Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-14 / 109. szám
2 1941 május 14. ÖAÓtfKílET kell küzdeni, a kötelékeknek nagy erejűekniejk! kellett lenni, hogy azok a mélységbe tagozott védelem minden gátló erején átgázolva, a hadászati mozgékonyságot föltétien biztosíthassák. Ez több seregtest ellenálló erejének leküzdését jelentette. Ebből adódott, hogy a németek a páncélos kötelékeiket önálló hadosztályokba, majd később hadtestekbe szervezték. A hadosztályok, mint alapegységek, két dandárból tevődtek össze, még pedig a páncélos dandárból és a motorizált lövészdandárból. A páncélos dandár feladata volt az ellenséges védelem le- gázolásán túl a tartalékerők felmorzsolása, míg a lövészdandárnak a pánoélos dandíár által elért területek birtokbavétele és azok biztosítása. Természetes, hogy a nagyo'bb harckocsi alapegységek a páncélos dandárban foglaltak' helyet, mert ezeknek kellett az ellenség védő és páncéltörő harcfegyvereivel szembeszállni és azokat leküzdeni. Ez pedig nagy gyorsaságot, erős páncélzatot és nagyhatású tűzerőt W FERENCJOZSEF KESERÜVIZ követelt. Erre a közepes sűlytípusok feleltek meg legjobban. Ezek voltak számszerűleg túlsúlyban a könnyű és nehéz harckocsifajtákkal szemben. A közepes harckocsik 15—20 tonna súllyal, 30—35 milliméteres páncélzattal, 1—2 géppuskával és egy 40—75 milliméteres lö- véggel rendelkeztek és sebességük óránkénti átlaga 35 kilométer volt. A német hadvezetés a nyugati harookban körülbelül 10—12 ilyen szervezésű páncélos hadosztályt vetett be, amelyeknek harcértékét az elért eredményeik bizonyították. Honvédségünk ezirányú korszerű és a legnagyobb követelményeket is kielégítő fölszerelését és fegyverzetét az erdélyi és délvidéki megszállások alkalmával volt alkalmunk megismerni. E téren a fejlődés ma is igen enős ütemben halad előre. Kérelem a zsirszedőkhöz Irta: ANGYAL BÉLA A világháború az állásharc merevségébe fulladt. A hadműveleti mozgás csaknem teljesen megszűnt. A szabad szárnyak eltűntek s az arcvonalak, mint merev falak1, húzódtak egymással szemben. A mozgás kikényszerítésére más mód, mint az arcvonal áttörése, .iem 'állott a hadvezetés rendelkezésére. A merev arcvonalakban felépített tűzrend- szer, amelynek legfőbb eleme a géppuska volt, meggátolt minden gyalogsági támadást. A tüzérségi tömegtűz, a világháború emlékezetes pergőtüzei sem tudták a gyalogság ellenállását teljesen leküzdeni és amikor a gyalogság rohamra indult, a támogató tüzérség tűzhatásá- mak túlsó határán elakadt. A tüzérség nem tudta állásait olyan gyorsan váltani, hogy a. gyalogsági támadás tüzérségi támogatás mellett mélyreható eredményeket érhetett volna el. Ezért az arcvonalak rendszerint csak benyomódtak, mert az ellenségnek ideje volt az el nem titkolható anyagi előkészítés és tűz- előkészítós alatt tartalékjait odavetni, ahol a gyalogsági támadás megindult. A mozgást nem tudta követni a tűz. Olyan eszközt kellett tehát teremteni, ami nagy tüz- hatást tudott kifejteni és gyorsan tudta a gyalogságot követni. Mivel az ellenséges álilás- rendszeren belül a legnagyobb veszélyt a géppuskák hatása jelentette, ezeknek a géppuskáknak 'a tüzhatását is államok kellett. Erre csakis páncélzattal védett, mozgó, tüzerős harceszközök jöhettek tekintetbe. Így született meg egy angol tábornok kezdeményezésére a világháború végén a harckocsi. Tömeges bevetésükre azonban a háború befejeződése miatt már nem került sor. De értéküket bizonyította az 1918 augusztus 8-iki montdidlideri csatában elért siker, ahol az angol 4. hadsereg ezzel teljesen meglepte a németeket és az* .arcvonalukat egy nap alatt 18 kilométerre nyomta be. A harckocsi rendkívüli jelentőségét minden állam fölismerte. További kísérleteket a világháború után egyelőre csak a győztes hatalmak végeztek1. Bár e téren elméletileg az angolok vezettek, gyakorlatilag a franciák alkalmazták azokat nagyobb tömegekben és szervezték be a mozgó haderejük kötelékeibe. A németek az újrafegyverkezés idejétől kezdve foglalkoztak behatóan a harckocsik építésével és alkalmazásával és e téren a franciáktól lényegesen eltérő irányokban haladtak. A franciák ugyanis a védelemben látták a harcnak erősebb eszközét és a jövő háborújának részükre célravezetőbb harcmódját. Ezért építették ki hatalmas határerődítéseiket is. A védelem erejének növelésére az egyes seregtesteiknek ütőerejét akarták fokozni és azokat lehetőleg erős, mozgékony, az ellentámadás végrehajtására alkalmas kötelékekkel ellátni, így kerültek e hadosztályok kereteibe a páncélos csapattestek és lettek a gyalogságnak támogatói és kiszolgálói. Ezzel a megoldással már eleve megfosztották ezt a fegyvert aZ egyik legfontosabb elemétől, a sebességtől. A németekétől számszerűleg alig csekélyebb páncélos erejük így oszlott el a nyugati háború megindulásakor az egyes hadosztályok1 keretein belül. Ezzel szemben a német szervezés a támadás alapgondolatából indult ki és a kötelékek megteremtésénél a hadászati döntés eszközét szolgáló gyorsaságra fektette a fősúlyt. Mivel a támadás a döntő helyen nagy erőket kíván s mivel a védelem lelhárító erejét is le Tóth kabát divatos ízléses olcsó Már egy hónapja állandó izgalomban élek. Vonaton, hajón (talán ezt csak álmodtam) kávéházban, földalatt, földfelelt, óvóhelyen, különböző előkelő és kevésbbé elfogadható helyeken mindig azzal rémítenek, hogy jönnek a zsíromat összeszedni. Legkellemetlenebb természetesen otthon a helyzet, mert nincs az előrehajtott időnek egy pillanata sem, amikor ne lepne meg bennünket az aggodalom. A lakásunk tele van rémképekkel, sötétben bujkáló zsirszedőkkel. Az egyik éjjel is arra ébredtem fel, hogy a szekrény mögött valaki áll és ott keresi azt a néhány kiló zsírt, ami még csa'ogatónak és a hatósági zsirszedőknek megmaradt. Szerencsére a rémlátomás nem volt igaz. Egyre azonban jó volt. Reggel kiszedtem a szekrényből a zsírt és magam helyett az ágyba fektettem, mert a szomszéd azt újságolta, hogy náluk a szekrényben keresték, de az ágyban nem. Igaz, hogy neki szerencséje is volt, mert az anyósát már egy hónapja ágyban tartja és igy a zsirszedö bizottság sem mer közeledni felé. De honnan vegyen mindenki egy hasonló anyóst ? Minden nap újabb és újabb híreket kapok. Egyik ismerősöm azt ajánlotta, hogy a farakás alá kell tenni. A másik viszont elrémitett, hogy ott a legrosszabb, mert elsősorban ott keresik. A barátomék uborkás üvegbe rejtették, de úgy, hogy az uborka is benne maradt. Sógorom lángelmével oldotta meg a dolgot. Egyik nap ragyogó arccal köszönt rám. — Hogy vagy, öregem ? — Köszönöm — mondtam, a zsirgondtól lesoványodva — nagyon rosszuk — Miért? — Gondolhatod. — Csak nem aggódsz ? — Nagyon ! — Én már megoldottam, — Hogyan ? Te okos ember, te feltalálók feltalálója ? — Olt van mindenki előtt és még sem találja meg. — Ide azonnal az eszmével! — mondtam a legelszántabban és a revolverzsebem irányába tettem egy vészes mozdulatot — De ! — mondta ő és én megértettem. — Ne félj, senkinek sem árulom el. Közelhajolt és megsúgta . . . Másnap sorrajártam az összes kereskedőket és az összes fellelhető virágtartókat megvettem. Az ágyból tehát jobb helyre kerültek a zsir- adagok. A lakás tele volt virágtartóval. Asztalon, zongorán, rádión, gyerekkocsiban, fürdőkádban és minden (itt helyszűke miatt fel sem sorolható helyen) díszelegtek a virágtartók, tele a legfrissebb tavaszi virágokkal. Milyen nyugodtság költözött otthonomba! Arcom rózsái és egyéb virágai is vigan nyiladoztak, fejfájásom is elhagyott, még az izületi csuzom is megrémülve távozott a tavasz ilyen tömeges jelenlététől. De mi történt? Hölgyvendégünk, aki epés mondásaival szokta megkeseríteni az életünket, egy napon beállított. — De gyönyörű virágaitok vannak— mondta tühegyesen. Nem is gondoltam, hogy ti is iderejtettétek a zsírt. El lehet képzelni, mit jelentett ez a néhány szó nekünk. Alig vártam, hogy eltávozzék. A virágokat kidobtam, a vázákat pedig kiolvasztottam. Megint hozzánk költözött a zsirgond. Igaz, hogy a sok ide oda olvasztástól és öntözéstől mér csak fele volt meg, de még ez is elég volt arra, hogy ne hagyjon nyugton. Itt álltunk tehát fele zsírral, de még nagyobb aggodalommal, ami azért is nőtt napról-napra, mert már a mi utcánkba is jártak a zsirszedők. Mit tegyünk ? Mit tegyünk ? A sok gondolkozás azért még is meghozta gyümölcsét Szerencsére, hogy remek hideg májusunk van. A zsírt feiparcedaztuk. Egy kilót hordok az irattáskámban, egyet a zsebemben. A gyerekek mindegyike az iskolatáskájában azt visz. A család többi tagja is állandóan utón van és minden elképzelhető retikülben, táskában, esernyőben zsírt hord magával. Egy kis kézitáskával a vasúti ruhatárba is jutott. Most már aztán itt nyilvánosan kérem a tisztelt zsirszedö urakat, legyenek szívesek még a melegebb idők beállta előtt eljönni hozzánk, mert mindenünk tönkre megy, ha nem segítenek rajtunk. INNEN IS — ONNAN IS Ezer pengőre emelte föl a Kúria Gál Csaba nyilas 'képviselő büntetését engedély nélküli röpiratterjesztósért. — Nemzeti zászlót készítenek ä nagyváradi vasmunkások Szabadka részére. — 14 napi fogházra ítélték Fiedler József biatorbágyi sírásót, aki egy öngyilkos fiatalember fejét a hajánál fogva kihozta a ravatalozóból és megmutatta a jelenlevőknek. — Püspökségének 30. évfordulóját ünnepelte Glattfelder Gyula Csanádi püspök. — A kolozsvári magyar evangélikusok kimondták a német evangélikus egyházközségből való kiválásukat. — Két esztendei íegyházra ítélték1 dr. Célláth Árpád budapesti ügyvédet, aki önként jelentette föl magát, hogy 20 ezer pengőt elsikkasztott. — A magyar mozgókép- üzemengedélyesek országos egyesülete felhívást intézett a mozisokhoz, hogy az áldőzó- csütörtöki bevételeik tetszés szerinti százalékát «ajánljak fel az újságírók nyugdíjintézete javára. — Héthőmapi börtönre és 300 pengő büntetésre ítélte a szombathelyi uzsorabíróság Fürst József körmendi bőrkereskedőt, aki 200 kiló talpbőrt átlagosan 11 pengős árban adott el. — Hatszáz vagon mennyezet-nádat vágtak az idén a Fertő-tavon. A nádat Németország vette át. Páncélos csapatok
