Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-02 / 74. szám
MAömífkuT 1943 április 2. Gao, a Szahara halott városa 2 Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ÉLET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZATARTOZOJANAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a Lap fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvárogva várják a jó zalai újságot. otthonok, gyermekmenhelyek felállításának, a gyermekétkeztetések bevezetésének üdvös voltáról, a leventeintézmény kézellfogható előnyeiről. A tüdőgümőkór veszedelmének csökkentése és kiküszöbölése közegészségügyi politikánk homlokterében áll. Utána Németh Jó- zsefné zöldkeresztes védőnő tartott élvezetes előadást a gyermekvédelemmel kapcsolatban. Majd Várhegyi (Oruber) Emil nyug. tanító, zeneszerző saját műveiből zongorán előadta »A sümegi várhegy alatt« című ismert keringő- jét és a kassai rádióban nemrégiben leadott »Kisfaludy induló«-ját. A hálás közönség hatalmas tapssal jutalmazta valamennyi előadó szereplését. A bevételt a hadbavonultak hozzátartozói javára fordítják. INNEN IS — IS ' Emléktáblát helyeztek el Szabadkán Kosztolányi Dezső költőnek szülőházán. — A Kormányzó Ur vitéz Nagyselmeczy László rendőrfőfelügyelőt a budapesti őrségi személyzet fő- parancsnokává nevezte ki. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Nápolyban felrobbant egy lőszerraktár. A robbanásnak 72 halálos és 1179 sebesült áldozata volt. — Két és félévi börtönre ítélte a budapesti törvényszék Popo- vics Mihály nyug. bőrgyári igazgatót, mert egy gépszíjgyárostól az anyaggazdálkosi hivatalnál való befolyására hivatkozva, 2 ezer pengőt vett föl. — Elhunyt Tabódy Ida, a pozsonyi, majd cinkotai tanítónőképző igazgatója, aki néhai Tabódy Tibor zalai főispán testvére volt. — 26 főből álló cigánybandát kisértek be a pécsi ügyészségre. A banda üst- foltozás, kovácskodás ürügyével járta több vármegye falvait és betöréses lopás útján minden elmozdíthatót megszereztek kóborlásaik alatt. — A vatikáni hadifogolygondozási hivatal Törökországon keresztül elsőízben tudott szovjet fogságba jutott olasz katonák sorsáról tájékozódást szerezni. — A közellátási miniszter kimondotta, hogy a visszaküldött mütalpú cipőket a készítője köteles 14 napon belül megjavítani és. a vásárlónak visszajuttatni. A vevőt költséggel megterhelni nem szabad, mert a postaköltség felerészét a kereskedő, másik részét ‘ a termelő viseli. — Levente lelkészeket nevezett ki egyházmegyéje területén a pécsi püspök minden járásba. — Vasárnap hangversenyt ad Kaposvárott Doh- nányi Ernő, a világhírű zongoraművész és Za- thureczky Ede, az ugyancsak világhírű hegedűművész. — Rövidzárlat következtében porig leégett Kaposvárott Dausek Géza nagy laka- tosmühelye, amelyben most fölbecsülhetetlen értékű gépek égtek el, azonkívül kastélyok, kórházak és templomok épületvasalásai is megsemmisültek. — Szegeden is bevezették a húsjegyrendszert. — A budapesti Pajor szanatórium két háziszolgája, Tóth Sándor és Demény József egy Dodó nevű cigány segítségével szemeteskosárban ellopták a padlásról a 25 ezer pengő értékű perzsaszőnyeget. — 800 ezer pengő kölcsön felvételét szavazta meg Szombathely képviselőtestülete az új köztemető megnyitásához. — Kötéláltali halálra ítélték Bartus Géza szabadkai napszámost, aki az elsötétítés alatt ellopott egy 90 pengő értékű kerékpárt. — Az országgyűlési múzeumban helyezték el azt a revolvergolyót, amelyet 1912-ben Kovács Gyula képviselő lőtt a revolveréből gróf Tisza István házelnökre. Gao, a folyók folyója partján 1 Sokan sohasem hallották még ezt a nevet, pedig nagy, dicsőséges múlt emlékét hordó név. Az afrikai fehér faj alkalomadtán egy kis rablástól sem visszariadó népeinek álmait a karthágóiaktól az arabokig évszázadokon át foglalkoztatta Gao, a Szudán királynőjének gazdagsága. „A Szudán úgy gyógyítja a szegénységet, mint a kátrány a fekély!