Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-28 / 4. szám

ságharc, az ország szn ében emelendő emlék utján meg­örökíttessék, S kifejezé azon óhaját, hogy ezen szobormű felállítása és leleplezése, az ezredéves ünnep egyik rész­letét képezze. A honalapítás ezredéves fordulója sokkal közelebb fekszik előttünk, sem hogy időt lehetne vesztegetni, ha azt a nemzet méltóságának megfelelően megünnepelni akarjuk, pedig azt méltóan kell megünnepelnünk, mert a történelem és a világ a nemzeti közérzület külső nyil­ván ulásaiból von következtetést a nemzetek és államok életképességére. — Ezen ünnep méltó részletét találandja a nemzet első koronás királyának ércszobor utján való megörökítésében, mert a consolidált keresztény magyar állam megalakulásának, a társadalmi és politikai rend, úgyszintén monarchikus alkotmányunk hathatósabb ki­fejtésének eszméje, szt. István nevéhez és személyéhez fűződik. Ámde lelhetünk-e hazánk egész történelmében ezen korszakhoz méltóbbat, mint az 1848 9. évi szabadság­harcot, mely társadalmi és politikai átalakulásunknak dicsőségteljés mesgyéje, mely a kiváltság és szabad de­mokratikus társadalom, a tized- és szabadföld, a ceusura és sajtószabadság, az aristokratikns rendi alkotmány és parlamentáris felelős kormányzat között, — szóval a közép és uj kor között epochalis határvonalként emel­kedik ki. Lehet, hogy vannak ezredéves multunkban események, melyeket a dicsőségnek nagyobb fénye, s a gyásznak sötétebb árnya környez; — de a mely nem­zetünk életében nagyobb forduló pontot jelezne, oly ese­ményt a magyar királyság megalakulásától fogva hiába keresünk. Midőn a főváros közönsége, ezen hazafias meggyő­ződésből kiindulva, egyhangú lelkesedéssel meghozta a fenti határozatát, és az 1848 9. évi szabadságharcnak mint korszakalkotó eseménynek, ezen eseményhez vala­mint a nemzet kegyeletéhez és a főváros diszéhez méltó s nemzeti közadakozásból létesítendő szobormű általi megörökítésére 25,000 forintot megszavazott ; egyúttal a lehető legszélesebb körű gyűjtés vezetésére, a szobor mintájának elkészítésére és a fólállitási hely kijelölésére nézve javaslattételre, szóval a kivitel iránti intézkedé­seknek részben megtételére, részben előkészítésére és ja­vaslatba hozatalára az alulírott, számos tagból álló bizott­mányt küldte ki. Ezen bizottmány áthatva azon meggyőződéstől, hogy ha a minden szép-és nemesért lelkesülő hazai sajtó az ügyet fólkarolandja, akkor ezen numzeti dicsőségün­ket hirdető s egész nemzetünk diszére szolgálandó em­léknek az ezredéves ünnepély alkalmával leendő fölállí­tása kétség kivül sikerülend: minden az ügy méltósá­gához nem illő további indokolás mellőzésével, hazafiúi teljes bizalommal fordul tekintetességedhez, tisztelettel kérve, hogy őt hazafias föladatában, az ügy érdekében melegen támogatni s működéséről többször szivesen meg­emlékezni kegyeskedjék. Kelt Budapesten, a „szabadságharc-szobor" fölállí­tása tárgyában kiküldött bizottmánynak 1882. évi dec. hó 28-án megtartott üléséből. Gerlóczy Károly Budapest főváros I-ső alpolgármestere, mint bizottmány! elnök Megyei elet. Az 1882. f's 1883. évekről hátralékban levő községi költ­ségtervek beterjesztése érdemében a január havi közigaz­gatási bizottsági közgyűlésen hozott határozat: Az alispáni jelentésben a községi háztartás rende­zése és tüzetesen a községi költségtervek törvényszerű megállapítása iránt tett intézkedések eredménye előter­jesztetvén, e szerint: 1882. évi december hó 31-ig be­terjesztetett az 1882. évre hátralékban volt községi költségtervekből 478, az 1883. évi költségtervekből pe­dig 444, s igv még 1882. évről 102, 1883. évről pedig 13(5 költségterv van hátralékban, mely hátralék járáson­kint következőleg oszlik föl: tapolczaí járás hátraléka 1882. évről 8, 1883. évről 9. sümegi „ „ „ 77 keszthelyi „ „ 77 8 77 kanizsai „ „ „2 „ 3. pacsai „ „ „ — ,, L z.