Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-04-19 / 88. szám

ilAfoÄRELET

2

1941 április 19.

Fűszer, csemege, kitűnő fajborok, likőrök

A LEGJOBB MINŐSÉGBEN

A FEHÉRKÉPI CSEMEGEHÁZBAN, Németh Józsefnél

Zala megye

gyümölcstermesztő

A Balaton vidékének szerzetesei voltak az első gyümölcstermelők

A zakvármegyei gy üm ölesé szeti értekezleten Hámori Mátyás kertészeti tanár, volt zala- megyei gyümölcsészeti intéző előadást tartott az általános termesztési kérdésekről Zala megyében. Az előadás gazdag tapasztalatok alapján felépített tanulságokat tartalmaz és a szakember megfigyelései minden tekintetben érdemesek arra, hogy azokat az érdekeltek megszívleljék.

— Vármegyénk — hallottuk Hámori előadásában — még Nagymagyarországot is alapul yéve, egyike a legnagyobbaknak. (A szerkesztő megjegyzi, 'hogy a muráninneni jés a muraközi területek visszakerülésével Zala megye terület- nagyság tekintetében a negyedik helyen áll Magyarországon.) Területi adottságokból kifolyólag természetesen nagy változatosságokat mutat. Általában szelíden diombös, a dombokat észak-dél irányba húzódó völgyek szeldesik keresztül. Nagyjában ezek a völgyek termőhelyi határok is. Két legnagyobb völgy három nagy gyű m öl ester mesztési területre Osztja a vármegyét. A tapolcai völgytől kezdje terül |el a Balaton partján húzódó, gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmas egyik rész. A Zala két partján elterülő résznek termőhelyi adottságai már egészen más gyümölcstermelési területet

Csak csiraképes, a vidékre alkalmas faitiszta

kukorica- vetőmagot

vessek! Kapható:

Válickai gazdaság Posta: Pusztamagyar ód.

alkotnak. A göcseji táj pedig megint egészen más jellegű.

— Mind a három területen csak a domboldalak alkalmasak gyümölcstelepítésre. Azonban mindhárom vidéknek más az éghajlata és mások a talajviszonyai. Ebből kifolyólag másmás gyümölcsnem termesztésére alkalmasak. A Bálatonvidék északkeleti, délkeleti irányban húzódó dombjainak nagyjából dél felé néző léj- tőin van a gyümölcsterület. A széltől védett, meleg terület elegendő csapadékkal rendelkezik és a csapadék eloszlása is arányos. Talaja nagyjából bazalt és dolomit, máiadék. A termőréteg elég vastag a dombok alján, a dombok tetején azonban gyakran sekély és köves. A középső terület a Zala két partja, íez az előző területnél már hűvösebb. Az észak-dél irányban húzódó diombvonúlafóWon, illetőleg völgyekben a széljárás erős. A hideg levegő áramlása fokozottabb, déli fekvésű telep pedig alig áll rendelkezésre. A talaja mély rétegű humusz, az északi részeken agyag, a déli részeken inkább Vályog. Csapadék bőségesen áll rendelkezésre, a zalai termesztési tájak közül ez a legesőjártabb vidék.

— A göcseji táj szintén észak-dél irányú dombvonulatakból áll. Legmagasabbak a keleti határán, míg nyugatnak, az Alpok felé egyre kisebbednek, ennek következtében természetszerűleg a leghidegebb, a szél járása a legerősebb, csapadékot is legtöbbet kap. A csapadék eloszlása egyenletes. Talaja kötött, nehéz agyag, erősen kilúgozott, kevés humuszt tartalmaz és közepes termőrétegű.

— A gyümölcstermesztés őshonos eredete az Árpádokig vezethető vissza Zalában. Először a Bálatonvidék kolostorlakói voltak a gyümölcstermesztők, majd az irányító szerepet a magasabb gyümölcskultúrával rendelkező Stájerország vette at. A telepítések ösztönösen a termőhelyi adottságoknak mindig megjeleltek.

A gyümölcsnem egyes területekén nagyjából állandó volt, de a fajtákban természetszerűleg és igen helyesen változások történtek. A legújabb telepítési irányok minden külön rendelkezés nélkül a telepítési rendeletben feltüntetett fajtákból adódnák. A balatoni táj típus- gyümölcse a dombok alján őszibarack, a kövesebb felső részen pedig mandula. Keszthely környéke már kitűnő lehetőséget biztosít kajszibaracknak, de mivel érési ideje kései, jól szervezett kereskedelem esetén a korai gyümölcspiacokkal szemben lemarad.

— A középső termőtáj gyümölcse az alma. Helyenként lehetőségek mutatkoznak körtére és dióra is. Viszont a déli részeken sikerrel termeszthető a kajszibarack. Az egész területen kitűnően díszlik a szilva, azonban a nagyobb jövedelmet biztosító alma termesztésének kilátásai jobbak.

— A göcseji tájnak a zálaegersZeg—rédicsi vasútvonaltól délre eső területe almatelepítésre alkalmas, az attól északra eső terület pedig elsősorban szilvatermelő vidék. Szilvatermő terület még Csabrendek, Nyirád, Káptalanfa területe, amely a vasmegyei szilvaterülethez csatlakozik.

— Meg kell azonban mondanunk, hogy megyénk a tavaszi fagyoktól gyakran látogatott. A völgyekben majdnem évenként rendszeres a tavaszi fagy, a domboldalak azonban legtöbbször mentesülnek a károktól. A földbirtok- reform végrehajtásával káros lenne az egységes gyümölcsterület parcellázása, az egyéb területek parcellázása esetén pedig kívánatos volna zárt területű gyümölcsösök létesítése, amelyekből az igényelt birtokrész arányában minden igénylő lészesülne.

| Megnyit! |

Tóth Gyula

újonnan átalakított üzlete.

Óriási szövet-, kabát- és divatáru választék.

Rozika és a kecske

Irta: ANGYAL BÉLA.

Akkorában voltam abban a korban, hogy pályát kellett választanom. Éppen ezen gondolkoztam szüleim hálának kies tornácán, amikor beállít Rozika és ezt mondja:

t— Fiatal úr, kérem, meg kellene fejni a kecskét.

— Jól van, Rozika, fejje meg.

Kellemes délután volt és bizony jól esett volna a finom hidegkávé kecsketejjel. Szinte Örültem, hogy Rozika hamarosan hozza is a tejet és készít nekem friss kávét. Kissé gyanús volt, hogy sokáig jött, de azt gondoltam, hogy bizonyosan alapos munkát akar végezni, azért nem siet.

Egyszer azonban Rozika ismét beállít és azt mondja:

— Fiatal úr, kérem, tessék jönni segíteni,

— Minek, lelkem ?

— A kecskét fejni.

— Miért kell ehhez kiét ember? Fogja meg a kecskét és fejje meg!

— Igen ám, de ha fogom, nem tudom fejni.

— Hát ne fogja. Ki hallotta már azt, hogy fogni kell a kecskét a fejesnél?!

— Ezt kell, — mondta Rozika szomorúan •— mert ez megvadult kecske.

— Ugyan, Rozika, ne mókázzon. A tehenet se szokták fogni a fejősnél. Különben, tudja mit, kösse meg a kecskét és akkor nem kell fogni.

Rozika elment és én vártam az eredményt. Kissé izgatott már a dolog, mert fölényeskedés ide, fölényeskedés oda, a kecskét mégis csak meg kell fejni, már pedig, úgy látszik, Rozika ezt nem tudja egyedül elvégezni. Nékem zsebemben volt ugyan az érettségi bizonyítványom és ismertem a tej összes alkotó elemét együttesen és aránylagosan, de tejet fejni nem tudtam, az egyszer bizonyos. Kezdtem azonban ezen gondolkozni. Valamikor gyerekkoromban a nagyapámnál láttam a tehenek fejősét, ittam is a frissen kifejt meleg tejből, de már nem emlékeztem a fejős mibenlétére. A helyzet azonban veszedelmessé vált, mert Rozika ismét közeledett és a lábas üres volt a kezében. Mi lesz most?

— Na, Rozika, — mondám az érett ember egész szellemi fölényével — rendben van?

— Nem birok én azzal a jószággal, fiatal úr kiérem. Meg is kötöttem, mégsem lehet megfejni.

Mentő gondolatom támadt.

— Hát akikor ne fejje meg! Hagyja fejetlenül.

— Azt nem lehet, mert akkor elapad a teje.

— Miért apadna el?

— Mert ha nem fejjük ki, már reggel csak felét fogja adni annak, amit szokott. így van ez a tehénnél is.

— A tehénnél lehet, hogy így van, de ez kecske és hátha ez más természetű.

— En csak azt mondom a fiatal úrnak, jöjjön segíteni, mert kikapok, ha hazajönnek és a

fiatalurat is megszidják, mert nem segített.

Megsajnáltam Rozikát, aki jó kis lány volt.

— Na jól van, segítek.

Elmentünk a megvadult kecskéhez. Bizony az jámborul mékegett az ól tetején, zsineggel a nyakában.

— Hogy került ez az ól tetejére?

— Elszakította a zsineget és felugrott.

— Hozzon vastagabb zsinórt — mondtam Rozikának.

Míg odavolt, barátkoztam a kecskével. Va- kargattam a szakágát, simogattam az öldalát és el kezdtem beoézni. Minden, kecskének hízelgő becenevet ráhalmoztam. Olyan szelídnek is látszott, mint egy igazi bárány. De niár ott is volt Rozika a zsineggel. Jó vastag ruhaszárító kötél volt. Rákötöttük a nyakára és leemeltük az ól tetejéről. A kerítéshez kötni már csak pillanat műve volt. A kecske ott állt a kerítéshez kötözve, fejősre készen.

— No, próbálja — mondtam.

Amint Rozika hozzáért, el kezdett döfni, rúgni, ágaskodni, guggolni, csak éppen fejni Inem engedte magát.

— Tessék megfogni a hátsó lábát — mondta Rozika.

Megfogtam. Kirántotta. Újra megfogtam, újfa kirántotta. Alaposabban megfogtam, nem tudott mozdulni.

— Na, most! — mondtam elszántan — próbálja!