Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-03-04 / 9. szám

A nemesítési iskolába történt ültetés utáni nyárban az iskola földje tisztán tartandó, gyom­lálandó, a szükséghez képest öntözendő és por­hálandó, a netaláui fölösleges hajtások eltávolí­tandók. Következő tavaszszal a magoncok eléggé megerősödtek arra, hogy azok párosítás, vagy lapozás által nemesíttesenek, a melyeknél pedig ez nem sikerül, alvóra szemeztessenek. Fölösleges azt mondani is, hogy a nemesí­tési iskola ezen évben is tisztán tartandó, gyom­lálandó és porhálandó, ha szükséges öntözendő, a niegeredett nemesítésekről a fattyú hajtások éles késsel lemetszendők, azon csemetéknél pedig, a melyeken a nemes-ág meg nem fogamodott, a fattyú hajtások közül a legalkalmasabb meg­hagyandó, a többi tőből levágandó, hogy a cse­mete e képen a jövő évi nemesítéshez előkészít­tessék. Midőn a nemesített csemeték egy évesek, kora tavaszszal a nedvforgás megindulása előtt azokat egyenkint átvizsgáljuk, a fattyú és egyéb fölösleges hajtásokat levágjuk, a sebet oltó viasz­szal betapasztjuk. Ha a csemeték között találunk olyanokat, melyek az első évben rendkivül buja és* nagy hajtást hoztak, ennek két harmadrészét egy alkalmas vezér szem fölött levágjuk, a se­bet oltó viaszszal betapasztjuk. Harmadik év tavaszán csemetéinket szintén átvizsgáljuk, a fattyú hajtásokat eltávolítjuk, az oldalhajtásokat pedig — különösen azon buja növésüeknél, melyeket a mult tavaszszal egy harmad részig vissza vágtunk - 2—3 szemre megkurtítjuk, de tőből le nem vágjuk, mert azok ezen évben még a fa derekának vastago­dásához, erősödéséhez szükségesek. Az iskola talajának tisztán tartására ezen évben is fő gon­dot fordítunk. Negyedik évi tavaszszal a csemeték eléggé megerősödtek, ekkor már az oldalhajtások éles késsel lemetszendők, a sebek oltó viaszszal be­tapasztandók; a legfelső vezérágat is 4—5 szemre visszavágjuk, melyekből őszig a korona ágai kifejlődnek, s a csemete kinevelve, a kiültetésre el van készítve. Azon gyengébb példányok, melyek a nö­vekedésben visszamaradtak, s a 4-ik év tava­száig nem fejlődtek annyira, hogy azokat ko­ronára metszeni lehetne, mint a fiatalabb neme­sítések kezelendők mind addig, míg kellőleg megerősödtek s korona alakítására alkalmasak. Az ilv módon növelt fáknak gyökérzete gazdag, egyenlően elterjedett, nem igyekszik a mélyebb vad földbe, hanem a termékenyebb felső rétegben marad, ebből bővebb táplálékot kap, a fát jobban növeli, szebb, jobb és gazda­gabb terméseket ád. Legszebb cseresnye magoncokat kapunk a vadcseresin e (madár) magjaiból s ha ahhoz nem juthatnánk, gyűjtsünk szelíd magot, de a feke­tét a fehértől elkülönítve. Meggy alanyhoz meggy magot, kajszihoz kizárólag dobzó (hundspflau­me) magot, valamint általában minden szilva­fajhoz a dobzó magból nevelt alany legalkalma­sabb. Az ugy nevezett hosszú (besztercei) szilva magot kajszihoz soha, szilva fajokhoz is csak azon esetben vegyük,'ha dobzóhoz nem jutha­tunk. A csontárok magjait szinte kora őszszel vet­jük, de még jobb azokat érés idejében azonnal elvetni. A csontár csemetéknek kitisztogatása, a ne­mesítési iskolába által ültetése, nemesítése épen ugy történik, mint az alma és körte csemeték kezelésénél előadtuk, azon különbséggel, hogy a csontárok a metszést nem igen tűrik, az rende­sen rák-sebet (brand) idéz elő, — kerüljük te­hát ezeknél a metszést a mennyire csak lehet­séges, e helyett inkább vizsgáljuk át iskoláinkat o-vakrabban s a nem kellő helyen mutatkozó hajtásokat távolítsuk el még bimbó korában, a szerfölött buja hajtásokat pedig mérsékeljük he­gveik lecsipésével. Fs ha a csontárnál a metszés még- is elkerülhetetlennek mutatkozik, azon eset­ben a sebet dörzsöljük be sóskával erősen, hogy annak leve a sebbe hatoljon, bedörzsölés után hagyjuk megszikkadni, azután pedig tapaszszuk be oltó viaszszal. Azon okból tehát, mivel a csontárok a nagyobb metszés iránt igen érzé­kenyek, azoknak nemesítését párosítás