“ — mondja egy öreg arab közmondás Mert Gao valamikor nagy, gazdag és hatalmas volt. Gaoban — mondják a régi arab krónikák, a „Tarik el Fettach“ és a „Tarik el Sudan“ — paloták sorakoztak, hatalmas egyetemi épületek, szinarany kupoláju mosék, és a város lakosainak száma megközelítette a százezret. A XVI. században Timbuktu és Gao Írástudói élénk levelezésben állottak Bagdaddal és Mekkával. Bölcseleti, hittudományi, számtani kérdéseket feszegettek, jogtudományi tételeken vitatkoztak, de ahhoz is volt érzékük, hogy Genuával, Velencével, Fezzel, Kaiiuánnal és Kairóval kereskedjenek. Afrika nagy kereskedelmi utjai, az arany-, elefántcsont- és rabszolgaut forgalomban vetekedtek az ázsiai selyemuttal vagy az európai ámbra- és cinuttal. Ezek az utak nagyon gondos ápolásban részesültek, ami a sivatagban természetesen elsősorban a kutak fenntartásában állt. Közvetítésükkel Gao összeköttetésben állott a déialgiri oázisokkal, Egyiptommal, Levantéval, sőt a keietafrikai néger államokkal is. A Niger folyó nagy kanyarulatának csúcsánál az úgyszólván Afrika szivét alkotó Gaohoz Európa és Ázsia minden szellemi áramlatának hullámai utat találtak. Gao két nagy faj, a fehér és fekete faj olvasztótégelye volt. És mi maradt meg a szonrák nagy néger birodalmának fényes fővárosából ? Csak egy nyomorúságos sárfészek I Gao ma semmiben sem különbözik a Niger partjain tengődő újabb „alapítású“ helységektől. Ugyanazok a fakó kockaházak vagy jobban mondva kunyhók, omladozó falakkal, beomlás- sal fenyegető tetőkkel. A bennszülöttek napi foglalatossága a porban való alvásban vagy végtelen alkudozásban merül ki. A piacon valóságos külön ajánlólevélre, pecsétes igazolványokra van szükség, hogy a fehér idegen akár egy dinn halat is vásárolhasson, friss húsról nem is szólva. Igaz ugyan, hogy a katonai garnizon kertjében mindig frissen zöldelő saláta, bab, bor,só ígér ritka csemegét, de ritkán múlik el év, amikor ezt a csemegét nem a sáskák élveznék. A „város“ szállodái közül, már csak az „Atlantis“ van nyitva. 1939 ig itt gyűltek össze hetenkint az Air France pilótái és futárai egy kis tereferére, hogy a kávéházi asztalok tőzsdéjén kicseréljék híreiket. Az utasok közigazgatási tisztviselőkből, katonatisztekből és kereskedőkből kerültek ki, akik ha csak torzkép alakjában is, de mégis csak elhozták Európa, a párizsi élet szívverését. Most azonban Algírból vagy Dakarból csak havonta egyszer érkezik repülőgép és a benzinhiány miatt a szárazföldi közlekedés is teljesen megszűnt. Az élelmiszerszállítás már csak a viziutra szorítkozik, de bizony itt is erősen akadozik. Orvosszerek ritkaságszámba mennek, a kinin pedig, a nélkülözhetetlen kinin, mint egész Francia-Afrikában, itt is teljesen hiányzik. Hiába hömpölyget a Niger olyan óriási tömegű olcsó hajtóerőt, még a világításban, az elektromos áramban is hiány van : a villany telep gépei már erősen megkoptak, pótalkatrészeket pedig csak Amerikából lehetne rendelni, de persze ennek a lehetőségnek is csak elméleti értéke van. Amiben Gao most is kiváló, az utcáinak szabályossága. Nyílegyenesen, egymást pontos derékszögben keresztezve szelik át keresztül- kasul a várost. Akármelyik városrendezési hivatalnak is díszére válhatnának, ha nem lenne egy furcsa hibájuk: a déli irányú utcák kivételével valamennyien csak az utolsó házig tartanak, hogy itt a semmibe vesszenek ............a si vatagba 1 A Szahara bizony nem nyújt vigasztaló kilátást. Egyetlen árva füpamacs, egyetlen csene- vész bokrocska sem szeliditi az egész kegyetlen vadságában feltáruló szörnyű sivatag képét. Semmi, de semmi, csak apró kvarcszemek miriárdjúnak élettelen tengere. A sivatag, a nagy ellenség, éz volt az egykori büszke főváros gyilkosa és ez fogja a korcs utódból is könyörtelenül kiölni az élet utolsó maradványait is. Gudam vidékének nagy tavai, a Fagibin és Horo tavak évről évre jobban összezsugorodnak ágyukban, az időszaki „patakok“ medrében már soha sincs annyi viz, hogy igényt tarthassanak a folyóvíz névre. A Szahara forró szelei és homokviharai majdnem minden fölművelést lehetetlenné tesznek : 1941-ben például Alsó-Nigériában 300 000 benszülött halt éhen. Vájjon lehetne e ilyen körülmények közölt Gaonak, a holt városnak még jövője? Nos, a franciák mindenesetre álmodtak Gaonak jövőt ! Az Aire France afrikai légivonalainak csomópontja, a tanezrufti és hoggari szaharai gép- Kocsiut, sőt esetleg az Afrikán át vezető vasút keleti szárnyának is végállomása — talán mégis csak lehetett volna Gaonak jövője. De hát az angolok és amerikaiak mást álmodtak . . . (MN) Azonnali hatályú elbocsátási ok, ha az alkalmazott azt mondia főnökének: „Büdös zsidó r Egy vidéki iparüzem tulajdonosa és alkalmazottja között nézeteltérés támadt. A vita hevében az alkalmazott ezt kiáltotta főnökére, aki történetesen izraelita vallású volt: »Büdös zsidó!« A tulajdonos ezt magára nézve sértőnek találta és az alkalmazottat azonnali hatállyal elbocsátotta és felmondási illetményei kifizetését megtagadta. Az alkalmazott ezek után járandóságai megfizetése iránt munkaügyi pert indított. A bíróságnak azt a kérdést kellett eldöntenie, vájjon a kifogásolt kifejezés okot adott-e az azonnali hatályú el- Docsátásra. Végső fokon most ítélt az ügyben a Kúria munkaügyi tanácsa. A legfelsőbb bíróság kimondotta, hogy az elbocsátás jogos volt és a felmondási illetmények megfizetéséért indított keresetet elutasította. Az ítélet meg- okolása szerint az alkalmazott a »büdös zsidó« kifejezés használatával főnöke sérelmére súlyos becsületsértést követett el és így megvalósult az 1884 évi XVII. törvénycikk 94. szakaszának b) pontjában meghatározott azonnali hatályú felmondási ok. A főnök pedig ezt az okot az értesülés után nyomban érvényesítette. Azonnali hatályú felmondási ok fennforgása esetén a határozott időre kötött szolgálati szerződés is rögtöni hatállyal megszüntethető, tehát ha — mint a jelen esetben — az alkalmazottnak ilyen szerződése is volt, annak időelőtt való megszüntetése miatt keletkezett kárának megtérítését nem követelheti. KÖNYVEK »ERDÉLYI KÉRDÉSEK — MAGYAR KÉRDÉSEK« Ezen a címen most hagyta el a sajtót az Erdélyi Párt országos központjának 120 oldalas kiadványa, amely ,az Erdélyi Párt kolozsvári tagozatában a magyar sorskérdésről elhangzott előadásokat tartalmazza. A könyvhöz gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke írt bevezetőt, amelyben hangsúlyozza, hogy a könyvben megjelent tanulmányok elsősorban erdélyi kérdéseket vizsgálnak, de azzal az erdélyi szemmel, amelyet Erdély történelme és a kisebbségi sors közvetlen érvénye nyitott ki. A könyv ízléses címlapját keöpeczi Sebestyén József rajzolta.