-egerszegi „ „ 30 „ öl. novai „ „ „ 10 „ 11, a.-lendvai „ „ „8 „ 6. letenyei „ „ 77 1 » perlaki „ „ „ — „ 6. csáktornyai „ „35 „ 33. N.-Kanizsa város „ „ — „1. Tekintve, hogy a költségvetések megállapítása te­kintetében a törvény kívánta állapot csak is az összes községek költségterveinek kivétel nélküli előzetes meg­állapítása által éretik el, és ezt a községi háztartás ér­deke is elengedhetlenül megköveteli; másfelől tekintve, hogy a megyei közgyűlés által hozott tüzetes határozat szerint a folyó évi január hó 1-től fogva a községekben törvényszerűen előzetesen megállapított költségtervek nélkül pótadószedésnek helye nem lehet, az ekként a költségterveikkel míg hátralékban levő községek ház­tartásában előforduló zavar elhárítása, illetőleg gyors megszüntetése érdekében ezennel elrendeltetik, hogy a legnagyobb hátralékban levő z.-egerszegi, csáktornyai és novai járások hátralékos községeiben az illető jegyzők és községi birák ellen a szolgabíró urak a vizsgálatot azonnal teljesítsék és egyidejűleg a hátralékos költség­terveket hivatalból olykép készíttessék el, hogy azok f. évi február hó 15-ig hiánytalanul és mulhatlanul az il­lető szolgabíró urak közvetlen felelőségének terhe alatt beterjesztessenek, a többi szolgabiró uiak pedig szintén közvetlen felelősségük alatt utasíttatnak, hogy a még hátralékban levő községi költségterveket a fentebb kitű­zött határidőig hivatalból elkészíttessék és beterjesz­tessék. Egyúttal pedig figyelemmel legyenek a járási szol­gabiró urak, hogy a törvényhatóság által jóváhagyott költségtervek nélkül a pótadószedés a törvény és a fent­hivatkozott megyei közgyűlési határozat tilalma ellenére ne gyakoroltathassák, az ezen intézkedés ellen vétő községi közegek pedig az 1876. V. t. c. 18. §-a értel­mében szigorúan megbüntettessenek. Miről ezen végzés az összes járási szolgabiró urak­nak kiadatni határoztatik. Főispán s közigazgatási bizottsági elnök ur helyett Svastics Benő alispán. A tanköteles gyermekek összeírása valamint a mulasztási napló vezetése érdemében a nmltqú vallás- és közoktatás­ügyi ministerium muh évi 2057 sz. a. kelt rendelete alap­ján hozott megyei közigazgatási bizottsági végzés. Minthogy az említett magas rendelettel leküldött A. B. C. nyomtatványok a tankötelesek összeírását, az iskolába beirt tankötelesek névszerinti kimutatását és a mulasztások kimutatását az 1876-ik évi 28-ik t. c. alap­ján szigorúan szabályozzák, a közigazgatási bizottság el­rendeli : 1) Az 188 3 | tanévtől kezdve köteles a községi elöljáróság az A) minta szerint a 6—12 éves és a 12-15 éves tankötelesekről felekezeti különbség nélkül killön­kiilön kimutatást két példányban szerkeszteni s annak egy példányát a kir. tan felügyelőségnek, másik példányát a helybeli, vagy ha az illető községben nincs iskola, azon iskolaszéknek, melynek iskolájába a tankötelesek feljárni kötelesek, az 1883. évtől kezdve mindig augusztus hó l-ig beterjeszteni. Az összeírásnál, melyet mindig a köz­ségi elöljáróság saját közege által eszközöltet, nem sza­bad alapul használni az illető felekezeti hatóság anyaköny­veit; mert ezek a beköltözöttek, elvándoroltak és más felekezetekhez tartozókra nem lévén tekintettel, csak igen hiányos adatokat nyújthatnak ; hanem házról házra járva kell azt a községi elöljáróság közegeiuek foganatosíttatni. A kimutatást a községi bíró és jegyző írja alá, kik az adatok helyességeért fegyelmi eljárás terhe alatt együtte­sen felelősek. 2) A tanító vagy a mely iskolánál több tanító van, a vezér vagy igazgató tanitó köteles a B) minta szeriut az iskolába beirt tanköteleseket névszerint összeírni a beiratási napló alapján, és a tanulók által használt tan­könyvek kimutatását pontosan és lelkiismeretesen kitöl­teni, e kimutatást az iskolaszéki elnök utján a községi elöljáróságnak 1883-ik évtől kezdve minden november hó 1-ső felében azon felhívással áttenni, miszerint a be nem iskolázott tankötelesek szülői irányában az 1868-ik évi 38-ik t. c. 4-ik §-át szigorúan alkalmazza. Az adatok hitelességeért első sorban az illető tanitó, másod sorban az iskolaszéki elnök felelős: mi okból a két utóbbi a kimutatást aláirni tartozik. 3) A tanító köteles a C) minta szerint az 18H : 1 4. tanévtől kezdve a mulasztó tankötelesek és fizetésének netáni hátralékát minden hó 1-én és 15-én elkészíteni, az iskolaszéki elnök által aláíratni és a községi elöljáró­ságnak átadni, mely ennek alapján az 1868. évi 38-ik t. c. 4-ik §-át azonnal szigorúan köteles alkalmazni és a kiszabott büntetési pénzt az iskolaszéki gondnoknak, vagy elnöknek adja át, ki azt a kimutatáson nyugtázni tar­tozik. A kimutatás ezután a tanitónak visszaadatik, ki azt köteles az iskolai irattárban gondosan megőrizni, az évi statisztikai kimutatások ide vágó rovatait ennek alap­ján kitölteni, és esetleges iskolai látogatáskor felmutatni, vagy a kir. tanfelügyelőség kívánatára annak hivatalába beterjeszteni. Az adatok hitelességeért az illetők fegyelmi eljárás terhe alatt feletősek. Megjegyeztetik ezúttal, hogy a mulasztást igazolja 1) betegség, 2) a családban történt haláleset vagy ünne­pély s a fennálló törvények és szabályrendeletek értel­mében adott hatósági engedély. Ha netalán a mulasztók büntetését a községi biró egyátalában nem, vagy igen lanyhán alkalmazná, szigorú kötelessége az illető iskola­széki elnöknek vagy tanitónak a kir. tanfelügyelőséghez indokolt jelentést tenni, melynek alapján a mulasztó és hanyag községi birót a közigazgatási bizottság a kir. tan­felügyelő indítványára pénzbirságban marasztalhatja el, esetről-esetre elhatározván azt is, hogy az illető pénz mely iskolai célra fordittassék. 4) Az 1. II. és III. számú törzskönyvi tábla kitöl­tését célzó intézkedések megtételére a kir. tanfelügyelő­ség saját hatáskörében bizatik meg: de szigorú köteles­ségévé tétetik a községi bíráknak, jegyzőknek, és isko­laszéki elnököknek és az illető tanítóknak a kir. tanfel­ügyelőség által kiküldött táblákat a kitűzött határidő alatt együttesen, hiven és pontosan kitölteni, és aláírásuk által azok hitelességeért fegyelmi eljárás terhe alatt fele­lősséget vállalni. E határozat kiadásával az összes szolgabirák azzal utasíttatnak, miszerint e határozatot ugy a községi elöl­járósággal valamint az