Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-04-02 / 74. szám

1943 április 2.

M/^tfflxET

3

Április 24-én ui egységes

árak lépnek életbe a vendéglátó iparban

A hivatalos lap mai száma közölte a közel- látástígyi miniszter rendeletét, amely megszünteti a jelenlegi vendéglátó ipari árakat és uj egységes árrendszert vezet be. A rendelet hatálya kiterjed a vendéglőkre, kávéházakra, kávémérésekre, korcsmákra, büfékre, mulatókra és bárokra. A vendéglátó iparüzemek az ételárak szempontjából 4 csoportra vannak osztva. Az elsőbe a budapesti, a másodikba a nagyobb vidéki városi, a harmadikba a kisebb vidéki városi, valamint az üdülők fürdő és nyaralóhelyei, a negyedikbe pedig a többi vendéglátó iparüzem.

A rendelet összegszerűen megállapítja a menüknek és az összes ételeknek a vendéglátói iparban felszámítható legmagasabb árát, megfelelően különbséget téve az osztályok között. A rendelet első-, másod- és harmadosztályú üzemeket állapit meg. Az árakkal kapcsolatban a rendelet meghatározza az ételek legkisebb adagmennyiségét is, amennyit elkészített állapotban ki kell szolgáltatni A húsételek súlya, azokon a helyeken, ahol hu^jegy rendszer van kisebb, mint másutt. Például csontnélküli sertés, marha, vagy borjúhúsból kész állapotban Budapesten legalább 9 dekát, vidéken menüben 10 dekát, adagban 11 dekát, főzelék feltétben Budapesten legalább 5 dekát, vidéken 6 dekát

kell adni. Az egyéb élelek közül menüben levesből és főzelékből legaiág 2 5 deci, belsőségekből 10 dekát, vadhúsból 12, szárnyasból 13, főtt vagy sült tésztából 10 dekát kell kiszolgáltatni. Az adagban kiszolgáltatott ételek mennyisége természetesen nagyobb.

Fontos része a rendelkezésnek az, amely a menürendszert kisebb kivételektől eltekintve általánosan kötele.övé teszi. A rendelet életbelépése után tehát minden olyan vendéglátóüzem, amely déli étkezés ideje alatt meleg ételt ad, déli 12 órától 15 óráig köteles déli menüt, azok pedig, amelyek este vacsoramenüt adnak, a vacsora megkezdésétől számítva legalább két órán át kötelesek esti menüt kiszolgáltatni. Háromféle menüt lehet adni: hústalan, feltétes és húsos menüt. A déli menü 3 fogásból áll, az esti pedig kettőből. A szeszes italok közül a bornál ugyanazok a haszonkulcsok maradnak érvényben, mint eddig voltak. A sörnél a rendelet a kimért és palackolt sörnél is uj árakat, állapit meg. Az ipartestületek nyomtatott étel-árjegyzékkel és ital-árjegyzékkel fogják ellátni a vendéglátó iparosokat, akik ezeket az árjegyzékeket kötelesek szembetűnően kifüggeszteni, hogy a közönség ellenőrizhesse az árakat. Az uj árak április 24 én lépnek életbe. (MTI)

Hogyan építették az egyiptomi piramisokat?

Ha a Gondviselés és a természet titkai titkok maradnak is, az emberi alkotásoknak, úgy látszik, az a sorsuk, hogy a tudományos kutatás kifinomult módszerei előtt elöbb-utóbb föl kell tárniok titkaikat. Az ókor világcsodái, az egyiptomi piramisok évezredeken át ellenállottak a keletkezésük rejtélyét feszegető képzeletnek, most azonban a sakkarai piramis 1935-től 1939-ig tartó vizsgálatának eredményeit összefoglalva, dr. Hermann A., a berlini állami múzeumok tisztviselője a legapróbb részletekre is világosságot derített.

