Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-10-09 / 230. szám
ARA 8 FILLÉR 1941 OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK II. évfolyam & poutikai napilap + 2 30» ..........................................................................*......................................... ...............................*****................................ Szerkesztő ség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Baiatonfüredre is ellátogat a német birodalmi igazságügyi államtitkár és kísérete Dr. Radocsay László igazságügyminiszter németországi látogatásának viszonzására ma Budapestre érkezett dr. Schlegelberger Ferenc, a német birodalom igazságügyminisztériumának vezetésével megbízott államtitkár a feleségének, valamint dr. Gramen kormányfőtanácsosnak és dr. Ebelsberg legfőbb bírósági tanácsosnak, valamint feleségeiknek kíséretében. Az előkelő vendégek október 17-iéig tartózkodnak Magyarországon. Radocsay igazságügyminiszternek, a balaton- füred—tapolcai kerület országgyűlési képviselőjének meghívására a vendégek október 12-én, Vasárnap ellátogatnak Baiatonfüredre. Délelőtt 11 órakor az Erzsébet szanatóriumnál lesz a fogadtatásuk, amelyre kivonul a levente díszcsapat és a leventezenekar is. A gyógyterem előtti szabad térségen, rossz idő esetében a gyógyteremben bemutatják el őttük a gyöngyösbokrétát. Délután fél 4-kor a hölgyek kivételével a vendégek Pannonhalmára utaznak, a hölgyek pedig Radocsay igazságügyminiszter feleségének kíséretében Tihanyba rándul- nak ki, ahol megtekintik az apátsági templomot. Hat órakor a tihanyi Sport-szállóban teát ad Radocsayné a vendégek tiszteletére. Háromnegyed óra múlva visszaindulnak Baiatonfüredre, ahonnét aztán hétfőn reggel utaznak el. A vendégek kíséretében magyar részről jelen lesz dr. Ghiczy Jenő igazságügyminiszteri államtitkár, dr. Lutinszky Jenő miniszteri osztályfőnök, vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztosfőispán, dr. Térffy Bél'a miniszteri tanácsos és felesége, dr. Bézay 'Jenő miniszteri tanácsos, dr. Szakáts Kálmán osztálytanácsos. Itt említjük meg, hogy Radocsay László igazságügyminiszter, országgyűlési képviselő előreláthatólag október 25-én és 25-án, valamint november első felében ismét meglátogatja választókerületét, amikor is a tapolcai járáshoz tartozó községeket keresi fel és panasznapot tart. * A Csáktornyái vár birtoklásának ügyében Szilágyi Mihály, Zalaegerszeg város volt főszámvevőjétől kaptuk a következő írást: • »A Csáktornyái ipartestület nem adja el a Zrínyi-várat« címmel fejtegetés jelent meg e lap hasábjain. A cikk felsorolta, hogy annak eladása az érdekelt ipartestületre, milyen nagy előnyökkel járna. Az ipartestület ezen elhatározása, azt hiszem, sokak részéről a legmelegebb fogadtatásban részesült és kérik annak vezetőségét, hogy a már elfoglalt álláspontja mellett a továbbiakban is tartson ki. Magam nem születtem Zalában, nem ismerem Csáktornyát, de szőkébb hazám, Erdély elvesztése után'Zalja adott otthont 17 éven át. Ez idő alatt megismertem a vármegyét és látója voltam annak a rendíthetetlen hitnek, amellyel az ősi vármegye elveszített részeit visszavárta s amelynek visszaszerzéséért minden áldozatra bármikor kész lett \olna. 22 év után ismét csonkítatlan a vármegye. Számba- vététnek azok a magyar értékek, amelyek az idegen uralom alatt el nem pusztultak. Iliyen elpusztításán érték a Csáktornyái Zrínyi-vár, amelyet az elmúlástól az ipartestület mentett meg. Tudott dolog, hogy a Csáktornyái ipartested tagok nagy többsége magyar. Az elnyomatás ideje alatt üldöztetések és a nehéz gazdasági helyzet ellenére ennek az iparüesíüielne'k volt bátorsága és ál- tíozatkészségle a Zrínyiek ősi várának megmentésére. Megmentették ők azt az idegen uralom idején s ezzel bebizonyították, hogy a vár további fenntartása érdekében az jobb kezekben nem is lehet. A hivatkozott cikk szerint az ipartestületi határozat megokolása előadja, hogy a vár jövedelméből az elaggott iparosokat segítik, azt továbbra is fenn akarják tartani s az iparos székház is a várban van. Az ipartestület a jövőben is helyet ad a járási és egyéb hivataloknak. Ez volt tehát az írásba foglalt határozat megokolása. Az ipartestület előljárósági ülésén és közgyűlésén az eladás eliten felhozott valamennyi érvet a határozat semmiesetre sem taitalmazza. Ezt az elhatározást is minden bizonnyal ugyanolyan bölcs előrelátással hozta meg az ipartestület, mint amidőn a vár megvételét mondotta ki. De nem merném állítani azt sem, hogy a várnak az ipartestület által való megvétele tisztán üzleti számításon alapult volna és nem ugyanaz a hagyomán)os hűség és törhetetlen ragaszkodás indította mindkét elhatározásra az ipái testületet, ámellyéf ragaszkodott és ragaszkodik az elsősorban Csáktornyát megillető Zrínyiek hagyatékához. A cikk megállapítása szerint, —■ ha a vármegye nem tulajdonos — Igen nehéz, majdnem megoldhatatlan a különféle beruházások elszámolása és kezelése, azt viszont nem vállalja a vármegye, hogy idegen tulajdonba ruházzon be igen jelentős összegekét. A vár helyreállításához csak nagyon kis töredéke váltandó be a tekintetes vármegye azon áldozat- készségének, amelyet a felszabadulás előtt a vármíeg'yétöl elszakított területek visszacsaio'ása érclek ében meghozni bárki hajlandó lett volna. Ha* a telekkönyvi tulajdonjog a Csáktornyái ipartestületé is, de a vár a vármegye területén van és lesz hivatva hirdetni a magyar művelődést, áldozatkészséget és élniakarást. Mindazon cél, amelyet a vármegye megvalósítani óhajt, úgy hiszem, hosszabb bérlet útján is biztosítható s^ ezáltal megőriztük Csáktornya magyar lakosságának azt a fennkölt és nemes érzését, hogy a Zrínyiek dicsőségét hirdető bástyák az övék. Eziek a múltban és a jövőben még nehéz megpróbáltatások közepette testi és lelki menedékül szolgáltak es szolgálhatnak. Helyreállítás esetén nem volna-e itt elhelyezhető a Zrínyi katonai reáliskola? Szolgálhatna-e elhivatottabb célt a vár? A vár helyreállításának anyagi megoldása tárgyában elfoglalt álláspont lehet egyesek megállapítása, de semmiesetre sem a vármegye közönségének állásfoglalása. A dicső elődök tiszteletének őrzésében mindig nagy, ősi Zala vármegye áldozatkészsége meg fogja találni azt az önzetlen megsegítési módot, mely a tulajdonjog vita tárgyává tétele nélkül egyedül a cél elérését fogja feladatának tekinteni és megvalósítani. (A hazafias létekből fakadt hozzászóláshoz mindössze annyit jegyez meg a szerkesztőség; hogy a Csáktornyái Zrínyi-várat előreláthatólag műemléknek fogják nyilvánítani, A tulajdon- kérdésben tehát az a ‘döntő szempont, hogy a vár megszerzésének hervadhatatlan történeti érdeme találkozzék majd a költséges fenntartás újabb áldozatkészséget követelő történeti ''érdemével.) Akiket nem vett fel az autóbusz Kanizsára Kaptuk a következő levelet: A Letenye—Nagykanizsa közti utazási lehetőségekkel kapcsolatban legyen szabad tudomásra hoznunk, hogy volt egy autóbuszunk, melyet magánvállalat (tartott fönn. Az a hibája volt mindössze, hogy igen meg kellett fizetni az utazást. Például Becsehelyről Kanizsára (17 km) egy forduló 4.08 pengőbe került. No, megállj, gondoltuk, utazunk mi még olcsóbban is! Tényleg, megkaptuk a Mávaut autóbuszait, amelyeknek nagyon örültünk. No, de az örömben is van üröm. A minap cihelődünk a feleségemmel, hogy bemegyünk Kanizsára. Elhelyezkedtünk a megállónál. Kis vártáivá jött is a »buszi«. A libák megijedve húzták be a nyakukat s (eszeveszetten menekültek. Feleségem a kalapján, én a nyakkendőmön igazítok még egy utolsót b lépni akarunk fölfelé az autóbuszra, merthogy lassít. De aztán megdermedve félbehagyjuk mozdulatunkat, mert a motor felbőg, a vezető valamit lekiált és a gép robog tovább, de nélkülünk. Így aztán persze, hogy nem jutottunk be Kanizsára. Közben hallottam, hogy Furkó János bácsi is utazni akart a Mávaut-on. Neki azt a tanácsot adták, mikor fel akart szállni, hogy utazzék a saját .autóján. Vájjon a sok utas miatt nem indíthatnának több férőhelyes autóbuszokat? Mert ezek hiányában hiába csillogtatják meg előttünk a város megközelítésének lehetőségét.. (A szerkesztőség a levélírónak ezt feleli: Az autóbusz csak annyi utast vehet fel, ahány hely van. Háborús viszonyok lévén, azzal mindig számolnunk kell utazás előtt, hogy esetleg lemaradunk. Az még mindig a jobbik eset, hogy a lehetőség megvan az utazásra, mintha megszűnnének a járatok. Pedig —- ’háború lévén — ez is lehetséges. Legyünk tehát türelemmel.)