vagy la­pozás helyett tegyük alvó szemzéssel. Évi jelentés a zala egerszegi önk. tűzoltó-egylet 18S2. évi mű­ködéséről. ) Tisztelt közgyűlés! Minden, a kezdet nehészségeit már szerencsésen átélt egyletnek elengedhetlen kötelme bent példás egyetértés s az egyesületi tagok vállvetett munkálkodása által az alapszabályokban körvonalozott célokat megvalósítani s ezáltal az egyesület ügyét lépés­ró'l lépésre előrevinni, s ezen öszhangzatos működés alap­ján kifelé az egyesület számára minél nagyobb befo­lyást, erkölcsi elismerést s ezekből kifolyólag igazi te­kintélyt szerezni. Amely egyesület ily irányú működést nélkülöz, bármily nagy legyen is tagjainak száma, bármily ma­gasztos célok vannak is zászlajára Írva, nem fog az soha felvirágozni, hanem fokról fokra sűlyed, tekintélye ha­nyatlik, mig utoljára maga az egyesület egészen szét­bomlik. A választmány ezen néhány szóval jelzett irányban haladva, a lefolyt egyleti évben mindent elkövetett, hogy egyletünk megizmosodjék s nemes irányú céljainak szi­gorú pontossággal eszközölt megvalósitása által közei­isme r é s b e n részesüljön, 8 ha valamikor, úgy főkép egyleti életünk lezajlott évébeu volt szükség a kitartó munkálkodásra, mert mái­kezdetben szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy egye­sek, kik előbb ügyünkért lelkesültek s az egylet tevékeny tagjai gyanánt valának tekinthetők, egyesületi ügyeink vezetésében részt venni vonakodtak, úgy hogy az április hóban egybehivott rendkivüli közgyűlésen kellett mind a választmányt, mind a esapat tiszti karát kiegészíteni. — Pedig napról-napra közeledtünk a tüzpróbához, az országos tűzoltói ünnepek megtartásához, melyen ki kell vala mutatnunk, életképes-e egyletünk, megállja-e helyét az ország legtávolabb helyeiről egvbesereglett tűzoltó­egyletek képviselői előtt s betudja-e igazolni az első iz­ben tett kísérletet, hogy az országos tűzoltói közgyűlések nemcsak az ország metropolisában s az utána álló leg­nagyobb provinciális városokban tarthatók meg, hanem te­hetők oly helyekre is, melyek bár terjedelmükre, lakosaik *) Felolvastatott az egyesület f. évi január liú 28-áu tartott köz­gyűlésén. számára nézve kicsinyek, de annál nagyobb lakosaikban a szent ügyért a lelkesülés, az áldozni törekvés. Hogy egyesületünk e nem kis feladatot sikeresen megoldotta, ezt ma már, mint bevégzett tényt, örömmel jelezhetjük. A siker első sorban a választmány kebelé­ből alakitott központi bizottság érdeme, mely két éven keresztül a munka terhét nagyrészben víselé. Azonban az igazsággal ellenkezőt mondanánk, ha elismeréssel nem adóznánk a többi bizottságoknak is, melyeknek tagjai odaadó fáradozással működtek közre az ünnepély fényé nek, jó sikerének előidézésében. — Legfőbb elismerés il­leti azonban városunk közönségét, mely magyar vendég­szeretetével s igazi szivélyességgel az egybegyűlt egyesületi képviselőket teljesen lekötelezé. E szivélvesség, e ven­dégszeretet adta meg az ünnepélyek igazi zománcát! Az ünnepélynek lefolyása sokkal is mélyebben be van vésve emlékezetünkben, semhogy annak részletes elő­adásásával a t. közgyűlést untatnók; ennyiben azonban róla jelentésünkben megemlékezni kötelességünknek tar­tottuk. — A lefolyt évben tartatott egy rendes, egy rendkivüli közgyűlés és 7 választmányi gyűlés, melyeken az egyleti folyó ügyek lettek elintézve; a hozott végzések száma 7li. Tekintve, hogy az egyesület fő tevékenységét az országos tűzoltói ünnepélyek előkészítése vette igény­be: a választmány működése a lefolyt évben szűk körre szoritkozoti. — Igy a szertár helyiségét a választmány megkeresésére a városi képviselő t' -stillet kibővittette s ezáltal azon kedvező helyzetbe jutottunk, hogy egyleti szereinket ott mind elhelyezhetjük. — A helybeli keres­kedők által gyűjtött összegből egy füstfogó szereztetett be, mely főkép pineetüz oltásánál célszerűen alkalmaz­ható. A szolgálati szabályzat kidolgoztatott s az áprilisban tartott rendkivüli közgyűlésen elfogadtatott. A városi fecskendő szakértők Uta,] megvizsgáltatván, annak na­gyobb mérvű kiigazítása végett árlejtés lett tartva s a legjutányosabb ajánlatié vő által lett' megcsináltatva. Tek. Kaiser József ur szives adományából egy 100 frtos, legújabb szerkezetű mentő ponyva lett beszerezve. Hogy az országos tűzoltói ünnepélyekre a csapat minden egyes tagjának alkalom nyujtassék kedvező fel tételek mellett ruha csináltatásra, e részben az egylet a választmány határozata alapján a tagokért kezességet vál­lalt s tagjait kötelezte, hogy heti csekély részletfizetés mellett törleszszék Je a ruha árát. Sajnos azonban, hogy az egylet jóakaratával sokan visszaéltek s dacára, hogy már négy lió elmúlt, fizetési kötelezettségüknek épen m-m tesznek eleget. Intő példa legyen ez a jövőben, hogy az egylet jótállást hasonló esetekben el ne vállaljon; mivel sokan azon balhitben vannak, hogy e ruhacsinál­tatás magának az egyletnek kötelessége, pedig oly ked­vező helyzetben egyletünk még nem jutott, hogy ily kiadásokat is födözhetne. Az augusztus hó 28-án tartott választmányi gyűlé­sen Szeghő István elnök úr váratlan lemondása kinos benyomást tett a választmány jelen volt tagjaira annyival inkább; mert önzetlenül s minden habozás nélkül elmond­hatjuk, hogy az országos"ünnepélyek sikerénél az orosz­lán rész őt illeté, mint ki mind az egész év folyamán keresztül a legtevékenyebben működött, de főleg az ünne­pélyek előtt közvetlen pár hónapon keresztül minden ide­jét kizárólag az egyleti ügyeknek szentelé. Hiszszük is, hogy habár a választmány őt nem vala képes a megma­radásra birni, a közgyűlésnek sikerülend őt az egyleti életnek újból megnyerni. Az egyletnek van jelenleg 4 alapitó, 180 pártoló, 9 segélyező tagja s a tűzoltó csapat 44 önkéntes tűzoltó­ból áll. Az egylet vagyoni állását illetőleg befolyt részint tagsági dijakból, részint adományokból 788 fi-t 59 kr., melyhez a 247 frt kr pénztármaradványt hozzáadva, a bevételek összege 1035 frt 88 kr. volt. Ebből a 858 frt 98 kr. összes kiadást levonva, év végén a pénztár­maradvány 176 frt 90 krt tesz. - A kiadásokban ben­foglaltatik a költségvetésben megállapított 236 frt rendes kiadás, a Seltenhoffer Frigyes gyárosnak fizetett 300 frt. terjeszkedhetik. Mit is Írhatna egy 412 lapra terjedő munkában tisztán utazásról Magyarországról az Ad­riától a Dunáig. Kell beleszőunie történetkéket és egy kiesit componálnia. A csinos kiállítású könyv gróf Zichy Jenőnek van ajánlva, 10 igen szép heliograh és számos fametszet éke­síti a munkát, mely 28 fejezetre vau felosztva. Van a könyvhöz mellékelve egj térkép is, rajta vörös vonal­lal jelelve a megtett ut Fiúmétól Zágrábon keresztül Kanizsa mellett el, Keszthelyen, Füreden, Bakonyon át Győr, Esztergom, Vácz Budapestig. Eddig a kiadó érdeme, ki a könyvet ízléses kiállításban bocsájtá a kö­zönség elé. A szerző az első 3 fejezetben fiumei, azután hor­vátországi élményeit írja hí és a X-ik fejezetben érke­zik a „magyarok Magyarországába, a szives, vendég­szerető, szép országba, a jó borok és szép lovak hazá­jába. " \ eglia szigetéről beszélve megjegyzi, hogy ide űzetett IV. Béla király a törökök által megveretve; majd sereget gyűjtvén, a z z a 1 ismét urává lett országának. A mint látjuk, megboesájthatlan históriai hiba. Ilyen hiba van benne számos, mit francia uarvan - , , O J nem vesz eizre, de a magyar embert majd nem boszantja. Például a határőrökről beszélve kisüti, liogv 1748-ban sokaii elváltak tőlük, Erdélybe mentek és jelenleg ott őrzik a határt Székelyek neve alatt. Bámulatos tévedés! Es ő ezt minden tartózkodás nélkül világgá boesájtja! A horvátokon kezdve munkáját sok dicséretes dolgot akar reájuk mondani, hanem ott ugyan elveti a sulykot. Nincs festőiebb látvány, ugy mond, mint a horvát mágnások gyülekezete. Az arany zsino­ros íeszes attila, kócsag tollas kalpag gyémánt gombbal, a szép lovag csizmák, a görbe kard, inind horvát nem­zeti öltözet és a magyarok