Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-25 / 243. szám
MA^RELET 1944 október 25. gaslati állásokat foglaltak el és Kom an ovo vidékén visszaverték az ellenséges támadásokat a németek. Krisztinától északkeletre egy bolgár hadosztályt tőrbecsaltak és megsemmisítettek a német csapatok. (MTI) A német sajtó még mindig élénken foglalkozik a német néphadosztályok felállításával. A Völkischer Beobachter közli David Fried- mannak, a Reuter-iroda főmunkatársának azt a kijelentését, hogy a háború ezután még keményebb i lesz, mint eddig és a hosszú téli harcban a két ellenséges tábor igen heves és veszteségteljes ütközeteket fog vívni. A Völkischer Beobachter utal arra, hogy a Reuteb- jelentésekben a győzelem szó még utalásként sem fordul elő, ami a német népfölkelés hatását igazolja Angliában. (MTI) Az Aftonbladet című svéd lap közli a Vörös Csillag című szovjet lap egyik cikkét, amelyet M enczikow szovjet őrnagy írt. Az őrnagy szerint a német csapatok a keleti arcvonalon soha nem látott erővel' védekeznek. Újra és újra ellentámadásokat indítanak és szinte eszelősen harcolnak minden centiméternyi földért. (MTI) A NTI jelenti: A Fülöp-szigeteken, különösen Leyte szigetén súlyosbodtak a harcok. Az elenség igen nagy veszteségeket szenvedett a sziget fővárosánál. A szorongatott helyzetben levő ellenséges földi csapatoknak a tengerészeti egységek sem siethetnek segítségükre, mert a japán repülők támadásai miatt saját magukkal vannak elfoglalva. Molotai szigetén is fellángoltak a harcok, mert az ellenség jó légitámaszpontot akar létesíteni magának a fülöpszigeteki harcokhoz. (MTI) Eden angol külügyminiszter Kairóban tartózkodik és csak a hét végén tér vissza Londonba. Tárgyalásokat folytatott Faruk királyijai és az új miniszterelnökkel, valamint a külügyminiszterrel. Achmed Nahaz pasa ismét biztosította Edent, hogy Egyiptom minden támogatást megad a Japán elleni harchoz. (MTI) Az angol hírszolgálat jelentése szerint az angol alsóház egy és negyedmilliárd fontsterling póthitelt engedélyezett háborús célokra. (MTI) Bánatos zalai szemmel a szép kék hegyek országa felé: Látogatás Költőn, Petőfi a mézesheteit töltötte 2 az ellenség nagy veszteséget szenvedett. A keletporoszországi határon Qolda és Qinbinnen vidékén folynak erős harcok. Ezen a szakaszon a szovjet 176 páncélost vesztett, ezek közül 61-et egyetlen néphadosztály legénysége semmisített meg. A Memel torkolatánál a német hajóágyuk tüze hatásosan zavarta az ellenséget. Sworbe félsziget védői könnyű tengeri és komphajók segítségével visszavetette a bolsevista támadásokat. A szovjet az egész napi légiharcokban 80 repülőgépet vesztett. Észak- finnországban a Kirkennes felé irányuló ellenséges támadásokat a németek felfogták. Északamerikai bombázók ismét támadást intéztek Augsburg és Regensburg, valamint több nyugatnémetországi város ellen. A kora esti órákban angol bombázók Essent támadták. A németek több gépet lelőttek, köztük 22 négymotoros bombázót. (MTI) A keleti arcvonal harcairól jelenti az Inte- rimf: Debrecennél a német és magyar csapatok megakadályozták, hogy a bekerített szovjet csapatok kitörjenek a zárógyűrűből. Szolnoktól nyugatra már csak néhány elkeseredett szovjet támaszpont folytat harcot. Különösen heves harcok folytak Debrecentől északra, ahol a szovjet Nagykálló felé indított támadást. A német és magyar páncélos csapatok azonban felfogták az ellenséges támadásokat. A csatatéren 42 ellenséges páncélos maradt égve, vagy mozgásképtelen állapotban. Nagykároly és Szatmár vidékén több bolsevista zászlóaljat szétvertek a németek. A Beszkidekben, ahol az Utak eliszaposodtak és az árkok víz alatt vannak, a szovjet csak kis előretörési kísérleteket folytatott, de ezeket a németek visz- szaverték. A Dukla-szorostól nyugatra is csak helyi harcokra került sor. A keletporoszországi határvidéken a Rominten pusztánál és Gunbin- nennél a hevesen támadó ellenségnek csak egy helyen sikerült kitörnie a német záróigyűrűből. Gunbimnentől délre német Tigrisek megállították az ellenséges támadásokat. Goldatért tovább folyik a súlyos harc. Ebenrodetől északra a legsúlyosabb német tüzérségi tűzben összeomlottak a szovjet támadások. Ro- mintentől délre és az augusztovoi tóvidéken is heves harcok folytak. A Naner hídfőiben, a Memel szakaszon, valamint a keleti arcvonal északi szakaszán kisebb rohamvállalkozásokon kívül nem voltak említésreméltó események. (MTI) A nyugati arcvonal harcairól jelenti az Inte- rinf: A rnetzi hídfőben, amely azokhoz az arcvonalszakaszokhoz tartozik, amelyekben a közeli napokban a 3. amerikai hadsereg megindítja támadásait, élénk kölcsönös földerítő tevékenységen kívül nem volt jelentősebb esemény. A burgundi kapu vidékén a 7. amerikai hadsereg újabb megerősítéseket kap. A Felső - Vogézek vidékén megakadtak az ellenséges támadások. (MTI) A NTI jelenti: A brit és kanadai csapatok fokozták támadásukat a Schelde torkolatánál és a Herzogenbosch—Bergenhof műút mindkét oldalán. A németek az ellenséges támadásokat visszaverték, úgy hogy a kanadaiaknak ismét ki kellett vonniok csapataikat a breskensi kikötő területéről. A kanadaiak 20 páncélost és sok páncélozott járóművet vesztettek. (MTI) Az Interinf jelenti az olaszországi harcokról: Az ellenséges csapatok ismét megindították támadásaikat Bolognától délre, Monte Salvano ellen. Itt nyolc órán keresztül megszakítás nélkül folyt a harc. Az erődbe háromszor 'behatoltak az ellenséges csapatok, a németek azonban mindannyiszor visszaverték őket. Az adriai szakaszon csak helyi jelentőségű harcok voltak. (MTI) Az Interinf jelenti a macedóniai harcokról: Kotinétő! délre, ahol a németek kedvező ma1847. szeptember 8-án, borús őszi estén, utazókocsi állt meg a nagybányai főtér sarkán álló emeletes fogadó előtt. Utiköpenyes fiatal férfi ugrott előre s féltő udvariassággal lesegítette a mellette ülő ifjú hölgyet. Arcán azonban elfojtott bosszúság sötétlett. Közvetlen Bánya előtt, Misztótfaluban eltört egyik kerekük s a késés miatt nem mehettek tovább, itt kellett megszállniok. Egy hét múlva azonban már rnegbékélten ír a dologról: „Az éjét Nagy- Bányán töltöttük a fogadóban .. . Házasságom első éjét a fogadóban ! Nem hiába vagyok a csárdák költője.“ Mert az utaspár Petőfi Sándor és egynapos felesége volt. A költő számára ez a nap élete egyik nagy, mámoros diadala. A mészáros fia kiharcolta magának a „várkisasszonyt,“ a gazdag és büszke Szendrey lányt. Az apa hallani sem akart a házasságról. Dédelgetett leánya számára egészen más férjet srant, mint a bizonytalan jelenü és jövőjű, könnyelmű ember hírében álló költőt. Amikor makacs elutasítására Petőfi követelő indulatoskodással felel, a helyzet ellenségessé mérgesedik. Szendrey várakozási időt szab a megszállott szerelmesek elé, eltiltja őket egymástól s mikor mindez nem használ, kijátssza utolsó ütőkártyáját, nyilván arra számítva, hogy a költő csak hozományvadász: nem áll lányának útjába, de a házasságra nem adja áldását s Júlia nem kap sem hozományt, sem kelengyét. Petőfinek azonban csak Júlia kell. Ö pedig habozás rélkül dönt: rDcső, dicső leány! Kettő között kellett választania : szülei közt és köztem. Engemet választott . . . Áldott legyen az ő neve, amily áldott vagyok én ő általa I“ Megismerkedésük évfordulóján esküsznek az erdődi vár kápolnájában. Szendrey nem megy el az esküvőre, el sem búcsúzik lányától, amikor utána kocsira ülnek. Petőfi gúnyosan felkacag s indulást parancsol. Keserűségét elmossa a diadalérzet mámora. Mellette a csodálatos leány, aki szülei akaratát is megtagadva vele megy a bizonytalan, de dicsőséges szegénységbe. A kétszeresen győzelemittas szerelemnek micsoda mámora tombolhatott a költő ereiben első összeborulásuk éjjelén I . . . És a boltíves, ódon szobában, amelyet megszentelt ennek az éjtszakának emléke, most talán a városi adóhivatal működik. Vagy legjobb esetben az anyakönyvvezető. „Azokon a szép kék hegyeken túl.. Kisérjük nyomon másnap reggel a kapun kigördülő kocsit, amelyben az egymásratalálás boldog kábultságában ül ősszesímulva a költő és a „feleségek felesége.“ Koltó felé indulunk. Bányától délre, ahol Petőfi barátja, gróf Teleki Sándor a mézeshetekre kölcsönadta kastélyát. A költő kérésére a szakácsnőn kívül mindenkit elküldött onnan, hogy Petőfi ne vendégnek, hanem gazdának érezze magát. 1846. őszén vagy két hetet már ott töltött a költő. A vidék szépsége már akkor megragadja: „A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna meg a természet“ írja Úti leveleiben. A hosszú, sivár városvégi utcából az út felkapaszkodik egy kis dombra s onnan visszafordul pillantásunk az álomszerű kék párában úszó mesésvilágu hegyek s a város zegzúgos tömege felé, amelyből komor óriásként magasodik fel a Szent István-torony. Majd kanyarodik az út, kétoldalt ritkás cserfaerdő fái futnak mellénk s kisérnek bennünket jó darabon. Rozsdásodó lombjuk kellemesen árnyékolja utunkat a nyáriasan tűző napban. Az erdő után egy kis román falu foghíjasán elszórt házai szegélyezik az utat. Hatalmas szalmakucsmájuk úgy ül rajtuk, mintha egy gyermek apja süvegét nyomta volna a fejébe. Aztán lefelé ereszkedünk s egy kanyarodéban kibontakozik elöltünk a Lápos völgye. Különös szépségű táj. Lent a lomha folyó kanyarog sárguló füzesek közt, jobbra termékeny lapály kiséri, baloldalt meredek, szakadékos parttal torpannak meg felette a dombok. Körül szelíd, dunántúlias halmok hullámai, távolabb erdők sötétlenek s balra, a messzeségből a Gutin kéklő csúcsai idézik a „téli világot.“ Szemközt a dombtetőn torony jelzi a falut, mellette fás sűrűség. Az lesz a koltói kastély parkja. Leereszkedünk a folyóhoz. A hídon túl már házak szegélyezik az országutat. A falu szélén tábla: Koltó. De ez még csak Katalin. A két falut a visszatérés után csatolták egybe. A lakosok mind református magyarok, számuk 1100 Ballagunk tovább a dombnak, amelynek alján már az igazi Koltó házai kapaszkodnak felfelé. Jobboldalt valóban a park kerítése húzódik, mögötte már vetkezik a nyár a zsúfolt bokrok közt. A kerítés jobbra kanyarodik, az utca balra. A kis térségből, amelyet szemközt a református templom zár le, a kert kapuja nyílik. Tetejét két kis bádogtorony díszíti. Fája korhadt, előtte száraz, kisült fű nőtte be a kerekek nyomát. Látszik, hogy régen fordult be kocsi a kapun. Most is zárva van. Megkerüljük a mellette omladozó istállóforma épületet. A túloldalon
