Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-04-19 / 88. szám
AR A 8 FILLÉR II. évfolyam, 88. szám. ^ politikai napilap + 1941. április 19. Szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. Tittössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. fPPP0PPPPPßPßßßßßßP0ß0PßßPßPßPPfiPßPP0P0PßP0000000P0P0P0ßßP00ßPßPPßPPßß0PßPßßßPßPßPßPßPßPßßßPPPPPßßßßßPßPßA legerősebb középhatalom. Trianon nincs többé s mi meggyarapodott erőink! birtokában, vitathatatlan igazságunk tudatában álljuk a vártát, betöltjük munkával és ha kell, fegyverrél ezeréves történelmi hivatásunkat. Mert ez a mi ’'érdekünk és ez Európa érdeke is. Kezdő lépések Zalaegerszeg életterének A déli határokon Immár a negyedik országgyarapodás lélek- zetelállítóan boldog és izgalmas napjait éljük. Légvédelmi készültségben vagyunk, figyeli mindenki a riasztó sziréna felüvöltését és lestük mindannyian a rádiót, amely a honvédseregek előnyomulásáról számolt be. Csapataink a Duna-Tisza közét mindenütt megszállták és befejeztük a Dunántúl délnyugati részének a horvát határig való megszállását... —• jelentette a honvédvezérkar főnöke. Ez a jelentés pedig azzal a ténnyel egyenlő, hogy az elszakított területek visszafoglalása is befejezést nyert. Itt-ott még kómitácsi bandák' merényleteket kíséreltek meg, de erélyes letörésük nem maradt el. Hiába volt minden vad és bujkáló támadás, a magyar honvéd ott áll az ezeréves déli határokon. Ott, mert Kormányzó Urunk kiadta a parancsot: előre az ezeréves déli határok felé. 1 i A honvéd megindult és felszabadította az ősi magyar földet. Visszatértek régi városaink, kicsiny tanyák, szélesen elterülő magyar falvak. Most ismét több, mint félmilliónyi magyart ölel magához Szent István koronája. Az áldott ősi termőtalaj magyarnak adja ismét nagyszerű gyümölcseit. Huszonkét év után újra magyar csendőr szuronyán játszik a tavaszi napfény, mosolyt és bizodalmát visz a kakastól! rezgése a Délvidékre, mert megindult s az ezeréves határon állt meg a magyar "honvéd. Ott áll a honvéd Újvidék alatt, Murán innen és a Muraközben, kezében fegyver, de szemében nyoma sincs a gyűlöletnek. A bosszúnak sem, amelyhez pedig talán-talán még joga is lenne. A honvéd erős, a honvéd igazságos, a honvéd magyar! A honvéd békét, nyugalmat, rendet, munkát jelent. És a becsületet, a magyar egyenességet. Mert hiába a rosszakaratú hírverés, a világ józan közvéleményének tisztában kell lennie azzal, hogy nem a londoni rádiónak, hanem a budapestinek van igaza. Az az állam, amellyel mi szerződést kötöttünk, nincs ’többé. Jött egy puccsklormány, amely elűzte, vagy fogságba vetetté az alkotmányos vezetőkét s égen és földön reánk' támadt. Szörnyű zűrzavarba omlott Jugoszlávia és amikor Kormányzó Urunk megindította seregeit, felbomlott ez a Trianonban felduzzasztott állam, nem volt Jugoszlávia, nem volt szerződő fél, hiszen akkor már kikiáltotta függetlenségét a szabad Horvátország. Mi nem támadtunk, mi csak védelmére siettünk véreinknek és visszavettük jogos tulajdonunkat. Példaadó a magyar türelem, önfegyelem és határozottság. Csak akkor léptünk a tettek terére, amikör már elkerülhetetlen volt. Az isteni és emberi jog és igazság parancsára tettük meg lépéseinket s nyugalmunkat mi sem jellemzi jobban, mint az az előkelő hangú és tárgyilagos válasz, amelyet a londoni rádiónak adtunk és ahogy megmagyaráztuk Moszkvának elhatározásunk indító okait. A Kormányzó szólt, csapataink megindultak és győzelmes útjukon megálltak ott, ahol a régi magyar határt elérték. Nem hódító, csak felszabadító ez a déli hadjárat, nekünk nem kell talpalatnyi sem a szerbek földjéből. Különben is — megmondta Kormányzó Urunk — nekünk nincs vitánk a szerb néppel. Aminthogy senkivel sincs, aki nem bántja a mi jogos érdekeinket. Európának ezen a részén ma mi vagyunk a Zalaegerszeg életterének jövő föllendítése! érdekében téglákat hordtam össze. A hosszan elnyúló közleményekben egy-egy gondolat, terv-tégla volt, amelynek segítségével a jövő kiépíthető. A kőműves, ha évszázadra szóló épületet emel, a téglákat egyenként meg- kopogtatja, mielőtt befalazná. Csak azokat rakja fáiba, amelyek a kopogtatásra egészséget jelentenek. A beteg tégla előbb kopik, az időjárás viszontagságára malik és fészket ad a nedvességnek, csapadéknak, miáltal a szomszédos téglák is elveszítik ellenálló képességüket. Az általam összehordott téglákat is vizsgálat alá kell bocsátani. Érdemes lesz-e velük a vidék jövőjét felépíteni? Nincs-e köztük a szomszéd téglákat is málasztó anyag? Az első lépés a jövő felé a tervek, az elgondolások életrevalóságának1 a megvizsgálása. Ha van köztük életképtelen, azt selejtezni kell. Ha van valakinek életképes terve, azt föl kell használni. Minden olyan elgondolást, amely e vidék föllendítését tűzi ki célul, a nyilvánosság elé kell bocsátani. Lássa meg a közvélemény, hogy nem oly vidékre helyezett bennünket a Teremtő, ahol nem lesz föllendülés, ahol nem érdemes ennek érdekében fáradni. ' Ki kell alakítani e vicéken a vidékért rajongó és azt fejleszteni akaró közvéleményt. Ennek az állandó hangja, biztatása lesz a serkentő kovász, amely a mai életet a sorvadás útjáról a fejlődés irányába vezeti. Minden ember, aki tehetséget érez magában ahhoz, hogy szűkebb hazájáért tud dolgozni, álljon be a munkába. A közvélemény alapján szerveződjék meg egy kisebb csoport, amely önzetlenül küzd a fejlődésért. E kisebb csoportnak lesz a kötelessége az eszmék, a gondolatok, a tervek megvizsgálása. Hogy legyen min gondolkodni, hogy legyen tárgy, ami fölött a nemes vita megindulhat, hogy legyen terv, aminek valóraválásában lehet hinni, azért hordtam össze a téglákat. Mindenegyes elgondolást részekre kell bontani. Van-e lehetőség arra, hogy a terv életképes megvalósulást öltsön? A megvalósulás után üzletileg előnyös lesz-e? Mily befolyása lesz az élettér további sorsára? Nem sántikát e egyik-másik elgondolás? Meg van-e kellő szaktudássál alapozva, vagy csak egy vidékéért rajongó elme szüleménye, ami csak elgondolásnak szép? Minek folytassam a részekre bontást? Már e pár kérdésből megérti mindenki, hogy mit akarok mondani. A tervek olvasása közben bizonyosan sók gondolkodó egyénnek lesznek egyéni elgondolásai. Ki velük! Nem lehet véka alatt tartani őket, hátha jobbak lesznek! Nem szerénykedhet egyikünk sem, hiszen akkor csekélységem volt legkevésbbé szerény, amikor az elgondolásaim özönét nyilvánosságira hoztam. A cél érdekében nem szomorít el aZ a tudat, hogy lesz köztük esetileg olyan is, amely mosolyt ébreszt egyik-másik polgártársam szemében. Ha egy tervet elfogadhatónak, megvalósíthatónak tartunk, annak megvalósításáért semmi áldozatot sem lehet sajnálni. A legszélesebb nyilvánosság előtt föl kell tárni Zalaegerszeg vidékének természeti adottságait. Lássa meg a tőke, hogy itt egészséges és jövedelmező elhelyezésre talál. Itt el is jutottam oda, amit érinteni akartam. Minden terv megvalósításához, pénz kell. A pénz jöhet magántőke alakjában. A lehetőségeket nyilvánosságra kell hozni. Szaklapokban, napilapokban minél többet kell egyik-másikról írni. Majd csak akad előbb-utóbb vállalkozó. Természetes, ha helybeli akad, annál jobb, de ha vidéki érdeklődik, a legnagyobb előzékenységgel kell fogadni. Már az első tapogatódzás- nál a látszatát is el kell kerülni annak, hogy] csak a város érdeke a vállalatalapítás. Minden elsősorban magánérdek az érdeklődő egyén részéről. Ha elsősorban a magánérdeket nézi a város és azt támogatásokkal elősegíti, jön ß. vállalkozó tőkéjével. A háborút követő új kor hihetetlen föllendülést hoz gazdasági téren. Ha erre előkészülünk tervekkel, akkor behozzuk a félévszázados lemaradásunkat. A tervek egyrésze olyan, hogy kisebb befektetést igényel. Ilyen a mésztrágyagyártás, a takarmánylisztkészítés, a ládagyártás. Akad tőkés vállalkozó, aki tudatára ébred annak, hogy van lehetőség arra, hogy tőkléje gyümölcsöző hasznot hoz vállalkozása után. A pénzintézeteknek meg kell tenniök ezekkel a magántőkésekkel szemben azt, amiért tulajdonképpen létrehozták őket, a hitelnyújtást. Elsősorban a bankoknak kell megismerni az egyes tervek életrevalóságát. Ha annak látják, nem vonhatják vissza mágukat attól a hatalmas mozgalomtól, amelynek célja a vidék életének a megváltozása. Olyan terv megvalósulásához, amely nagyobb tőkét igényel, — ilyen a kendergyártás, a konzervgyártás, a villanyos erőszolgáltatás — már nehezen akad magánvállalkozó. Részint jobb is, ha ezek nem egy kézben vannak. Részvénytársasági, szövetkezeti utón kell a tő: ét ezekhez a nagyobb vállalatokhoz megszerezni. Itt is a pénzintézetek segítségére, sőt kezdeményezésére lesz szükség. Jól megfontolt kezdő, lépések után lesz eredmény, amely kimozdítja e vidéket mai mozdulatlanságából. E kimozdítással el is érjük célunkat, mert az első lépést megtettük e vidék jövője érdekében. Zalaegerszeg oly vidék központja, hogy a további lépések sorra követik majd az elsőt. Ha az elsőtől nem húzódozunk és akarjuk a továbbiakat, akkor lesz itt élet! PÖRNECZI JÓZSEF,
