Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-18 / 7. szám

képesti érvényesítését saját részükről is eszközölni ne terheltessenek. Miről jelen végzés a járási szolgabíró uraknak, továbbá a megyebeli járási földadóbizottságok részére azok elnökeinek, végre' miheztartás és kellő foganatosítás tekintetéből a megyebeli összes községeknek is kiadatni határoztatik. — Kmf. Főispán és közigazgatási bizottsági elnök ur helyett: SVASTITS BENŐ s. k. alispán. Magyar tánckoszoru Bécsben. A „Bécsi magyar társalgó- és segélyző-egylet" f. hó 11-én előadással összekötött tánekoszorut rendezett a „Hotel Uniónkban a segélyalap javára . . . pardon! Ez merész állítás, minthogy e sorok Írásakor a tiszta jövedelemről liiég biztos tudomásom nincs, no de az tagadhatlan, hogy az egylet a segélyalap javára akarta rendezni. Annvi igaz, hogy a tánekoszoru mindkét nembeli magyar ifjúság javára esett ki. — mert hát régi divat szerint ' jártuk a ropogóst ugy, a hogy néhány szem eigánv képes volt bennünket felvillanyozni. Felfordult világ! A karnevalt elszalasztottuk és most, midőn minden jámbor embernek böjtölnie kellene, mi - táncolunk! A vendégeket már a bejáratnál egv magyar libériába bujtatott kapus lepte meg; meglepte továbbá az Ízléses táncrend, melynek egyik oldalán két röpülő angyal tartotta Magyarország címerét és koronáját, míg a másikon egy honvéd volt látható díszruhában, nemzeti zászlóval; alul az egylet címe. A teremben a körültekintő megclaque- és frakkosodott rendezőséggel találkozunk; persze ez már másképen nem inegyen, Bécsben a claque és frakk bálban a fő; ilyen toilletteben mindjárt jobb szemmel néznek az emberre és még azt sem kérdik meg tőle, melyik ..Leihanstalt" ból vette mától-holnapig? oh, nem! ezt a bécsi nem teszi, mert nagyon „humán" ember . . .! Első dolgom volt evikkeremet jól megtörülni, hogy jobban széttekinthessek, no meg azután megakartam arról győződni, váljon nem csalódtain-e'? Persze, hogy nem! l)e hát honnan jutott ide ez a sok szép leány és ez a sok szép csokrot tartogató mama? Egész kis Magvarország lett a nagyterem és ha az ember táncosnő után nézett, bátran elmondhatta; „I)ie Wahl tliut weh!" Természetes, hogy itt a csinos fiatal leánykákat értem, nem pedig a csinos és fiatal mamákat; no ezeknek a jó mamáknak is meg van az ő nemes foglalkozásuk. Tartogatják a csokrot, legyezőt, cottillon jeleket és segítenek leányaiknak mosolyogni. így a fiatal ember azon kedvező helyzetben van, hogy ha táncosnőjével beszélgetve mosolyog, erre a/, egyetlenegy mosolyra kettőt kap vissza; tánc után egy csókot, nyomsz táncosnőd keztyüjérc és a mama csupán „jóindulata" jeléül feléd nyújtja kezét, melyet megcsókolni udvarias kötelességednek ismersz. A mama természetesen ezen túllovagias eljárásod ellen határozottan szabadkozik — „oh, kérem! csak hagyja!" — de már csak akkor, midőn egyszerű eszeddel azt mondod magadban: „éső után köpönyeg!" Ez a revange! Te egyszer mosolyogsz, ők együtt kétszer; te két kezet csókolsz meg és ők . . . „Kérem, tessék a négyesre foglalkozni!" mondja egy rendező. Kizavarnak a monologizálásból, de ezért azután belesodornak a táncba. Foly ez egész éjfélig és a jó hangulatot nem zavarja semmi más, mint cylinderemnek súlya, melyet a „kosarak" terhe nyom. Pedig az én evlindereni meglehetős nagy és mégis inegtellett: netto