A sakkarai lépcsős piramis, a legrégibb egyiptomi óriás-szentély, a későbbi piramisokhoz hasonlóan hatalmas kőkockákból épült. A finom fehér mészkőből való kockákat, ame- • lyekből a homlokzatok és a burkolat készült, a Nílus keleti partjának Memphis magasságában fekvő kőfejtői szolgáltatták. A tömbök telepítése ügyesen elhelyezett és később vízzel duzzasztott faékekkel történt. Az óriási szikladarabokat vontatószánokon szállították a sivatagon át a Nílus-partra, ahol csónakokra kerültek, majd újra szánokon folytatták útjukat az építőhely szomszédságába. Szétdarabolá- sukra az egyiptomiak rézfürészeket használtak, amelyeknek kezelését már legálább is a Krisztus előtti ötödik évezredtől ismerték. A nagyjából kikészített kockák elhelyezése után a végső simítás következett. Ebben a kőfaragók valósággal szobrászmunkát végeztek. A felületet először fúrókkal, durvább és finomabb Vésőkkel dolgozták meg, majd horzsolókövekkel és dörzsölőporral folytatták a munkát.

De hogyan történt a súlyos szikladarabok einelgetése? A közönséges kétmázsás kockák emelésére a kézierő is megtette a szolgálatot. A nagyobb, néha tonnás súlyt is elérő tömbök emelésére pedig, mivel az ókori egyiptomiak a csigarendszereket nem ismerték, egyszerű emelők, görgők, hengerek és vontatószánok szolgáltak. A nagyobb magasságokba való szállítás eszközei a téglákból készült lejtős oldalú rakodóállványok voltak, amelyeknek maradványait már számos piramisnál sikerült fölfedezni. A Medum piramis építésénél mintegy 1,430.000 vontatószán rakományát alkotó kőmennyiségre volt szükség, a munka kereken 26 esztendeig foglalkoztatta a rabszolgák ezreit. Mindenesetre lehetséges, hogy egyszerre több rakodóállvány is üzemben volt, ebben az -esetben azonban az ezek építéséhez, lebontásához, magasabbra emeléséhez és máshova helyezéséhez szükséges tetemes időt is számításba kell venni. A 26 éves becslés tehát így sem látszik túl magasnak.

A piramisok építésében ilyenképpen a mai tudomány megvilágítása szerint titokzatos műszaki eszközök nem szerepeltek. Ami csodálatos benne, az csupán a munkaszervezés csodája.

MAGYAR HŐSÖK

Vakmerő bátorságával tüntetle ki magát a Don menti harcokban Batta Béla őrmester.

1942 december 26 án önként jelentkezett annak a vállalkozó csoportnak a vezetésére, amelynek át kellett kelnie a folyó túlsó oldalára, hogy ott rombolásokat végezzen.

Batta őrmester párját ritkító bátorsággal és kiváló rátermettséggel hajtotta végre feladatát. A jégen történt átrohanás után elsőnek vetette rá magát az ellenség legközelebbi támaszpontjára és azt maga robbantotta fel. Azután villámgyorsan hajtotta végre feladata további részét is Mintegy 800 méter hosszúságban felgöngyölítette az ellenséges védőrendszert, miközben hét bolsevista erődöt robbantott fel. Eközben mintegy negyven főnyi legénység és három nehézpuska semmisült meg. Az egész vállalkozás alatt, végig csoportja élén küzdött s alárendeltjeit is magával ragadta lelkesítő példája. Az egyik rátámadó bolsevistát kézi- tusában lefegyverezte és fogolyként hozta magával.

— Rázuhant a kőkereszt a temetőben. Kovács Mária eszteregnyei kislány a nagyanyjával kiment a temetőbe, ahol a családi sírt hozták rendbe. Közben a lányka elnézelődött a sírok között és különösen megbámult egy dűlőiéiben levő kőemléket, amelybe az elhúnyt fényképe volt beillesztve. A gyermek körül akarta ölelni az emléket, hogy még jobban lássa a képet, de ekkor a megroskadt talajon álló kőkereszt kidőlt és a leányra zuhant. Lábtörést és súlyos belső sérüléseket szenvedett. A kihívott édesanya ölében vitte haza a gyermekét, majd a mentők a nagykanizsai kórházba szállították.

jfc Jól mosható kötények csinos kivitelben nagy választékban találhatók a Schütz Árú- házban.

