Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-08-28 / 194. szám
1943 augusztus 28. 5 MAöÍSvrÍiET Arkász bravúr az ingoványbán Hetek óta tartanak az orvlövészek ellen megindított új hadműveletek az orosz mocsarak vidékén. A magyar csapatok — ahogyan a legutóbb kiadott német hadijelen- ' tések is kiemelik — hatékonyan veszik ki részüket a harcokból. Veszedelmes vidék ez a mocsár-tenger, nádasba vesző útjaival, erdő- renge légéivé1, feneketlen iszaptava- ival. Biztos szemet, bátor szivet, higgadt idegeket követel. És itt teszik ártalmatlanná egymásután a bolsevista bandatáborokat a magyar csapatok. — Mire megvirrad, ott kell lennünk! És megy tovább a kis csapat. Árkászok. Ke- ménykötésű, naptól égettarcú dunántúli fiúk. Baranya- meg fejérmegyeiek. Odahaza talán most ébrednének, etetnék a lovakat és indulnának ki a lankás, termő határba, frissen, dudorászva, feltúrt ingujjakkal, hajadonfővel. Talán erre is gondolnak most. De egyikük sem szól, csak rakják bakancsukat a süppe- dős, nedveshátú úton. — Kemény munka lesz! De délre szabaddá kell tennünk az útat ott az ingoványbán! Csak a fejükkel intenek rá. Ez már így szokás itt a mocsárvilágban. És mennek tovább, befelé a nádasba. Bakancsukra vastagon rakódik rá az iszap, lábszáruk térdig sáros az úttól. De egyik sem áll meg, egyikük sem szól, mintha valami láthatatlan erő vinné őket mindig beljebb-beljebb a kapott parancs célja felé. Csak a puskájukat szorítják keményen izzadt markukban és a szemüket meresztik bele a világosodó hajnalba. És körülöttük hallgat az ingovány. Fűszál sem rezdül. ügy fekszik a hajnal szürkén, ólmos köddel a nádason, mintha hullát takarna, lárvaarcú, kiterített, megkeményedett testű hullát. Négy óra felé azután rongyosra- szakadozik a köd. Kibújik a nap is már a ködrongyok lyukain és teliképpel fényszórózhatja az ingoványt. Párásán kezd mozogni a nádas, a békatánc is megkezdődik már, bogarak milliárdjai bújnak elő az éleslevelű sás tövéből. Reggel van! Megérkeztek! Kormos szakaszvezető, az aknakutató ár- kászraj parancsnoka éles szemekkel vizsgálja a keskeny, süppedős útat. Tegnap délig idáig jutottak el és innét mentek vissza, hogy estére a szállásukra érjenek. Mert messze van a szállás és az ingoványbán nem lehet tölteni az éftszakát. Előkerül az út szegélyéből a megfaragott jelzőkaró is. Jó helyen járnak. Most ismét foly-' tátják a munkát. Idegkimerítő, fárasztó munka az aknakutatás. Ezek a bolsevista bandák pedig kitünően értenek az aknarakás mesterségéhez. Telerakják az utakat, átjáró vonalakat, rendszertelenül, össze-vissza, hogy megnehezítsék a fölszedés munkáját. Ezt a keskeny ingoványutat is lezárták. És a legveszedelmesebb helyen: ott a kanyarban, ahol az út két oldalán éhes szájjal mélyül az iszaptenger. Akit elkap, húzza, húzza magába és sohasem engedi el többé. Kormos szakaszvezető kiküldi a biztosítórészeket, kiadja utasításait és a vakmerő, sok veszélyt megélt árkászok megkezdik a munkát. Lépésről-lépésre előre. És megkerül az A Kormányzó Ur képviseletében Kállay Miklós miniszterelnök vett részt a Szent Jobb körmeneten. A Gyöngyösbokréta a Szent Jobb körmeneten. Használt tankönyveit Zalaegerszegen a napi áron vásárolja meg. Telefon: 266. első akna, a második, a harmadik. De veszettül szalad az idő, sietni kell, hogy a banda kifüstölésére induló gyalogságnak délre utat nyissanak. Tizenegy óra. Harminc fölszedett orosz akna hever már ártalmatlanná téve az út szélén és még mindig folyik a munka. Ki tudja, mennyi van még hátra? Mindig újabb és újabb akna kerü.l elő, a honvédek éberen, éles szemmel dolgoznak, de itt nem lehet sietni,. Ez az idegek, a nyugodt kéz és a vastürelem birkózása. Egy félresikerült lépés, egy elhibázott fogás és a levegőbe repülnek valameny- nyien. Ha csak egyet is ottfelejtenek, az átvonuló csapatnak esetleg egész csoportját kapják el a szétfröccsenő halálos szilánkok. Tudják ezt ezek a tisztaszemü dunántúli legények. Úgy tapasztják szemüket a süppedős útra, mintha hipnotizálni akarnák és egy-egy megtalált aknára majdnem hangosan felujjonga- nak. És kétoldalt roggyant fatörzseken állnak az őrszemek. Előttük terpeszkedik az ingovány, mozdulatlanul, titokzatosan, halottam Sehol semmi baj. Dehogy nem! Valahol ott a kanyar tövében egyszer csak megmozdul a nádas. Sasszeme van annak a siklósi fiúnak ott a fatörzs derekán! Bolsevista banditák! Lehetnek legalább harmincán ! Talán újabb aknasort akarnak lerakni, vagy földerítésre indulnak. Mindegy. Meg kell birkózni velük. Kormos szakaszvezető nem azért született Baranyában és árkásznak, hogy megijedjen. Villámgyorsan adja ki parancsait. Es a honvédek belapulnak mélyen a nád ísba. Előttük majdnem száz méterre fordul el az út majdnem derékszögben, kétoldalún a kanyarban kezdődő teneketien iszaptengerrel. Most értek a kanyarhoz a bolsevisták. Megállnak. Úgy iátszik, tudnak az aknazárról. Térképet szednek elő, valószínűen a záron átvezető járőrcsapást keresik. Az a sasszemű siklósi honvéd jól látja őket a fatörzs hátáról és már előre örül a zsákmánynak. — No, majd segítünk! — mosolyog kajánul Kormos szakaszvezető és éhes mohósággal kerepel föl a géppisztolya. Utána a többieké. Micsoda táncba kezd a nádas! Madarak riadnak lel, sásleveíek fröccsennek szerteszét és a megnökkent orvlövészbanda riadtan áll. Olyan meglepetésszerűen érte őket a tűz, hogy még szétugrani sem tudtak. De mi ez? Az árkászok puskatüze mögöttük veri az utat áthatolhatatlan tűzfüggönnyel, előttük saját aknazáruk és kétoldalt a teneketien iszap. Kormos szakaszvezető most előre kúszik, egészen az iszap széléig. Innen alig van negyven méter a kanyar, ahol az »árkász halál- zsákba« szorultak be a bolsevisták. Amíg a többiek tűzzel tartják lezárva az utat, Kormosnak izmosán elhajított kézigránátja pontosan a bolsevisták közé talál. Nincs más út, csak előre. Belerohannak a még föl nem szedett aknazárba. És egymásután robbannak fel az orosz aknák, egy, kettő, három, négy ... Eredmény: 18 bolsevista halott, négyet az iszap nyelt el és hatan megadták magukat, Tíz géppisztoly, puskák, lőszer és az aknazártól teljesen szabaddá vált út. Kormos saját aknazárukba hajtotta őket... Még megvizsgálják az utat, nem maradt-e valahol elbújt akna és megindulnak visszafelé. Mögöttük megint elhallgat az ingovány, még a bogarak is visszalapulnak a sásleveíek tövére, csak a felhőlyukakból előbukkant nap mosolyog barátságosan a sárosképű árká- szokra. SZABÓ SÁNDOR zászlós, haditudósító.