hat kosár fér bele, ha nincs laposra nyomva. De hát azért van az ember, hogy balsorsában vigasztalodjél én is azzal vigasztaltam magamat, hogy nem egyedül vagyok azon boldog halandók közt, kiket a kosarak terhe nyom, másodszor, hisz ez otthon ép ugy divik, mint itt ebben az imitált Magyarországban. Praktikus volt az egylet részéről ama berendezés, hogy az előadásokat az estély kezdetéről a sziinórára tette át; ugy legalább a táncolni vágyó ifjúság élvezetében nem rövidíttetik illeg. Az előadás prograimnja: Szommer Sándor fölolvasta „A magyar Olympban" cimű költeményét. Hirsch Géza zongorán játszott néhány pompás darabot. Hirsch Lajos pedig elszavalta „A drótos" eimii humorisztikus, s felette sikerült költeményét. Az előadók a közönség közmegelégedésére oldották meg szerepeiket. „Nőválasz!" Ezt kérem olyan zseniális hangon találta kiáltani az a rendező, hogy ha a cár meghallja, májusi koronázására fölfogadja, ha trombitásnak nem is, de hírnöknek okvetlen. Különben megpróbálom az igazmondók apjánál protezsálni . . . De volt is hatása a „kajabálásnak"; mert egy-egy kisasszony mint már ez is szokás nem volt kénytelen most addig árulni a petrezselymet, míg valaki megkönyörült rajta, hanem hát ő is táncolhatott az egyszer „nach Herzenslust!" Az én lengyelketáncosnőm, kivel az előbb elakartain csöppenni kérem, csak akartam; de a jóakarathoz hiányzott a tehetség sietett hozzám és mellemre tűzte azt a csinos cotillorijegyet, melyet — bár papirosból készük — még sem adnám oda a szerb takova-rendért. Bár elmúlt ezután a nőválasz és így a leánykák választási joguk csillaga letűnt, azért nem fognak egyikünkre sem panaszkodhatni. Hisz mi mindent megtettünk, amit lehetett; még akkor is táncoltunk, mikor tyúkszemünkre hágtak még akkor is tudtunk mosolyogni, mikor oldalba löküttek bennünket. Ez ugy hiszem - elég! Tekinteni kell a körülményeket is: mig az ember fiatal, addig használja föl az időt. Mert jönni fog és jönni kell egy későbbi kornak, a midőn mostani csinos táncosnőink egész éj jel egy széken ülve fogják a csokrot és legyezőt tartaui és segitenek mosolyogni, mi pedig ott a mellékszobában parforce-vadászatot rendezünk a pagátra! Szommer SAiulor. Helyi, megyei ós vegyes liirek. Gróf Festeticll Györtiy m. kir. főudvarmester elhunytáról Bécsből a következő sorokat vettük: Héttőn, f. hó 12-én d. u. 3 órakor meghalt a m. kir. főudvarmester Festeticll György grót. Jeleztük már mult tudósításunkban, hogy a gróf testvérének Tasziló grófnak temetésekor életveszélyesen beteg volt, ugy, hogy életéhez semmi remény sem volt. Bár csalódtunk volna a bir közlésében, de az orvosi tudomány nem segíthetett rajta. Sajátságos játéka a sorsnak, — György gróf hét nappal élte tul bátyját Tasziló grófot. Sulvos csapás érte a Festeticll családot, rövid időközben egymás után két jeles oszlopa dűlt sírba. Az elhalt főúr teteme 13-án délután tétetett ravatalra a grófi palota nagytermében, mely a kíváncsi közönség szániára nyitva tartatott. Ugyanazon napon d. e. 11 órakor ő felsége a király főhadsegéde Mondel báró lovassági tábornok által fejeztette ki részvétét a gyászoló családnál. A terem itt ép ugy mint Festeticll Tasziló grófnál feketébe volt bevonva, pompás koszorúk disziték az érckoporsót és a katafalk mindkét részénél taboüretteken pihentek az elhunyt gróf rendjelei és egyenruhái. A gyászoló családtagok megtörve veszik körül a ravatalt és igy fogadják az arisztokratikus és diplomatikus körökből jövő számtalan részvétnyilatkozatokat. F. hó lf). délután volt a beszentelési ünnepély. Már d. u. 1 órakor gyülekezni kezdett a nép, 1 és fél órakor az egész utca ezerekre menő néptömeg által volt ellepve. Ugyanekkor gyülekeztek a gyászvendégek a grófi palotában és még mielőtt a lelkész a beszentelést megkezdhette volna, ugy a gyászterem valamint a melléktermek és a folyosók zsúfolásig megteltek gyászvendégekkel. - Tizenöt perccel 2 óra előtt a lelkész beszentelte a tetemet, mely szertartásnál jelen voltak a gyászoló közönségen kívül: (J felsége a király, Károly Lajos főherceg távollétében ennek főudvarmestere Pejaesevich gróf, Károly Salvator, János, Albrecht, Vilmos, Rainer főhercegek, — a cumberlandi _ herceg, Adolf nassaui herceg, Fülöp kolmrgi herceg, Ágost szász-weimári herceg, báró Kállay Béni közös pénzügyminiszter, gróf Andrássy Gyula, az osztrák és magyar arisztokráeia számos tagja, a Bécsben élő magyar mágnások túlnyomó része. Alkonyatkor a tetem a délivaspálya-társaság egy különvonatán Molnáriba vitetett. Hogy a bécsi lapok nem foglalkoznak oly annyira Festetich György halálával mint a Taszilóéval, onnan magyarázandó; mert a/. ;szes bécsi lapokat Wagner Richárd világhírű zeneköltőről irt egész hasábok töltik be, ki f. hó 13-án délután 3 és fél órakor a Palazó Vendramin-ban Velencében szívszélhűdés folytán in e g h a 11. (Sz. S.) Kitiintetes. 0 felsége dr. Mángin Károly szabadságolt állományú II. oszt. honvéd-ezredorvosnak több éven ái teljesített önzetlen egészségügyi szolgálatai elismeréseül a koronás arany-érdemkeresztet adományozta. Megyénk ügybuzgó s közszeretetben álló főorvosát a legfelsőbb helyről jött eme kitüntető elismerés alkalmából őszinte szívből üdvözöljük. A helybeli képviselő testület f. hó 12-éu tartott ülésén előterjesztetett a gazdászati és kertészeti iskolához szükséges tér megvásárlása végett kiküldött bizottság jelentése, mely szerint a bizottság a Ruzsits-féle kertet a vele egy vonalban elterülő kültelekkel, valamint a Braunstein-féle pajtás-kertet, mint a célnak legjobban megfelelőket ajánlja a megvételre. Tárgyalás közben azon nézet emelkedvén túlsúlyra, hogy a Ruzsits féle kültelek a kert nélkül is elégséges a kérdéses célra, mivel az 4 hold és l2ítS öl: a képviselő testület tehát a bizottságot újból felkéri, hogy a külső telek megvétele tárgyában a tulajdonossal alkudozásba bocsátkozni s az utolsó árt erre, valamint a Braunstein-féle telekre nézve a jövő képviselő testületi gyűlés elé terjeszteni szíveskedjék. — Olvastatott a helybeli önk. tűzoltó egyletnek a képviselő testülethez egy pár ló eltartása érdemében beadott kérvénye. Mintán a gyűlésen jelen volt főparancsnok jelentése szerint a körülfekvő 24 község legközelebb városunkban értekezletet tart, melyen tisztába lesz hozva, mit hajlandó mindegyik község akár természetben, akár készpénzben segélykép évenként a helybeli tűzoltó egyletnek adni, ha egyletünk tüzeset alkalmával saját fogatán a fecskendővel a vész helyén megjelenik, a képviselő testület a kérvény érdemleges tárgyalása előtt megkeresi a tűzoltó egyletet, hogv a a lótartásra nézve készítsen részletes költségvetést, melynél figyelembe véve a községek által nyújtandó évi