Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-09 / 2. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. junius 25. Mutatvány szám. Nyílttér petítsora 12 kr. S Kéziratokat nem küldünk vissza. TÁESADALII, KÖZMŰVELŐDÉSI és &AZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Muraköz magyarosítása. A nemzet legdrágább, legféltékeuyebb kincse saját nyelve. Ha van nemzet, mely e kincsre féltékeny volt, mely a múltban gyökerező hagyományos szokásához híven nyelvéhez mindenkor legszentebb érzelemmel ragaszkodott, úgy e nemzet kétségkívül a magyar. — Egy futó pillantás a történelem lapján ez állítást fényesen igazolja. Ezredév viharos korszaka alatt nem egy eset merült fel, midőn jól felfogott érdekeiért, saját létének fentartásáért síkra kellett szállania, de volt-e elkeseredettebb a harc, másrészt volt-e nagyobb lelkesedéssel a küzdelem, mint midőn nemzetünk azon áramlat ellen harcolt, mely édes hazai nyelvétől akarta megfosztani? Mint egy ember állt összeforrva, készen az élethalál tusára, tudva, hogy a nyelv a nemzet éltető igéje, s ha ez ige ajkunkon elhal, elnémulásával a halál előestéje közéig! — E drága kincsünk megőrzésére, annak fejlesztésére kölcsönösen közre kell működnünk.— Sajnos ugyanis, hogy hazánknak sok oly polgára van még ma is, kik előtt zepgzetes nyélVünk ismeretlen. Jól tudjuk, hogy a honszeretet nem a szavakban, hanem a tettekben rejlik, s lehet valaki a legjobb hazafi, bár más nyelven dicséri istenét: mégis erkölcsi kötelességünk oda hatni, hogy ily polgárok nyelvünket megtanulják. — Muraköz lakossagának legnagyobb része nyelvünket vagy épen nem birja, vagy csak töredezve beszéli. Itt az ideje e bajon segíteni, s e kedvezőtlen helyzetet gyökeresen megváltoztatni. — E hálás és valóban nemes feladat síkeres megoldása szerintünk több tényezőtől függ. A nép e vidéken vallásos érzelmir, levén, nagy befolyást gyakorol rá papsága, s így a nemes cél kivitelében hálás szerep várna erre. Ugy de ismerjük azon viszás állapatot, hogy ezen politikai beosztás szerint Zalamegyéhez tartozó terület papsága nem a magyar egyházhoz, hanem a zágrábi érsekséghez tartozik. — Első teendő ilykép Muraköznek a magyar egyházhoz való csatolása, hogy igy a magyar nemzetiséghez hű, hazafias papsággal rendelkeznék, amely papság nemcsak a honszeretet szent tüzét keltené fel a nép keb lében s azt ott veszta-szüzi gonddal ápolná, de gondoskodnék arról is, hogy édes hazai nyelvünket elsajátítaná, — Bár tudjuk, hogy vannak még Muraközben ily lelkes papok, kiknek áldásthozó működése a nép minden egyes rétegén észlelhető: mégis mig az átcsatolás óhaja megvalósul, hazafias kötelmük volna maguknak a kegyuraknak a lelkészi állomások betöltésénél éber szemmel körültekinteni, s csak is oly egyházférfiak kinevezésébe egyezni, kikről biztos tapasztalatot szereztek, hogy hozzánk ragaszkodnak, s nem lettek a zágrábi papnevelő intézetben hazaellenes eszmékkel szaturálva. Erős bitünk, hogy Muraköznek a magyar egyházhoz való csatolása alapján nyerendő lelkes papság küzdhetné ki első sorban, hogy a lakosság szivben-lélekben igazi magyar lenne. — Nemes feladat vár Muraköz megmagyarositásának keresztül vitelén kétségkívül a tanítói karra is. A fogékony gyermeki szívbe a honszeretet magasztos érzelmét ki csepegtetné be jobban, mint a tanító? Kinek sikerülne azon messze kiható eszmét — a gyermekek magyar nyelvre tanítását — legelébb és leghathatősabban megvalósítani, mint a tanítónak ? És ha a gyermek e nyelvet megtanulta, ha korán szivébe lett vésve a hazaszeretet, megmarad az keblében később is, midőn már az élet zajló tengerére lép, s igen