Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-10-28 / 43. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. octóber 28 43. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza Őszinte szó iparosainkhoz. A polgárság- legfőbb érdeme mondja egy gyakorlati férfiú — sőt mondhatnók kizárólagos értéke az e g v s z e r ii élet m ó d d a 1 p á r osított productiv munkásság. Asz o r g a 1 m a s m u n k a az a nagy tőke. mely a polgárokat úgy egyenkint, mint összeségükben függetleníti, önállóvá teszi s a szabadságra képesíti. Az egyszerű életmód az a nagy kincs, mely a polgárságot nemcsak előnyösen kiilömbözteti meg' a társadalom többi osztályától, hanem ez ruházza fel az egyes polgárokat azon becses tulajdonságokkal: a szivósság-, kitartás- és megelégedéssel, melyek őket az állam leghasznosabb és legértékesebb tagjaivá teszik. — Társadalmi viszonyaink figyelmes szemlélői között alig van egv is, a ki a fentebbi állítás igazságáról meg ne volna győződve. Es mi oka még is, hogy épen iparosaink körében halljuk legtöbbször megelégedettség helyett az elégedetlenség keseríí panasz hangjaitV — Mi oka annak, hogv míg csak pár évtizeddel ezelőtt is egyen városokban gazdag, tehetős iparosokkal találkoztunk : addig napjainkban azok száma mindig kevesbedik úgy, hogy ma már csak elvétve találunk egyeseket, a kiknek hajiokában a megelégedettség iiti fel tanyáját?... Ha az elégedetlenségnek és az ennek nyomába lépő elszegényedésnek okait fürkészszük: azok egy része olvan, mely az iparosok körén kiviil van s melyek megszüntetésén maga az állani van hivatva első sorban segíteni célszerű reformok életbe léptetése által. De vannak oly hibák is, még pedig gyökeresek, melyeken saját maguk is segíthetnek, sőt szükséges is segíteniük. Lássuk első sorban ez utóbbiakat. Egész őszinteséggel és leplezetlenül szólva, iparosaink körében a függetlenségüket első sorban biztosit«') szorgalmas munkát sok esetben nem észleljük ; a mi pedig az egyszerű életmódot illeti, sajnosan bár, de reá kell mutatnunk, a rövid idő óta főkép iparosaink leánvai köri ben ijesztő módon lábrakapott fénvüzésre. melv ha soká ígv fog tartani, számtalan családnak lesz tönkre juttatója és egy egész generatiónak megrontója. Igaz. hogy a becsülettel szerzett vagvon felett kiki tetszése szerint rendelkezhetik és ha valaki fényt űzhet, kinek mi gondja arra; de azt is meg kell gondolnunk, még pedig egész komolysággal, hogy a mi kerül ma, kérdés, a viszonyok esetleges változásával kerülni fog-e holnap? S mily keserű akkora valóra ébredés! A ki megszokta, hogy minden kiváltsága mint egy parancsszóra teljesedik: menny ire le lesz sújtva, ha a nélkülözésnek még csak árnvéka is körül veszi, míg ellenben ha egyszerű életmódhoz van hozzá szokva, a sors esetleges szeszélvei avagv csapásai ellen vértezve van az által, hogv a nélkülözni tudás gyermek korától fogva jó ismerőse, hű kísérője! A dolgok mélyére ható szomorúan tapasztalhatja e tekintetben iparosaink körében a viszás állapotot. Odáig jutottunk, hogy iparosaink közül a liatal nemzedék nőül mást nem vehet el. mint szolgálati viszonyban állót; mert iparosaink leánvai még a gondolattól is irtóznak, hogv iparoshoz menjenek nőül; de meg józan észszel nem is veheti el őket iparos, mivel ez kezdő ember létére anvagi viszotivai folytán nem képes leendő nejének, a leánv korában megszokott kényelmet és fénvüzést tönkre jutás nélkül megadni. — Ez kétségkívül nem rendes állapat, pedig senki sem foghatja reánk, hogy a dolgot nagyítjuk. — E bajon segíteni ép magok az iparosok vannak hivatva; mert ez tisztán bel- illetve családi ügyük, de melv kihatással van magára a társadalomra is. Elismerjük, hogy a haladó kor többet követel most, mint azelőtt, de nem szabad rohamosan haladnunk. — Régi igazság, hogy a természetben nincs ugrás. De mi itt valóságos ugrást látunk és bárki igazat fog adni, a ki párhuzamot von napjaikban a szülők és gyermekeik között s a mi méginkább lesújtóbb, hogy ezen órási külömbséget nem a szellemi téren látjuk, hanem — fájdalom a külsőségekben, a ruházat- és piperében. — Kérve kérjük magának a társadalomnak jól felfogott érdekéből a/, anyákat, hassanak oda teljes erővel és minden igyekezetükkel, hogv családi otthonjukban az ősi egy szerűség ismét visszatérjen ! Az iparosok körén kiviil álló bajokat illetőleg általános a panasz az ipartörvény ellen, mindenütt hangzik az ipartörvénv módosítását célzó óhaj. — És nincs is hiába az ipartörvénv módosításának sürgetése ; mert ezt lehet tekinteni egyik legfőbb mentőeszköz gyanánt, a vidéki kézműipar helyzetének jobbra fordulására nézve. Az ipartörvény revisiója, annak célszerű módosítása az iparfejlesztés érdekeinek sértése nélkül továbbra einem halasztható. A kötelező társulás, a tanoncok gyakorlati és elméleti kiképzése, a tanoncok iskoláztatásának és az erre szervezendő iskolák fentartási költségeinek szabatos inegjelelése, a segédmunkásokra vonatkozó szigorúbb és szabatosabb intézkedések, az elsőfokú iparhatóságoknak célszerű reformja . . . e pontozatok azok, melvek az ipartörvény revisiójánál ha nem is a méltányosság, de a tiszta igazság szempontjából intéztetnek is el: iparosaink helyzete ezáltal kétségkivül javulni fou\ Mindezen kívánalmak közt első sorban említettük a kötelező ipartársulatok létesítését ; mert ha minden egyes iparos társulathoz tartozik és mindegyik hozzá járul a társulat erkölcsi és anyagi erejének gyarapítására: akkor a társulatok egyetértve és egyöntetüleg szabályozhatnák a többi követelményt. Míg egyetértő működéssel e téren célúkat elérhetik, fordítsák figyelmüket arra, hogy tanoncaik kellő gyakorlati és elméleti kiképzést nyerjenek és adjanak tanoncaiknak alkalmat, hogv azok a számukra felállított iparos iskolába bejárhassanak. Mert megvallva a valót, megdöbbentő ama közöny, sőt mondhatnók ellenszenv, a mit iparosaink körében ezen iskola iránt tapasztalhatunk. „Zalamegye" tárcája. A VERSENYEKRŐL.*) Humoristico — satyrieus korrajz. Irla és szavalta TI'BOLY VICTOR a nagy-kanizsai kisdediio»eló egyesület javára rendezett hangversenyen l.vsS. évi octóber hó 20-án.) .1 kormik jelszava ma a uerseny, Parisban ép ugy mint Budapesten : Mert versenyez ma az egész cd dg Versenyzők is, és a pályabirák! Es a Isqntíqyobh rész csupan azért, llot/t/ nyerjen aranyat és nem babért... tersem/ ma csak egyben ritkaság, Es fa'jdalom ! ez a haza fiság! Hot/l/ lótnak, futnak eim és rang uta'n Lázas őrü/tsét/t/el egymás után! S mint csapnak e szédelgők nagy szelet. Kaprán a mellükre érdem/elet! De mit haszna'/ a jel érdem nélkül! Annyi mint az ember lélek nélkül — S van mégis érte uerseny. kapzsiság, Csak egyért nincs: és ez a - hazafiság! .1 pénz! a pénz! ez a földi bálvány E/só szerepe! a uersenypályán .... Es hasznát ah ! mégis csak az reszt : .1 ki sikkaszt —- és ki összeszerzi. E uerseny kétféle. — de egy a cél. Isten és embertől egyik se fél! Az, mert futhat, — t-z mert bálványt imád. ,S' mit nem ismer, az a hazafiság! A pénz utátt fön a kegyvadászat, S a talpnyaló hivatal hajhászott, *) Mutatvány szerzőnek sajtó alá adott „Ujabb költeményei"-böl. Ez a verseny még legjobban mégyen I'tdasztáskor künn a vármegyéken: Nem határoz itt tanulmány, elme Leg fel ebb hogy kinek mi az el re — Es határoz a sok atyafiság! Csak egy nem és ez a hazafiság! »S van még uerseny. ló, agár es madái Eke, teke, vad, lövész és szamár! Stepple ehease, s a sportnak számos faja Regatta és távgyaloglók hada S van hely, a hol uersenytárs a macska. Sőt a nő is férjével, ha — csacska ! .1 hír ugy persze a m/elvével kivált S messze marad itt a hazafiság ! Hátra van még a követválasztás, Melyen gyakran történik futtatás. I)e fő dolog, hogy legyen jó borod, ( res fejed, s tekintélyes orrod S pártold, légyen bármiféle Kormány! lliztos követ lehetsz ilyen formán! Es a mellett haladhat, mint a rák Honszeretet ét a hazafiság! Az akadály verseny mégis a bál! Hol sok mama mint earrier ugy áll. Repül a Schopp ! után na férfihad! »N ,i célnél az első legboldogabb! Kivált hotjyha házasság a vége : Lépnek ekkor még csak versenytérre. 1 'an nászút és elől hátid vígság! Egy csak egy nincs! s ez a hazafiság. Mit szóljak a kiállításokhoz Hová most az egész világ futkos!! A uersenynek ez oly mániája. Hol minden a kitüntetést várja Nehéz is ott a sok fényt kiállni, S közel nézve az etjész csak tál na ! Mert nincs ma már sehol ualódiság, S métj kevesebb a jó hazafiság ! Ámde, hogyha oly versenyre kelnek, Hol zene, lant, szép ajk énekelnek: Hol a hanguerseny melódiája A szivet és a lelket átjár ja : Itt van, itt csak Apollo, s a múzsák A versenyzőt itt megkoszorúzzák, S jótékony cél hozzá olyan virág Melyből fakad, s él a hazafiság! A várakozás. — Rajz. Kelle I v »i ii -1 ó 1. — Ismerik kegyetek Arankát? Ugy-e nem '/! No majd bemutatóin, s aztán elmondom, mint járta meg a kedves kicsike a várakozással. Lépjünk be boudoirjába. Éppen a kereveten ül, s merengő nagy kék szemeit a táviratra szegezi, pedig inár kívülről is eltudná mondani, mi van arra az összegyűrt papíros darabra irva. „Este kilenc órakor otthonn lesz Aurélod." Hogy ürül e szavaknak. Igen, igen estére itthon lesz az ő kedves férjecskéje. Látni fogja ismét a hosszú távollét után; megölelheti, megcsókolhatja. Megkérdezheti tőle, hogy csuklott-e sokat. Mert hisz ő mindig csak rá gondolt. "Kimondhatja neki, hogy a papagály tegnap egész nap kiabált; mindjárt gondolta ő, hogy ez az egyetlen, cukros, aranyos Aurélka megérkezését jelenti. Mégis csak borzasztó emberek azok a férfiak I Előbbre valónak tartják a kereskedést a szerelemnél! Oh az az üzlet! De hát miért is van kereskedés a vi-