segélyt, valamint az egyletnek e célra rendelkezésére álló vagyonát, mutassa ki az egylet, hogy ezek levonásával évenként mennyi volna fedezendő V A kataszteri földadó tiszta jüvödelem s fölállított mintaterek helyiségére nézve a város részéről netán felmerülő észrevételek megtétele tekintetéből, a kataszteri hivataltól a városhoz küldött elaborátum Árvay István, Mayer Ákos, Ruzsit* Károly, Szigethy Antal, Isóó Alajos és Nagy Imre urakból álló bizottságnak adatik ki, hogy a február hó 22-én (1. u. 2 órakor tartandó gyűlésükön észrevételeiket egv beállitva, jelentésüket a képviselő testülethez még e hó végéig szíveskedjenek beterjeszteni. A helybeli ipartanoda! bizottság f. hó 18-án d. e. 1 , 11 órakor a városház termében ülést tart. A gviilés tárgyát az előkészítő osztályon kivül az ipariskola I. osztályának megnyitása érdemében szükséges intézkedések megbeszélése és az iskola költségvetésének egybeállítása képezi. Ezen egybeállított költségvetés felett végleg határozni a képviselő testület lesz hivatva. szerint ."> nappal előbb közszemlére kitették; bárki láthatta s egy tányérra könyör adományt tehetett. Ez indok Rozettát is oda vonzotta. Mélyen bemarkolt pónztárcácskájába s a börtön ablakához ment, hol a pénzt bedobni s a bűnöst látni lehetett. Fölenielé szép fehér kezét, pillantását a földre szegezte egyszerre ismerős s szivszaggató kiáltás _ Rosetta" hangzott füleibe; .... fölnéz a kitett .... kedvese volt. ájultan földre hull s csakis otthon ébredt föl az iszonyú jelenre. Merev szemekkel ült, kizárólag csak egy gondolattal foglalkozik, .... egyenesen a földre néz .... balkezével egy pontot mutatván. Holnap reggel 10 órakor teljesítik a szörnyű büntetést. — — Este lett. A sötét ég köpenyét burkolá a föld körül, mintha szemeit akarná annak elfödni, liogv ne legyen tanuja egy szörnyű tett előkészületének. Mély csend honolt. Rosetta merev szemekkel s ingadozó léptekkel halad a sötétben. Az utcán s város kapun keresztül a temetőbe megy, hol a tál mellett térdre ereszkedik s balkezével ismét a földre mutat. Hideg, merev arcával a földre borul s igy marad pár percig. Aztán felemelkedik. Kebeléből kést vesz elő s ugyanazon helyen ásni kezd Órákig ásott. A hideg, márvány arcról izzadság csorog s ő ember feletti erővel dolgozik. A földet kezeivel hányta ki s ujult erővel tovább ásott sirt készített kedvesének. ( Iriási erővel sietteté művét. Készen levén leszállt s leli küdt a friss sírba. Mértéket vön elő váljon elég hosszú-e? Amint ezzel is elkészült, a kiásott földet szét szórta, hogy észre ne vegyék, Gallyakat s száraz ágot hordott még össze, hogy a sirra szórván azt befödje. A regg első varázs pírját, mint a homályos meszszeség előfutárját ktildé már szét, midőn Rosetta az atvai há-La visszatért. Leült. Mereven a földre nézett s balkezével mozdulatlanul arra mutatott. Igy ült ő, a fájdalom megtestesülése, az érzés hangja, a szánalom könvei s panasz nélkül. A mint tizet ütött az óra, - fölrezzent s tompa sikoly tört ki ajkain. Aztán egész nap isiuét előbbi helvzetébe merült. Atyja haza jővén, kérdé: Rozetta mi bajod? - Össze zsugorodott s nem felelt. Végre elérkezett éji 11 óra. Rosetta fölkelt. Halkan felnyitotta az ajtót s a csendes utcán keresztül a vesztőhelyhez megy. Az éj borzasztó volt. A szél üvöltött a pusztaságban s az eső szakadt. Rosetta a szél és esőben odább ment. Hosszú ében fürtéi vadúl repültek ide s tova. A szép szempillákról könyek helyett eső csepegett, arca egészen átázott. A vesztőhelyhez ér. Borzadálvlyal tekint szét a zord éjben. A szél kedvese hullájával játszott. Barátságtalan éji madarak krákogva repkedték körül a rémes alkotmányt. Rozetta nem érzett félelmet vagy borzadályt. Fölmászott az ijesztő fára. Kiinondthatlan fáradsággal eloldotta a rettenetes kötelet, mire kedvese holtteste a földre hullt. Aztán leszállt; kis ideig letérdelt, kezeit szemeire nyomta, melyek nedvesek voltak az esőtől és sötét tűzben égtek. Hattyú nyakáról leoldotta selyem kendőjét s a hulla eléktelenűlt arcára terité azt. Kimagyarázhatlan erővel vállára emelte kedvesét s szörnyű terhével a temető falához tért vissza. Dacára a sivító szélnek, mely kisérte, a szakadó zápornak, mely átáztatta - lába még sem ingott s el nem csúszott. Nem csüggedt. Ember feletti, égi vagv , . //ni ~ O O./ ördögi ero el benne s martalékát a kitűzött célhoz viszi. Aztán fölfedi a sirt. Köpenyét a nedves gödörbe veti; kedvese holttestét leereszti; befödi földdel a sirt s a galyat és ágakat föléje teszi. Majd ezüst keresztec-skét vesz elő s azt a galyak közé helyezi. Azután kezeit búzgó imára kulcsolja Igy találták másnap holtan, térdelő helyzetben, összekulcsolt kezekkel, arccal az ágakra borulva. Ki fejti meg a szelelem varázs erejét? Ki ismeri óriás hatalma mindenhatóságát ? ki fürkészi ki szenvedélye titkos utait? ki számítja ki a szerető szív végtelen mély bonyolúlatait? ki hallja meg az érzemény halk nyilvánulatát? — Ki számítja össze az elhatározás ezer és ezer alakjait? -ki követi a szenvedély láthatlan érfutását? — Ki nevezi meg s festi le számnélkűli szüleményeit a boldogságnak s a szerelem veszélyeinek.? A szerelem szüli a jókedvet s a nyomasztó gondot. Már az anyai kebelben majd a gyönyört, majd a kétségbeesést táplálja. Itt gyöngéd karokkal ringatja a csendes örömet, — ott a boszús dühöt; - egyik fülével a remény édes hangjára, másikkal a kétségbeesés jajkiáltásaira hallgat. Egyik kezén a jámbor lemondást, másikon a fogvacogtató Isten káromlást vezeti. Itt fentartója az életnek, ott szülője a vétkes öngyilkosságnak. Oh hódoljatok meg a szerelem képének! Lépjetek félénken és ájtatosan félre, ha előttetek is megjelen e tünemény! Imádjátok az isteni erő mindenhatóságát a szerelem jelenségében, a mint imádjátok azt a fölháborodott világtenger magasztosságában, a mint imádjátok azt az elemek dühében; a mint imátjátok azt a zivataros ég villámaiban; a mint imádjátok azt, ha az északi fény szintalányai villanak fül az égen s a mint imádjátok azt a meg-nieg ingó föld rázkodásaiban ! Gondolatok. Buldog csak az ehet, ki birtokában van az első évek boldogságának, az élet hajlama a on örömeinek, melyeket semmi későbbiek ki nem pótolhatnak, de semmi fájdalom nem törölhet ki emlékezetünkből. Emberileg Ítélve hiányuk elhomályosítja az egé-z életet; emlékük elégséges, liogv megédesítse a legsanyarúbb szenvedéseket is. Igy részelteti Isten többszili teremtményét, a reggeli harmat kedvezményeiben, hogy később a nap heve és terheinek inkább birjon ellentállani. Montalembert grt". Soha el nem bizni magát, de azért magában mindig bizni ím ez azon kör, melyből férfiúnak kilépni soha sem kellene. Széchenyi István grt.