Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-07-25 / 166. szám
2 HäöYäRELET 1942 július 25. Dunántúli kultúr (A Dunántúl művelődéstörténete életraizokban) készült szénsavas, alkoholmentes »népitál«-t készítenek. Állítólag a magas tápértékü ital olcsó áron augusztus elején már forgalomba kerül. Most, az idény közepén, már megállapítható, hogy a Balaton látogatottsága a tavalyihoz képest körülbelül 10 százalékkal kisebb. A zalai oldalon, különösein Tihanyban és Füredéin sok külföldi vlain. Németek, japánok és bolgárok keresték föl az lészaki oldalt. Az elmúlt napok esőzése ugyan kissé megzavarta az üdülést, de a termést és ezáltal áz itteni közellátást javították. A vendéglátó üzemek az egész idény tartamára biztosították liszt-, zsír- és cukorszükségletüket. Egyheti váltójegyből az északi oldalon is kis takarékossággal 10—11 napig lehet étkezni. Harctéri levél a búcsúszentlászlóiaknak A búcsúszentlászlói bajtársi szolgálat nemrégiben szeretetcsomagokat küldött a bolse- vikiek ellen harcoló fiainknak. A küldeményekért most jött meg a válasz a búcsúszentlászlóiaknak. Egész terjedelmében közöljük a levelet, mert az többet mond minden ékesszólásnál. Nem veszhet el az a nemzet, amelynek fiai kölcsönösein így tudnak érezni egymás iránt. A honvédlevél a búcsúszentlászlói bajtársi munkaközösség elnökségének címére érkezett valahol Oroszországból és a következőképpen szól: »Szeretett kis falum, magyar testvéreim! Nem találok szavakat, amikkel ki lehetne fejezni azt az örömet, amit a címemre feladott kedves megemlékező ajándéka keltett ennek ia gyönyörű intézménynek. Ismerem kis falumnak magyar érzésű lakóit, akiknek szívében ez a gyönyörű gondolat megszületett. Akik ilyent alkotnak, azok csak szíwel-lélekkel magyar emberek lehetnek. Szerénynek nevezett lajándékjiuk olyan örömet jelentett számomra, mintha otthon éreztem volna magamat, azon a drága magyar földön, ahol még a csillagok is szebben ragyognak, mint itt. Tehát nem szerény volt az ajándék, hanem nagyon is gazdag, mert egy egész falu küldte a magyar szívét azokhoz, akiket a magyar sors, a szebb jövőbe vetett hit elszakított az édes anyaföldtől. Ígérjük, hogy ebben a nagy messzeségben is hűek leszünk apáink érdemeire. Boldog vagyok, mert érzem, hogy akiket a sors odahaza állított fegyverbe, hogy dolgozzanak, nem feledkeznek meg azokról, akik ezen harcnak nehezebb részét vállaltuk. Vállaltuk, mert addig nem tud egy igaz magyar sem nyugodni, amíg ezt az istentagadó, szeretet nem ismerő rendszert, a bolsevista szörnyeteget szét nem zúzzuk. Csak azután lehet boldog Nagyma- gyarország. A szovjetnél nincs Isten, nincs szeretet, nincs virág, csak nyomor és piszok. Kedves megemlékezésüket mégegyszer megköszönve, a szebb jövőbe vetett hittel maradok hazafias szeretettel Ez évben különösen érdekesnek Ígérkezik i bz augusztus 14-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár divatszemléje. A megindult tár- i gyalások szerint kilátás van ugyanis arra, hogy a vásár divatszemléje mintegy főpróbája legyen a magyar divat első külföldi szereplésének. Budapesten hetek óta folynak tárgyalások arról, hogy a Divatközpont megkezdje a maTankönyvszük&églefét már most jegyeztesse elő Több mint hatodíélszáz oldal terjedelemben texikonalakú mű jelent meg a közelmúltban a Dunántúli Közművelődési Egyesület kiadásában. A terjedelmes munka írója, illetve szerkesztője Idr. Sziklay János kormányfőtanácsos, az említett egyesület nagyérdemű elnöke, minden nemes ügynek évtizedekén át mozgatója, minden jó igyekezetnek támogató megértője, a Balaton