Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-07-19 / 161. szám

,, „ ZA1.A! htmm e» e \ 1944 július 19, dobott hordóból akarta benzinnel megtölteni, a hordó felrobbant és egy líceumi tanuló sú­lyos égési sebeket szenvedett. A Budapesti Közlöny július 18-i száma a szegedi egyetemi rektor hirdetményét közli az 1944—45 tanévre szóló beiratkozásról és fölvételekről. Az iparügyi miniszter a közelmúltban ren­deletet adott ki, amelynek célja egyrészt az iparok háborús jellegű egyszerűsítése, más­részt pedig a mai időkben fölöslegesnek ítélt, nem hadifontosságú iparok megszüntetése nyersanyaggazdálkodási és áramtakarékossági szempontból, A rendelet értelmében hír sze­rint rövidesen intézkedések várhatók a fod­rásziparral kapcsolatban. Illetékes helyen terv­bevették a kisforgalmú és fölöslegesnek nyil­vánított fodrászüzletek megszüntetését. A kor­látozások életbeléptetésénél tekintetbe veszik a szaktudást, továbbá, hogy a környéken hány fodrászüzlet van. Főleg a női fodrászipar kor­látozására kerül sor. Továbbra Is engedélyezik a tartós ondolálást, a víz- és a vashullámot, a hajfestést azonban csak azoknál, akiknél az, mint a színésznőknél, az élethivatásukkal függ Össze. • * Berlinből jelentik: A Mühlenkampf ezredes vezetése alatt működő Wicking SS páncélos hadosztály egyik harccsoportja Kovel térségé­ben a támadó szovjet páncélos kötelékeknek 90 százalékát megsemmisítette. Vilnától nyu­gatra nagy szovjet tartalékok összevonását fi­gyelték meg, amiből arra lehet következtetni, hogy küszöbön áll a Kauen ellen való táma­dás. (MTI) Normandiában a harcok súlypontja hétfőn ismét St. Lo vidékére tolódott át. Az amerikai hadvezetőség már vasárnap nagy csapatmoz­dulatokat végzett és leváltotta az előbbi har­cokban megtizedelt egységeit. A támadást Hotot-íói délre, St. Lo irányában kezdte meg és lépésről-lépésre haladva mintegy két kilo­méter területnyereséget ért el. Elkeseredett küzdelemben a németek egy amerikai cso­portot bekerítettek. Társaik segítségükre siet­tek, de a segítség későn jött, az amerikai) csapatot addigra felmorzsolták. Az ellenség tehát ismét súlyos veszteségeket szenvedett. St. Lótól északra, St. George közelében ismét súlyos páncélos harcokra került sor. A harcok! tegnap még a leghevesebben folytak. Caen- től nyugatra a vasárnap megkezdett támadás tegnap is folytatódott. A harcok központja továbbra is Noyers. Az Ódon vidékén előre­tört ellenséges csapatok támadását a németek visszaverték és ismételt áttörési kísérleteiket meghiúsították. (MTI) Berlinből jelentik: A legutóbbi angol hadi­jelentés szerint St. Lo amerikai kézen van. Ez nem igaz, mert St. Lo szilárdan német kézen van. (MTI) Diítmar altábornagy, a német rádió ismert hírmagyarázója hangoztatta, hogy a norman­diai harcokban az ellenség helyi jelentőségű sikereken kívül nem ért el semmit, ellenben, igen nagy a vesztesége. Hetek óta ugyanazo­kért a helységekért, tanyákért, magaslatokért folyik a harc. Kis erdőrészlet, árokdarab a hadicél. Általában véve az egész nyugati had­színtér veszedelmesen hasonlít az első világ­háború álló háborújához. Az altábornagy han­goztatta, hogy Montgomery bizonyára óvako­dik attól, hogy a normandiai harcnak ugyan­olyan vége legyen, mint az előző világháború vérbe és sárba fulladt flandriai hadjáratának). Éppen ezért újabb és újabb erőket vonultat fel. Görcsösen ragaszkodik megállapított hadi­tervéhez, most is azt gondolja, hogy az állan­dóan meginduló kisebb-nagyobb rohamok majd kimerítik a németeket és nem törődik azzal, hogy ez a kimerítés mennyi