Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-09 / 2. szám

keresen működnek, nem tehetné-e ezt Zalamegyo is? Ha a szükséges összeg fedezésére kellő alappal nem rendelkeznék, ott van a nemesi pénztar. melynek kamatait úgy is közművelődési célokra fordítják Sokkal is jobban meg vagyunk győződve ezen alapot kezelő választmány tagjainak a közügyek előmozdítására irányuló önzetlen törekvéséről, semhogy távolról is feltehetnők, hogy e hazaíias célra a segélynyújtást szükkeblüen megtagadnák. — Végül Muraköz magyarosítására hathatósan befolyhat az ottani értelmiség. Jól tudjuk ngyanís, bogy Muraköz értelmisége legnagyobb részt magyar mind beszédjére, mind érzelmeire. Társadalmi utón a magyarosodás iigyét ott előmozdítani legfőkép ők vannak hivatva. Lépten nyomon száz és száz kedvező alkalom kínálkozik erre. — Rendszeres és egyöntetű működés eszközlése végett óhajtandó volna társulatok, egyletek alakítása, amely társulatok és egyletek jótékonyan bocsátanak szét melegítő sugaraikat a magyarosodás szent földjére. Ily tényezők összhangzó közreműködése mellett remélhetjük, hogy Muraköz pár évtized alatt nemcsak érezni és tenni tud majd hazánk érdekében, de nyelvünket is birni fogja, s azt féltett kincs gyanánt megőrzi. — A zala-egerszegi ügyvédi kamara közgyűlése. A zala-egerszegi ügyvédi kamara a f. évi junius hó lü-én tartott közgyűléséből ;i kamarai díjak beszedésének módosítását tárgyazó, úgy az igazságszolgáltatás itteni viszonyait és az úgynevezett bagatelle törvény módosításának általánosan érzett szükségét hangsúlyozó ezen felterjesztést intézte a nagyméltóságú igazságügyminiszter úrhoz: Nagyméltóságú magy. kir. Igazságiigyminiszter Ur! Kamaránk közgyűlése a kamara pénztárának állapotáról előterjesztett jelentésből sajnosan értesülvén arról, hogy kamaránk pénzügye oly zilált, hogy a kamara fennállását is veszélyezteti: indíttatva érzi magát ez érdemben oly intézkedések életbeléptetése iránt feliratot intézni Nagyméltóságodhoz, a melyek a jelzett bajt orvosolni képesek. Kamaránk választmánya már több izben kérelmezett e tárgyban és javaslatokat is terjesztett elő, s midőn az ügyvédi rendtartás módosításáról szóló törvényjavaslat az országgyűlés elé terjesztetett, hittük, hogy ámbár a számtalanszor panaszolt baj gyökeresen nem tog ís orvosoltatni, mert mint az enditett javaslat módosítása iránt tett felterjesztésünkben kimutattuk, azon javaslat az elébe tűzött feladatok teljes mérvben való megoldására nem alkalmas, a helyzet legalább tűrhetővé tétetik; mivel azonban az emiitett törvényjavaslat a képviselőházi tárgyalás elől visszavonatott, és reményünk sem lehet arra nézve, hogy az közelebb törvény erőre emeltetik, kamaránk fennállásának érdekében kell kérnünk, hogy addig is, mig az ügyvédi rendtartás általánosságban módositva leend, annak legalább a kamarai tagsági illetményekre vonatkozó részét oly módon kiegészíteni méltóztassék, hogy azon illetmények behajtása lehetővé tétessék. — Az eddig tett felterjesztésekből és a költségvetési határozatokból méltóztatik tudni, hogy kamaránk folytonosan anyagi gondokkal küzdött, s a mult évi közgyűlés ti sz. alatt hozott határozatával a kamarai illetmények behajtásának érdekében saját hatáskörén belül minden lehetőt megtett, kedvező eredmény még sem éretett el, s a hátralék annak dacára csak növekedett, ugy annyira, hogy mig az az 188° ,-ik évben 2061 frt 98 krt tett ki, a mult 188'/rik év végéig már a jelen közgviilési jegyzőkönyvből kitetszőleg 2421 frt 98 krra emelkedett, amihez ha hozzáveszszük azon körülményt, hogy ugyan a jelen közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsítása szerint a kamara tisztviselőinek tiszteletdijai 1—2 évről hátralékban vannak, továbbá, hogy már az irnok és szolga fizetése sem adható ki, de sőt a kamara hivatalos helyiségének bére sem fizethető és az irodai szükséglethez tartozó nyomdai munkák setn fedezhetők, s ha tekintetbe vétetik, hogy a helyzet a tapasztalás szerint évről évre súlyosabb lesz: kétségbevonhatlan, hogy a kamarai illetmények behajtását biztosító intézkedések keresztülvitelét a kamarai intézmény fennállásának veszélyeztetése nélkül tovább halasztani nem lehet; mert hisz nem képzelhető intézmény, mely ne rendelkeznék a fennállására s működésére nélkülözhetlenül megkívántató anyagi eszközök felett. S valóban, ha meggondoljuk, hogy nem anyagi támogatást és segélyt kérünk a magas kormánytól, hanem csak azt, hogy saját határozatunknak érvényt szerezhessünk, és ezzel a törvényhozó hatalom által alkotott intézmény fennállását biztosítsuk, következéskép, hogy magának a törvényhozó hatalomnak érdekeit támogassuk: érthetetlen m:\rad előttünk, hogy a kérelmezett intézkedések valósítása miért késik ? A midőn az előadottak alapján tiszteletteljes kérelmünket ismételjük, bátrak vagyunk annak valósítására nézve a következő módozatot javaslatba hozni: Mondassék ki, hogy 1-ör az ügyvédi kamarák hatásköréhez tartozik kamarai illetménynyel hátralékban lévő tagot azon illetménynek záros határidő és végrehajtás terhe alatt leendő' lefizetésére kötelezni, a mely határozat alapján a végrehajtás a marasztalt fél ellen a végrehajtási eljárás szabályai szerint a bíróságok által feltétlenül elrendelendő ; 2-or a kamarának azon tagja, ki a minden egyes kamarai évre költségvetésileg meghatározott tagsági illetményt, vagy felvételi díjat, azon év letelte után fél év alatt a kamara pénztárába be nem fizeti, az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztendő; azon tag pedig, a ki ellenében kamarai illetmény behajthatlannák bizonyult, az ügyvédek lajstromából törlendő. — E javaslat indokolására nézve felhozhatjuk, és pedig az elsőre vonatkozólag azt, hogy a tagsági illetményt a kamara összes tagjaiból álló közgyűlés határozza meg és szabja ki az ügyvédi rendtartási törvény alapján, hogy tehát a tagok önmaguk kötelezik magukat és egyúttal tagtársaikat a kiszabott illetménynek közös érdek és célra leendő befizetésére, mely körülmény a birói eljárást annál inkább is szükségtelenné teszi; mert a tagsági illetmény összege és a fizetési kötelezettség birói eldöntés tárgyát különben sem képezheti. — A kereskedelmi és iparkamarák a magas kormány részéről oly támogatás élvezetében részesülnek, hogv tagsági illetményeiket a magas kormány saját közegei által a közadók módjára hajtja be. Az ü

gyvédi kar és egyletük „Mahagónijában. Táv: fölfelé 500 méter, lefelé ugyanannyi. A győriek bámulatosan szép munkát végeztek; a roszabb hely nekik jutott a sorshúzásnál; liajójok mögötte állt a „Mahagon"-nak, és a vizet nem ismerték: mindazonáltal csakis egy lábnyival győztek a nemzetiek. E verseny oly rendkívül érdekes volt, minő csak igen ritkán fordul elő. Idő: G perc 11 másodperc. Az ötödik szám: halász-, molnár-, és hajós-verseny elmaradt; oka a rendezőség; mert bizony 15 frtnyi első díjra nem érdemes azoknak versenyezni, akik — kormányos s esetleg 4 ev<*zős is — ugyanannyit kereshetnek napifoglalkozásuk mellett. Pedig nagy kár e népszerű versenyre ily csekély súlyt fektetni. A főérdem — sport tekintetből — a győrieké, akik készséggel jöttek le a regattára; de mint győzőké is övék az első hely, mert Mihalkovich megnyerte az „egyes" versenyt; a „kettős" verseny után pedig azonnal kihívták egy másnap tartandó „mateh"-re a győztes csapatot, melyet az nem fogadott el. Ez a leghatározottabb beismerése, hogy csupán véletlenségből győztek. Á hirlaptudósítókat közvetlenül a bírói páholy mellett helyezték ugyan el, de azért a csütörtöki lapok között csakis egy van — a „Budapesti Hirlap" —, amely hű, szakavatott tudósítást közölt a regattáról; a többi tudósítások mindegyikébe csúsztak be kisebb, nagyobb hibák. A versenyeket oly fényes táncvigalom követte a Margitszigeten, minő még a fővárosban is ritkán sike rül. A „győzők" és „legyőzöttek" búcsúszava így hangzott: „viszontlátásra Balaton-Füreden!" Szekrényessy Kálmán. azután tetszés szerint győzött 7-5 perc alatt. Kosz második Deák Géza; Hets még csak versenybe sem jutott. A második számban a rendező egylet „négyes"-e mérkőzött az uj egyesület csapatjával; az elsők a „Lidérc"-ben, az utóbbiak egy uj hajóban „Névtelen" — eveztek. Táv fölfelé 600, lefelé 500 méter. A „nemzetiek" csapatja is, hajója is sokkal fölötte állott a „budapestiekének ; ez utóbbiak csupán néhány nap óta idomítottak. Lisznyai Elemér tr — a kormányos — minden igyekezete dacára a „nemzetiek" tetszés szerint győztek 6 perc 10 másodpere alatt. A „Névtelen" egyik evezőse többször fogott „rák"-ot; a fordulónál 2 öllel tulszaladták a hordót; soha kísérleti evezést nem tartottak: legyőzetésiik tehát előre látható volt. Legérdekesebbnek a harmadik szám ígérkezett; „mateli" a nevezett két egylet bármelyik négyevezős hajója között. A „nemzetiek" hajójának -Névtelen" nagy előnyére szolgáltak: kisebb súlya, csúszóülései, falbavésett evezőtámjai, sima fala s belső-tőre épült volt ta; ezek ellenében az „Aranka" csupán egy előnyt bírt fölmutatni: keskenyebb volt. Táv: ibifelé 700 méter, lefelé 500 méter. Mire e két hajó a bírósági páholy elé érkezett, már előnyben volt a -Névtelen" s előnyét percről-percre gyarapította, ugy, hogy több hoszszal győzött 7 perc 5 másodperc alatt. Az „Aranká~-nak egyik evezőse háromszor fogott „rák"-ot, s az „amerikai fordulás" nem sikerült; azért vált könnyűvé a „Névtelen" győzelme. A negyedik számra a „győriek" indultak a nemzeti hajósegylet „Szőke hajójában kétevezős négylapáttal: Hets, Mihálkovich és Dorner Mihály kormányos) s a rendező egylet tagjai közöl Krajcsovits Lajos, Deák Géza evezősök és Tömöry Kálmán kormányos kamarák bizonyára képviselnek oly érdeket az igazságszolgáltatás terén, mint ama kamarák a nemzetgazdászat terén, s ezért hiszszük, hogy nem túlzott kérelmünk meghallgatásra találand. A javaslat második pontját pedig eléggé indokolja az, hogy az olyan tag, a ki a kamara irányában fennálló kötelezettségeit nem akarja teljesíteni, méltán nem is várhatja, hogy azon jogokban és előnyökben részesüljön, a melyeket az intézmény nyújt, a mire nézve analóg esetet találunk a képviselőválasztásról szóló törvény azon intézkedésében, a mely szerint az alkotmányos jogok legszebbike s legfontosabbikának, a törvényhozásban való részvétel jogának gyakorlása attól feltételeztetik, hogy az illető az állam irányában fennálló kötelezettségét teljesítette legyen. Azon tag pedig, a ki vagyon hiányában a kamarai csekély illetményt sem képes leróni, egy tekintet alá esik azzal, ki csőd alá került; az ilyen pedig az 1874. 34 t. c. .'5. i?-a értelmében a kamarának tagja nem lehet. Ezenkívül az ily tag ellenében a fegyelmi fenyítékek egyik neme sem alkalmazható, nála az ügyfelek biztosítékot nem találnak és az ügyködés anyagi feltételei hiányoznak, ugy nem különben köztudomás szerint az anyagi szükség a leggyakoribb indító oka a tilos cselekvények elkövetésének, s ezért kell, hogy az ily tag az ügyvédi kaitekintélyének és általános érdekeinek megóvása szempontjából a tagok sorából kizárassék. Mivel azonban a kamarai illetmények behajtása a javaslatba hozott rendszabályok mellett is végső sorban a bíróságok hatásköréhez fog tartozni, ott pedig a kiseb polgári peres ügyekben követendő eljárásról szóló törvény intézkedései oly akadályt képeznek, hogy azok mellett az emiitett illetményeknek behajtása, a mint ezt ezen most emlitett törvény módosítása iránt tó'bb ízben tett felterjesztéseinkben előadtuk, teljesen lehetetlen: kérjük egyúttal ezen 1877. 22. t. cikknek is a kívánalmunkhoz képest mielőbb leendő módosítását, a minek szükségét egyébiránt már Nagy méltóságod is egyik hozzánk intézett magas rendeletében hangsúlyozni méltóztatott, mely körülmény szükségtelenné teszi, hogy e törvény hiányait ez alkalomból újból felsoroljuk. vS e törvényről szólva, nem mulaszthatjuk el, hogy felemlítsük e helyütt azon sajnálatra méltó körülményt, hogy itt, az ügyvédi kamara székhelyén, a kisebb polgári peres ügyekben a felek érdekei, s így a tagsági dijakat illetőleg a kamarának érdeke is már a per folyamán felette nagy hátrányt szenvednek azáltal, hogy a kir. járásbíróságnál az emiitett ügyek intézésével megbízott birói tag törvény által biztosított szabadság idején már jóval túl távol levén, s más birói tag által nem helyettesíttetvén, azon ügyek, s illetőleg az eljárás azokban hónapokon keresztül teljesen szünetel. Az előterjesztett javaslatokat illetőleg: tudjuk jól, hogy azok egymaguknak teljes sikert nem eredményezhetnek ; mert a siker elérésére nem elég a kötelezettség teljesítésének elmulasztására dracói rendszabályokat alkotni s ily kényszereszközöket behozni, hanem kell, sőt a siker biztosítására fontosabb, hogy amint ezt egvik jelentésünkben már kifejtettük, egy részről az illetők oly helyzetbe hozassanak, hogy kötelezettségöknek anyagilag eleget tenni képesek legyenek, másrészről pedig, hogy a kamarai intézmény olyanná tétessék, hogy feladatát betölteni képes legyen, tagjaiban bizalmat és érdekeltséget kelthessen, szóval: a jogos kívánalmaknak minden tekintetben megfelhessen. Ezt pedig más módon, mint az ügyvédi rendtartásnak az általunk javasolt módon való módosítása által megvalósítani nem lehet. — Az előadottak alapján tiszteletteljesen előterjesztett kérelmeinket nagyméltósógú m. kii-, igazságügyminiszter úr magas pártfogásába ajánlva kiváló tisztelettel vagyunk, Zala-Egerszegen az ügyvédi kamara 1882. évi junius hó 10-én tartott közgyűléséből alázatos szolgái: Arvay Lajos s. k. Árvay István s. k, titkár. elnök. Helyi, megyei és vegyes hirek. Látogatás. Gönczy Pál vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos úr őméltósága magas látogatásával f. hó 12- 18-ika között szerencsélteti városunkat. Üdvözöljük eleve a népnevelés terén oly áldásdúsan működő férfiút, kinek ittléte kétségkívül városunk szellemi haladására messze kiható eredményt fog teremteni. Kinevezés. Az igazságügy miniszter Szalay László zala-egerszegi kir. törvényszéki joggyakornokot ugyanezen kir. törvényszékhez, Szirmay Béla budapesti V. kerületi kir. járásbirósági joggyakornokot pedig az alsólendvai kir. járásbírósághoz aljegyzőkké nevezte ki. Keszthelyi levelezőnk irja: Bocsári Svastíts Károly keszthelyi plébános és liahóti apát, közszeretetben és tiszteletben álló alispánunk nagybátyja, f. é. junius hó 27-én, élte 79, áldozárságának 55, helybeli plebánossága 43. évében végelgyengülésben elhunyt. Temetése