Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-07-19 / 161. szám
,, „ ZA1.A! htmm e» e \ 1944 július 19, dobott hordóból akarta benzinnel megtölteni, a hordó felrobbant és egy líceumi tanuló súlyos égési sebeket szenvedett. A Budapesti Közlöny július 18-i száma a szegedi egyetemi rektor hirdetményét közli az 1944—45 tanévre szóló beiratkozásról és fölvételekről. Az iparügyi miniszter a közelmúltban rendeletet adott ki, amelynek célja egyrészt az iparok háborús jellegű egyszerűsítése, másrészt pedig a mai időkben fölöslegesnek ítélt, nem hadifontosságú iparok megszüntetése nyersanyaggazdálkodási és áramtakarékossági szempontból, A rendelet értelmében hír szerint rövidesen intézkedések várhatók a fodrásziparral kapcsolatban. Illetékes helyen tervbevették a kisforgalmú és fölöslegesnek nyilvánított fodrászüzletek megszüntetését. A korlátozások életbeléptetésénél tekintetbe veszik a szaktudást, továbbá, hogy a környéken hány fodrászüzlet van. Főleg a női fodrászipar korlátozására kerül sor. Továbbra Is engedélyezik a tartós ondolálást, a víz- és a vashullámot, a hajfestést azonban csak azoknál, akiknél az, mint a színésznőknél, az élethivatásukkal függ Össze. • * Berlinből jelentik: A Mühlenkampf ezredes vezetése alatt működő Wicking SS páncélos hadosztály egyik harccsoportja Kovel térségében a támadó szovjet páncélos kötelékeknek 90 százalékát megsemmisítette. Vilnától nyugatra nagy szovjet tartalékok összevonását figyelték meg, amiből arra lehet következtetni, hogy küszöbön áll a Kauen ellen való támadás. (MTI) Normandiában a harcok súlypontja hétfőn ismét St. Lo vidékére tolódott át. Az amerikai hadvezetőség már vasárnap nagy csapatmozdulatokat végzett és leváltotta az előbbi harcokban megtizedelt egységeit. A támadást Hotot-íói délre, St. Lo irányában kezdte meg és lépésről-lépésre haladva mintegy két kilométer területnyereséget ért el. Elkeseredett küzdelemben a németek egy amerikai csoportot bekerítettek. Társaik segítségükre siettek, de a segítség későn jött, az amerikai) csapatot addigra felmorzsolták. Az ellenség tehát ismét súlyos veszteségeket szenvedett. St. Lótól északra, St. George közelében ismét súlyos páncélos harcokra került sor. A harcok! tegnap még a leghevesebben folytak. Caen- től nyugatra a vasárnap megkezdett támadás tegnap is folytatódott. A harcok központja továbbra is Noyers. Az Ódon vidékén előretört ellenséges csapatok támadását a németek visszaverték és ismételt áttörési kísérleteiket meghiúsították. (MTI) Berlinből jelentik: A legutóbbi angol hadijelentés szerint St. Lo amerikai kézen van. Ez nem igaz, mert St. Lo szilárdan német kézen van. (MTI) Diítmar altábornagy, a német rádió ismert hírmagyarázója hangoztatta, hogy a normandiai harcokban az ellenség helyi jelentőségű sikereken kívül nem ért el semmit, ellenben, igen nagy a vesztesége. Hetek óta ugyanazokért a helységekért, tanyákért, magaslatokért folyik a harc. Kis erdőrészlet, árokdarab a hadicél. Általában véve az egész nyugati hadszíntér veszedelmesen hasonlít az első világháború álló háborújához. Az altábornagy hangoztatta, hogy Montgomery bizonyára óvakodik attól, hogy a normandiai harcnak ugyanolyan vége legyen, mint az előző világháború vérbe és sárba fulladt flandriai hadjáratának). Éppen ezért újabb és újabb erőket vonultat fel. Görcsösen ragaszkodik megállapított haditervéhez, most is azt gondolja, hogy az állandóan meginduló kisebb-nagyobb rohamok majd kimerítik a németeket és nem törődik azzal, hogy ez a kimerítés mennyi áldozatba kerül. Egyébként az angol hadvezetőség tekintete, nem törődve a politikai következményekkel, ismét kelet felé irányul és az ottani szovjet sikereket akarják szemlélni. Ami a keleti arcvonalat illeti, a németeknek az a felfogása, hogy itt minden erőt föl 'kell használni. Az a tény, hogy a középső arcvonal harcaival men- teshették a két szárnyat a harcoktól, igen biztató kezdeményezést jelent. Az angolok és az amerikaiak tehát itt is szemlélhetik a német hadvezetés akaratát és hajthatatlanságát. (MTI) A brit hírszolgálat jelentése szerint az elmúlt éjtszaka is hullottak a szárnyasbombák a délangliai területekre. A Daily Express a szárnyasbombák hatásáról azt iga, hogy Dél- angliában nem lehet sört kapni, mert a gyárakban legnagyobbrészt asszonyok és gyermekek dolgoztak, de ezeket most elszállítják. (MTI) Berlinből jelenti az Interinf: Keddre virradó éjtszaka a német repülők néhány órán belül három ellenséges cirkálót pusztítottak el, vagy tettek harcképtelenné. A német gépek olyan űrméretű bombákat használtak, amelyek a legerősebb páncélos hajókban is súlyos károkat okoztak. (MTI) Stockholmból jelenti az Interinf: London ellen — jól értesült angliai körök szerint — a németek már sokkal nagyobb és tökéletesebb kivitelű szárnyasbombákat alkalmaznak, amelyeknek a robbanóereje sokkal nagyobb. Angliában is kijelentették, hogy a V 1. igen nagy veszedelmet jelent Angliára ríézve és nem tagadják azt a tényt, hogy mindeddig nem tudtak megfelelő védekezőszert kitalálni ellene. Angliában meglehetőssen hűvösen fogadták Montgomery jelentését, amel|y szerint aTiely- zet sokkal kedvezőbben alakult, mint gondolta. Montgomery a V 1-ről alig emlékezett megj. Nyilvánvaló, mondják Angliában, hogy Montgomery ezt a veszélyes fegyvert semmibe se veszi. (MTI) Berlinből jelentik: Livornonál angol és amerikai csapatok erős támadásokat indítottak. A németek a támadásokat visszaverték. A Ti- beris két partján szintén nem tudtak eredményt elérni az angolszászok. Az adriai partoknál heves küzdelem után kiürítették Ofagno városát. (MTI) Berlinből jelentik: A néniét légvédelem tegnap a birodalom területe fölött 58 ellenséges bombázót lőtt le. (MTI) Lisszabonból jelentik: Mára virradó éjtszaka Baselben és környékén légiriadót rendeltek el, (MTI) A NTI jelenti: Londonban úgy tudják, hogy Roosevelt európai útja során nemsokára LónXRHYEIUEI IST4:til*euK».pé»** Regény # Magyarra fordította G a ä 1 Olga BSEaBSBaBffSJ (51) És a külföld — amint látjuk — hiszi is. Egyik külföldi állam a másik titán tárgyal a bolsevista kormánnyal és készek elismerni a Szovjetuniót, csakhogy üzleteket köthessenek velük. Mert az üzlet kecsegtető! A gabonát elveszik az éhező orosz paraszttól és külföldre szállítják. A bolsevista kormány nem mondja, hogy először a mi állampolgárainknak kell jólakniok. A külföld pedig még kevesebbet törődik az éhező orosz milliókkal. Egyszerűen megvásárolja a gabonát, mert jó üzletet csinál vele. Mit érdekli az a külföldet, hogy az orosz földmívesek millióit száműzték az örök jég hazájába, hogy ott fát vágjanak a külföld számára?! Egyszerűen megvásárolják a finom, szép orosz fát 'és magasztalják ^ bolsevikiket, akikkel olyan nagyszerű üzleteket lehet lebonyolítani... így van ez már, nem másképp! A fölkelő orosz férfiak mindannyian mely hallgatásba merültek a tűz körül. Vezérünk végre megszólalt: — Menjünk, testvérek, aludni! Jó éjtszakát! Fölemelkedett és kunyhója felé tartott. Mi is aludni tértünk lassan,.. * A sziget élete továbbra is a maga megszokott medrében folyt. Az összes felnőtt és harcképes férfiak a nap legnagyobb részét őrszolgálattal, élelmiszerbeszerzéssel, új harci cselekmények előkészítésével és lakóhelyek építésével töltötték ell A szigetet őreink sűrű lánca vette körül, Nyolcóránként váltották le őket. Ha valami gyanúsat fedeztek föl az őrök, azt nyomban tudomására adták a vezérnek, akit távollété'ben Mark helyettesített. A csónakok, amelyeket a sziget lakói közlekedés céljára használtak, nagyszerű rejtekhelyeken vesztegeltek. A be nem avatottak sohasem tudták fölfedezni ezeket a rejtett utakat, amelyek a csónakokhoz vezettek. Minden fölkelő, illetve minden csoport a . lakóházának rendjéről és tisztaságáról maga gondoskodott. A vezér gyakran fölkerekedett, hogy szemlét tartson a házakban. A sziget lakói számára közös konyhában főztek, amely a vezér feleségének felügyelete alatt állt. Az élelmet többnyire zsákmányolás útján szereztük. A fölkelők számára az élelmiszer éppen olyan fontos volt, mint a fegyver és ezért időnként kommunista kolhoszokat rohantak rrieg, hogy az ott talált élelmiszereket magukkal vigyéjc. De maguk az orosz gaz3ál- kodók is hozzájárultak a fölkelők élelem-ellátásához, mert önkéntes adományként mindenféle terménnyel ellátták őket. i Egyik este a szárazföldi partról fényjeleket adtak és nemsokára feltűnt egy csoport fölkelő, akik élelmiszerbeszerző útról tértek haza. Tömérdek élelmiszer és fegyverzsákmány mellett három foglyot is hoztak magukkal. Vezérünk mindjárt maga elé vezettette őket, kihallgatás végett. A fölkelők köréje gyűltek, hogy tanúi legyenek az érdekes színjátéknak'. Elővezették az első foglyot. i Tisztán, rendesen öltözött^ negyvei^ év 'körüli1 férfi volt. Első pillanatra látszott rajta, hogy az értelmiséghez tartozik. A vezér liely- lyel kínálta. ( — Némán leült és kiváncsi 'szemmel vizsgálta környezetét. < A vezér alaposan körülmustrálta kényszervendégét és megkérdezte tőle, hogy kicsoda. A fogoly zavartan igazgatta a szemüvegét és megszólalt: — Orvos vagyok. Embereitek azért fogtak el, mert a kenyér-rekvirálásnál találtak. Mint orvos, nem szeretek ugyan olyan dolgokkal foglalkozni, amikhez nem értek, de ímit csináljak, ha kényszerítenek? Akaratom ellenére vezényeltek ki. Tiltakozni nem lehet áz :lyen megbízatások ellen. Engedelmeskednem kellett. — Na, rendben van, — szakította félbe ® vezér — de miként hajtották végre azt az igénybevételt? — Házról-házra jártam, hogy meggyőződjem arról, mennyi kenyerük van a gazdáknak. Rábeszéltem őket, hogy a fölösleget adják át az éhező városi lakosság iszámára. — Miért adjátok el a kenyérgabonát a külföldnek, ha az orosz nép éhezik? — kérdezte a vezér. — "Erről nem tudok ítéletet mondani, — válaszolta az orvos, — mert fez ß politikusok dolga... én csak orvos vagyok. — De az ön véleménye Szerint leinek van, igaza? — firtatta tovább a Vezér. ■ Az orvost kínosan érintette a kérdés. Zavartan nézett körül. — Válaszoljon, kérem, hallani akarom a véleményét! — szólt rá Ismét á ■Vezér. — Természetesen a gazdáknak van igazluk — mondta csendesen. — És hogyan állnak egymással a város és a falu? — A városban hevesen uszítanak a parasztság ellen, akiket úgy igyekeznek beállítani,, mint az állam ellenségeit. — És ön egyénileg kinek a pártján áll? — Én, kérem, nem politizálok, inert orvos vagyok, — adta ismét a kitérő választ. A vezér belátta, hogy ebből az egyébként becsületesnek látszó emberből nem sokat vehet ki. Parancsot adott az felvezetésére. (Folytatjuk.)