Hírek a törvényszékről

Molnár Flórián földmíves és Simon Károlyné baki lakosokat bíróság elé állították. Molnár ellen az volt a vád, hogy február 15-én a Bak községhez tartozó Alsóhegyen hamis kulcs használatával behatolt atyjának borospincéjébe és onnét 40 liter bort ellopott. Simon Károlyné viszont mint orgazda szerepelt, mert néhány litert megvett a borból, jóllehet tudta, hogy az lopásból eredt. A törvényszék jogerősen Molnárt 7 napi fogházra, Simonnét pedig 2 napi fogházra változtatható 10 pengő pénz- büntetésre ítélte.

*

Bekeházapusztán a múlt év novemberében Komáromi Sándor és Németh József gazdasági cselédek, ságodi lakosok kifeszítették Poszto- bányi kukoricagóréján a léceket és 80 kiló csöveskukoricát elloptak. Szökrönyös József zalaegerszegi bérkocsis pedig megvásárolta tőlük a kukoricát, jóllehet tudta, hogy lopásból származik. A bíróság föltételesen, de jogerősen Szökrönyöst 3 napi fogházra változtatható 30 pengő pénzbüntetésre ítélte. A másik két vádlott ügyét később fogják tárgyalni.

*

Simonka József lendvalakosi földmíves, mint hadköteles egyén, engedély nélkül a határon ki és be közlekedett. Jogerősen 5 napi fogházra ítélték.

*

Molnár Dániel és Vásáros István kővágóörsi napszámosok, valamint Tasner Gábor és Papp Imre szintén odavaló lakosok Köves- kálón megjelentek Kovács Imre lakásán és Kovácsot fenyegető magatartás, sőt ütlegelés kíséretében arra akarták kényszeríteni, hogy cséplőrészüket természetben adja ki. Kovács azonban a követelést csak pénzértékben akarta teljesíteni. A bíróság Molnárt és Vásárost 10—10 napi fogházra változtatható 50—50, Tasnert és Pappot pedig 6—6 napi fogházra változtatható 30—30 pengő pénzbüntetésre ítélte. Egy vádlott ügyét később fogják tárgyalni.

Tudjet-e Ön...

... hogy éppen 450 évvel ezelőtt ismerkedett meg először európai ember a dohányzással, mégpedig Kuba szigetének dohánytermelésről ma is híres leghíresebb részén, a mai Pinar del Rio tartományban, mely a jubileum alkalmával az örökké szivarozó Churchillt díszpolgárrá választotta? A spanyol fölfedezők hajóiról partra küldött matrózok különös tüz- csóvákról tettek jelentést, amelyeknek füstjét az indiánok orrukból és .fülükből fújták. A matrózok ezt a szokást kezdetben arra magyarázták, hogy az indiánok a füstöt saját maguk illatosítására használták és a »tobah« növényből és kukoricalevélből készített »ci- kar« ^rendeltetése csak később derült ki. A tubák és cigaretta szavunk még most is ennek a két indián szónak emlékét őrzi.

... hogy az öreg földrészünkön kívül még egy Európa van, egy 12 méter magas, jelentéktelen homoksziget a Madagaszkár és Kelet- afrika között fekvő Mozambik-csatornában? Földrészünk névrokonának, amelyet Francia- ország értékes guanó-telepei és korallzátonyokkal védett kitűnő kikötői miatt 1897-ben bekebelezett, ma is csak néhány tucat lakója van.

... hogy Hollandia neve a német »Holz« szóval van összefüggésben és eredetileg erdős országot jelent? Hollandia elkeresztelésének idején a Rajna torkolatának vidékét sűrű bozótos borította.

... hogy a régi kínaiak a nyugati művelődéskör területén valamikor divatos vizi- és homokórák helyett »tűzórákat« használtak? A legérdekesebb ezek között az úgynevezett »szagóra« volt, amely különböző füstöt adó gyertyákból úgy volt összeállítva, hogy az órákat különböző szagok jelezték. Másik megoldás abban állott, hogy a mindig fogyó gyertya lángja bizonyos időközökben kis golyócskával ellátott fonalakat égetett át. A golyócska fémtálba esett, amely csengésével jelezte egy-egy időegység elmúlását.