áldozatba kerül. Egyébként az angol hadvezetőség tekin­tete, nem törődve a politikai következmények­kel, ismét kelet felé irányul és az ottani szov­jet sikereket akarják szemlélni. Ami a keleti arcvonalat illeti, a németeknek az a felfogása, hogy itt minden erőt föl 'kell használni. Az a tény, hogy a középső arcvonal harcaival men- teshették a két szárnyat a harcoktól, igen biz­tató kezdeményezést jelent. Az angolok és az amerikaiak tehát itt is szemlélhetik a német hadvezetés akaratát és hajthatatlanságát. (MTI) A brit hírszolgálat jelentése szerint az el­múlt éjtszaka is hullottak a szárnyasbombák a délangliai területekre. A Daily Express a szárnyasbombák hatásáról azt iga, hogy Dél- angliában nem lehet sört kapni, mert a gyá­rakban legnagyobbrészt asszonyok és gyerme­kek dolgoztak, de ezeket most elszállítják. (MTI) Berlinből jelenti az Interinf: Keddre vir­radó éjtszaka a német repülők néhány órán belül három ellenséges cirkálót pusztítottak el, vagy tettek harcképtelenné. A német gépek olyan űrméretű bombákat használtak, amelyek a legerősebb páncélos hajókban is súlyos károkat okoztak. (MTI) Stockholmból jelenti az Interinf: London el­len — jól értesült angliai körök szerint — a németek már sokkal nagyobb és tökéletesebb kivitelű szárnyasbombákat alkalmaznak, ame­lyeknek a robbanóereje sokkal nagyobb. Ang­liában is kijelentették, hogy a V 1. igen nagy veszedelmet jelent Angliára ríézve és nem tagadják azt a tényt, hogy mindeddig nem tudtak megfelelő védekezőszert kitalálni ellene. Angliában meglehetőssen hűvösen fogadták Montgomery jelentését, amel|y szerint aTiely- zet sokkal kedvezőbben alakult, mint gondolta. Montgomery a V 1-ről alig emlékezett megj. Nyilvánvaló, mondják Angliában, hogy Mont­gomery ezt a veszélyes fegyvert semmibe se veszi. (MTI) Berlinből jelentik: Livornonál angol és ame­rikai csapatok erős támadásokat indítottak. A németek a támadásokat visszaverték. A Ti- beris két partján szintén nem tudtak ered­ményt elérni az angolszászok. Az adriai par­toknál heves küzdelem után kiürítették Ofagno városát. (MTI) Berlinből jelentik: A néniét légvédelem teg­nap a birodalom területe fölött 58 ellenséges bombázót lőtt le. (MTI) Lisszabonból jelentik: Mára virradó éjtszaka Baselben és környékén légiriadót rendeltek el, (MTI) A NTI jelenti: Londonban úgy tudják, hogy Roosevelt európai útja során nemsokára Lón­XRHYEIUEI IST4:til*euK».pé»** Regény # Magyarra fordította G a ä 1 Olga BSEaBSBaBffSJ (51) És a külföld — amint látjuk — hiszi is. Egyik külföldi állam a másik titán tárgyal a bolsevista kormánnyal és készek elismerni a Szovjetuniót, csakhogy üzleteket köthesse­nek velük. Mert az üzlet kecsegtető! A ga­bonát elveszik az éhező orosz paraszttól és külföldre szállítják. A bolsevista kormány nem mondja, hogy először a mi állampolgárainknak kell jólakniok. A külföld pedig még keveseb­bet törődik az éhező orosz milliókkal. Egy­szerűen megvásárolja a gabonát, mert jó üz­letet csinál vele. Mit érdekli az a külföldet, hogy az orosz földmívesek millióit száműzték az örök jég hazájába, hogy ott fát vágjanak a külföld számára?! Egyszerűen megvásárolják a finom, szép orosz fát 'és magasztalják ^ bolsevikiket, akikkel olyan nagyszerű üzleteket lehet lebonyolítani... így van ez már, nem másképp! A fölkelő orosz férfiak mindannyian mely hallgatásba merültek a tűz körül. Vezérünk végre megszólalt: — Menjünk, testvérek, aludni! Jó éjtszakát! Fölemelkedett és kunyhója felé tartott. Mi is aludni tértünk lassan,.. * A sziget élete továbbra is a maga megszo­kott