Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-10 / 180. szám
ímOWJELKT 1944 augusztus 10. 6500 hold mintaszőlőt művelnek a hazatért báni borvidék gazdái A termékeny mezőkben, méltóságteljesen hömpölygő folyókban, gyorsvizü hegyi patakokban, erdőkoszoruzta hegyekben, selymesfüvü rétekben, s föld mélyén rejtőző fekete gyémántokban gazdag Baranya történelmi borvidéke három esztendővel ezelőtt egyik leghíresebb és leggondosabban művelt területét kapta vissza a báni szőlőskertekkel. A sziklás mecseki hegyoldalakon, a siklósi, harsányi és villányi dombok napsütötte lankáin zöldelő szőlőkhöz mint sokáig idegenben járt fiú a szülői házhoz, úgy tért vissza huszesztendős elszakadás után Dél- baranyának a kék éggel ölelkező szelíd hegyvonulata, amely a hegynek nevet adó Baranya- bán községtől húzódik le Kiskőszegig, a Duna partjáig. A báni szőlőben járunk most, szívélyes, magyaros pinceszeren, Devecseri Jánossal, a baranyai Hegyhátról Sepsére került, népének élő főjegyzővel gyalogszerrel indulunk a présházak felé. A főjegyzőtől halljuk, hogy itt Sepsén, ebben a völgyben megbújó alig ezer lelket számláló színtiszta magyar községben, de meg másutt is, Csúzán, Karancson, Kőn, Kiskőszegen, Vörösmarton a magyar gazdák valósággal művészei a szőlő- és borgazdálkodásnak. De mint gyümölcstermelők is az élen járnak. A báni borvidéket 6500 katasztrális hold szakszerűen kezelt szőlő és gyümölcsös népesíti be és 33 nagyközség ügyel féltő gonddala a gzdák érdekeire és a borok minőségére. — Ezen a téren sohasem volt és most sincs semmi hiba. — Akár bőségesen fizetnek a tőkék, akár elemi csapások sújtják őket, mindent megadnak a földnek és a kényes szőlőféleségeknek. Ezért hiába nehezült meg az idők járása, hiába mérik szűkén a védőszereket, mindennek nyomát sem látjuk errefelé. A „Csicsegői# mintaszőlői között Már feltünedeznek a sepsei határhoz tartozó „Csicsegő“ szőlőskertjei Amerre csak nézünk, mini*nüií csalogató csalitok, kis ligetek, fiatal telépírésü akácások, fehérfalu pincék, présházak, dús termés alatt roskadozó barack, alma, körle és szilvafák. Reggel csendes eső pásztázta végig a vidéket és most minden fiiss. üde, az esőcseppek még ott csillognak a szőlőfüríökön. Benn járunk már a Csicsegöt körülölelő löszös talajú hegyoldal szölőparcellái között. De milyen parce Iák ezek ! Ha nem látnánk, el sem hinnők, hogy igy is lehet szőlőt kezelni, művelni Gazt, gyomot, még nagyitóval is hiába keresnénk. A vonalak nyílegyenesek, a karók szinte feszes vigyázzban állnak, sehol egy éktelenkedő kupac, vagy göröngy. Mindegyik parcellában más és más fajtát érlel a nyári napsütés, a fürtöket meg szinte szemlátomást duzzasztja a megkésetten is hasznot- hajtó eső. Devecseri János főjegyző, meg Kis Kónya János, a fiatal sepsei biró és Sáfrány Róbert, a legnagyobb sepsei szőlősgazda, akik útközben csatlakoztak hozzánk, csak mosolyognak elcsudálkozásunkon. — Nemcsak itt Sepsén, de a szomszédos községekben is, mindenütt ilyenek a szőlők — magyarázzák, mert nálunk a szőlő olyan elsőrendű termelési ág, mint más vidékeken a gabona, vagy az állattenyésztés. A bor jelenti a megélhetésünket, ezért kora tavasztól késő őszig a présházban, meg a szőlőben foglalatos kódunk. És mert szeretjük ezt a munkát, szivvel- lélekkel, szinte egymással versengve dolgozunk, szakkönyveket tanulmányozunk, uj fajtákkal kísérletezünk, a kivénhedt tőkék helyett újakat