Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-10-28 / 43. szám

Míg az ügynevezett vasárnapi iskola volt, folyton azt hallottuk, hogy a tanoncok nem akarnak menni iskolába, elcsavarogják az iskolát.— Mióta azonban a város tetemes áldozattal az iparos tanoncok tanítását rendszeresítette: alkalmunk volt meggyőződést szerezhetni arról, hogy a tanoncok szívesen eljárnak iskolába, ott kellő figyelmet tanúsítanak ; öröm látható arcukon, hogv némi ismeretekre tehetnek szert. Sajnos azonban, hogy iparosaink közül sokan oly szükkeblüek, hogy tanoncaikat az iskolába járástól egyenesen elvonják, okul adva, hogy otthon szükség van reájuk. Ez ellenvetést csakugyan nem értjük, tudva, hogy a tanítás este 7—9-ig tartatik hetenként háromszor. Hisz maga az ipartörvény megszabja a munkaidőt a tanoncokra nézve. Az ipartörvénvről szóló 1*72. évi VIII. t. cikk 44 szerint a tanonc 12 órai munkára kötelezhető, beleértve az iskolában töltött időt. Hogy pedig kötelessége az iskolába bejáratni, e részben intézkedik ugyanazon törvény 42 §-a. Valóban sajnálatra méltó állapat, midőn maga az iparos akarja útját állni annak, hogy az iparos osztály ne művelődjék. Inkább ellenkezőleg örülnie kellene azon, hogy módot nyújthatnak tanoncaiknak szellemi tehetségeik részbeni fejlesztésére; tudva, hogv ez által tanoncaiknak csak jobban hasznát vehetik. Az volna a legnagyobb szégven. lia a felsőbb hatóság kényszer alkalmazásával kötelezné őket, tanoncaiknak pontos iskolába küldésére! Sorainkat jóakarat vezérelte. Szívleljék meg szavainkat iparos polgártársaink, s a ki találva érzi magát, igyekezzék a létező bajt elhárítani ! Boldognak fogjuk magunkat érezni, ha felszólalásunk viszhangra talál és a kivánt célt általa elérhetjük. A baj nyakunkra nőtt. Nincs idő a halogatásra ! Zala-Egerszeg 1883 october 25 Nem valószínű, hogy napjainkban még találkoznék valaki, a ki a tűzkár elleni biztosítás üdvös voltát el nem ismerné elvben. Azonban a ki azon szerencsétlenségben részesült, hogy a biztosítási intézménynyel u gyakorlatban megismerkedni kénytelen volt, az szomorúan tapasztalhatta, miként a hosszú idő és sok lmza-vona után nagy nehezen kieszközölt kártalanítás nem sokkal több, mint a reszelt fejszének körülményekhez képest vastagabb vagy vékonyabb nyele! E lapok hasábjain bőven megvitattatott már a Háczky Kálmán úr által megpendített s a gazdasági egyesület által életbeléptetendő megyei általános biztosítás eszméje. Vajha életbe lépne ezen nem nyerészkedési célra alakulandó intézmény minél előbb ! Hogy ne kellene a biztosítani kívánó közönségnek a létező temérdek biztosítási intézet közül tapogatódzva valóságos koczkázattal válogatnia és ne kellene a szegény károsultaknak a megtörtént szerencsétlenség után hónapokig a kártalanítási öszszegért várakoznia, lótni-futni és végre is a biztosítási intézet által ennek önkénye szerint mintegy kegyelemből oda vetett alamizsnaszerű kártalanítással megelégednie, avagy költséges, sok ideig tartó és kétes eredményű per utján követelésének érvényesítését megkísérelnie ! Fel kell tennünk, hogy az említett megyei biztosító intézetet kezelő gazdasági egyesület méltányosabban és pontosabban fogna eljárni, mint a jelenlegi hangzatos | cégű és programmá biztosítási intézeteknek nevezett 1 nyerészkedő vállalatok. Állításaink igazolásául szolgáljanak a következők. A zalaegerszegi járás egyik virágzó községében Sze/ietken t. é. augusztus 2U-én történt tüzeset alkalmával leégett 45 lakóház és több gazdasági épület. Ezek közöl biztosítva volt: a Magi/ar általános biztosító társulatnál ti a Trieszti Azienda eiműnél ... 6 a nSslávia" eiműnél 16 A magyar általános biztosító társulat a tűzeset után 1 -5 hét alatt lefizette a kártalanítási összegeket a rendes levonásokkal mind a hat károsultnak. Az „Azienda" mai napit] sem fizetett semmit, de a nyugták már ki vannak aláírás végett küldve s tán •S 10 nap alatt a fizetés megtörténik. E társúlatnál azöniban már nemcsak a túlságos késedelem eshetik megrovás alá. hanem még a felette nagy 1

