Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-19 / 40. szám
1944 február 19. riASföffelET 5 A Magyar Élet Pártja hírei ZALAAPÁTI község Mép szervezete Kovács Gyula pártvezető elnöklete mellett értekezletet tartott. Az elnök rövid összefoglalóban ismertette a kormányzat munkásságát és kivonatosan felolvasta Kállay miniszterelnök Tettek — tervek című munkájának második kiadását. Az értékes felolvasás után az értekezlet örömmel vette tudomásul, hogy a kormányzat a háborús nehézségek dacára is óriási munkát végez az előrehaladás és a népi szociális haladás felé. Az elnök kérte a megjelent Vezetőket, hogy a felvilágosítások alapján igyekezzenek az igazságot minél szélesebb körben terjeszteni és megnyugtatni azokat is, akik az ellenséges hírveréseknek felülnek. Békefi Ferenc párttag panaszolta, hogy a kormányrendeleteket némelyek nem tartják meg és lelkiismeretlenül megsarcolják a fogyasztó közönséget, különösen a szövöttárúk eladásánál. (Az illetőket föl kell jelenteni! A szerkesztő megjegyzése.) Az elhangzott felszólalásokra az elnök megnyugtató választ adott. A ZALAVÁRMEGYEI MÉP SZERVEZET február 27-én, vasárnap délelőtt .11 órakor Keszthelyen, a Hungária szálló nagytermében kerületi nagyválasztmányi értekezletet tart. Az értekezlet tárgya az általános kül- és belpolitikai helyzet, valamint' az időszerű kérdések ismertetése. Az értekezleten megjelenik vitéz Faragó Ede országgyűlési képviselő, a MÉP országos elnökségének képviselete, valamint a pártunkhoz tartozó valamennyi zalavármegyei országgyűlési képviselő. Az értekezletre szóló meghívókat már kiküldték. A főispán, mint a MÉP vármegyei elnöke felkéri a Keszthelyhez közei eső községek szervezeteinek vezetőségét, hogy az értekezleten a tárgy fontossága miatt jelenjenek meg. * BENEDEK ISTVÁN központi vármegyei titkár február első felében Kővágóörs, Köveskát, Monoszló, Zánka, Tagyon, Káptalanfa és Ba- latoncsicsó községek MÉP szervezeteinél tett látogatást és velük szervezési, szociálpolitikai és közellátási ügyeket tárgyalt meg. Mindenütt felhívta a szervezet vezetőségének figyelmét a községben megforduló idegen emberek éber megfigyelésére és arra, hogy ha azok a napilapok által is közölt háborús hírekkel ellenkező rémhíreket terjesztenek, juttassák a hatóság kezére. * BELÍCA, MURAGÁRDONY és SZÁZKŐ MÉP szervezetei választmányi értekezletet tartottak Sohár Bertalan kerületi szervező titkár közreműködésével. Zalai honfitársunk tapasztalata az első ellenséges „bevetésen“ Álmatlanul forgolódom ágyamon, szobatársaimat állandóan zavarom az ágysodrony nyikorgásával. Hiába számolok újra és újra százig, álom csak nem jön szememre. Máskor túlgyorsan virrad, de ma sehogyan sem akar az óra mutatója a várva-várt 4 órához érni. Hogy miért várom olyan türelmetlenül, izgatottan a reggelt? Hiszen ma kerülök először ellenséges bevetésre! Gépszemélyzetünknek 4 órára van az ébresztő elrendelve, de én már 3 órakor felöltözve kint sétálók a harmattól csillogó, nagy sötét gépmadarak körül. A szerelők, akik a gépet előkészítik, csendesen mosolyognak is rajtam, de én úgy teszek, mintha nem venném észre. Magam is ellenőrzőm még a tankok