ültetünk. — Hány hold szőlőjük van a sepsieknek ? — Kereken 510 hold, egy negyede 2100 holdas határunknak. Amint már mondottuk, a szőlőtermelés a legfontosabb nálunk, ezért gabonából és egyéb növényből alig termelünk sokkal többet, mint amennyi a háztartásunkhoz szükséges. így vagyunk az állattenyésztéssel. Igaz, legelőnk nincs hozzá, mert minden arra alkalmas területre szőlőt és gyümölcsöt telepitünk. — A gyümölcstermelés szintén kifizetődik? — Igen, az idei termésre igazán nem panaszkodhatunk. Nagy keletje volt a ropogós, nagy- szemű, pompás izü cseresznyének. Ez szintén sepsei híresség, akárcsak csemegeszőlőink és boraink. A szőlőtermés gyengébb lesz, mint tavaly Csendes beszélgetés közben sor kerül a borkóstolóra is.-A vendéglátó házigazdák egymásután hozzák a báni szőlőhegy nemes italait. A kristálytiszta, smaragdszinü kadarkát, amely Ízben, zamatban vetekedik a legjobb villányi és szekszárdi éviáratokkal. Majd a világos aranysárga burgundiból és sovignonból kínálnak. Csak néhai jó Krúdy Gyula tudta volna csillogó jelzőkkel méltatni ezeknek a fejedelmi italoknak kiválóságát, but, bajt felejtető zsongi- tását, ha a nyíri fogadókban ilyen borok kerültek volna elő a söntésből. És a kóstoló betetőzéséül Sepse, Csuza, Karancs gazdáinak büszkeségét, a traminort töltögetik a karcsú poharakba. Ennek a színe már olyan, mint az óarany, az ize, illata fűszeres, inkább csak kupicából ajánlatos szürcsölgetni, mert a legedzettebb borszakértőt is hamar leszedi a lábáról. Amióta a baranyai borvidék a báni szőlőskertekkel ismét teljessé lett, a kereskedők szinte versengenek a traminerért, mert ezt a nemes italt minden mennyiségben tudják értékesíteni. — Milyen ára van most a traminernek, meg a többi fajboroknak ? — 360—4-80 pengő literje a pincénél. De volt már 8 pengős, sőt még ennél is magasabb áru eladás is. Viszont az is igaz, hogy az itteni elsőrangú borok 14—15 maligán fokosak, sőt akadt már 18.3 fokos borunk is ezen a vidéken. — Az idei termés milyennek mutatkozik? — Sajnos, gyengébbnek, mint tavaly. A peronoszpóra és a lisztharmat miatt. — Mutatkozott- e hiány védőszerekben ? — Rendes körülmények között 7—8 ízben is permeteztünk. Ennyire persze nem futotta a kiosztott gálicból, igy aztán használtunk fekete gálicot is, ami elég jól bevált. A raffiát is tudjuk pótolni. Hordóban sincs hiány. Állandó napszámosokkal dolgozunk, igy a munkáltatásokon sincsenek zavarok. Persze a költségek tetemesen megdrágultak, de ehhez képest a bornak is megvan az ára, vagyishát jut is, marad is. Marad bizony igen szép összeg. Egy tiz- holdas szőlősgazda — ilyen akad szép számmal Sepsén, Csúzán meg a többi faluban is, — a mai borárak mellett holdanként csak 10 hektoliteres termés mellett is 36-38 ezer pengős bevételt ér el, úgyhogy a drága napszám és egyéb költségek leszámításával is megtalálja a számítását. Az épülő bekötő utak megkönnyítik az értékesitétt Az értékesítésnek eddig egyetlen nehézsége a köves utak hiánya volt. Az őszi és tavaszi esőzések idején sokszor négy lóval kellett kivontatni a boros hordóval megterhelt szekereket a kátyúból. Most azonban már épülnek a bekötőutak Sepsén és Karancson is. A szerb megszállás alatt is sokszor Ígérgették, hogy kapunk utat. Jöttek is a mérnökök, ieverették a cölöpöket, behajtották a költségeket busásan. Aztán tovább semmi sem történt — mesélik a gazdák. Dr. vitéz Horváth István alispán ur jóvoltából most azonban igazán megkapjuk a bekötő utat a vasúti állomással biró Hercegszőlőstől kezdve 5200 méter hosszúságban be egészen Sepséig. Már véget értek a Regény * Magyarra fordította G a á 1 Olga (70) Mark csapatának megérkezése után ismét élénkebb és mozgékonyabb lett az éltet nálunk. Vezérünkből mintha teljesen kihalt volna a bátorság és a vállalkozási kedv. Le- verten és mugábaroskadtan ült naphosszait), Mi lesz ennek a vége? A fölkelők között is lazult a fegyelem. Aggódva gondoltam arra a napra, amikor az egész csapat elszéled.. Nem tudtam megállni, hogy ne beszéljek1 Markkal erről a dologról. Elmeséltem aztán neki, hogy a bolsevisták váratlan megroha-' násának csapatunk zöme áldozatul -esett s a vezér azóta tétlenül ül <a hegyekben. — Vájjon tényleg elveszett volna á mi ügyünk? — kérdeztem Marktól. — És akkor van-e még egyáltalán értelme, hogy együtt maradjunk? Mert örökké csak nem ülhetünk itt a hegyekben elrejtőzve a bolsevisták elől? Hiszen itt fölemésztjük magunkat és elpusztulunk! — Ez a vezér dolga — 'szakított félbe- Mark1. — Neki 'kell szívén viselnie 'embereinek sorsát. — Igen, ha 'a vezér dolga, — tört ki belőlem a keserűség — akkor gondoskodjék róla, hogy mindannyiunk helyett magasra tartsa a fejét! És ne mutasson olyan példát, hogy miként kell a kardot berozsdásodni hagyni! Mark hosszan és áthatóan nézett rám, majd megjegyezte: — Remélem, hogy ezeket csak nekem mondtad és nem beszélsz efélékről 'az emberek előtt? — Úgy, szóval te nem tudod, hogy az emberek már zúgolódnak, hogy már azon törik a fejüket, miként lopakodjanak ki á hegyek közül, mert más fölkelő csapatokhoz ákarnak csatlakozni?! Mark ismét hosszan nézett rám, majd egyszerűen csak azt mondta: — Petja, köszönöm neked, hogy mindezer két elmondtad. Fogalmam sem volt a dolgok állásáról... Helyes! Beszélek vezérünkkel. Nemsokára alkalom adódott erre a beszélgetésre. A vezér néhány nap múlva Ismét ügynököj- két küldött szét és terveket kovácsolt a bolse,- visták ellen. Azonkívül egy kisebb csapatot élelmiszerbeszerzésre küldött ki, amelyet természetesen lehetőleg a bolsevistáktól kellett zsákmányolnunk. Uj bizalommal néztünk á jövőbe s mi, otthonmaradottak, buzgón készülődtünk a legközelebbi harci cselekményekre. Mark láblövése már csaknem begyógyult és Nikolaj felcser rendelkezésére mindennap gyakorolnia kellett a járást és a lovaglást. I Az ügynökök tíz-tizennégy nap múlva mind visszatértek. Szomorú és fájdalmas dolgokat beszéltek, amelyek a szégyen és ‘a harag! pírját kergették arcunkba. A fölkelők ellen mindenütt rendes csapatokát küldtek ki. M. vidékén egy vörös csapat megrohanta az ottani fölkelőket, túlnyomó részüket lemészárolták, a többiek pedig elmenekültek. Vezérünkben újra fellobogott a harci kedv, — Bajtársak! — kiáltotta, — fölszedjük sátrainkat és segítségükre sietünk bajbajutott fölkelő testvéreinknek. Az ügynökök figyelmeztették a vezért, gondolja meg a dolgot, mert a fölkelőket már mind szétszórták, megsemmisítették és akik1 még itt-ott bujdosnak, azok között is feji bomlott a rend és fegyelem. — Hogyan? — kiáltotta á vezér. — Nem: voltak-e ők mindannyian lelkes fölkelők? És nem az éhség, ía nyomorúság züllesztette őket oda, ahol most vannak? És na valóban rablók,, akkor majd észretérítjük őket! — Látod, — súgta Mark — ilyen ember á! vezérünk. Ha valami cél lebeg előtte, akkor tűzön-vízen keresztül megvalósítja. (Folytatjuk.)
