Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-08-04 / 174. szám
ÜAWffiRELET 1943 augusztus 4. Sinka István beszél et göcseji nyáréji fényben... Az én apáim száz évekig, csak bolond, szép arccal álmodoztak engem áldozatra adtak, hogy fussak égve, daloljak az esti szélben angyalfaragta furulyán. A becsvölgyi iskola ablakán játszik a nyár- alkonyi fény. Könnyű villanással vág a sze membe, amint belépek. A terem élettelen csendje szokatlan nyáron a fülnek és a szívnek. A lárma és a gyermekkacagás a falak között népünk jövő ujjongása, telve hittel és bizó apró kis örömökkel. Ezért árva nyáron az iskola. De ahogy szétnézek hirtelen, mintha hangossá lenne minden. Elevenné válik az az iskola. Komor szinek sötét felhős göcseji tájon fényesen izzó villám cikázik át, az egyik épen most készülő kép egén. Szinte megtorpant gyermekalakok rohannak el a zsuppos kis zalai házak előtt. Ez a kép különösen megfogott az első pillanatra. Itt a csendes falu mélyén külső gátlásoktól nem zavart életélmény szinte belső ösztönből fakadó eredmény megnyilatkozása az őstehetség egyéni meglátásokban gazdag művészetének. Muhoray Mihály festő, népi író barátjával, Sinka Istvánnal, a magyar népi tájak és ősi hagyományaink gazdag forrásánál oltják alkotó szomjukat. Még az alkotás gondolatában is ránktörő idegen szellem ellen egy kemény ösz- szecsapás folytatása és még súlyosabb küzdelemre való felkészülés lesz az az idő, amit a két őstehetség gazdag gondolatokká és képekké formált alkotásokban innen magukkal visz. Sinka deszkából tákolt heverőjén, fejét a „Hontalanok útján“ cimű verses kötetére hajtva piheni épen a göcseji ú‘ fáradalmait. Mellette nyugszik a „Fekete Bojtár“, címlapján a távolba néző pásztor alakjával. Összegyűjtött verseskötete homlokán kemény, nagy ítélő szó kiált föl irgalomért: „Vád“. Benne összehordva mindaz, amit negyvenkét éves koráig át kellett élnie a keserűség és szenvedés agyonhajszolt éveiben A múlt vigasztalan sorsának mélyén az igazság ekéjével szántott barázdái ezek a könyvek, amelyek után elszánt küzdelemnek képviselői azok a népi irók, akik egyenesen a népből indultak ki, megteremtették és új irányt adtak irodalmunknak. Mi Veres Péterrel, Szabó Pállai és Sértő Kálmánnal nem úgy mentünk piruló arccal a néphez, a gyökérhez, hogy a lenézett gatyások bölcsességével kenegessük szellem-szekerünk tengelyét. Mi négyen a nép kérgesre tőrt tenyerű, „semmijes'ncs“ népünk gyermekeinek sírig tartó tengő életéből indultunk el és törtünk az élre, tele küzdelmek és megrug- dosások sorsválialásával, hogy teremtsünk magunknak egy kicsi kis szigetet, egy leheletnyi Tiszapartot, ahol élhet az a fogalom, hogy -- „Hatodos“. — Hogy megérthessük a hatodos fogalmát, mely egyúttal a népi írók kemény, kérlelhetetlen törvénye, hogy lássunk tisztán végre: A Magyar Hitodosak azoknak a magyar íróknak, művészeknek, tudósoknak az egybetartozása, akik tiszta, igazságos viszonyban vannak a magyar élettel, mert ugyanaz a hasznuk belőle, mint annak belőlük: a nevük és munkájuk. — Társunk a szellemi küzdelemben az, aki ösztöneiben, gondolkodásmódjában, nyelvében és művében vállalja és vallja a magyar népet, mert tudja, hogy lelket, szót és formát csak onnan kaphat az alkotás számára. A jóság, igazság és szépség szellemét nem Ázsiában és nem Európában, hanem itt, ezen a földön keressük először. A magyar nép mondanivalóját kell a magyar irodalomnak, művészetnek és tudománynak úgy mondania, hogy a magyar nép is, a világ is magára ismerjen benne. Ez a hitünk, ennek szolgálunk. Ezek a gondolatok úgy hatnak a békés nyáresti holdfénybe borult göcseji éjtszakában rám, mintha a Kőrös partjára visszatért, őszbehajolt ősmagyar bölcs imádsága volna. A beszélgetés az éji csend hangulatában a valóra vágyó álmok képét festi jövő magyarságunk szemléltető képeire, hogy az önmagára- talált népünk a béke és munka boldog Magyar- országát láthassa és élhesse a Duna és a Tisza táján, az ősi határainkon belül.. . Éjfél van ... Indulnunk kell... Becsvölgyében a magánosán álló iskola a Fekete Bojtár otthona. A vallomások második részének bölcsője. A sötét viharfelhők álhúdak az égen. Kitisztult. A holdfényben a zalai dombok titokzatos árnyékot vetnek a völgybe futó patakra és a malomra. S hogy távolodom a nagy népi író szellemének fellegvárától, úgy érzem: Sinka, a keletről jött őseinknek, a bihari puszták fiának hagyományörököse és a maradéktalanul magyar gondolatok nagy vigyázója, őrzője és ébreszt- getője. Mintha történelmi magyar múltúnk küldte volna a puszták csiliagtalan éjiszakáiban virrasztó bojtárját, hogy őseinknek kemény hitét és igazságát hazahordja nekünk és gyökerében ősi muilunk zengő ritmusával törje meg az ezeréve alvó mezők félve dobogó csend-szivét, hogy beleharsogja a szivekbe és a fülekbe: „Egyetlen fajtának se vagyunk ellenségei, de a magunk fajtáját szeretjük először és legjobban. Népünk belső dolgai családi ügy, csak az szóljon beie, aki szívvel- lélekkel, hittel, cselekedette! a családunkba tartozik.“ * Ennek a nagy népi. családnak kemény élharcosa Sinka és Muhoray Mihály, a zalai élet ismeretlen festője és Göcsej szépségének örök rajongója. FÜLÖP ISTVÁN Egy nap alatt 120 kilométer menetgyakorlatot végzett a zalaegerszegi gyorsleventecsapat termővé kell, hogy legyen a magyarság szellem-mezeje, míg el nem érkezik a nagy magvetés után a magyar aratásA találkozás első percei elmerülő gondolkodásban teltek. Szive nem melegül fel hirtelen, de, ha megindul, aztán kiömlik, megduzzad, mint eső után a patak. Kiejtésben, szójárásában a „Hálád-pusztai“ magyar pásztor maradt változatlanul, a titokzatos bihari falvak lappangó éjtszakáinak meséket szövő hű gyermeke. G >n- dolkodásában az álmok valóra váltásának harsogó lantosa, az örök magyar sorsunk igehirdetője. — Magyarságunkat beszéli Sinka — csak a gyökerében népi szellem, ősi hagyományainktól duzzadó gondolkodóink, íróink, a népi irodalom képviselői indíthatják el azon az úton, amelyen előretör társadalmunk lebirhatat- lan élniakarása. — Ennek. a kemény, Vadászok figyelmébe! Szarvasét, őzét, pézsmáét, nyári rókáét, borzét, házi macskáét stb. Rádu Dezső tímár Zalaegerszeg, Berzsenyi Dániel-titca 55—57. Igen jól sikerült menetgyakorlatot rendezett Szabó József főoktató parancsnoksága alatt a zalaegerszegi egyesített városi és járási ke-i rékpáros és motorkerékpáros gyorslevente csaA menetvonal Zalaegerszeg, Bak, Pacsa, Keszthely, Hévíz, Zalaszentgrót, Zalabér, Zala- szentiván, Zalaegerszeg úton volt. Indulás hajnali 4-kor, érkezés fél 11-kor éjjel volt. A föltevés szerint az ellenség felderítőink jelentése szerint Nova irányából nyomul előre. Kerékpáros zászlóaljunk azt a feladatot kapta, hogy szállja meg a baki magaslatokat és az ellenséget ott tartóztassa fel. Szabó főoktató háromnegyed 4-kor ismertette a helyzetet és biztosított menetben elindultak a kerékpárosok, zajtalan csendben. Sikerült a baki magaslatot megszállni, azonban a túlerejű ellenséggel szemben nem tarthatták a magaslatokat, így motorkerékpáros jelentést küldött Zalaegerszegre azzal, hogy kénytelen halogató harcban az ellenséget Pacsa irányában elhúzni. (így a Zalaegerszegről erősítésre érkezett főcsapat az ellenség oldalába tudott hatni.) Zalaapáti magaslatán sikerült azonban a kerékpáros csapatnak az ellenséget megállítani s tűzzel lekötni. A gyalogságunk pedig harcban áll a főcsapattal Sárhida, Csatár, Bűcsúszent- ljászló magaslatain. ... A gyakorlatot megszakították, hogy a fiúk — akik anyagiak hiányában eddig nem láthatták a Balatont — most részesei legyenek ennek a gyönyörűségnek is. Keszthelyen kétórás csónakkiránduláson vettek részt, mint a keszthelyi vízi-leventék vendégei, majd a várost szemlélték meg. Megfürödtek, majd Hévízre kerekeztek, megfürödtek a gyógyfürdőben is. így fölfrissülve folytatták a gyakorlatot... Az ellenséget sikerült megállítaniok s helyüket átadták a közben megérkezett gyalogságnak, amoly az ellenséget lekötötte. Kerékpáros és motorkerékpáros csapatunk azt a feladatot kapta, hogy az éj leple alatt az ellenséget megkerülve, kerüljön annak hátába, így észrevétlenül sikerült az ellenségtől elválni és Zalaszentgrót, Zalabér, Zalaegerszegen át sikerült éjjel 11 órakor Nagylengyelnél az ellenség hátába férkőzni és annak tüzérségét, valamint tartalékát megsemmisíteni. (A gyakorlat utolsó mozzanatát, a Zalaegerszeg— Nagylengyel harcot már nem hajtották végre, ez csak a föltevésben szerepelt.) A fiúk nagyszerűen bírták az utat, pedig 120 kilométert tettek meg egy nap alatt és igen gazdag élménynek voltak a részesei. A keszthelyi Levente Egyesület, élén Ancsányi elnök, mindent elkövetett, hogy kedvessé és felejthetetlenné tegye a napot. Ebédnél a szegényebb leventeifjakat a zalaegerszegi cserkészasszonyok — akik vonaton utaztak le — látták vendégül. 1 A gyakorlatot megtekintette vitéz Szakmáry Rikárd járási leventeparancsnok s a gyors- leventéket dicséretben részesítette. — Nagyszabású kihágások miatt lezártak egy malmot. A közellátási miniszter Kőszeghy István káptalanfai molnár malmát az őrlés terén elkövetett sorozatos és nagyobbszabású kihágások miatt 6 hónapig terjedő időre lezáratta. ADAKOZZUNK a hadbavonultak rászorult hozzátartozói javára a Bajtársi Szolgálat útján.