medrében folyt. Az összes felnőtt és harcképes férfiak a nap legnagyobb részét őrszolgálattal, élelmiszerbeszerzéssel, új harci cselekmények előkészítésével és lakóhelyek építésével töltötték ell A szigetet őreink sűrű lánca vette körül, Nyolcóránként váltották le őket. Ha valami gyanúsat fedeztek föl az őrök, azt nyomban tudomására adták a vezérnek, akit távollété'ben Mark helyettesített. A csó­nakok, amelyeket a sziget lakói közlekedés céljára használtak, nagyszerű rejtekhelyeken vesztegeltek. A be nem avatottak sohasem tudták fölfedezni ezeket a rejtett utakat, ame­lyek a csónakokhoz vezettek. Minden fölkelő, illetve minden csoport a . lakóházának rendjéről és tisztaságáról maga gondoskodott. A vezér gyakran fölkerekedett, hogy szemlét tartson a házakban. A sziget lakói számára közös konyhában főztek, amely a vezér feleségének felügyelete alatt állt. Az élelmet többnyire zsákmányolás útján szereztük. A fölkelők számára az élelmi­szer éppen olyan fontos volt, mint a fegyver és ezért időnként kommunista kolhoszokat ro­hantak rrieg, hogy az ott talált élelmiszereket magukkal vigyéjc. De maguk az orosz gaz3ál- kodók is hozzájárultak a fölkelők élelem-ellá­tásához, mert önkéntes adományként minden­féle terménnyel ellátták őket. i Egyik este a szárazföldi partról fényjeleket adtak és nemsokára feltűnt egy csoport föl­kelő, akik élelmiszerbeszerző útról tértek haza. Tömérdek élelmiszer és fegyverzsákmány mel­lett három foglyot is hoztak magukkal. Vezérünk mindjárt maga elé vezettette őket, kihallgatás végett. A fölkelők köréje gyűltek, hogy tanúi legyenek az érdekes színjátéknak'. Elővezették az első foglyot. i Tisztán, rendesen öltözött^ negyvei^ év 'kö­rüli1 férfi volt. Első pillanatra látszott rajta, hogy az értelmiséghez tartozik. A vezér liely- lyel kínálta. ( — Némán leült és kiváncsi 'szemmel vizs­gálta környezetét. < A vezér alaposan körülmustrálta kényszer­vendégét és megkérdezte tőle, hogy kicsoda. A fogoly zavartan igazgatta a szemüvegét és megszólalt: — Orvos vagyok. Embereitek azért fogtak el, mert a kenyér-rekvirálásnál találtak. Mint orvos, nem szeretek ugyan olyan dolgokkal foglalkozni, amikhez nem értek, de ímit csi­náljak, ha kényszerítenek? Akaratom ellenére vezényeltek ki. Tiltakozni nem lehet áz :lyen megbízatások ellen. Engedelmeskednem kel­lett. — Na, rendben van, — szakította félbe ® vezér — de miként hajtották végre azt az igénybevételt? — Házról-házra jártam, hogy meggyőződ­jem arról, mennyi kenyerük van a gazdáknak. Rábeszéltem őket, hogy a fölösleget adják át az éhező városi lakosság iszámára. — Miért adjátok el a kenyérgabonát a kül­földnek, ha az orosz nép éhezik? — kérdezte a vezér. — "Erről nem tudok ítéletet mondani, — válaszolta az orvos, — mert fez ß politikusok dolga... én csak orvos vagyok. — De az ön véleménye Szerint leinek van, igaza? — firtatta tovább a Vezér. ■ Az orvost kínosan érintette a kérdés. Zavar­tan nézett körül. — Válaszoljon, kérem, hallani akarom a véleményét! — szólt rá Ismét á ■Vezér. — Természetesen a gazdáknak van igazluk — mondta csendesen. — És hogyan állnak egymással a város és a falu? — A városban hevesen uszítanak a paraszt­ság ellen, akiket úgy igyekeznek beállítani,, mint az állam ellenségeit. — És ön egyénileg kinek a pártján áll? — Én, kérem, nem politizálok, inert orvos vagyok, — adta ismét a kitérő választ. A vezér belátta, hogy ebből az egyébként becsületesnek látszó emberből nem sokat ve­het ki. Parancsot adott az felvezetésére. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom