Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-09-29 / 219. szám
; ÄRA 8 FILLÉR 1942 SZEPTEMBER KEDD III. év Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Felelt szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. fSttőssy-atca 12. Telefon 80. Dr. P'STHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 ez. Történelmi évforduló Kétéves évfordulója volt vasárnap a háromhatalmi egyezmény aláírásának, amely egyezményről most már bebizonyult, hogy a világ- történelem egyik leghatalmasabb politikai és katonai szövetségét hozta létre, amikor egy célért egyesítette a német, az olasz és a japán nagyhatalmak seregét. A háromhatalmi egyezményt aláíró nemzetek külügyminiszterei ebből az alkalomból ismertették az egyezmény nagy politikai és katonai jelentőségét, utaltak a közös küzdelemnek eddigi eredményeire, nem tagadva azt sem, hogy még kemény harcok várnak a tengelyhatalmak hedseregeire. Nyilatkozott az évforduló alkalmával Kállay Miklós miniszterelnök és külügyminiszter is, mint annak az országnak hivatott képviselője, amely az aláírás után nyomban és elsőnek sietett az egyezményhez csatlakozni. Ez az egyezmény a régi és igazságtalan világrend helyett uj és igazságosabb világrend alapjait kívánja megvetni, békét és boldogságot kiván teremteni Európában és pedig nem olyan békét, mint amilyent annakidején Páris környékén, szuronyok hegyével Írtak s amelynek természetes következménye volt az újabb háború. Magyarország a dolog természeténél fogva csatlakozott ehhez az egyezményhez, mert hiszen a páriskörnyéki békében nemcsak a német birodalmat, Olaszországot és Japánt fosztották meg természetes életterüktől, hanem a mi ezeresztendős hazánkat is szétdarabolták, semmibe sem véve történelmi, földrajzi és más olyan igazságokat, amelyeket egy hosszú ezredév tett megdönthetetlenekké, olyan hosszú ezredév, amelynek nagy része alatt, száz esztendőkön át Magyarország állott őrt Európa keleti kapujában, hogy védje a nyugati művelődést és a kereszténységet. Ünnepnek kell tekintenünk a hármas szerződés aláírásának évfordulóját már csak azért is, mert a trianoni igazságtalanság eddigi részleges jóvátételéhez országgyarapító kormányzóurunk bölcsességén és a magyar honvéd páratlan vitézségén túl elsősorban Hitler Adolf, a német birodalom vezére és kancellára, továbbá Mussolini, az olasz nép Duceja segítettek bennünket. Az ő történelmi igazságérzetük törte szét a trianoni bilincseket és juttatott minket hozzá ezeréves birtokunk tekintélyes részéhez. Helyesen állapította meg nyilatkozatában Kállay Miklós miniszterelnök, hogy Magyarország, amely saját testén érezte az elszenvedett igazságtalanságok roppant súlyát, a tengelyhatalmaktól kapta meg azt a jóvátételt, amelyet a régi Európától hiába kért és követelt. Ez magyarázza meg azt a további elhatározásunkat is, hogy ma fegyveres kézzel állunk nagy szövetségeseink mellett, hogy segítsünk megmenteni Európát és a világot a keresztény művelődést veszélyeztető bolsevizmustól. Tesz- szük ezt mi azzal a szövetségi hűséggel és hittel, hogy a közösen kiontott vérből uj és jobb világ fog kisarjadni, amelyben minden nemzet meg fogja találni méltó helyét a nap alatt. Egyhangúan állapítják meg az egyezményt aláíró hatalmak külügyminiszterei, hogy a tengelyhatalmak és a hozzájuk csatlakozott országokban közös küzdelmet vívnak, hogy egyengessék az utat a nemzetek életbevágó jogainak érvényesítésére. Ugyanezzel a rendíthetetlen meggyőződéssel és a Gondviselésbe vetett biA politikai, gazdasági és az egész magyar közélet méltó képviseletének, valamint hatalmas gyászoló közönségnek jelenlétében helyezték ma örök nyugalomra Qyömrőn római szentbirodalmi gróf széki Teleki Tibor koronaőr, titkos tanácsos, felsőházi tag, a pesti református egyházmegye gondnokának, földi maradványait. A gyömrői kastélyban kezdődött a gyászszertartás, amelyet Ravasz László, du- namelléki református püspök végzett. A koszorúk seregével borított ravatalnál a püspök lélekbemarkoló, mélyértelmü beszédben emelte ki az orszáff egyik U^rr.ag:^ihh közjóéi méltóságát betöltött férfiúnak munkás, nemes és vonzó hazafias, családi és emberi erényeit, amelyekkel soha el nem haló példát mutatott a nemzeti társadalomnak. A szertartás után megalakult a gyászmenet és a koporsót hosszú menetben kisérték a mélyen sújtott hozzátartozók, a Teleki, Széchenyi, Majláth, Hoyos grófi, az Inkey báró családok, a közjogi méltóságok, a felsőház küldöttsége, a magas egyházi és világi tisztségviselők, Pest és. Zala megyék képviseletei és a társadalom minden rendű tagjaiból álló tömeg a családi sírboltig, amely az utolsó imádság elhangzása után örök álomra fogadta be a Teremtőurához megtért lélek porhüvelyét. Um vessen a ga az eddigieknél többet arathasson Az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása miatt az ország kenyérgabonaszükségletét csak beosztva, takarékosan tudjuk biztosítani. Háborús időkben előrelátó takarékosságra mindig szükség van, de emellett azon kell lennünk, hogy a termelést fokozzuk és a szükségleteket nagyobb mértékben kielégítsük. A jelenlegi körülmények között egyenesen kötelessége minden gazdának, hogy az ország közellátását megkönnyítse és minden erejével azon legyen, hogy az elsőrendű életiszükségleti cikkek, mint a kenyérgabona, kellő mennyiségben rendelkezésre álljanak. Nem könnyű a gazda helyzete, hiszen a háború sok igaerőt és munkáskezet vont el a mezőgazdaságtól. De körültekintéssel, az igás- és munkaerő jó kihasználásával ezeket a nehézségeket leküzdheti és eleget tehet ama kötelességéneik, amelynek teljesítését tőle a nemzet elvárja és amelyet a gazdabecsület megkövetel. A magyar gazdatársadalom mindig hűséges gondozója volt a földnek, ezer éven át védték azt katona fiai és az itthonmaradottak ugyanilyen hűséggel megművelték. Hazafias kötelességünket ezekben a történelmi időkben ugyanígy kell teljesítenünk most is, a harctéren éppen úgy, mint a magyar barázdán. Az állam segítségére siet a gazdának, támogatást nyújt neki. A földmívelésügyi miniszter a mezőgazdaságfejlesztési törvényben nyert felhatalmazás alapján rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében azok a gazdák, akik az őszi vetést legalább az elmúlt évnek megfelelő területen rendesen elvégzik, a tavasziak alá végzett őszi szántások után termelési jutalomban részesülnek. Igyekezzék tehát minden gazda, legyen azon, hogy az ősziek, különösen pedig az őszi kenyérgabonák tavalyi vetésterületét fenntartsa. Ebben az esetben ugyanis a tavasziak alá végzett őszi szántás minden kataszteri holdja után 10 pengő jutalomban részesül. Ugyanebben a kedvezményben részesül az, aki több őszi gabonát vet, mint .tavaly vetett, 1 mert a többletvetés minden kataszteri holdja után 10 pengőt kap. Ugyanarra a hpldra természetesen a 10 pengős termelési jutalom csak egyszer jár: mégpedig vagy azért, mert őszi szántás, vagy azért, mert az a katasztrális hold már meghaladja a tavalyi őszi vetésterületet. A tavalyinál nem nagyobb őszi vetésterület után jutalom nem jár. Aki tehát most ősszel többet vet, mint tavaly, az nemcsak a tavasziak alá való őszi szántás után részesül a 10 pengős termelői jutalomban, hanem azt a jutalmat megkapja az őszi vetési többlet minden katasztrális holdja után is. A termelői jutalmak végeredményben az őszi vetések jövedelmezőségét is emelik. Másik előny az, hogy a termelési jutalmak arra serkentik a gazdát, hogy minél több őszi szántást végezzen, ami a tavasziak nagyobb, jobb, biztosabb termésére vezet. Az ősszel szántott föld ugyanis jobban raktározza el a! téli csapadékot, mint a szántatlan föld, ezért la tavasziak száraz időjárás mellett is jobb termést adnak az ősszel szántott földieken. A gazdák lássanak hozzá idejében a talajelőkészítő munkákhoz, végezzék el azokat gondosan, mert az őszi gabona sikere attól függ, hogy jól előkészített földbe, gondos vetéssel kerüljön a vetőmag. Nagy gondot kell fordítani a vetőmag kiválasztására, tisztítására és párolására. Nemcsak az fontos kötelesség, Országos részvét mellett helyezték örök nyugalomra gróf Teleki Tibor koronaőrt zalommal tekintünk ni is a jövendöelé. Tudatában vagyunk euróiai felelősségünknek, saját múltúnk tanulságaink és azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket akkor vállaltunk, amikor a háromhatalmi egyezményhez csatlakoztunk. Amikor pedig kötelességünket teljesítjük, a jobb jövőbe vetett erős hit fénye világítja meg az utat, amelyre léptünk és amelyen haladunk.