1 ,,-nyi levonás is, melynek példájául csak azon egy esetét hozzuk fel, hogy u 700 forintra becsük éi biztosított épületek leégvétl, kártalanításéi! esak 327 frt IS k r. állapíttatott meg. A „Szlávia" felügyelője a kár felvétele végett legelső jdlent meg a községben; de azóta nem mutatta magát! A szegény károsultak részéről már háromszor lett megkeresve a társulat, de még esak választ sem nyerhettek! Ezen felül a kárfelvétele alkalmával itt járt felüi/i/elő mind magához vette a biztosítási kötvényeiét a nélkül, hói/l/ téritvényt adott volna róluk és így most a szegény károsultuk még pert sem képesek indítani, nein lévén kezükben semmi bizonyitfk, melylvel követelésüket támogathatnák. Valóban nem ártana, ha erélyességőről ismert alispánunk kissé megvizsgálná és intézkedése tárgyává tenné ezen ügyet ... a szerencsétlenek áldása kisérné lépteit. Egyébként azt tanácsolnék szepetki polgártársainknak, hogy forduljanak mielőbb a bírósághoz, melynek joga és kötelessége panasztétel esetén az ily szélhámosok ellen kíméletlenül eljárni! Ugyanezen „Szlávia" biztosító társulat mai napig sem fizette, ki a kártalanítási összegeket Bezerétl zalaegerszegi járásbeli községben sem, a hol szintén f. évi augusztus hó 29-én volt tűz. Azt hiszszük, az elsoroltak eléggé szomorú világításban tüntetik fel egyrészről a szegény károsultak helyzetét, kik előtt egész borzasztóságában áll a tél Ínségével s hajléktalan nyomorával, más részről pedig a biztosító intézetek büntetésre s megvetésre méltó lelketlenségét; ez okból tartózkodunk a kérdésnek ez utóbbi iránybani további fejtegetésétől, csak azt kívánjuk még az olvasó közönség tudomására juttatni, hogy mennyiben részesültek a károsultak egyesek jótékonyságából némi segélyben. Azt, hogy a megyei alispán úr által oly szép szavakkal megindított k'émyör adomány gyűjtés mily eredményűvel folyik, nem tudjuk, de hiszszük, hogy a járási szolgabíró urak mindent el fognak követni arra, mikép gazdag és szegény tehetségéhez képest áldozzék honfitársa nyomorának enyhítésére. A szepetki károsultaknak az ollári urodalom részéről következő segély nyújtatott: Minden egyes károsultnak egy szekér szalma, és ha nem bírt az urodalomtól feles rétet egy hold tarló lóher, ha pedig bírt rétet, annak egész termése — megfelezé; nélkül: őszi vetésre kölcsönkép kiosztatott a jövő októberben kamat nélkül vissza fizetendő 91 mérő búza és 137 mérő rozs: építkezéshez adatott 120,000 faltégla és 60 ezer cserépzsindelv a kiállítási áron, vagyis mindegyiknek ezere 3 frttal olcsóbban a folyó árnál; a tégla és zsindely ára 4 hó alatt fizethető kamat nélkül: épületfája az uradalomnak nem lévén, kisebb épületekre használható rag és gyengébb épületfa a vágások ritkításánál beesáron adatik napszám fejében. Nem vélünk csalódni, ha azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az ollári uradalom tulajdonosa Festetich Tassilo gróf úr ő méltósága ezen jótékony intézkedést az nradalmi számtartó Sövegjártó Lajos úr előterjesztése következtében rendelte el. Áldja meg a nemes grófot és jószívű tisztjét a Mindenható és jutalmazza meg őket öntudatuk. Végül ismételve azon nézetünket nyilvánítjuk, hogy jól fontolják meg biztosítani kívánó polgártársaink : melyik társulatra bizzák vagyonukat s ne engedjék ma gukat elámítani a hangzatos címek, olcsóságot vagy leengedéseket kürtölő hirdetmények és lelketlen ügynökök által; hogy továbbá felette kivánatos volna, ha a kormány esetleg a törvényhozás már egyszer intézkedési körébe vonná a biztosító társulatok üzelmeit s akár rendeleti, akár törvényhozási uton körmükre koppintana a ,,Szlávia

u féle szélhámosoknak ; hogy végre úgy a községek, mint a jóravaló biztosító társulatok (mert hála Istennek akad ám ilyen isisaját jól felfogott érdekükből akkor cselekesznek helyesen, ha tűzoltó csapatokat szerveznek, illetve a tűzoltó intézményt anyagilag és erkölcsileg par

l Oly népes és vagyonos községben mint Szepetk, már rég kellene önkéntes tűzoltó-egyletnek lennie! Reméljük, hogy a mostani szerencsétlenségen okulva, habár a múltra nézve későn is, de a jövőre még mindig ,elég jókor, mielőbb szervezetidik a tözoltó csapatot. Úgy legyen! Felhívás. az összes magyarországi közművelődési egyesületekhez. A közművelődés legújabb kori fejlődése mindinkább előtérbe állítván s mind nagyobb jelentőségre emelvén a népszerű felolvasásokat és előadásokat, a magyar írók és művészek társasága f. é. február hó 28-án értekezletet tartott ez ügyben s ez alkalommal elhatározta, hogy a közművelődés e tényezőjének terjesztését és célszerű irányban fejlesztését feladatai körébe vonja se végből a célra vezető kezdeményező lépéseket haldéktalanúl meg is tette. Midőn ezen megállapodásból kifolyólag a kiküldött előkőszítő bizottság munkálatát határozattá emelve, a nevezett kör megbízásából és nevében felhívásunkkal Magyarország összes közművelődési egyesületeihez fordulunk, úgy hiszszük, hogy álláspontunk megértésésére és indokolására nem kell bő magyarázatokba bocsátkoznunk. A nyilvános felolvasásoknak Európaszerte elismert fontosságát, — mely Német-, Franczia- és Angolországban azoknak különösen az egyesületek körében történt rendszeresítésében és szervezésében nyilvánult, minálunk Magyarországban még fokozza az, hogy bennök a nemzeti szellemű és nemzeti nyelvű mivelődésnek a műveltebb osztályokban és a felnőttek körében is hatékony eszközeit biztosíthatjuk magunknak. Leginkább ennek tulajdonítható azoknak már eddig is észlelt gyors elterjedése s kedveltsége, mely mellett azonban tagadhatatlan, hogy e téren még távolról sem éi tük utói a külföld, különösen az előbb nevezett országok példáját, hogy az erre különösen hivatott egyletek még nem ejtették teljesen hatalmukba a közművelődés e tényezőjét, hogy a nyilvános felolvasások tekintetében még némely hagyományos előítélet és félszeg felfogás elosz latása a jövő feladata, s hogy különösen az élénk szellemi közlekedés és kölcsönhatás, úgy az egyes egyesületek mint a vidék és főváros szellemi élete között, mely egyedül lenne képes az e téren kiválóan nyilvánuló erőöszpontosítás nyomasztó hatását enyhíteni és a vidéken életerős szellemi központot teremteni, — még majdnem teljesen hiányzik. Főleg ezen szempontok indítják az irók és művészek társaságát arra, hogy a mutatkozó hiányok meg. szüntetésére s a közművelődés e terén élénkebb és pezsgőbb élet felkeltésére innen a központból tegyen kezde. lágon!? Hanem volna, Aurélkájának nem kellett volna kiszakítania magát az ölelő karok közül, csak azért, hogy Bordeaux ha menjen bort vásárolni. Reggeli tiz óra. Hogy űzze el az egész nap unalmát ? Mit csináljon ? Igen, igen, tudja már! Először is megparancsolja, hogy estére mákos metélt legyen, mert azt Aurél nagyon szereti. Elő fogja készíteni Aurél háló köntösét, s megparancsolja, hogy kilenc órára jól betütsenek, mert Aurél nagy útról jön. Ha mindez meglesz, felhozatja a meleg házból a virágokat, feldiszítteti Aurél szobáját. Aztán elkoboz minden üzleti levelet, könyvet, újságot, tudósítást, mert Aurél nagyon pontos kereskedő, még megtenné, hogy estére neki ülne és végig olvasná valamennyit. S ha aztán így mindent elvégez, felöltözik, ráveszi török pongyoláját, melyet Auréltól kapott ajándékba, aztán megfésülted magát á la chinoise, mert tudja, hogy így tetszik ő Aurélnak legjobban. Csak most veszi észre, hogy estig még mennyi végezni valója van, no hisz így majd csak elmúlik az idő. Lázas izgatottsággal lát minden után. Sietségében feldönti az illatszeres üveget. Nem tesz semmit. Legalább jószagu lesz a szoba. Folytonosan az órára irányozza szemeit, s nem győz csodálkozni, hogy mily lassan mnlik az idő. Minden perc végtelenségbe nyúlik. Elvégzi dolgait. Már be is táloltak, de ő a boldogságtól sem enni, sem inni nem tud. Az ebédnek vége. Mit csináljon most már? Ali igen itt vannak a mai lapok. Mit írnak azok a csúf újságírók?! Olvassuk el. A vezércikket, közgazdaságot, fővárosi ügyeket és országgyűlést átugorja. Nem érdekli a tárca és a hirtargonca, sőt még a költeményt sem olvassa el, pedig kedvencétől Titánty Lacitól való. Csak a „vasúti menetrend"-en akad meg a szeme. Meggyőződik, hogv a vonat csakugyan kilenc órakor érkezik meg. Csak valami baj ne történjék. Délután három óra. A szobaleány már miden ujdonsult mende-mondát ieltállalt. Elmondta, hogy a háromszáz kiló súlyú dehiő megérkezett és a vásártéren tiz garasért nmtogattatja vaskos bájait. Tisza Kálmán legközelebb njruhát csináltat. A muszkák betörnek Magyarországba és magukkal visznek minden szép leányt. C4ambettát egy tüzes szempár gyilkolta meg. A képviselőház ti/, új adótörvényt szavazott meg stb., stb. De a nagyságos asszonyt még ez sem érdekli. Mit csináljon egész délután ? Eszébe jut, liogy a papucs, melylyel férjecskéjét nevenapján akarja meglopni (kedvenc ajándéka a menyecskéknek i még nem kész. Lássunk tehát hozzá ! A munka szórakoztat. Dolgozni kezd. Már öltött is egyet, de furcsa, a fehér fonál pirossá lett. Nem csuda, őnagysága az ujjába szúrt. Oh csak veszélyes ne legyen ! Pedig a minap olvasta, liogy egy vairónő ebbe halt bele, mert esontszút kapott. Jaj esak most meg ne haljon, csak ma ne, csak legalább addig ne, mig Aurél itthon nem lesz. Csak egy kicsit láthassa, csak egy picit húzhassa meg azt a torzombor/, bajuszát, csak még egyszer mondhassa meg neki, hogy mennyire szereti. . . . Azután nem bánja, történjék akármi. Ki megy el orvosért? „Megyek én, megyek én, két pere elegendő" „Aggódó szivemnek két egész esztendő". Siessen. KI ára sietett is. Az orvos úr még előbb érkezett meg mint a szobaleány. Nem csuda. Ezt olyan helyre küldték, a hol csinos inas szokta kinyitni az ajtót, azt pedig szép asszonyhoz hivták. Csokolom a szép kis kacsóját 1 Xe bántsa kérem, mert az ujjam fáj. Az orvos úr aztán megvigasztalja Arankát. Bekötözi a sebet. De mindez nem adott a várakozó menyecskének annyi boldogságot, mint az, hogy volt valaki közelében. a kinek bizalmasan elmondhatta, hogy milyen boldog ő, hisz Aurélja estére megérkezik. E közben múlik az idő. Az orvos úr is elmegy. A kocsis is kirobogott már az állomásra. Aranka maga is kiment volna, ha nem esik vala oly eszeveszettül az a csúnya eső, ha nem kellene attól tartania, hogv Aurél megharagszik. Kocsizörgés. . . . Igen . . . De a kocsi elrobog az ablak előtt. Keserű csalódás. Újra várakozni kell. De most már csakugyan az igazi jön. Ismeri a lovak kopogását, a kocsi dübörgését. . . . Csakugyan nem csalódott. A kocsi befordult a kapun. De a lépcsőn csak az inas sietett fel. Hol az urad?!-— Kiált rá Aranka megrémülve. A vasúton. A vonat csak egy óra múlva fog megérkezni. Megkésett Pozsonynál. Aranka most már majd elájul. Még egy óra ! Istenem, meddig tart már ez a hosszú várakozás ! Ideoda fut lót. Könnyek jönnek szemeiben. Keresi a zsebkendőjét, hogy letörölhesse. De hol a zsebkendő? „Keresi a Klára, de nem akad rája." Nem is akadhat, hisz úrnője kezében tartja. Még a lovaktól való félelmét is leküzdi. Lemegv az istállóba. Biztatja a kocsist, hogy fogjon már. Pedig még negyedórája sincs, hogy kifogott. Józsi a fejét csóválja, de engedelmeskedik. Csak úgy magában szidja az asszonyi .,kaurmánvt", meh nincs figyelemmel a szegény lovak iránt. Persze, ha a nagyságos úr itthon volna. Az idő inulik. . . . Tizedfél óra. . . . Sőt már el is mult. Semmi nesz. Ugyan mi történhetett ? Rémképeket lát maga előtt. Hallja a vonatok összeütközését, látja Aurél véres fejét, a koponyáján tátongó mély sebet. Brr!... de mi ez?... Mintha csengettek volna. Csakugyan. Csengettek. Igen, igen, de hogy van, hogy a kocsi nem jött. Bizonyosan nem talált rá Aurél, s így kénytelen volt ebben a szakadó esőben gyalog hazajönni. Nem tudja megállni, kezébe kapja a kapukulcsot, maga fog ajtót nyitni. Oly gyorsan szalad le, hogy a cseléd nem képes követni a lámpával.