Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-20 / 112. szám
I ARA 8 FILLÉR 1942 MÁJUS 20. SZERDA ma<SKí£elet #11. évfolyam ♦ POLITIKAI NAPILAP + 112. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, TGttóssy-utea 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. fokozzuk a nemzet teljesítőképességét, tiszteletbe tartjuk az erkölcsi értekeket s megteremtjük mindazokat az anyagi javakat, amelyek a küzdelemhez szükségesek Európa jövőjéért harcolunk és elsősorban harcolunk magunkért, hogy továbbra is erős, fejlődő kiegyensúlyozott és megelégedett Magyarország álljon őrt a keleti vártán. Munkás-századok a mezőgazdasági munkák végzésére A magyar küldetés Antal István nemzetvédelmi-propaganda miniszter Magyaróváron mondott beszéde az egész nemzet okulására és figyelmeztetésére szolgált. Mindannyiunkat figyelmeztetett arra az életbevágóan fontosságú tényre, hogy népünk jövendőjét csak akkor láthatjuk biztosítottnak, ha a tengelyhatalmak oldalán mi is részesévé leszünk annak a győzelemnek, amelynek eredménye az uj Európa lesz. „Voltaképen saját létezésünkért, nemzeti függetlenségünkért, szabad jövönkért harcolunk“ — mondotta Antal István. Ennek a célnak az elérése érdekében egy a nemzet és egy a kormány. Ebben a kérdésben nincs külömbség a politikai pártok között, mert nincs olyan politikai irányzat, amely mást akarna. Azok, akik arra számítanak, hogy a nemzet törhetetlen egységét, győzniakarását meggyön- githetik, súlyosan csalódni fognak. Még sokkal élénkebben élnek emlékezetünkben a trianoni béke rettenetes következményei, hogy sem elhihetnök a népek önrendelkezéséről, szabadságáról szavaló szólamokat, mert húsz keserves esztendő tanulságai mutatták meg nekünk, magyaroknak, hogy mi ez a szabadság, mi ez az önrendelkezés abban az értelemben, ahogy azt a nagyhatalmak, szláv és egyéb csatlósaikkal egyetértésben, megvalósították. Mi magyarok a saját bőrünkön éreztük, hogy ez az elgondolás csaknem az életünkbe, nemzeti létünkbe került, hogy húsz évig úgyszólván egyébből sem éltünk, mint a reményből, abból a hivatástudatból, amelyet ezeréves történelmi sorsunk megpróbáltatásaiból merítettünk. A magyar katona kezéből semmiféle ravaszkodással nem lehet kiütni a fegyver», — hangsúlyozta a nemzet- védelmi propaganda miniszter — mert sorsunk, jövőnk, szabadságunk tekintetében csak addig lehetünk biztosak, mig kemény marokkal szorítjuk azt a fegyvert, amellyel nagy szövetségeseinkkel együtt az uj Európáért és a mi régi hazánkért harcolunk. Mi lesz már most a sorsa, hivatása a magyarságnak ebben az uj Európában ? Antal István erre is válaszolt abban a másik beszédében, amelyet a Széchenyi István emlékére rendezett ünnepélyen mondott. Ma sem látjuk másként a magyarság hivatását, mint ahogy Széchenyi látta. Széchenyi újításokért küzdött, mert felismerte, hogy ha Magyarország elmarad a nyugattól, akkor elmarad saját nemzeti múltjától is. A magyarságnak európai küldetése van, s hogy ezt az európai küldetést vállalni és teljesíteni tudja, tisztában kell lennie belső erkölcsi és hatalmi erőállományának viszonyaival. Európai elhelyezkedésünk olyan küldetést ir elő számunkra, amely elől nem térhetünk ki, amely kötelességünkké teszi Európa erkölcsi értékeinek és a keresztény emberi életformának a megvédését. Ezt teljesítettük történelmi pályafutásunk évszázadai alatt. Ezt kell teljesítenünk a jövőben is, ha méltók és hűek akarunk maradni önmagunkhoz. Ezt a feladatot csak akkor teljesítheti egy megfogyatkozott, rokontalan nemzet hatalmas népfajok közvetlen szomszédságában, ha nemcsak önmagára tekintő szükszemhatáru, elzárkózó kismagyar politikát folytat, hanem létét összekapcsolja a sorsával azoknak a népeknek, amelyek megértik a magyar hivatást, tisztelik az önálló magyar életformát és elősegítik a boldogabb magyar jövendő megalapozását. Ezeknek a feltételeknek a teljesülése mellett is csak akkor tudjuk azonban nemzeti létünket biztosítani, ha idebenn a lehető legmagasabbra A fiöldmívielésüjgyi miniszter valamennyi törvényhatósághoz körrendeletét intézett a mező- gazdasági termelést biztosító munkásszázadok felállításáról. Közli a rendidet, hölgy a honvédelmi miniszter által rendelkezésre bocsátott egy négy munkásiszázad 217 személyből áll. Átlagban tehát századonként mintegy 200 munkáskézzel lehet számolni. Mezőgazdasági kézi- leszközökkel a munkásokat a munkaadónak kell ellátnia. A kiadható legkisebb egység legfeljebb 50 főből állhat. Kivételesen félszakasz is kiadható. Azok a gazdák, akik egymásukban nem tudnak legalább félszakaszt foglalkoztatni, igénylésüket egyesíthetik, ha a munkahelyek egymástól nem esnlek távol. A ínunkaszázadok felállításával és a szállítással járó költségéket a honvédelmi kormány előlegezi. A munkaadó által foglalkoztatott munkaosztagos után fizetendő térítés összegé naponként 3 pengő 80 fillér. Vasárnapra csak az esetben kell térítést fizetni, ha a munkást a munkaadó foglalkoztatja. A munkásszázadot együttes alkalmaztatás esetében a honvédség élelmezi. A századokat, vagy szakaszokat, illetve félszakaszokat az országos munkásszázadok kormánybiztosának utasítására a gazdasági felügyelőségek fogják az igénylő gazdák között szétosztani. A két balatonfüredi gazda személyében kitüntetés érte az egész magyar kisgazda-társadalmat Rövid megemlékezésünk kiegészítése képpen még a következő jelentés kaptuk a vasárnapi balatonfüredi ünnepi eseményről: Bensőséges ünnep színhelye voll vasárnap délután Balatonfüred. Somogyi Imre községbiró és Cs. Darab József képviselőtestületi tag m. kir. gazdasági tanácsossá történt kinevezéséről szóló okmány átadásán feleségével együtt részt vett Radocsay László igazságügyminiszter, a balatonfüred-tapolcai kerület képviselője. Megjelent az átadási díszközgyűlésen vitéz gróf Teleki Béla főispánunk is. A Magyar Élet Pártjának országos központját vitéz Magasházy László alelnök, Ilovszky János, a [Baross Szövetség elnöke és Kósa László országos főtitkár képviselték. A helyi vezető emberek s a füredi és tapolcai járás községeinek kiküldöttei szinül- tig megtöltötte a járási ipartestület nagytermét, ahol az ünnepség lefolyt. Dr. Schmidt Jenő főszolgabíró megnyitó szavai után vitéz gróf Teleki Béla főispán kedves üdvözlő szavak kíséretében nyújtotta át a kitüntetetteknek a kinevezési okmányaikat. Sok összejövetel és ünnepség színhelye volt Balatonfüred — mondotta a főispán — de családiasabb, bensőségesebb ünnep talán egy sem volt, mint a mostani, amely becsületes, kitartó, közérdekű munkásságából ered két olyan derék férfinak, akiknek személyében megtestesülve látja azokat a kiváló, ősi, magyar erényeket, amelyek ezer esztendő veszedelmei között is lehetővé tették a szent magyar haza megtartását. Felhivta az ünnepeiteket, hogy büszkén őrizzék meg utódaik számára a legfelsőbb helyről érkezett okmányukat, hogy elismert példaadásukkal őket is haza és a köz érdekében való munkálkodásra buzdítsák. A főispán nagy tetszéssel fogadott beszéde után dr. Radocsay László igazságügyminiszter kifejtette, hogy a kötelesség teljesítése egymagában még nem olyan érdem, amely jutalmazást kiván. De a kötelességnek önzetlen, az átlagon kimagasló teljesítése — miként azt Somogyi Imre és Darab József példája mutatja — már kiérdemli a legfelsőbb elismerést is. Szeretné, ha az ő példájuk állna minden magyar szeme előtt. A MÉP országos központja nevében vitéz Magasházy László alelnök szólt és nyújtotta át a párt értékes ajándékát. Beszédében elvezette a gyűlés hallgatóságát Buda-várába — hódolni a fiatalos lendülettel dolgozó öreg Vezérhez, aki a szegedi gondolatot a gyönyörű Magyar- tengert érintő állomáson át vitte fel az ország szivébe. Ennek a diadalra juttatott gondolatnak két értékes katonáját üdvözli a párt nevében és kiván sikert további munkájukhoz. Dr. Schmidt Ferenc egészségügyi főtanácsos, választókerületi einök, majd az alsó dunántúli mezőgazdasági kamara, a járási mezőgazdasági bizottság és község szónokainak üdvözlése után Cs. Darab József és Somogyi Imre lendü- detes beszédben mondottak köszönetét a kitüntetésükért. Mindketten Ígéretet tettek, hogy ha lehetséges, ezután még nagyobb odaadással fogják a köz érdekét szolgálni s gazdatársaikat az összetartásra, a haza érdekét szolgáló munkára buzdítani. * Cs. Darab József és Somogyi Imre értékes munkásságának elismerése nem csak nekik, hanem rajtuk keresztül az egész magyar kisgazdatársadalomnak is szólt. A hamis alapokra épített szabadelvű világnak kellett összeomlania, hogy a magyar gazda nemzetfenntartó értékét, a falujában, megyéjében kifejtett értékes mun-