bejövetelük alkalmával vették át tőlük. (No lám : Attila alatt Tissot ur bizonyosan va­lami horvát vezért képzel. Kitellik tőle.) Horvátul be­szélni annyi, mint énekelni hallani. A horvátnak és tót­nak jó érzéke van a zenéhez. A dél-szlávok a germá­noknak ezen melléknevei adták német, c' est-a-dire nmet (néma). Egész zágrábi időzése alatt nem látott sem koldust, sem részeg embert. Hozzá teszi, hogy nincs is. (Ezt kötve hiszem!) Milyen derék horvát jellemet fest ő. Ez nem iszik, pálinkára szavuk sincs a délszlávok­nak, nem mulat; szegény közöttük nincs, mert ha va­lamelyiknek földje nincs, ad neki a község. Gyönyörű ruhában járnak. Attila, kalpag, görbe kard mind horvát nemzeti öltözék. Mind zeneművészek, hó­dolnak a múzsáknak, de mind a mellett hős Mars fiak. Csak Tissot úrra kell bizni, olyan nemzeti sajátságokat combinál, hogy még a horvát atyafiak sem hiszik el. Sokat utazott ő már, sok nemzetet ismer, de mindeniket, tudja dicsérni. Horvátot, tótot, muszkát, magyart; —a németet? na ezt ő sem tudja dicsérni. Mag yarországrol szóló első fejezetben, mint gon­doltam, alig várja, hogy szólhasson a zsiványokról, pusz­táról, betyárokról, csikósokról stb., hazánknak a néme­tek által táblákra festett rémképekben vásárokon kin torna mellett énekszóval megismertetett híres sajátságai­ról. Beszél ő mindenről, a mit — mielőtt látta meg­írhatott volna. Meg áll a vonat. „Mi ez a város?" Ka­nizsa. Elő papiros, elő ceruza, irjuk: „Kanizsa 12000 lakost számláló ignorál t, boldog kis mezőváros."*) Oh, de nagyszerűen pontos leírás gondolja magában és igy tovább. Érdekes különben a magyar, német és tót parasztok összehasonlítása. A magyar paraszt erős, ép testalkatú, bátran szembenéz. A tót alamuszi, járása in­gadozó; azt mondaná az ember, hogy mindig egv-egy ütéstől fél. Ez a rabszolga ura előtt. A német paraszt oly an, mint egy operette-beli polgármester. Leirja a *) Mit szól ehhez a nagyratürő Kanizsa, a mely az egyszeri huszárként azt tartja, hogv a nagy mindenségben ezen és a túlvilágon első hely u-íyan a mennyország, hanem utána mindjárt: jön Nagy-Kanizsa. — azután jön sokszor semmi — .•< méi csak azután jön London, Páris, New-York. Pekkin? s tobb ily illő-fillő városok. Duna történetét, Komárom, Visegrád, Buda történetét; mindezt utazás nélkül írhatta volna. A szöveg között van Zichy gróf, Jókai arcképe, kikkel találkozott. Székely Cornéliáé is. Hát az hogyan kerül bele? .Mint Pilátus a credoba. (Jsak bele húzta beszélve a magyar nőkről. Ez meg a franciának elég. Betevén a könyvet kérdém: mit tanultál belőle? Olvastam franciául. A franciának különben érdekes könyv lehet. Azon tanulság azonban mégis kétségtelen, hogy mennyire szüksége van nem csak a franciáknak, hanem általában a külföld i -k - saját érdekünkből, meg főkép önmagunknak egy hazánkat ismertető francia, angol, olasz, német nyelven megjelenő jó könyvre, melynek ki­adását a niagy. tud. akadémia vagy a kormány eszkö­zölhetné, — s mely felölhetné általános fő mozznataibau hazánk állami és művelődési történetét 1825-ik évig rö­viden, onnét 1 M-lK-ig körülményesebben, 1848-tól fogva különösen a 48-ik törvényeink s utóbbi állami és cultu­rális fejlődésünk ismertetésével részletesen, mig azután jövőre évről évre folytatólag a lefolyt évi általános hazai állapotokat hivatalos adatok alapján ismertetve kiizzé tenné és pedig az illető nemzet Ízléséhez alkalmazott irálylyal: a németnek rendszerbe öntve, tudós, értekező s a részletekre is kiterjeszkedő előadással; az angolnak szabatos tárgyilagossággal, a franciának szellemes társal­gó modorban, az olasznak élénk, hangulatteljes, könnyű nyelvezettel. Páris, 1883. január hóban. Nzigethy Zoltán. Szükség s mennél elébb halad a társaság, annál inkább szük­ség. h'tgy i élia néha a természet ölébe térjünk be; mert ez meg téré-. Ki a természetbe lép. cyermekké lesz ; mert az ember anyja a természet. (Szemere.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom