdekeltségtől remélhető volna, a pályavonal célszerűen s az említett i\jívnél hasonlrtliatlanul kevesli költséggel s a vonal nevezetesebb rö­vidségénél fogva és kedvezőbb előnynyel csakis a Zala balpartján vezettethetik és pedig ha a pályaudvar Kaszaházán helyeztetnék el, a Zala folyón építendő lúd költségei niegtakaríttatná­nak. ha pedig a pályaudvar Zala-Egerszegen lenne elhelyezve, a Zala folyón egy, a szent­iváni vashidhoz hasonló lúd s a Zala folyó kiáradásai átvezetésére szükséges több nv iíás építendő, mely műtárgyak a pálya költségeit nevezetesen fogják emelni. — Ismervén előadó úr önmaga is a leirt földrajzi és terep viszo­nyokat, saját meggyőződése szerint is a kikül­dött urak véleményét helyesli és magáévá teszi. A bizottság az előadást köszönettel fogad­ván. miután elnök úr a végrehajtó bizottságot felhívta a pályaudvar elhelyezésének elhatáro­zására, hogy az a f. évi január 26-án délelőtti ID órakor tartandó tanáeskozmánvra megjele­nendő kiküldött urakkal már mint véghatározat közöltethessék, niinthogv a pályavonal vezeté­sire nézve irányadóul az szolgál, hogy a pálya­udvar hol legyen ? A végrehajtó bizottság tekintve, hogy az esetben, ha a pályaudvar Kaszaházán helyez­tetnék el. Zala-Egerszegnek vasúti állomása ismét nem lenne, a vasúti vonalak s állomások névsorába elő nem fordulván, az üzleti világ­ban s kereskedelmi forgalomban ismét ismeret­len pont maradna.,—tekintve továbbá, hogy a tapasztalás igazolása szerint a városok, helysé­gek terjeszkedései, uj építkezései a vasúti állo­mások pályaudvarai felé huzódnok, Kaszahá­zának pedig a legkedvezőbb pontja is, a hová a pályaudvar elhelyeztethetnék, oly kedvezőtlen terepviszonyok között fekszik, hogy mig egy­felől t. i. nyugotról rendes utcasor vezetésére s lakházak, belsőségek elhelyezésére alkalmatlan s célszerűen nem használható domboldal hosszú vonalban zárja el. másfelől t. i. keletről a Zala folyó árvölgyébe esik be, úgy hogy e részen új utcza s laképiiletek emelése még a közegész­ség! tekintetből is hátrányos, tehát még Kaszaháza helység gyarapodása sem remélhető, Zala-Egér­szeg város terjedését, fejlődhetését s ennek ipara s kcresdelme emelkedését pedig határozottan megakadályozná, — mig ellenben a pályaud­varnak Zala-Egerszegen a szándékolt helyen elhelyezésével a város ezen déli részén kiter­jedésére. építkezésekre a lehető legkedvezőbb földrajzi helyzet kínálkozik s minden tekintet­ben a város felvirágzása és szebb jövője remél­hető, ennélfogva bizton várható, hogy a vasút kiépítésére a város s annak minden egves pol­gára a legnagyobb anyagi áldozatokra és kész s azt meghozni fogja, tekintetettel az érdekelt­ség 1883. évi julius hó 10-én tartott értekezle­tének megállapodására is, véglegesen elhatározta, hogy az indóház Zala-Egerszegen a Fehérkép utca végén a Zala-Egerszeg-Bak meg vei ut „Zalamegye" tárcája. Mikor még ,,vortánczer" voltam. Farsangi reminescentiák. — Irta: .lenvaj (ieza. B ZOIIV régen volt! S mégis, ha ugy a hosszú téli estéken, végig nyújtózva a pamlagon, a kandalló lobogó tüzének kétes ténye mellett, lelkem a multakon mereng s félig ébren, félig álomban újra ott ragyog a fényes bálteremben, ott abban a ragyogó tündér országban, hol a sziv uralkodik a számító ész felett, — ha az édes el­zsibbadás mámorában, mint egy rég elfeledett dallam, újra telzeng lelkemben a szédítő keringők trillája, egy chaosszá olvadva össze a tüzes csárdások szikráival s ha a kedves emlékek által ringatott phantaziám újra látni véli azokat az ábrándos kis tündéreket, azokat a csábító mosolyn menyecskéket, a mint a vidámság de­rűjével arcukon szédítő gyorsasággal repülnek tova a sebes galoppban, ugy tiinik tel előttem, mintha mind ez nem is oly régen, mintha csak tegnap lett volna, hogy ott a „nagyvendéglő termében" rendeztem a quadrilleo­kat, lótottain, futottam, conunandiroztain, arangiroztam. angagiroztain, bókoltani, udvaroltam, kértem, parancsol­tam, szidtam a cigánv okat és mások meg szidtak cngeiu. Mert hát, szó a mi szó, rögös pálva is az a vor­tanezeri pálya! Különösen nianap, midőn már a ,pelv­hely úrfiak" is a blazirt agglegényt adják. Hanem azért tessék elhinni — én mégis sajnálom, hogy már ki­koptam abból a dicsőségből! Megvan ennek a szerep­lésnek is a maga fény oldala. Vagv nem nagyszerű dolog-e az, ha az ember, mikor felharsan a négyes nyitánya s a párok már sora­kozni kezdenek, frakkban, klakkal. kényesen végig lih beg a sorok előtt s mint valami generális szemlét tart a diszes hadsereg lelett. S azután ha rendben van miri­den a mit ngy kell érteni, hogy ha már mindenik angyalkának meg van a maga fekete frakkos „párja" egyet legyint azzal az örökösen kézben cipelt, laposra nyomorított „fejdiszszel" a Czenezi primás felé és mint egy varázs ütésre egyszerre felharsan a zene s az a sok szép kis tündér — a ki egyébkor ugyan csak nem igen hajt minden ember szavára — s az a sok makacs fejii gavallér kinek máskor akár tele kiabál­hatod a fülét, rád sem hederít: -— most mind ugy for­golódik, mind ugv járja, mint a hogyan - te akarod! Hauem persze, nem mindig megy ilyen „simán" a dolog. Akár hányszor megtörténik az a -baleset", hogy a cigányok már rágyújtanak a nótára, a párak sorakoz­nak és — uramtia! a Mukinak még nincs vis ä vis-ja, a kis Berthának meg táncosa!!... „Vis ä vis kerestetik!" kockáztatsz meg dyen­kor mindenek eló'tt is egy universalis proclamatiot, mert hát azt csak nem kürtölheti világgá az ember, hogy táncost hajhász — azután rohansz futsz az étteremmé alakított Casinóba, hol a „fiatal üreg urak", meg a „rok­kant" táncosok szokták a pagátot üldözni harapni való füst felleg közepett. Pajtás! -- esedezel először is egyik pudvás lábu adonis magas szine előtt — a Muki gyereknek nincs vis a vis-ja. Táncolj a kedvemért egj négyest a szép kis Berthával. — Pagát ultimo! Négy király! Tous lestrois! Se­gít a húszas! vág közbe a szívtelen s ugy tesz, mint ha nem is hallaná, miről beszélsz neki. Jancsi bácsi! — fordulsz most egy jó képű öreg úrhoz — segítsen ki a bajból. Járjon el a Feke­téék kis Hertha jávai egy qnadrillet. Sajnálom, igen sajnálom kedve öcsém! Nem lehet! Nagyon bánt a podagra! Azután, hogy tönkre tegye utolsó reményeidet is, oda kiállt a szomszé í hofi-y: — Doktor! vigyázz a pagátodra; mert elfogom! Nem nagy mesterség, gondoltain magamban! Hanem az már más kérdés, hogy annak a szegény kis leánynak hol fogok én egy táncos pagátot, mikor már az „ultinió" is ott áll a glédában és sehol, de sehol nem mutatkozik a láthatáron egy árva, páratlan fekete frakk - a Muki torka szakadtából ordítozva a vis á vis után, még mindig ott lót fut a teremben s a kis Berthának meg még mindig nem akadt táncosa! Ott fii szegényke a mamája mellett, olyan sz Midén, olyan búsan, hogy le­hetetlen, miszerint meg ne essék sorsán a vortünczeri sziv! Borzasztó, a legborzasztóbb helyzet, a mi csak előadhatja magát egy előtáncos rögös pályáján. Utóvégre már a cigányok is kezdik unni a hosszú pausát s a Czenczi prímás ugy titokban kétszer is oda sug a fii­ledbe, hogy „Kérem alássan, kezdhetjük-e már? Jaj dehogy kezdhetjük dehogy ! hisz a Muki tensiirnak még mindig nincs vis á vis-ja ! Hogy a hínárból menekülhessek, már már arra ha­tározom iliagamat, hogy még egy rohamot intézek a kár­tyázó publikum makacsságának szikla vára ellen, midőn mint egy mentő csillag feltűnik a borús láthatáron az „uj doktor" magas alakja. Igaz, hogy csak a végszük­ség esetén szokott táncolni, hanem különben ..jó gyerek" lehet vele beszélni. Kimondod neki a helyzet kétségbe­ejtő voltát s ő - szó nélkül fii/.i karjára a kis Berthát. Ott áll a sorba, a Muki tens ur elé. Szived megköny­nyebbiil, egyet legyintesz klakkoddal a fekete művészek felé, rázendül a nóta s a vortanezerség legnehezebb fel­adatának gordiusi csomója szerencsésen meg vau oldva. És ez ugv megy egvik bálban, mint a másikban. A különbség csak az, hogy néha több, máskor meg ke­vesebb a táncos. Fölös számban ugyan soha sincsenek; mert ilyen csudát a mai vortanczeri annalisek már nem képesek feljegyezni. ,,-r, . .. 1 ' n J (vege kov.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom