Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-10-10 / 231. szám
MAÓWÍLET 1941 október FO. Keszthely népe nem hajlandó követni zalai példákat a villamos művek „baleseteidben Szó esett a zalai lapokban a keszthelyi villa- mosüzem állítólagos átadásával kapcsolatban. Átadják-e, nem adják-e egy áramtermjélő vállalat részére, ekörül forgott a betűáradat. Keszthelyen élénk érdeklődést keltett a meglepő hír. Széles körökben foglalkoznak a felszínre vetett kérdéssel. A villamosüzem és a község vezetősége nem tud róla Semmit, legalább is azt mondják. Mindenesetre örvendetes, hogy a keszthelyi villamosüzem a kitűnő vezetés mellett elismerést kap. Az üzem nagy jövedelmet is jelent a község háztartásában és sok munkásnak ad biztos megélhetést. Valóban veszély Volna, ha a gondos kezekből kivennék, mert a község lakossága meg van elégedve a villamosüzem működésével, semmi sem okolja meg az esetleges átadást. Keszthely közönsége különben is jól ismeri Zalaegerszeg és Nagykanizsa Városok villamos »baleseteit«, amelyek annyi bosszúságot, kárt okoznak a valamikor a Villamos áramszolgáltatás gyönyörét háborítatlanul élvező Városok békés lakosainak. Nem csodálható, ha Keszthely közönsége e szomorú példák után irtózik még a gondolatától is annak, hogy a villamosművek átvételével »boldogítsák«. Keszthely szilárdan áll a Isaját villamosműve mellett, nincs egyetlen lakója sem, ‘aki a villanyvilágítás aranykorát a részleges zavarok Sötét óráival engedné fölváltani, így még a jóakaratú kényszernek is ellenáll. A kievi katasztrófa oka: a szövgethadvezérek stratégiai tudatlansága 2 Az első férti és női szaküzlet Tóth Gyula | ruhaszalonja j Pótnépszámlálás Zalában Kormányrendelet értelmében a visszafoglalt délvidéki területen tartandó népszámlálással egyidejűleg Magyarország egyéb területén azok, akik .az 1941 évi február havában végrehajtott népszámlálás óta költöztek1 be erre a területre, vagy akiket a [népszámlálás alkalmával bármely okból nem vettek számba, számbavételük céljából legkésőbb október 14-éig a községi, vagy körjegyzőnél, illetőleg a polgármesternél jelentkezni tartoznak. Pótszámbavétel céljából csak azoknak kell jelentkezni, akiknek állandó lakóhelye Magyar- országnak a Délvidék visszafoglalása .előtti területén van, ha 1 1. az 1941 évi február 15. után költöztek be Magyarországnak a Délvidék visszafoglalása előtti területére, vagy 2. a február 1. és 15. között tartott nép- számlálásból bármely okból kimaradtak (pl. külföldön tartózkodtak). A népszámlálási felvételi nyom tatványokon foglalt kérdőpontok és rovatok kitöltéséhez szükséges adatokat lehetőleg eredeti okmányok alapján az 1929: XIX. te. 14. szakasza értelmében mindenki beszolgáltatni köteles. A porosz szén eladási ára Zalaegerszegen A polgármester közli: A rendeletek alapján Zalaegerszeg város területére a porosz: szén »eladási árát a következőkben állapítom meg: 1. A telepen átadva métermázsánként 9 P 50 fillér, 2. lakásra szállítva métermázsánként 9 P 80 fillér. Felhívom a szénkiskereskedőket, hogy fent- írt árakat az üzlethelyiségekben kifüggesztett ártáblázatra pótlólag vezessék rá. Három nap alatt uzsorabiróság elé állíthatók az árdrágítók A Budapesti Közlöny közli a .minisztérium rendeletét, amely az uzsorabírósági eljárást, különösen az árdrágító visszaélések és a köz- ellátás érdekeit veszélyeztető bűncselekmények esetében nagymértékben egyszerűsíti és meggyorsítja. Legfontosabb rendelkezései a következők: A rendelet értelmében az uzsorabíróság tárgyalását nem kell elhalasztani, ha a tárgyaláson ülnök nem jelenik meg, hanem az ülnököt ítélőbíró helyettesíti. Igen lényeges újítása a rendeletnek, hogy tettenkapás esetében árdrágító visszaélés, vagy a gőzellátás érdekeit veszélyeztető bűncselekmény miatt a terheltet a királyi ügyészség nyomozás nélkül három |nap platt az uzsorabiróság elé állíthatja. A rendelet kihirdetésének napján láp hatályba. Schlieffen gróf, a világháború német katonai terveinek atyja, a híres cannaei csatáról szóló értekezésében arra a megállapításra jutott, hogy az ókor legnevezetesebb megsemmisítő csatájának megvívásához nemcsak Hannibál lángeszére, hanem Taerentius Varró tehetség- telensegére is szükség volt. Egyenlő erős, vagy éppen számbeli fölényben levő ellenfél kétoldalú bekerítése és mlegsíemmisítése csak akkor sikerülhet, ha az ellenség vakon belerohan a kivetett csapdiába. Schlieffen legnagyobb tanítványai, Hindenburg és Ludendorff ennek az ítéletnek igazságáról saját tapasztalásukból győződhettek meg. A világháború legnagyobb feltűnést keltett fegyverténye, a tannenbergi csata sohasem hozhatott volna akkora sikert nekik, ha ellenfelük, az elszánt, de rövid látókörű Samsonov 'középen nem engedett volna a csalogató visszavonulásnak és nem becsülte volna le a szárnyakat fenyegető veszélyt. Mikór azonban hátamögött Hindenburg és Ludendorff csapatai kezet nyújtottak egymásnak, a visszavonulás már késő volt. Samsonov lengyel és szovjetorosz utódiai nem okultak a példából, hanem ellenkező Lég, a tragikus végű orosz hadvezér tévedéseit újabbakkal tetézték. A lengyel haderő parancsnoka, az egykör legendás hírnek örvendett Rydz Smigli attól a vágyálomtól űzve, hogy szabad utat nyisson Bérűn felé, a rendelkezésére álló erők zömét a Németország felé kiszögellő Pózén—Varsó—Lodz háromszögben vonultatta fel. Mintha csak szántszándékkal akart volna a K eletpo nos »országból és Felsősziléziából, még Morvaországból kiinduló német átkarolás kezére játszani. Hasonló módon jártak el bolsevista utódai is, akik az észak- és délnyugat felől fenyegető veszedelmet figyelmen kívül hagyva, *az északnyugati arc- vonalon Bialystök körül vonták össze legjobb csapataikat. Ha a katonai szakirodalom közismert tételei és a hadtörténelem legújabb tanulságai nem részesültek már kellő figyelemben az orosz hadvezetőség részéről, az észszerűisóg legelemibb törvényei szerint legalább is saját kudarcából okulnia kellett volna. A szovjet hadvezérek azonban, amint a kievi katasztrófa mutatja, a természetes belátásnak eddig a fokáig sem jutották el. A Klevnél előretolt orosz erők helyzetének tarthatatlanságához már heteik óta nem fért kétség. A tannenbergi csatában Hindenburg és Ludendorff példát szolgáltatott arra, hogy ügyes hadvezérek miként menekülhetnek ki a hozZá- nemértő előtt kétségbeejtőnek látszó helyzetből. Akkoriban a két német hadvezér hadosztályai győzelmet-győzelemre halmozva, már hangerődig nyomultak előre, amikor Nikolaj Nikolajevics nagyherceg számbeli fölényben levő erejével Varsóból kiindulva oldalba kapta őket és egyidejűleg délen a Kárpátok északi lejtőin is támadásra indult. A veszedelmet Hindenburg 'és Ludendorff idejekorán fölismerte és mielőtt az orosz hadigépezet teljes erejét kifejthette volna, elrendelték a visszavonulást. A nagyhereejg támadása nem talált ellenségre, ellenben nemsokára saját oldalát látta Veszélyeztetve a lángeszűén átcsoportosított német csapatoktól és csak hajszálon múlott, hogy elkerülte a megsemmisítést. A szovjet hadsereg déli szárnyának' hadvezéreit ez a példa nem tudta meggyőzni a kievi vonal idejekorán való feladásának szükségességéről. Mint Sztálin vak eszközei, úgy látszik, nem láttak maguk előtt más hadászati célt, mint hogy a »fasisztákénak, akárhol kerüljenek is velük szembe, körömszakadtáig ellenálljanak, vagy pedig az életfontosságú ukrajnai iparvidék elvesztésébe nem tudtak belenyugodni. Akármi volt is indítóokuk, kellő hadvezetési képzettség híjján mindenesetre nem voltak képesek a helyzet áttekintésére és nem tudták terveiket a megváltozott körülményekhez alkalmazni. Pedig, ha másnak nem, éppen annak a szovjet hadvezetőségnek, mely elsőnek kezdte meg a hadsereg nagyvonalú gépesítését, tudnia kellett volna, hogy J, a korszlerű páncélhatloszíáíyok átütő ereje j és gyorsasága az oldlaltámadást sokszorta veszedelmesebb taktikai lépéssé avatta, mint Hannibál és Hindenburg korában volt és annak is tudatában kellett volna lennie, hogy az orosz hadsereg mozgékonysága távolról sem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. A bolsevista ügynökből mindén katonai előképzettség nélkül tábornokká előlépett Voro- sílovnak és a cári őrmesterből tábornaggyá; vedlett 'Budjennynek azonban nem volt alkalma stratégiai iskolázottságra szert tenni és a hadtörténelem legkézzelfoghatóbb tanulságaival együtt mindvégig zárt könyv maradt előttük. Sztálin talán már belátta, hogy a politikai megbízhatóság nem pótolhatja la szakértelmet, j de ez a felismerés mar nem segíthet. A régi hivatásos tisztikar kiirtása keservesen megbosszulta magát. (dr. n. 1.)