iskolaszékekkel és ezek utján a tanítókkal szigorú miheztartás végett közöljék, megem­litvén a községek elöljáróinak, miszerint a szükséges A. Ii. C. nyomtatványokat, melyeket az iskolaszéknek és tanítónak díjtalanul kell átadniok, ivenként 2 krjával a közigazgatási bizottságtól megvenni kötelesek, mely célból a közigazgatási bizottság az A) mintából 6000, (ivenkint 2 kr.), B) mintából 80Ó, (ivenkint 2 kr.) C) min­tából 8000 (ivenkint 2 kr.) darabot megrendelt. Felhivatnak továbbá a szolgabirák, miszerint a ren­delet végrehajtása érdekében kellő iigybuzgósággal és ta­pintatossággal, de különösen a községi elöljáróságok irá­nyában fokozott erélylyel járjanak el, mert csak az által érhető el az iskoláztatás rendszeresebbé tétele és az is­kolába járók számának tetemes növekedése. Boldogságának Madárkent repesi» Gyönyörűsége tölti el kebelein ! Szerelmet szomjúhozó Valóját Kedvességed erántami Jó indulat­tyának elménibeni forgatásakor Iliyen édesdeden gyötrő Gondo- 1 olatk bőv Tárháza lángokkal égő Szívein lakó'lan Temploma. Ámbátor távol légyen tőlem ama Fenn héjázó Gondolat, ' melly szerént a' szép Lujza hugotskámat csupánu én tudnám meg­érdemelni Szintolly hihetetlen előttem az is. hogy tsekélv Szemé­lyem eránti Vonzódást érezne avagy érez, de mind azonn által sej­telmes Reményim vagvnak effelől. — Tehátlan hogy bé bizonyo­sodnék eme' Sejtés : adgyon kérem eract Szót ez eránybann. És én Boldog! akkor katzagva nevetendem a Legnagyobbik Ves.élyt is, anielly Utamban állana, hogy a' szent Rabság Rózsa Béklyóiban juthassak Kzzel bé zárom Levelem jelen Rendit 's maradtam Hódoló mél alázattal kéz tsókoló Rab S/olgája ns. Gárdonyi Pál in. p. ns Neogiád vgve I-ső vicisDánnya. P. s. Édes Attva urával beszéltem e' Dologrúl. 0 tsak az Korbanm különbözőséget veti vala föl Igaz, Számos Évek vágynák Köztünk, de ez Semmi. íme, az első szerelmes levél, melyet Lujza taute akkor kapott! Vén legény lehetett már az alispán, aki játékszert, herbathea melegítőt 3 mindenekfölött gazdag örökösnőt imádott a gyermekded Lujzában. Más levél. Más fogadtatás. Az írás lázas sietségről tesz vallomást. Az egész kiállítás szeszélyes. Haha! kacag Lujza tante. Jó tiu volt, csak­hogy nagyon hóbortos. Végre is asszony nélkül maradt, hahaha! Ismét más levél. Reszkető kéz bontja föl, szenve­délyes csók illeti s az aranykeretes szemüveg mögött könyek csilognak. Oh! . . . Sándor, Sándor . . . miért nem vol­tál nemes, s én miért nem voltam szegény ember gyer­meke. — Ez vitt korai sírodba. — Nyugodjál! Egy egész csomag levélen fut még keresztül. Ro­konok untató sorai. Illatos boríték. Rózsaszín papír, szikrázó elmésség a francia szövegű levélkében. Lujza tante büszke arccal fordít rajta egyet: — Hm! hm! Jani gróf franciás modon . hi­szen a franciáktól sok szellemességet tanulhatni. Rólok mondják, hogy „ces rois de la causerie." Gondosan őrzött csomag kerül a kezekbe. Porla­dozó rózsák, nefelejcsek, hajfürtök . . . Szülői és baráti ereklyék . . . ... A regény második fejezete. Ujabbkori levelek. Német irás. Kérkedő hang. Mintha brigádát kommandirozna. Kevés udvariasság. — Szegény Wild geuerális! Más levél. Tősgyökeres magyarság. Egyszerű, nyílt hang az őszinteség derűjében tartva. Táblabírói akkurátosság és humor. Jaj, drága Stefi bácsi! . . . maga nagyon is ké­sőn járt. Ugyan miért nem jelentkezett előbb! —ma­gával nevetve, vigadva