ellentétesen kellene a viszonyoknak fejlődni, hogy később férfi korában eddigi érzelmei- és szokásaiból mintegy kivetkezzék. De rendelkezik-e Muraköz ily tanítókkal, beszélik-e nyelvünket? Kedvező feleletet vajmi nehezen adhatnánk e kérdésre. Nem tagadjuk, vannak sokan, kik magyarul tudnak, kiknek keblét a hazaszeretet hevíti, s kik a magyasorodás ügyének buzgó, lelkes bajnokai, de nem titkolhatjuk el mély fájdalmunkat azon szomorú igazság kimondásánál, hogy igen sokan vannak, kik még nyelvünket sem ismerik — Mint várhatjuk itt a magyarosodás felvirágozását? Hiú ábránd lenne ez! Évtizedek mulasztásait összefont karokkal néznünk azonban nem szabad, nem lehet. Oda kell hatnunk, hogy mielőbb hazafias szellemű magyar tanítók nyerjenek ott alkalmazást. — A csáktornyai tanítóképző intézetre e részben szép és dicső feladat vár. Ezen intézet van hivatva ama vidék részére szakavatott, hivatásuk fontosságának teljes tudatával biró fiatal tanerőket képezni. Ismerve ezen iutézet derék tanári karát, azon hitben vagyunk, hogy védszáruyaik aló] a nemzeti nyelv buzgó apostalait fogják kibocsátani. Abban sem kételkedünk, hogy Zalamegye derék tanfelügyelője az egyes állások betöltésénél minden befolyását érvényesíteni fogja, hogv a jövőben coak ily ifjak nyerjenek alkalmazást. Hogy azonban ezen leghathatósabb eszköz, az iskola által Muraköz magyarosításának ügyé* ben a kívánt sikert elérhessük: közre kell működnie magának a kormáynak is, és pedig á 1lami népiskolák felállítása által. Tudva azt, bogy a kormány évenkint több állami iskolát állít fel főkép oly helyeken, hol a magyar érdekek veszélyeztetve vannak, hol a magyarosodás ellen az izgatás legerősebb : azt hiszszilk, hogy ép ebből kifolyólag Muraközben állami iskolák felállítását célzó inditványunk semmi nehézségbe sem ütközik, s csak is a kormány jóakaratától függ. — A népes községekben teremtett ezen állami iskolák lennének legtidvösebb forrásai a magyarosodás gyors elterjedésé nek! Ezen állami iskolák lennének legerősebb védbástyái a magyarellenes iizelmeknek! Ezen állami iskolák fűznék Muraközt a legszorosabban hazánkhoz, úgy, hogy nemcsak látszólag, de tényleg is mienk lenne az ! Az üdvös munka kivitelében segédkezet nyújthat maga a megye k ö z t ö r v é n y h a t ósága is. Ha Vasmegye évenkint százakat fordít oly tanítók megjutalmazására, kik a vend községek gyermekeinek megmagyarosításán síttSj&K&a&egje" töftájik 4 !®i@ii]|©g§i — Eredeti tudósítás. — Hamburgot leszámítva, nincs^Világrészünknek nagy városa, amely alkalmasabb volna a vizi-sport mindenféle ágának eredményes ápolására Budapestnél. S ennek dacára mit kell látnuuk! Az evezési-sport, amely pompás leudületet vett 20 évvel ezelőtt, lassankint annyira hanyatlott, hogy évek hosszú során keresztül nem volt regatta Budapesten. Már pedig mindennemű sport-ág virulását legjobban a minél gyakoribb versenyek bizonyítják. — Hosszú, siralmas szünet után, végre „a budapesti csónakázó egylet" annyira megemberelte magát, hogy 4 év előtt — 1878. május 29-én — hajókereszteléssel és táncmulatsággal összekötött hajóversenyt rendezett. De miután e verseny csakis 4 számból állott, e' számok csupán „match"ok voltak; az első 3 számra csakis az egylet tagjaiból kerültek versenyzők, a 4-ik szám — halászverseny — pedig nagyon is csekély díjú, s e miatt gyöngén „rakottvolt: az egész inkább egy ünnepély, mint egy regatta jellegét viselte magán. Voltaképen hát csak (bizony! e csak sem valami örvendetes jelentőségű) 4 év előtt gyönyörködhetett a magyar fováros egy regattában. Két év óta örvendetes lendület mutatkozik hazánkban a vizi-sport minden ágának terén. A két év előtti balatoni távuszást tavai a vácz-budapesti versenyuszás, most a budapesti regatta követték; a balaton-fűredi yizi-sportitnnepélyekre pedig nagyban készül az ország több egylete. Aki az utolsó francia-német háborúban résztvett, bátran állithatja, hogy a franciák hallatlan vereségeit s a németek páratlan győzelmeit nagyrészt annak tulajdoníthatni, miszerint az egyleti-élet a német birodalomban rendkivül ki van fejlődve. Némileg jogosítva vagyunk állítani, hogy a weissenburgi csatát a német daláregyletek, a wörthit a lövészegyletek, a spicherenit a tornaegyletek, a gravenotkit az uszóegyletek, a sedanit a csónakegyletek stb. nyerték meg. Ez ugyan képletes állítás; de ha tekintetbe veszszük, hogy az emiitett egyletek működése nemcsak a testfejlődésre, hanem a lélek erősödésére s az összetartás érzetének, tudatának emelésére mily végtelenül üdvös hatással van: jogosult ez állitásunk. A fiatalságot el kell vonni a gőzös dohányfüsttel telitett kávéházakban való tulhosszú időzéstől, a játékasztalok mellől, a korc-smázástól; minderre pedig mi sem alkalmasabb, mint a nemes sport azon ágai, melyeknek ápolása nem költséges. S e tekintetben az elősorolt sportnemek mindegyike nagyon fölötte áll a lovaglási-sportnak. Kedden délután borús idő kedvetlenítette el a regatta iránt érdeklődőket; sőt szerdán reggel szemezni kezdett: mindazonáltal Jupiter pluvius kegyes volt, ugy hogy délután a legkedvezőbb időjárás mellett folytak le a versenyek. Az érdeklődés kielégítő volt; a „kihalt" Budapest az Albrecht-gőzösre küldött mindenkit, aki falai között jogot tart bármi tekintetben is kiválóbbnak lenni. E hajó 5-kor indult a Margitsziget alsó kikötőjéhez, fölszedvén a lipótvárosi és bombatéri vendégeket is, érintette az e mii tett szigetet s azután horgonyt vetett annak hűs árnyékában szemben a versenybírói páholylyal, amely egy tágas dereglyén volt fölállítva; orrán katonai zenekar mulattatta vendégeit. A versenyző csapatok már délelőtt föleveztek a szigetre s ott ebédeltek. Pompás, élénk, szingazdag képet mutattak a délután fölevező kiránduló csapatok; az egyletek legénysége többféle dreszt viselt, hogy annál könnyebb legyen a megkülönböztetés; a sziget alsó részének környékét mintegy ellepték a zászlócskákkal ékitett hajók. A sorba kikötött versenyhajók szintén érdekes látványt nyújtottak. A versenypálya a sziget balpartjának mentén volt kitűzve: fölfelé a bírói páholyig 200, illetőleg 100 méI ter; onnan a hordókig 500 méter. Miután a nemzeti hajósegylet s az idén alakult budapesti csónakázó egyesület között bizonyos félreértések merültek föl, az első egylet egyedül volt rendező, s igy a versenybíróság tagjai, indító s időmérő közülök kerültek. Határozottan roszaljuk a rendezőség részéről, hogy a sajtó irányában nem mutatta azon előzékenységet, melyet az teljes joggal megvárhat: több napilapnak nem küldött „mindenhova érvényes jegy

u-et; sőt nem szolgált avval két külföldi szaklap munkatársainak sem. Ilyféle eljárás által bizony nem nagyon népszerüsithetők a regatták; a kifogás, hogy megfeledkeztek, valóban tekintetbe sem jöhet. Persze! a következmény azután abban nyilvánult, hogy több tekintélyes fővárosi lap nem emlékezett meg a regatta lefolyásáról. Az első számot „ egyes e-ek versenye képezte; indultak Mihalkovich Tivadar tr (győri k. közjegyző) a nemzeti hajósegylet „Funny

u-jában a sziget mellett; H. Hets Antal saját „Anná"-jában középett, és Deák Géza Grill Rikárd, „Bírdy"-jében a pesti part menten. A táv 500 méter volt fölfelé' s ugyanannyi lefelé. Már kezdettől fogva „Funny" vezetett, evezőse