feltöitését, géppuskáimat, a lőszert, eljátszogatok a tucatnyi műszerrel s maradéktalanul boldog vagyok. Boldog. Ma kerülök először ellenség fölé. Lesz-e légi harcunk? Lesz-e légi győzelmünk? De nem is ez a fontos, mert a mi feladatunk a földerítés és nem a harc. De azért mégis szeretném, ha feladatunk száz százalékos megoldása mellett még egy kis csete-patéra is sor kerülhetne. Időközben beindították a két hatalmas motort. Ordítva, bömbölve kavarják a háromágú légcsavarok az őszi hajnal csendjét. Csak most érzem, hogy milyen csípős a levegő. De amint a motorok most már egyenletesen, bemelegedve járnak, közeledik már a gép személyzetének másik három tagja is. Ahogyan a gép körül meglátnak engem,' fölnevetnek: »... azt gondolhattam volna, hogy te már kint vagy!...« A másik kedvesen érdeklődik, hogy jól aludtam-e a gépben és hogy megszámoltam-e a szoba négy sarkát. A harmadik Csak ásít nagyokat, neki ez már nem élmény, csak megszokott szolgálat. Még egy gyors gépvizsgálat és újabb móSÍFELSZERELÉST RÓDLIT a zalaegerszegi Levente-CserkészboEtban Vásároljon Telefon: 266. A;ándéktárgyak — könyvek - játékáruk és az összes SPORTCIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN. torpróba következik, aztán ránkcsukják a fedelet és az alsó csapóajtót. Bent összekapr csoljuk a gégemikrofonokat, elhelyezkedünk kényelmesen s a gép nekigurul a kifutó beton sávjának. Pillantásom végisuhan a műszerfalon — minden rendben van. Mire újra kinézek, már alattunk a hangár a horogkeresztes zászlóval. Nagy kört írunk le s aztán felhúzunk a magasba, a nap felé, kelet relé, az ellenség felé. Aki még nem repült, nem ismerheti a felsza- badultságnak, az örömnek, a korláttalanságnak azt a tömény érzését, amelyet a repülő érez, amikor az ellenség felé száll. Már 2500 méteren vagyunk, de csak fel* jebb és feljebb kényszeríti a pilóta a gépét. 3.000, 3.500 méter. Hallom a megfigyelő hangját a fejvédő megaíonjában: »Oxigénálarcot föltenni!« Gépiesen felrakom az »orrmányt«, amely lehetővé teszi a nagy magasságokban való lélekzést. Ruháink is a gépfűtésre már régebben be vannak kapcsolva. 4.500 méter és még mindig feljebb fúrjuk magunkat. 5.000, 5.200, 5.500, 6.000 méter. No, itt már maradunk egy kicsit. Alattunk néhia köd- és felhőfoszlányok takarják el a térképszerűen elvonuló földet. Még saját terület fölött járunk. De már közeledünk az arcvonal felé. A pilóta már 7.000 méterig fölvitte a gépet s most nagy kanyarulattal délnek fordulunk. Körülbelül 100 kilométer után újra keletnek. Most már az ellenség felett járunk. Most a rádiós is kikapcsol s a géppuskájánál helyezkedik el. Én is leimászom a kupolából a gondolámba, ahol fekve elfoglalom helyemet géppuskám mögött. Megint megszólal a megfigyelő: »No, most figyelni, gyerekek!« Bizony itt kell is figyelni, mert egyedül szálúink többszáz kilométerre az ellenséges arc- vonal mögé. Vékony fehér cérnaszál húzódik alattunk. Országút. Mint a hangyák, mozognak rajta Zongorát, vagy pianinót sürgősen keresek megvételre, ár és gyártmány megjelölésével. »Kápé« jeligére a kiadóba. • az orosz kocsisorok. Felvételek, — megyünk tovább — nem vettek észre. 1:0 a javunkra. De az első felhőben mégis nagy vargabetűt csinálunk, mert hátha mégis észrevették és nyakunkra küldik a vadászokat. Később újra rátérünk az országidra és sűrűn fényképezve követjük azt. Feltűnik egy pályaudvar. Hű, de tele van! Újra ráfordulunk, hogy még pár fölvételt lehessen készíteni, de akkor már ki is bomlik közelünkben pár pamacs. Az orosz légelhárítás működésbe lépett. Próbálóm megszámolni a pamacsokat, de nem lehet. 30—40 tűnik föl egyszerre mögöttünk, mellettünk, alattunk, fölöttünk. Kezd meleg lenni! És sehol egy jótét-felhő, amelyben el lehetne rejtőzni. De még nem mehetünk innen, meg kell tudnunk, milyen erős az elhárítás. Hát meg is tudjuk. Veszettül lőnek és hajszálra — szerencsére mellénk. No, ebből elég volt! Kár, hogy nincs egypár bombánk. Távolodunk a veszedelmes pályaudvartól és most már csak a vadászokat lessük, mert hogy jó csomót felriasztottak már ellenünk, az holtbiztos. Vargabetűt vargabetű után csinálunk s így igyekszünk fölvételeinkkel hazafelé. 7.500 méteren járunk s éppen egy felhőből érünk ki, amikor a rádiós felkiált: »Vadászok!« Pár pillanattal később azt kiáltja: »Támadnak!« De géppuskája már lő is. Én ebből semmit sem látok, mert a gép hasa alatt van a helyem s csak az alulról jövő támadásokat fogadhatom géppuskámmal. A pilóta ismét a felhőbe akarja vinni a gépet, de nem lehet, köztünk és a felhő között van két vadász, .egy pedig felettünk. Keringenek körülöttünk, de nem igen tudnak ránk- csapnr, mert pilótánk óly villámgyorsan cikázik nehéz gépünkkel, hogy nem jutnak lövéshez. De most! Vastag csomóban szaladnak el körülöttünk a nyomjelzők fehér csíkjai. Most alulról támad az egyik s tüzel minden csőből. Önkénytelenül behúzom a nyakam, de lövök, lövök, amíg csak a keretcéígömb- ből el nem tűnik. Fent a kupolából is minden csőből tüzelnek. Most megint közvetlen közelben feltűnik az egyik. Alig 40—50 méterre van. Lövéseim jól ülnek. Kopogásokat hallok. Nyilván az ő lövései is. De már megint eltűnt. Most minket fogtak be. A pilóta fejtetőre állítja a gépet és zuhanásba kezd. 1.500 métert zuhanunk, de a vadászok csak nem maradnak le. Igen makacsok. De hol a harmadik? Keressük. Akkor látjuk, hogy hosszú fekete füstfelhőt húzva maga után, siklik lefelé. Fölvétel — 6 már megint a nyakunkon vannak a társai. De most már óvatosabbak. Alighanem megcsappant a támadó kedvük. Elmaradtak. Kissé föllélegeztünk mi is. Egyik motor köhög ugyan egy kicsit, de most már haza fogunk jutni. A műszerfal semmi komolyabb bajt nem árul el. Úgy látszik, a golyók csak la gép törzsét találták* Folyó tűnik fel alattunk. |A pilóta hátrafordul s mosolyogva mondja: »Itthon (vagyunk!« Ez hát sikerült volna. Átjutottunk az arcvonalon. Most még egyórás út is a jól megérdemelt ebédünkhöz ülhetünk. 11 óra, imire feltűnik alattunk a repülőtér jól .ismert képe. Még pár perc s gépünk remegve megáll. Gépkocsi rohan felénk, leszerelik a ífitmkázettát s már viszik is a laboratóriumba. Mi pedig jelenthetjük a századparancsnoknak: »...a seladat végrehajtva, K. felett 7.500 méteren három vadász támadott, 12 perces légiharcban egy Aero-Gobra égve lezuhant«. FARKASFALVI OTTÓ tartalékos repülő őrmester.