sétáltuk volna át e siralom völ­gyét . . . Tréfás, becsületes, józan ember volt. Hiszen csak valamivel előbb . . . sem mint ez a ... ez a . . . Sokszorosan összegyűrt levél. Keserű könyek áz­tatják . . . Ábrándos tekintet a sorok közé. Szemérmes pir a hervadó arcon. — Ismét forró csókok a borítékra. Szenvedélyes sóhajtás. Az összekulcsolt kezek még job­ban összegyötrik . . . Sürii csókzápor. Még egyszer mják a levelet: Egyetlen Lujzám ! Néhány óra, s ha seblázatn ily mértékben fokozza kínjaimat: végem va" ! Bátyád golyója halálosan talált . . Ő volt a kihivó fél. Öt okozd . . . Verje meg őt, titeket pedig áldjon meg az Isten! — Jól viseld gondját . . szeresd őt helyettem is . . . Ne átkozzatok. — Isten áldjon meg benneteket! — Többet nem irhatok . . a sírban is tied. László. Bátyám, bátyám! . . . mért gyúltál oly szilaj boszura ellene... Mi vétke volt ? . . . Az, hogy sze­retett. — Ha ez vétek, ültél volna meg engem is . . . Téged is golyó talált; ott maradtál Königratznél . . . S nekem most annyi halottam van ! — Isten rendelése... Szaggatott sóhajok, a szív mélyéből szakadó hosz­szas fohászok . . . Kiengesztelő mosoly. — És még egv csomag levél . . . Csintalan! ismét és ismét pénz kell ... jól van, mulass, légy víg, ne érezd az élet ónsúlyát, ne tudd, mi a keserű ... Ez a legújabb levele: Kedves Lujza tante ! — Oh, ez a tante ez! . . . meddig kínozzam még lelkemet és őt... Őt, a ki nekem mindenem, s a világ előtt mégis csak távoli rokonom . . . Igaz, jó távol lakik, szegény! — De mikorra is igéri a látoga­tást? Lássuk! Fogadja forró hálámat, legutóbbi becses küldeménveert. I bből fizettem ki a szabót is, meg a félévi tandíjt.. nagyon lrkö­telezne édes Lujza tante. (jaj, megint és újra csak ez a tante !!...) hogy ha néhány forinttal megörvendeztetne, mert a farsang olvasztja a pénzt, miként a havat! — (No lám! mily elmés a gonoszom! . . .) Szerfölött sajnálom, hogy a nagymérvű havazn . folyt u a váevölgyi-vasúton fönakadt a közlekedés. Különben meglátogattam volna. Hanem a húsvéti ünnepek előtt okvetlen siet szerető kar jaiba kézcsókoló unokaöcscse László. Unokaöcsém? . . . tante? . . . nem, ez már mégis szívtelenség! Aztán ki tilthatja meg nekem, hogy ... De a világ nyelve! ... No bizony! Ve­lem akarja a világ elhitetni, hogy mennyire erényes... Isten rendelése ! Így kellett ennek történni, s most raj­tam a sor, ki nem térni az ég akarata elől. Mély csend. A kandalló hasábjai elhamvadtak, csak egy-egy vörös szikra fut végig a parázs hamván... A thea ott a fölhalmozódott levelek mögött hüledezik .. . Semmi nesz, csak a rococo-óra egyhaugu ketyegése, ki­vül pedig a hóvihar süvöltése . . . Lujza néni hosszan elmélázott, végre határozott erélylyel ráutá meg a bojtos csengetyűhúzót. — Nagysád! — Marie, készítse ide íróeszközeimet! Ugy. Elnie­het. — És kezdett írni nagy izgatottsággal, de erős aka­rattal. Szép, gyöngéd vonásokat vetett a papirosra, s a levél megszólítása már le is van írva, és hangzik kö­vetkezőképen : Édes Fiam ! Ne háborgassuk a levélírót! — nem illik odanéz­ni! .. . Az elkészített borítékról megtudhatjuk, hogy kinek szól, ha már épen akarjuk : T. Cserhalmay László urnák, III-ad éves joghallgató Pozsonyban. S ennyit elég tudnunk. A többihöz semmi közünk! Íme ! a regény harmadik fejezete . . . Garamvölgyi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom