Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)

1942-07-25 / 166. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tűttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 **, fff. évfolyam #■ pgutíkai napilap #> 16 6. szám. A kisember védelme Felhívás Zala vármegye társadalmához a Vöröskereszt támogatása céljából adakozásra A vármegye területén felállított Vöröskereszt hadikórházak felszerelésének kiegészítése, a Vöröskeresztes véradó szolgálat kiépítése (vércsoport-meghatározási költségek), a vármegyében szervezés alatt álló és folyamatban levő különböző betegápoló és ápolónői tanfolyamok költségeinek előteremtése és a háború követ­keztében a Vöröskeresztre háramló számos új feladat megvalósítása céljából a mait évihez hasonlóan újra a vármegye közönségének odaadó áldozatkészségéhez kell fordulnom. A mind kegyetlenebbé és kitérjedettebbé váló háborús módszerek következtében ugyanis az eddigieknél sokkal fontosabb feladatok megoldása háramlik ma a Vöröskeresztre. Fokozott kötelesség tehát, hogy a Vöröskeresztet — adományaival is — tehetségéhez mérten mindenki támogassa. Ezért a vármegye mindenegyes lakosának támogatását kérem. A mozgalom elöbbrevitelét célzó nemes adományokat kérem a megyei Vörös- kereszt választmánynak a Vármegyei Bank és Takarékpénztár R. T. zalaegerszegi pénzintézetnél nyitott folyószámlájára, értesítő szelvényén „Vöröskereszt“ felirattal ellátott 30 454 számú postatakarékpénztári csekkbefizetési lapon befizetni, vagy a Vöröskereszt egyletek folyamatban levő gyűjtésével kapcsolatban, a gyűjtés során leróni. A Vöröskereszt ügyének elöbbrevitelét célzó nemes adományokért ez utón előre is köszönetét mond vitéz gróf Teleki Béla Zala vármegye főispánja, a Magyar Vöröskereszt Egylet zalamegyei választmányának elnöke. Megélénküli a Belátón zalai pariiénak mezőga zd asági termelése Zavartalant a nyaralók ellátása Gazdaságpolitikai szempontból a legutóbbi napok legfontosabb intézkedése a mezőgazda- sági árak rendezése volt. A gabonaárak to­vábbi rögzítése ugyanis elvi jelentőségű és sarkpontja a kormány egész gazdasági rend­szerének. A búza és a rozs ára ugyanaz marad, a kenyér ára olcsóbb lett — ez az alapja az új helyzetnek. A kormány ezzel nyomatékosan kifejezésre juttatja, hogy ragaszkodik az ár­rögzítés elvéhez. Ez viszont az általános ár- szilárdulást vonja maga után, a pengő vásárló- képességének állandósulását. Ugyanakkor azonban ez nem merev rögzítése az eddig kialakult áraknak, hanem az egyensúly meg­tartása mellett a további kiegyenlítést lehe­tővé teszi. A tej és a zsír árának emelése ösz­tönzés akar lenni arra, hogy a termelők na­gyobb mennyiségű tejet éts zsírt adjanak a piacra, érdemesebb legyen termelniük. Ezzel remélhetjük, hogy a tej- és zsírszükségletet jobban fogják kielégíteni. Az egyensúly megtartásának rendszere mel­lett az igazságosabb egyensúlyra való törekvés jut kifejezésre az ipari árak szabályozásánál. Az ipar; és mezőgazdasági árak összhangba hozatala voltakép már a múlt esztendőben megtörtént. Egyes árúcsoportokban azonban még szükség van az árak csökkentésére. Ez a munka már folyamatban is van. Ez az irány­vonal voltakép a kisember zsebének védelmét szolgálja, mint ahogy kimondottan a kisem­berek szükségleteinek kielégítését biztosította az egységes iparcikkek, a tömegcikkek gyár­tásának elrendelése. A háború parancsolta színvonal-cikkek árát úgy szabják meg, hogy azokat a legszegényebb réteg is beszerezheti, viszont a nyersanyagot nem engedik fényűzési cikkekre elpazarolni. Ezt a megszorítást a középosztálynak szívesen kell vállalnia, mert hiszen ebben a háborúban a középosztály léte és életmódja forog kockán, tehát sokkal több, mint az a csekély lemondás, amit a fényűzési cikkek elmaradása jelent. De az árrendeletnek az a része, amely a kenyérár leszállítását mondja ki, a legnagyobb elismerést és dicséretet érdemli. Mert olyan szociális rendelkezés, amely a legszegényebb rétegek számára jelent könnyebbséget. És hogy ez nem kicsiség, látható abból, hogy a kilónként négyfilléres olcsóbbodás révén évente 30—36 millió pengő marad a fogyasztók zse­bében! Ennyi az árrendszer ajándéka a kis­embereknek. De az ösíszegszerűségnél többet jelent maga a tény, hogy a kenyér olcsóbb lesz. Mert egy országban a gazdasági értékelés alapja nem az arany ára, hanem a kenyéré. Ha a kenyér drágul, akkor a nyomában min­den más egyéb megdrágul, ha a kenyér ára szilárd, akkor az ország pénzegységének az értéke is szilárd. És ezzel az egész gazdasági élet is egészségesedig Ezt jelenti számunkra az árrendelet. A polgár természetesen szeret bírálni. Egyet azonban a polgárnak sem szabad elfelejteni. Azt, hogy háború van s mi résztveszünk a háborúban. Ha ezt tekintetbe vesszük s össze­hasonlítjuk helyzetünket, árviszonyainkat más hadviselő országokéval, akkor nem /éhet zok­szavunk, hanem hálát kell mondanunk a Min­denhatónak. No és annak a kormányzatnak, amely bölcs és kiegyensúlyozott gazdaság- politikájával ennyire rendet tud tartani a portánkon. A szállítási nehézségek elkerülése miatt a j Balaton északi oldalán is főleg a helyi piacról j kerül az élelmiszer a közönség elé és csak ] nagyobb szükség esetén, illetőleg különleges helyzet folytán jön az árú Budapestről. Ez a háborúokozta helyzet a Balaton községeinek egyenesen javára válik. Az élelmezési cikkek­nek Budapestről való szállítása ugyanis meg­lehetősen sorvasztólag hatott az itteni mező- gazdaságra. Az északi partok hegységeinek alakulatai folytán sok, egyenként niem számot­tevő, de — az egyik gazdasági felügyelőség becslése szerint — 1200—1400 katasztrális holdat kitevő apró, 200—1000 négyszögöl te­rületű, mezőgazdasági megművelésre alkalmas föld feküdt kihasználatlanul. A kormányren­deletek intézkedései, továbbá a helyi piacok kereslete folytán itt most belterjes gazdálkodás folyik, nem is szólva az évek óta immel-ámmaí folytatott gazdálkodás általános ütemváltozá­sáról. A gazdaságok jövedelmezőbbek és lát­szik, hogy nagyobb gonddal folytatják most a termelést. A Balaton északi partja gyümölcstermelésre kevésbbé alkalmas, mint a déli part és így szőlőn kívül más gyümölcsöt belterjesen nem is termelnek. Tihany, Füred, Almádi, Kenese környéke egy év alatt meglehetősen komoly mezőgazdasági üzemmé alakult át. Míg a Ba­laton somogyi partján zöldséggel, főzelék­félékkel használják ki az eddig nem hasznosí­tott földet, addig errefelé gabonafélékkel ve­tették be a parlagon heverő területeket. Az állatállomány elég jó, úgy hogy húsárú, különösen marha és sertés kapható. Az üdülő­közönség egyhangú véleménye szerint az el­látás majdnem mindenütt megfelelő. Főzelék­félékből egyelőre némi hiány mutatkozik. Ál­talános megállapítás, hogy a zalai részen olcsóbb az élelmezés, de a somogyi részen tej- és tejtermékből, főzelékfélékből jobb az ellátás. Az idei méztermés különösen Révfülöp és Alsóörs közötti részen nagyon jó. Tihanyban és Kenésén a mostan sokat hangoztatott gyü­mölcsből és árpából citromsav hozzáadásával

Next

/
Oldalképek
Tartalom