lelkes rajongója, la kitűnő író, akinek tollából már szinte kis könyvtárat kitevő szép és értékes alkotások kerültek ki. Bámulatos, munkaereje fiatalos buzgalommal ihavül a magyar feladatokért immár nyolc évtizedet meghaladó életkorában is. Tudós lelkiismeretességgel, önfeláldozó készséggel gyűjti adatait, hogy megmentse a jövőnek mindazt, amit a múltban és a jelenben értéknek lát. Ez a vaskos kötet szintén a szorgalmas adatgyűjtésnek és a használni akarásnak bizonyítéka. Bevezetéses befejezésképpen mintegy keretnek hangulat- festés gyanánt közli Harsámyi Lajosnak »A Dunántúl« és Traeger Ernőnek »Dunántúl« című verseit, amelyek ennek a kedves országrésznek tett igazi szerelmi vallomások. Itt a vadregényes tnagy Bakony tövén virágos szőlőkertek mosolyognak, bőven ontja piros búzáját a szántó, a nagy rétek kövér füvét jókedvűen harapja száz gulya, ménes, erdeiben vad, vizeiben hal, dombjain gyümölcsös örvendeztet. Daltól hangos a táj, itt csak elalvás a halál is. Azután Sziklay rövid tanulmányban a Dunántúl szerepét világítja meg a nemzeti köz- művelődés szempontjából. Az európai művelődés maradványai egyedül itt voltak megtalálhatók. Nem véletlenség, hogy a honfoglaló magyar fejedelem helyes érzéke ezt a tájat választotta ki törzsének birtokául. Itt volt a kormányzat súlypontja és innen indult ki nemzetünknek keresztény hitre való térítése, annál inkább, mert az emlékek szerint a Dunántúl ilakosságának kereszténysége már a magyarok bejövetelekor erős volt. A tudománynak eleven tűzhelyei voltak itt, amelyek, ha a háborús századokban pusztulásba is mentek, a dunántúli nép sorából kikerült kitűnő férfiak működése folytán újra kisarjadt a gyökér és elterebélyesedett a fa. Miután még Horthy Miklós kormányzó úr személyével kapcsolatban is megvilágítja a Dunántúlnak 1919-i történetét, Horthy Miklós nevével az élen felsorakoztatja a Dunántúl szellemi munkásait vármegyénként. Az anyagot a szépirodalom, hírlapirodalom, a tudományos és szakirodalom, a politika, közszolgálat és (közélet, a honvédelem, a képzőművészet, a színészet, a zeneművészet, a gazdaság és a műszaki tudomány szempontjából csoportosítja. Minden vármegyében külön-külön csoportot alkotnak a nem dunántúli és a dunántúli születésűek. Összesen 2.404 életrajzot tartalmaz a munka. Mindegyik vármegye művelődési életének rövid összefoglaló képét is megkapjuk. A mű végén felsorolt források, a szerző személyes följegyzései és az életrajzuk közlésére fölkért személyek adatszolgáltatásai gyár modell-termelés nemzetközi propagandáját, amelynek lényege az, hogy az ország mo- dellszabóságának válogatott termékeit külföldön mutatják be a modellvásárló szabócégek, egyes helyeken a külföldi nagyközönség előtt is. A vásár félárú utazása iránti jérdeklődés egyébként, részben a divatbemutató folytán is olyan élénk, hogy az ezévben csak korlátozott számban rendelkezésre álló vásárigazolványokat az ország majd minden táján máris szétkapkodták. A most meginduló tárgyalásokon fog múlni, sikerül-e az eddigi szűk keretek kibővítése, illetve lehetővé tétele annak, hogy minden vásárlátogató hozzzáférhessen a csak e hónap végéig beszerezhető vásárigazolványokhoz. alapján készültek el az egyejs ismertetések. Mint temlítettük, a szinte tíz embernek való összeállítást egyedül Sziklay végezte, így esett meg, hogy a mű jelességei mellett számos árnyékot veszünk észre. Elsősorban is aZ arányérzék hiányát tapasztaljuk. Európai, sőt világhírnevet szerzett embereink közül egyesiek 6—7 sort kapnak, ellenben ugyanennyit, ha nem többet olyanok is, akik például dsak magán- zongoraoktatással foglalkoznak és zenevizsgákat rendeztek. Az adatok néha hiányosak, néha tévesek. Például Czilek Balázs cisztercitáról azt olvassuk, hogy tanári működése álig egy évtizedre nyúlt, mert lelkész lett és harminc évig végezte lelkipásztori teendőt, meg, hogy Zircen működik. A tény az, hogy Czilek egyáltalában nem volt lelkipásztor, hanem évtizedekig Budapesten működött, mint hittudományi főiskolai tanár és már néhány éve meg is halt. Némelyik név hibás keresztnévvel, vagy vezetéknévvel szerepel. Számos tekintélyes nevű szellemi munkásnak, sőt történeti alaknak nevét pedig hiába keressük. Különösen mostoha a zalai értékeink kezelése. Dunántúlnak ez a darabja áll hozzánk mégis a legközelebb, azért fájdalommal nélkülözzük .elsősorban gróf Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér nevét, aki pedig ebben a vármegyében írta meg a világ- irodalomnak egyik legnagyobb remekművét is. Ugyancsak említés sem történik Püspöki Gráciáméi, aki Buda ormára elsőnek tűzte fel a magyar zászlót és aki VálickapusZtán alussza örök álmát. Hiányzik a neve Révai Józsefnek, a tudós nagykanizsai piaristának, a régi latin- nyelvű keresztény irodalom tudós kutatójának, az új legendás könyv szerzőjének, Ramasetter Vincének, a sümegi iskola- és szociális intézmények megteremtőjének, akinek ott hálából szobrot emeltek. Hiányzik a neve Darnay Kálmánnak, aki világhírű régiségeket gyűjtött össze több mint félszázados hangyaszorgalommal és aki könyveiben megrajzolta a balatoni várak és a táblabíróvilág kedélyes életét. Hiányzik a neve Ruzsicska Kálmánnak, Zala legszebb emlékezetben tartott tanfelügyelőjének, a kitűnő tanügyi szervezőtehetségnek, Gönczi Ferencnek, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett Göcsej, a Muraköz és a, Vendvidék monográfiájának megírásával. Említés se történik Bontz József kanonokról, aki megírta Keszthely monográfiáját és egész vagyonát a bocföldei temp lom építésre hagyta. Nincs szó a könyvben Borbély Györgyről, a Csány- szobor megteremtőjéről, a magyar nyelvvédelem lángoló apostoláról, Novák Mihályról, Csány László életrajzírójáról, Pehm Józsefről, Bíró Márton püspök életírójáról, Török János, Pörmeczi József mezőgazdasági írókról, a Csáktornyái származású és a zalai közigazgatási gyakorlatban iskolázott Beér Gyula esztergomi alispánról, a hangulatos tárcaíróról és költőről. De nem folytatjuk tovább a csak kapásból kiragadott hiányzó névsort, csak annyit jegyzőnk meg, hogy ezek a hibák elkerülhetők lettek volna, ha az adatokat ellenőrző szerkesztőbizottság osztja meg a Sziklay Jánosra magára nehezedő óriási feladatot. Jobban szerettük volna azt is, ha a könyv címében a »kultúrmunkások« szó helyett magyar kifejezés van, például így: Dunántúl művelődésének munkásai. A könyv használata bizonyos elővigyázatosságot igényel, de ez nem von le abbeli érdeméből, hogy kétségtelenül úttörő jellegű és hasznos szolgálatot tesz. A szándék önzetlenül tiszta, az eredmény összehozatala szinte emberfeletti munka, amiért tisztelő főhajtás jár Sziklay Jánosnak. Dr. PESTHY PÁL. Apró salai hitek Küldöttség vitte el Nagykanizsáról a társadalom szeretetadományait a szombathelyi sebesülteknek. — A harctéren küzdő nagykanizsai honvédek rászorult gyermekeinek balatoni nyaraltatását mind többen és többen vállalják. — 6 napig nyaralt Keszthelyen tanítónőjük vezetésével 26 szegénysorsú Csáktornyái elemista. — Eltörte a lábát esés közben Császár József 6 éves baki gyermek. Mániái»' Ferenc tizedes.« Őszi és féli divatbemutató a Budapesti Nemzetközi Vásáron
