Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-28 / 4. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. április 1888. 17. száin Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft,. Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: .'i hasábos petitsor egyszer 'Jkr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélvegdij 30 kr. Ny i Itt ér pctítsoru 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Segítsü n k ön ni agunkon. „Pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve, széthull nemzetünk". Koszorús költőnk e szavait veszi önkénytelenül ajkaira minden igazi honfi, midőn a koldusbotot látja azok kezében, kik egykor jólétnek örvendettek. Avagy kit is nem járna át a fájdalom, kinek szemei maradhatnának ;i könytől szárazak, ha végig tekint hazánk fiainak sorsán, ha végig tekint társadalmunk nyomorán. Azt hiszem, kevesen vannak, kiknek figyelmét korunk, társadalmunk elszegényedése kikerülte volna. Sajnos azonban, hogy az emberek gyakran felületes itélet alapján, vagy egyes társadalmi osztályok iránt táplált ellenszenvtől vezéreltetve, a hibát mindenütt inkább keresik és találják, mint ott, a hol tulajdonkép az valójában létezik. — Higgadt, a dolgok mélyére ható birálat alapján azonban őszintén be kell vallanunk, hogy a legtöbb esetben a társadalom elszegényedésének, a mindenütt észlelhető nyomornak oka önnmagunk vagyunk, a hiba legtöbbször bennünk gyökerezik. Egy ily hibára akarunk utalni, mely magában véve ugyan nagyon kicsinynek látszik, azonban következményeit tekintve elmondhatjuk, hogy társadalmunk anyagi jójéte ezen fordul meg. Ordo est anima rerum! Oh be elcsépelt egy mondás! fogja némelyik mondani s lám még sem lett vérünkké, mégsem vittük át a társadalomba — s minthogy a társadalmat a családok alkotják — a család körébe, még sem valósítottuk meg minmagunkon. Igen „rend", ezt akarnám a család körébe, különösen a nervus rerum gerendanim-ot, a pénzt illetőleg bevinni. Minden családnak, minden egyes embernek bimia kellene egy kis könyvvel, melybe „bevételeit" s „kiadásait" feljegyzi s a mely szerint kiadásait teszi, s ha bevételei csökkennek, eszközöljön törlést a kiadásokban. Igen ám, könnyii ezt mondani, de mi megszoktuk a jólétet, már pedig ennek híjával nem lehetünk el! Megbocsássanak t. olvasóim, az ily ellenvetésekkel semmit sem mondanak. A jólétet a szükségesek meglevése teszi, már pedig a pipere, divat majmolás, az úgynevezett csecse-beesék, estélvek, grand-murik, s több e félék csak nem szükségesek s ép ezért ezek nélkül bizvást ellehetünk. Sőt mostoha viszonyok közt nem csak ezekről, olyanokról is le kell mondanunk, melvek különben hasznosak volnának. A kiadások ekként való csökkentése, vagyis a kellemesekről és hasznosokról való lemondás, megóvja a családokat az elszegényedéstől; — mig ellenkezőleg oly családoknál, hol jó- és balsorsban egyaránt költekeznek, hol a bevétel, és kiadás közt a szükséges egyensúly fenn nem tartatik, hol ma dinoin-dánom, holnap szánom-bánom, ott elszegényedésnek, szükségnek, nyomornak kell szükségkép bekövetkezni. Ebből láthatjuk, hogy az elszegényedés ellen orvosszer: az önmegtagadás, a kénye1 e ni r ő 1 való 1 e m o n d á s, azonban ez sem gyógyítja meg gyökeresen a bajt, hanem ezen önmegtagadásnak a takarék o s s á g g al, a józan előrelátással kell párosulva lennie. Ugyanis a kiadások eszközlésénél mindig tekintettel kell lennünk a jövőre s annak esélyeire, a bekövetkezhető szerencsétlenségekre, mert az ezekre nem számolóknak, az életnek eme szomorú napjai adhatják meg az első lökést a vagyoni tönkrejutás felé. S hogy mennyire igaz ezen állitásom, egy, az életből vett példával fogom bebizonyítani. — Ismertem egy hivatalnokot, ki józanságaés becsületességeért köztiszteletben részesült, bevételeiről és kiadásairól rendes könyvet vezetett, csak az az egy hibája volt, hogy számba nem véve a jövő esélyeit, nála a kiadás a bevételt egy krajcárig fölemésztette. Történt azonban, hogy neje megbetegedvén, pénz hiányában, az orvos és gyógyszerek kifizethetése végett a rendelkezése, vagyis jobban mondva a felügyelete alatt álló pénzhez nyúlt, azon föltevéssel, miszerint legközelebb a mintegy kölcsön vett összeget ismét visszateszi. Azonban föltevésében nagyon csalódott, ugyanis egvik nap elmúlt a másik után a nélkül, hogy a szokásossá vált kényelmet szerző kiadások mellett megmaradva, az elvett pénzösszeget képes lett volna helyére visszatenni s igy történt azután, hogv a fölülvizsgáló bizottság a hiánynak nyomára jutván, hivatalától megfosztatott. S igy járhat mindenki, ki a jövő esélyeire nem számítva kiadásait bevételeivel egyenlővé teszi. Beköszönt a szerencsétlenség, a sújtott fél kiheverendő a bajt kölcsönt vesz föl, a mely kölcsön kamatai megemésztik a tőkét s dobra kerül a birtok. Ellenkezőleg azon ember, kinek figyelmét a netán bekövetkező bajok ki nem kerülik, ugy osztja be kiadásait, hogy valamicske mindig megmaradjon, s e niegrakaritott összeggel azután könnyen éli át a szerencsétlenség napjait. Hogy tehát a családok elszegényedése miatt társadalmunk a jólét magaslatáról le ne zökkenjen, szívleljék meg a családok ép ugy, mint egyesek szavaimat s kiadásaikat a jövőre való tekintettel hozzák arányba a bevétellel. Ily segély egyleteket alakítsanak az egyes családok, melyeknek elnöke a férj, pénztárnoka, jegyzője, titkára a feleség legyen s meglehetnek győződve, hogy társadalmunk igy mintegy önmagában fog vagyonilag regenerál tat HÍ. Önmegtagadás és takarékosság legyenek tehát zilált viszonyaink között zászlónkra írva, ezekkel vértezze föl magát minden igazi honfi, ki szivén viseli társadalmunk jólétét s hazánk újból való fölvirágzását! Scherer István. A szabadságharc szobor. A „Szabadságharc-szobor" bizottságától a következő sorokat vettük: Tekintetes szerkesztő ur! Budapest főváros törvény hatósági bizottsága, 1882. évi november hó 8-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az 1848 9. évi szabad„Zalamegye" tárcája. Aggszüz farsangja. január hó. Uri eomforttal berendezett teremben vagyunk. Nehéz, szines selyemmel drapirozott falakou velencei tükrök, Dürer Albert-féle fametszetek sötét keretekbeu, a festő-művészet néhány remeke, a sixtinai Madonna egy remek rézmetszete; a padlón keleti gyapotszőnyegek s vadbőrök; az étagéren valódi chinai mozaikok, majolika edények; a rakottmívű és gobelinnel letakart asztalon drága fénykép-albumok s elaszszikusok díszkiadásban ; két átellenes fülkében a louvrei Diana s a belvederi Apollo facsimiléi; stylszcrü bútorzat, antique kandalló, párkányzatán rocoeo óra és etruriai vázák; a terem közepére nehéz csillár bocsátkozik alá s szórja pazar fényét a pazar berendezésre. A kandalló vígan pattogó, tisztára megmosott hasábjai igyekeznek a szoba illatos levegőjét enyhévé tenni; s erre szükség van, mert két eedrus-állványon délszaki növények terjeszkednek az előkelő légkörbe. A teremben tapasztalt comfort kiáltó ellentétet képez a külvilággal, mit gondosan igyekszik eltitkolni az a pompás vastag függöny, melynek redői mögött még zöld selyem takaró is simul az ablakok elé. Néha egy-egy fogat robog el az ablakok alatt, miről csak a lovak csörgetyűi nyújtanak fogalmat, mert vastag hólepel födi az utca kövezetét — s mindent, a mi ottkünn van. Orrényző hófúvások rohannak le a házak tetejéről nyakad közé, ki gyalog ügetsz a kocsiúttal összefutott járdán. Viharzó téli est van! — Mindegy. Sőt épen igy van helyesen; egygyel több ok, hogy bálba menjen az ember . . . Mennek is nyakra-főre. Szán szánt kerget maga előtt; a kocsikerék csak úgy botorkál a nagy hóban, nem neki való ut ez: csúszszék a szán, elég alacsony hozzá. — Átkozott hideg van! Ha nem volna is olyan pogány hideg, a vázolt uri terem lakója mindazonáltal otthon maradna. Ot máitávolról sem érdeklik a bálok. Volt idő, a mikor nélküle ilyesmi nem történhetett volna meg, de most! ... oh, uram bocsá! — Nincs az a fényes bál, a melyért Lujza tante elhagyná szokott magányát, a nem épen sivár magányt. ^pen most lépett be a tropikus levegőjű, uri kényelmet kínáló fényes terembe. Megvizsgálja, vájjon jól be van-e téve minden ablak. A függönyük redőin igazít egyet, körülnéz, rendbeu van-e kedvenc tanyája; aztán a kaudaló közvetlen közelében helyet foglal egy rengő svéd széken, koinornája közelebb teszi a kis asztalt, melyen illatos thea gőzölög s egy gondosan keresztül szalagozott papiresomag hever. - Marie, távozhatik, s mig nem csöngetek, ne háborgasson ! A komorna meghajtja magát s távozik. Lujza tante egyetlen élő tagja a dúsgazdag Cserhalmay családnak. Kihalt az egész ősi törzs, ő egyedül maradt, mint erős őszi fergeteg után az immortel-virág. Örökölte a család rengeteg birtokait, büszkeségét, valamint előkelő szeszélyeit is. Most elvonultan él az ősi kastélyban, mely a város legkiválóbb nevezetessége. Jó barátja, ismerőse kevés; egy távoli rokona leggyakoribb vendége, s ez Cserhalmay László, ki ez idő szerint pozsonyi jogász. Ez az egyedüli kegyence. — Nem múlik el hónap, hogy ezt Pozsonyból haza ne hívná. Elárasztja jószívűségével, figyelmével, pénzzel, egész az elkényeztetésig. Innen van, hogy László úrfi bizony különös előszeretettel látogatja az előadásokat . . . jogász évei számosabbak, mint a törvényszabta semestrisek. Igazi veterán diák volt. Mindazonáltal Lujza tante szemében László úrfi elegáns, finom gyerek, kiért csak úgy eped a hölgyvilág ! Gazdag örökösnő, és mégis a magány rabja . . . Önkénytes rabság ez, melynek meg van a maga költészete. Lujza tante sajnos! gyűlöli a férfiakat. Igaz, hogy sokkal közelebb jár az L-ekhez, mint az X-ekhez; de hát volt idő, mikor hiába kerestek volna hozzá hasonló szépséget egész Gömörben; nem egy, de hét vármegye szépei is elbújhattak előle. Csakhogy az régen volt. Most, hogy egykor ragyogó fekete haja szürkül, az arcrózsák elhervadtak, elvirultak, fogai megfogyatkoztak, szemei púdig megszaporodtak : most már ő is csak egy szép rom. De igazán szép rom, a mely soká dacolt sikerrel az idő viharainak heves ostromai ellen. Szép múltja lehet! Múltja emlékeinek szentelte a mai estét is. Az a keresztül-kasul szalagozott papiresomag igazolja föltevésünket. Vájjon, mi rejlik ott? . . . Filigrán aranykeretes szemüveg kerül elő a lilaselyem tokból; a leggondosabban megtörülgetve illeszti Lujza tante finom metszésű, arisztokratikus orrára ; ami mindannyiszor ismétlődik, valahányszor Lujza tante olvasáshoz fog, vagy női kézimunkával foglalkozik. Most az előbbi művelethez vétetik igénybe. .... Sárga elnyűtt levél. A ronde-irásnál szabályosabb betűk. Ah! a regény első fejezete . . . A nagy, diósgyőri papirosra irt levél sorait a kel letlen visszaemlékezés fanyar mosolya kiséri, amint Lujza tante azokon végig szemüvegez. Címe: Ezen Levelem adassék Nemes és Nemzetes felső és alsó cserhalmai Cserhalmay Lujza Kis Asszony eő Nagyságának saját Kezeiben, stb. — Istenem! még akkor csak gyermek voltam, s íme ez a vén róka! ... ah! Isten nyugosztalja szegényt . . . sóhajtá Lujza tante, miközben a levél belsejét tárta föl. Szórói-szóra ezt tartalmazza: Költ Levelem Anno li<39. Hőmi, szeretett Leányzó! Az emberi Eletbeun világossan documentált Dolog az, hogy az Hülgyi szívek az Férjfiúi Kebel részére alkottattak. Az ürüm