Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-03-04 / 9. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. március II. 10. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetménye/l : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Xyilttér petitsora 12 kr. társadalmi, közművelodssi és gazdászati Map. A Zalamegyei gazdasági e g y e s ii 1 e t hivatalos k ö z 1 ö 11 y e. Megjelenik minden vasárnap. Gyiimölcsészet. ív. Ha azt akarjuk, liogy gyümölcsfáink minden igénynek megfeleljenek, a mag- gyűjtést, vetést teljesítsük magunk, valamint az egy-két éves csemetéknek a nemesítési iskolába átültetését, ugv a nemesítést és különösen a nemesített csemetéknek négy éven általi kezelését. A nyári alma nem igen kedvelt gyümölcs, mert annak érési szakában sokkal nemesebb gyümölcsök vannak élvezetünkre. Ki azonban még is nyári almát akar szaporítani, nemesítse azt kerék édes alma és fehér pogácsa magoncra, vagy a kevésbbé csíkosak, például csíkos pogácsa alma után nyert alanyokra. Előre kell bocsátanom, miszerint az ajánlott fajokkal azokra szorítkozom, a melyek vidékünkön leginkább elterjedve vannak, mert hiába ajánlanám a legjobbat is, ha annak gyümölcséhez nem juthatunk s magját nem gyüjthetjük. Megjegyzem ujabban még azt is, hogy elkülönítsük a téli, őszi és nyári, ugy a piros és fehér alma magokat, valamint a körtéét is. Továbbá legtökéletesebb fát és eredeti alakzatú, legjobb minőségű gyümölcsöt csak ugy nyerhetnénk, ha minden egyes fajt saját magoncára nemesíthetnénk. A piros, vagy csíkos téli és őszi almák alá gyűjtsük : a piros pogácsa, Török Bálint, piros Calvili, Sándor orosz cár, Imperiál Magnitique, angol arany Pármén, eper-alma és orosz Reinette magokat,; a fehér fajokhoz: a fehér pogácsa (pázmán alma), nagy angol (canada) Reinette, zöld hercegi (grüner fürsten Apfel), kerék édes alma, nemes hercegnő (Princessin Apfel) és Oberdiek fehér galambka magjait. Törpe almatahoz szt. Iván, Masánszki és angol arany magonc magot. Téli és őszi fehér, vagy zöld színű körtéhez : a Colmar manna, szt. Germain, Salibury, Neweron Bergamotte, Hollandi Bergamotte, szép és jó (Belle et Bonne), Aári fontos, torzsát lau. uras körte (grüne Salzburger) magokat, a színes körtéhez Pisztráng, Chaumonteli vadoné, téli piros Bergamotte magjait. Törpe körtefához a császár körtéből, melyből nyert magoncok általában minden, még a legk u vesebb vajoncokhoz is legalkalmasabb törpe alanyt szolgáltatják ugv annyira, hogy legújabban szokássá vált a kényes vajoncok alá, melyek birsen nem díszlenek, a birsbe császár körtét és erre a birsen közvetlen nem díszlő kényes vajoncot nemesíteni. Ha az elsorolt alma és körte fajokból s egyáltalán nemes gyümölcsből magot nem gyűjthetünk, azon esetben szeptember hónap vége felé szedjünk vad almát és körtét, fektessük azt pár hétig utóérés végett, s használjuk annak magját elvetésre. Igaz, hogy némely körte fajok vadkörte alanyon nem díszlenek, húsok köves és kevésbbé olvatag, de ezen fajok száma csekély. A vad körte és alma magoncon nevelt fa sokkal tartósabb. A gyűjtött magot őszszel száraz, jól megaprított. minden gyom és dudva gyökértől megtisztított földbe elvetjük, esek élv mélységű, kézzel, vagy gereblye nyéllel húzott barázdába s befedjük azt legfeljebb két ujjnyi apró földdel, a sorokat cövekekkel, s ezekre a fajokat jegyezve. Igaz, hogy az őszi magvetésbe, ha az egerek reá kapnak, abban sok kárt tesznek, de ez ritkán történik s a fölmerülhető kárt bőven pótolja az, hogy az őszi vetés korábban kel, az apró csemetéknek több ideje van a téli hideg bekövetkeztéig megerősödni. A mennyiben az őszi vetés nem lehetséges, tegyük azt kora tavaszszal. mihelyt lehetséges, a magot azonban vetés előtt 3—I napig áztassuk be állott vízben; de földdel, homokkal, mint némely kertész szokta, be ne keverjük. Következő nyáron a vetemény ágyat tisztán tartjuk, gyomláljuk, porháljuk s öntözzük annyiszor, a hányszor mind az szükségesnek mutatkozik. Második tavaszszal, vagv is midőn a magoncok egv évesek, kora tavaszszal, mihelyt az idő engedi s a föld elég száraz, felássuk a nemesítési iskolát, annak földjét gyomtól, dudvától kitisztítjuk, gereblyével megaprítjuk s elegyengetjük, ennek megtörténte után zsinór mellett ásó élével kijeleljük az első sort, ettől két lábnyira a másodikat és így tovább. A sorok hoszszában kijelelve lévén, a zsinórt megfordítjuk és .keresztben vetve, ugyan két lábnyira kijeleljük a vonalakat. Hol a két vonal egymást keresztezi, azon pontra ültetjük a magoncot. A nemesítési iskola e képen elkészítve, a sorok hosszában és keresztben kijelelve lévén, a csemetéket a veteményezési ágyból kiszedjük, lefelé siető szívgyökereiket kivált a körtéknél — egy harmad részig éles késsel — de nem ollóval — visszavágjuk, a mellék hajgyökereket is megkurtítjuk, a gyökereknek a kiszedésnél megsértett részeit egészen eltávolítjuk, a csemetének derekából ;i legalsó 2—3 szemet meghagyjuk, az azon felüli részt egészen levágjuk. Tisztogatásnál a gyengébb és erősebb magoncokat külön válogatjuk s épen így külön választva illetjük is azokat a nemesítési iskolába. Az így előkészített magoncokat még az nap el is ültetjük és pedig a leírt módon előkészített nemesítési iskolában; azon ponton, hol a vonalak egymást keresztül vágják, kézzel elegendő mély és széles gödröcskét csinálunk, ebbe a kis magoncot bele állítjuk, figyelve arra, hogy mélyebben ne essék, mint ahogy állott a veteményes ágyban. A gödröcskébe illesztett csemetének szívgyökerét apró földdel betemetjük, a föllebb eső mellék gyökereket egyenlően, minden irányban beosztjuk, azokra is apró földet hintünk, a gödröcskét apró földdel egészen megtöltjük, kézzel gyengén megnyomkodjuk s így folytatjuk naponkint a vetemény ágvból a kiszedést, tisztogatást és- ültetést mindaddig, inig azt egészen el nem végeztük. A nemesítési iskolába ültetett csemetéket első évben sem párosítni, sem lapozni, sem alvó szemre nemesíteni nem szabad; mert az első évben nyugalomra van szükségük, hogy a gyökerek helyre vergődjenek, sebeik beforradjanak s a csemete erősödjék. „Zalamegye" tárcá

ja. _ Magyarország Adriától a Dunáig.*) (Utazási benyomások Tissot Győzőtől.) Kíváncsisággal veszek kezembe hazánkról szólló minden francia munkát. Vannak francia művek, melyek történelmünk jeles episodjait tárgyalják: vannak, melyek belkormányzatunkat ismertetik vagy legalább akarják ismertetni, sa célt egyik jobban másik kevésbbé megközelíti : hanem a mi különösen a népéletre vonatkozó részeket, az ethnographiai ismertetéseket illeti, ezek már oly sajátságos s habár „jóakaró

lag", de oly téves ferde felfogással vannak írva, a mely azon benyomást gyakorolja reánk, mint primitiv gondolkozású, gyenge elméjű emberek észjárásai t. i. inkább sajnálkozunk felettük, mint boszonkodunk, inkább tiirjük tetteit, mint hasztalanul vitatkozzunk, vagy felvilágosítani akarjuk — hiába; s azt szoktuk mondani: ,, hagyjátok a szegényt, nem tudja mit beszél! — Azt éppen nem lehet a franciákról mondani, hogy rosz színben akarnának bennünket feltüntetni, sőt mint emlitém. jó akaratukig viselik magukat irántunk. — de mégis fájóan hat reánk, hogy állami — és közművelődési életünk kitejlődöttsége oly kevéssé ismeretes, s mi oly ismeretlenek vagyunk, mint akár Asia népei, s hogy felőlünk még mindég elég sok badarsággal tractalhatják a közönséget. A közönség pedig, mely ugvis járatlan, lesz még járatlanabb, elfogultabb, s teljebb hibás téves nézetekkel irántunk. Ha franciákkal beszél a nem született tVancia. természetesen azonnal elárulja magát, hogv idegen. Igy történt velem is. Kérdik, hogy mily nemzetiségű vagyok? „Magyar: mondám u. — ..Magyar! Merre van az?" „Na, osztrák-magyar." Ah! Les Tziganes." „Si, si

u (Dicső *) La Hongiie de 1' Adriatique au Daúube. Impression de voyage par Victor Tissot. Paris E. Plön et CO. 1883. állapot). — Elkérdeznek sokszor minden télét; „váljon Európában vannak-e magyarok?" stb. Ez tény, megtörténik velem, úgy másokkal is. Vagy például beszélgettem egy franciával múltkor, ki azt kérdé tőlem „mi a foglalatosságom? „Jogász vagyok." „Vannak magyar jogászok is?" („Itthon azt mondjál hogy sok is a mennyi vau"). „De jogi iskola esak nincs." „Van bizony két egyetemünk, 13 jogakademiánk." „De hát minek jött ki ?" Nem is a jogért, hanem azért, hogy a franciák szép nyelvét megismerjem, gazdag irodalmát használhassam." Bólintott tejével, hogv „c'est vrai" s csillogott szemében a „gloire" örömérzete. „A nyelvismeret — mondám —• olv hasznos és szükséges az emberiségnek, mint bármely más tudomány. Nagyon haszontalan, káros szokásnak tartom idegen nemzet nyelvét beszélni nem akarni, meg nem tanulni. Önök franciák nem tanulnak idegen nyelveket, mert azt hiszik s részben igazuk is van, hogy az önök nyelve ugy is vilá. nyelv; nem akarnak, nem engednek németül beszélni, mert a porosznak ellenségei. Ez n hazatiaskodás azonban nem terein jó gyümölcsöket. Tudjuk jól. hogy önöknek a porosz elleni háborúban egyik bajuk az is volt. hogy mig a p roszoknak majd minden tisztje beszélt franciául, addig önöknél a főtisztek sem tudtak németül, és fogniuk kellett olvan embereket, a kik önök helyett beszéljenek. A francia a magyarnak barátja, de ha ellensége volna is. megtanulnám nyelvét, mint megtanultam a nemetet." -A németet? kérdé a l'. incia: Hát milyen nyelven beszélnek önök? „Hát magyarul, hiszen mondám, hogy én magyar vagyok." „Magyar nyelvis van!? Azt hittem, hogy az valami germán ivadéku nyelv." Láttam, hogy itt nagyon messze kellene kezdenie az ethnographiai ismertetést, s hogy itt céltalan, hin minden komoly beszéd, félre álltam. Ilyen és hasonló velem folytatott beszélygetéseik után voltam képes felfogni a hazánkról irók munkáit, értesítéseit. Idéznek egy-egy angol utazónak 1807-ben megjelent munkájából, mintha a Himalayának ember által nem látogatott csúcsairól volna szó. Soka* köszönhetünk e részben a mi szomszédainknak, — sógorainknak a németeknek is. Hazánkról, nemzetünkről mindenféle furcsaságokat kürtöltek. E- itt már nem a téves ismeret, hanem az ellenséges indulat, a szándékos megtévesztés, a roszakaratu rágalmazás volt legtöbbnyire az indok és forrás. Hogy a hálátlan szászok a legújabb időben is minő rendszeresen iizik ezt, a napi tapasztalatból tudjuk; minden esetre kárhoztatni lehet a hazai német sajtót i- hogv az ily térde irányú áram latoknak ele jét venni, a tévesztéseket helyreigazi tani, fajunkat, miveltségi állapotunkat a külföldön megismertetni, hazafiúi kötelességének nem ismeri, e hazafias kötelességét elég buzgón nem teljesíti. Nyelvünket nagyon kevés francia ismeri, irodalmunk és a franciák közötti közvetítő több kárunkra, mint hasznunkra a német. Csodálatos, hogy mind enn k dacára ugy szympathiroznak velünk és ugy látszik, hogy most mi vagyunk náluk modernek. A nők magyar dolmányokat viselnek, a boulevardi dohányhureaukban magyar pipákat árulnak — meglehetős drágán, Székely (Kornéliával is reelamot akartak csinálni, de kitudódott a csalás; ismeretes, hogy cigánvainkat és zenénket mennyire felkarolták. IIv körülmények között Tissot Victor ur is időszerűnek találta 1878-ban Magyarországon tett utazásának benyomásait közzétenni egy november végén megjelent könyvben, melynek cimét a cikk fején közöltem. Talán kiakarta javítani azon néhány évvel ezelőtt megjelent munkáját, melynek ezen indokolatlan címet adá: \ oyage au pays des Tziganez ou la Hongrie inconnue."*) Jelen munkáját, ugy látszik, nagyobb gonddal akará készíteni: franciának érdekes olvasmány lehet, mi azonban más szemmel nézzük azt. A mint a címben is mondja, utazásának benyomásait írja le, más szóval röviden ismertetni akarja a magyar életnek sajátságait, eredetiségeit, a mint oly helyre ér, honnan erre episódként ki*) Utazás a cigányok ur zá-ába vagy az ismeretlen Magyarország.