Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-05 / 176. szám
5 1944 augusztus 5. MagÍmCIiet Harminc esztendő az emberiség önzetlen szolgálatában A keleti arcvonal és a minduntalan felhangzó légiriadók háborús eseményei közepette hatalmas szervezet gondoskodik arról, hogy az emberiség és sebesült katonáink szenvedéseit enyhítse: a Vöröskereszt. A családjától elszakadt katonának minden reménysége a megtestesült emberi irgalomnak ez a szövetsége, amelyben azok foglalnak helyet, akik 'valóban mindent elkövetnek a háború borzalmainak enyhítésére. A Vöröskereszt áldásos szervezete csak olyan munkatársakat ismer, akik a szó legszentebb értelmében hivatásnak érzik vöröskeresztes voltukat. A Vöröskereszt nagyszerű jelszava: Inter arma Caritas! — Szeretet a fegyverek csörgése közben is! Ez a jelszó híven kifejezi a vöröskeresztes testvérek szent elkötelezettségét: veszélyek között is másokra gondolni, a háború borzalmait személyes odaadással elviselhetővé tenni embertársaink számára. A Magyar Vöröskereszt ebben a hónapban bensőséges jubileumot ünnepelt, báró Apor Gizella országos főnök- asszony 30 éves szolgálatának évfordulóját. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa ezúttal egy vöröskeresztes testvérhez fordult, aki a következőket mondotta a jubileumról: — Valamennyiünk ünnepe volt az országos főnökasszony harmincéves szolgálatának évfordulója. Nincs egyetlen vöröskeresztes testvér sem, aki ne nézné eszményképének a fő- hökasszonyt. Ö pihenést nem ismer, az áldozatvállalásban mindig első és egész életében a vöröskeresztes gondolat megszemélyesítője volt. De nemcsak a mi eszményünk az országos főnökasszony, hanem minden igaz magyar honleány eszményképe lehet, mert a hazafiasságból és a szeretetből nála többet kevesen adnak édes hazánknak. — ősi magyar, erdélyi családból származik, bizonyára onnan hozta magával töretlen lelkesedését az ország szolgálatáért. Krisztus, haza — ez a két szent szó fejezi ki leghívebben érdeklődését. Az első világháború júliusában vette föl a Vöröskereszt hivatásos ápolónői sorába, miután Magyaróvárott önkéntes ápolónői beosztásában fölismerte életének Istentől megadott célját. Élete ettől kezdve mind a mai napig a legszigorúbb értelemben vett vöröskeresztes szolgálat. Kórházvonaton szolgálja az emberiséget hadműveleti területen, majd a villachi nagy tábori kórház vezető ápolónővére lesz. Az összeomlás, az 1918 év Kievben találja, a hadifogoly-misszió kórházban. A vörösök pokoli uralomrajutásának rettenetes napjaiban is csak a magyar hadifoglyoknak él. Végre 1919-ben hazajöhet. De a nyomorúság és a háborús szenvedések napjaiban a hadifogolykórház parancsnoka nem tudott elegendő vasúti kocsit küldeni, így a rengeteg beteggel állandóan virrasztva, állva érkezik haza a végtelennek tetsző útról. Ezekben a napokban edződött azzá, aki ma: csak a májsok szenvedését ismeri, a magáét soha. — Mi valóságos regénynek érezzük az életét, hiszen a hadifogság után a kommunizmus fortéiméi vártak reá. Mikor az erdélyi székely BÉLYEGZŐT Zalaegerszegen a cserkészüzlefben rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266. hadosztályhoz osztották be, ismét a fogság várt reá, mert a románok kezébe került. Itt hamarosan összeütközésbe került a román ye- zetőkkel, de honleányi föllépésének mindig megvolt az eredménye, az ellenség is meghajolt érvei előtt és így enyhítette szenvedő katonáink keserűségét. Az egészséges megszilárdulás napjaiban átveszi a fővárosi Vörös- kereszt kórház intéző-testvéri beosztását. A Rockefeller-alap meghívására féléves tanulmányútra megy Angliába. 1925-ben a Magyar Vöröskereszt központi ápolónői intézete felső ápolóképző iskolájának oktatótestvére lesz. Ettől kezdve az ő szigorú, legmagasabb mértéket ismerő keze alól kerülnek ki a testvérek, akik csak könnyes szeretettel gondolnak vissza arra a kérlelhetetlen szigorra és ugyanakkor anyai szeretetre, amely őket is igazi vöröskeresztes lelkiséggel telítette meg. 1935-ben nevezi ki országos főnökasszonynak a Magyar Vöröskereszt elnöke. Ápolónőképző iskolák felállítása jelzi ezután munkásságának nyomát. A háború kitörésekor már 12 ezer önkéntes ápolónőt jelenthetett be a legfelsőbb hadvezetésnek. 1942-ben hetekig kint volt a keleti arcvonalon. Jellemző, hogy ezt az időt szabadságából áldozta fel hős honvé- deink szolgálatának. A Kormányzó Ur a Magyar Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki. Harmincéves jubileumán mi valamennyien fogadalmat tettünk szívünk mélyén, hogy örökké szemünk előtt tartjuk az országos főnökasz- szony tanításait! ZS. I. tokra jobbra és balra! A füttyjelre támadni! Az ellenség előtt el kell zárnunk a szakadék bejáratánál a visszavonulás útját. Mindkét oldalról összpontosított előrenyomulás! A főszárny megkezdi a támadást a szakadéknál! Indulj! , Megsarkantyúztuk lovainkat, hogy csakúgy ágaskodtak. Nagy fegyverzörejt csaptunk. »Vigyázatlanságból« néhány lövés is dördült. Odaát a vörösöknél mindezt hallották. A parancsnokuk elnémult, majd sürgető hangon tanácskozott embereivel. Vezérünk ismét ordított: — Sietni emberek! Kész? A szakadék másik végéről egyre hangosabb és izgatottabb szavak ütődtek fülünkhöz: — Ugyanúgy csinálják, mint a múltkor,, amikor az egész regimentet lemészárolták! Megint megrohannak... Itt nagyon kedvezőtlen a helyzetűn^... A vörösök parancsnoka hangosan káromkodott. Mindannyiatokat agyonlövetlek! — ordította. De a bolsevisták tömege hirtelen elszabadult és miközben vezérünk ismét megfújta harci sípját, amely a támadás megkezdését jelentette, a fegyelmezetlen és ingadozó .vörös lovasok hanyatt-homlok vágtattak tova lovaikkal, utánuk a parancsnokuk, szünet nélkül káromkodva... ‘Alig tudtunk magunkhoz térni a kacagástól. 'Végül is csendet intett a jVezér. — Na, most láttátok a .vörös nyúlik at! Ilyenek a bolsevista hősök! — mondta. — De helyzetünk ennek ellenére nem javult,' Valahol távolabb újra összeverődnek és ha talán ma már el is ment a kedvük a tárna-* dástól, nem kétséges, hogy valami biztos, rejtekhelyen ülnek a közelben, hogy reánk lessenek. Annak pedig nem tehetjük ki magunkat, hogy nyílt téren kelljen megvívnunk a bolsevista lovassággal. Kímélni kell /ajz erőinket! Tehát vissza! Újra vissza a hegyekbe! Néhány nap múlva, ha a vörösök már megúnták a várakozást, ismét fölkerekedünk ... » (Folytatjuk.) Regény ^ Magyarra fordította Gaál Olga (66) Vezérünk hadosztályával ismét az ellenség elé indult. A hegyekben lévő rejtekhelyeinkről heteken át szervezte a nagy fölkelést. Az ezer ember, amellyel a harcot megkezdte, már rúg megsokszorozódott. Kipróbált harcosok vezetése alatt kisebb osztagok indultak a fellázadt vidékek népéhez, hogy biztosítékot nyújtsanak számukra a bolsevisták ellen és megszervezzék őket az ellenállásra. A csapatvezetők között volt Grisa és Mark is, mfg jómagam a hegyi harcok óta közvetlen a vezér környezetében teljesítettem szolgálatot a fő harci-csoportnál. A vezér már nem bírta tovább a hegyekbe zárt életet. Parasztoknak öltözött ügynökei által, akik egészen Terekig és a kalmük szteppéig merészkedtek, megtudta, hogy a zavargás egyre nagyobb méreteket öltött. Számtalan, földjéről elüldözött paraszt csatlakozott a partizánokhoz, mert semmi más életcéljuk nem volt már, mint bosszút állni kínzóikon, — Ezekre a földmíves oroszokra nagy szükségünk van nekünk, — mondotta a vezér — mert erős támaszt jelentenek számunkra. Bajtársak! Holnap ismét harcba indulunk! Az öreg harcosok sorából intő hangok hallatszottak. A vezér két ügynöke közül az egyiket elfogták a bolsevisták, amikor visszafelé jöttek kém-útjukról. Á másik, aki megmenekült, elmondta, hogy a hegyi utak bejáratánál mindenütt vörös őrség cirkál. P. város megszállásáért a bolsevisták véres bosszút akarnak állni. Mindjárt kivonulásunk után százával tartóztatták le a város polgárait és a GPU, á Cseka utóda, hírhedt pincéibe hurcolta őket, ahol szörnyű kínzások közt vallatták az embereket. - Azt akarták tőlük megtudni, hogy hol tartózkodik a fölkelő-vezér, a »róka«. És habár a szerencsétlen embereknek fogalmuk sem volt a fölkelők rejtekhelyeiről, mégis tucatszámra végezték ki őket. A hegyek bejáratait figyelték a vörösök. Vezérünk hosszasan elgondolkozott, majd fölemelkedett a helyéről és mosolyogva jegyezte meg: — Ugyan, ezek a gyáva nyulak! Lóra! Indulunk! A következő nap már, utón voltunk 250 emberrel. Az első két nap minden összeütközés nél-j kül telt el. A harmadik napon ahhoz a szakadékhoz közeledtünk, ahol a vörösöket megsemmisítettük. Az út hegyek között fut végig, majd a szakadékban folytatódik, hogy végül is nagy kanyarulatot véve, a síkságba torkolódjéki, Amikor belovagoltunk a szakadékba, lovainkon nagy nyugtalanság vett erőt. A vezér csendesen megállásra intett bennünket. A szakadék másik végéről hangok és fegyverzörejek hallatszottak. A vezér most merész cselt hajtott végre. Suttogva mondta, hogy a következő parancsait nem kell végrehajtanunk, mert csak megtévesztésül szánja. Mintegy 'húsz emberrel elvágtatott a kanyarodéig, hogy meggyőződjék a vörösök jelenlétéről. Amikor olyan közel értek, hogy már szabad szemmel látták az ellenséget, úgy tettek, mintha nagy meglepetés érte volna őket. Zavarodottságot színleltek és visszafelé vágtattak. — Vörös lovasság, — súgta a vezér embereinek — egész zászlóalj. Amikor a vörösöknél vezényszavak hangzottak, a vezér is előhúzta fütyülőjét. — Vigyázz! Fölfejlődni! — ordította szándékosan, hogy csak úgy zengett a vidék. — Háromszáz-háromszáz ember fel a magasla-
