Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-06-28 / 145. szám
4 SlÄomKQ.rr 1941 június 28. Terményeit tűzkár eilen áfalángbizfositás keretében biztosíthatja legolcsóbban! Okos zalai házitanács a jobbrahajtáshoz való szoktatáshoz Ezeket a kis táblákat a kocsiülés előtti deszkára szegezzük föl. Előnye ennek a megoldásnak. hogy semmi pénzbe sem kerül. Persze, ha a kocsis alszik, akkor még a méter magas tábla is hiábavaló igyekezet. Az egyik újságban szintén nagyon ügyes fogást olvastam. Azt ajánlotta ez az újság a kocsisoknak, hogy la megszokott jobbról való ülés helyett üljenek át a bak baloldalára. Nagyon jó és célravezető dolog, mert egyrészt a baloldali ülés megfelel a jobboldali iránynak, másrészt meg szokatlanságánál fogva is figyelmeztető a kocsisnak. Csak félek attól, A központi kávéház ésiel 2-ig nyitva Az étterem az emeleten 12-ig nyitva hogy jó régimódi kocsisaink erre nem igen lesznek hajlandók. Igaz viszont az is, hogy mivel az ostort a jobbkézben tartjuk, az ostortartó is a bak jobboldalára van fölszerelve és így bizony kényelmetlen dolog azt a bak másik oldalán megkeresni, amikor magunk balról ülünk. Mindenekíelett pedig a megfelelő jóakaratot ajánlom mindenkinek, mert enélkül bizony a legjobb tanács is csak írott malaszt marad, Ezenfelül pedig óvatos, lassú hajtásra és különösen kanyarodókban, vagy keresztutak előtt alapos körültekintésre van szükség. Abban a hitben vagyok, hogy talán tanácsaimmal én is hozzájárulhattam egy keveset az áttérés megkönnyítéséhez. EOY RÉGI AUTÓS Beszéljünk egyszer már a borotválkozás tu Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Azokkal a sorozatos cikkekkel kapcsolatban, melyeket mostanában úgyszólván az ország minden napilapjában olvashatunk, a jobboldali hajtási irányra való áttérésről, legyen szabad Segypár gondolatomat elmondani. Elsősorban is hadd adjak kifejezést annak a véleményemnek, hogy a magam részéről kissé túlzottnak találom azt a mindúntalan megismételt sok magyarázkodást, hogy miért volt erre az »irányváltoztatásra« szükség. Tény az, hogy már régen is szükséges lett volna a jobboldali hajtást bevezetni és ha keleti kényelmünkkel ellentétben már régesrégen megtettük volna, ma rriár el is felejtettük vo’lna az egészet és megtakarítottunk volna egy csomó pénzt, mert hiszen az utóbbi évek alatt épült utak és azok jelzései is még mind-mind a baloldali irány figyelembevételével' jöttek létre. Fölösleges továbbá az a sokr vigasztaló szó is, amellyel a lapok a kocsisokat és autósokat kérik és szinte könyörögve kérik őket, hogy ne haragudjanak túlságosan az okozott kényelmetlenségért. Nem olyan ördöngős dolog az egész. Csupán egy kis fegyelem és egy kis figyelem dolga. Régi autós vagyok magam is, állandóan magam vezetek és gyakran jártam kinn Ausztriában, majd Németországban kocsimmal. Őszintén mondhatom, hogy még a legsűrűbb bécsi városi forgalomban sem volt soha a legkisebb kellemetlenségem sem a hajtási irány változtatása miatt. Igaz, hogy a kormány mellett az eszem nem kalandozik el messze vidékekre, hanem állandóan — mondjuk — »kéznél van.«. Ehelyett az öndicséret helyett azonban legyen szabad talán egyeket olyan gyakorlati fogást fölemlítenem, amely határozottan segítségére lehet a kocsisnak és az autósnak is. Annak idején például a soproni vámot elhagyva, jobb csuklómra zsebkendőt kötöttem, mely így állandóan a szemem' előtt lévén, szinte önmagától figyelmeztetett a jobb irányra. Szigorúan megtartottam továbbá még végig nyílt országúton is a kimondott jobboldalt, tehát sohasem az út közepén vittem kocsimat, hanem még egész üres utón is a jobbszélen. Szerintem ez szoktatja rá az autóst leggyorsabban a helyes iránynak ösztönszerü megtartására. Hogy azután az első időben mindig csak mérsékelten hajtsunk, az már magától értetődik. Végül azt hiszem, "jó szolgálatot tehet egy — a szélvédő üvegre ragasztott — pirosszínű papiros- nyíl, amiely jobb felé mutat. Ezt azonban úgy kellene felragasztani, hogy egész kis mértékben zavarólag hasson a vezető szeme előtt. Persze nem annyira, hogy ettől azután ne is lásson. De azáltal, hogy a szem állandóan maga előtt látja, ami első időben szokatlan a szabad kilátáshoz szokott! szemnek, mindig figyelmeztetés lesz a vezető részére. Mire pedig a szem megszokta ezt a jelt, addigra már az autós is megszokhatta az irányváltoztatást. Ehhez egészen hasonló megoldást a kocsiknál és szekereknél is lehet alkalmazni. Én gazdaságom összes kocsijait kemény papírból kivágott kis táblákkal fogom ellátni, amelyeken szintén jobbramutató nyíl lesz és vastag betűkkel kiírva a »jobbra hajts« figyelmeztetés.| Aki azt hiszi, hogy elég néhanapján borotválkoznia, tudja meg, hogy arcán 12 ezer elpusztíthatatlan sortéból áll a szakáll, s ez, naponta 4—6 tized millimétert nő. Ha tehát a szervezet a szakállnövesztésre pazarolt energiáját egyszer tréfából egy szál, játékos szeszélyből kiszemelt sörtere fordítaná, a férfidísz egyede máról-holnapra legalább ötméteres hosszúsággal dicsekednék. A közfelfogástól eltérőleg a szőkéknek van a legsűrűbb szakálluk, a többiek szakálla egyhatodával ritkább. A hiány pótlására ezzel szemben a fekete szakáll vastagabb és keményebb. Hogy a gyakori borotválás a szakállt gyorsabb növésre ingerli, közismert tapasztalat. Annál kevésbbé ismert, hogy a fénynek is megvan ez a hatása. Pedig aki a szabadban, a hegyekben, vagy a strandon ’ tölti szabadságát, könnyen megfigyelhetné, hogy a gyakori napfürdőzés idején gyakrabban kell, vagy kellene borotválkoznia. \ A hai @reie A pótanyagok korában a kísérletező tudósok sokszor örülnétek, ha műanyagjuknak a szakáidhoz hasonló szilárdságot tudnának adni. Mivel a szakállnövesztés ma már ritkaság, vegyük szemléltető példánkat a hajról. A szakáll a hajnál is erősebb, ami tehát a hajra igaz, annál inkább áll reá is. A kínai haj-artisták, akik a hajuknál^ fogva felakasztva két másik embert is elbírnak, még korántsem merítik ki a haj egész ellenálló képességét. A kísérletek kiderítették, hogy egy jól benőtt fej hajkoronája 25 közepes súlyú ember alatt sem szakadna el. A pengegyárosok már eleve rájöttek arra, hogy csak a legeslegjobb acélt szabad használni, mégis a borotvapenge már az első alkalommal kicsorbul. Egy szál szakáll átvágásához ugyanis négyzetmilliméterenként pontosan öt kilogram súlynak megfelelő nyomásra van szükség. Természetesen minél finomabb a kés éle, annál kevesebb lesz a nyomás is. Azonban még így sem sikerül, akár a Teggyakorol- tabb és ennek megfelelőleg a legbüszkébb kések borotválkozójának sem egy árva sörte- szálat sem símán átvágnia. A mikroszkóp könyörtelenül kimutatja, hogy a szakállnak még mindig marad ideje behajolni és így a vágás minden esetben görbe, mint a török szablya. A magyarosan »zsilet«-nek becézett borotváló szerkezet pengéje a szakállt egyáltalában nem is vágja át, hanem csak bevágja és egy darabon végighasítja. A villamos száraz-borotválógép pedig, amelynek »körfűrésze« percenként tízezer fordulattal másfél millió apró vágást ejt, mint a bambusznádat valósággal feldarabolja. Miért vág fintorokat a borotvá A borotválkozás hagyományainak még mindig vannak letéteményesei és fanatikus hívei, akik a borotválkozást szinte ünnepélyes cselekménynek tekintik. De ha ezek elfogynának is, biztosíthatjuk az aggodalmas lelkűeket, hogy a borbélyok kitartanak. Igen, a borotválkozás módszeréi örökéletűek. Mert a kés sokkal mozgékonyabb és — ez a legnagyobb titok, amely az önborotvakészülék hívei előtt mindvégig rejtve marad — lehetővé teszi a szakállnak az egyedül helyes 45 fokos szögben való átvágását. A szakáll ugyanis minden várakozás ellenére nem merőlegesen nő ki a bőrből. Ezért vág az igényes borotválkozó a tükör előtt válogatott fintorokat. A hozzá nem értő talán ön- tetszelgésnek, vagy színészi allűröknek minősíti ezt, valójában azonban csak a sertéknek merőleges állapotba váló hozása a cél. De a legfontosaabb mégis csak a serték fekvésének megfelelő vágási irány és a késnek kellő lapos vezetése. Mert a szőrök a jgégefőig hegyükkel lefelé néznek, onnan kezdve pedig már fölfelé. Ha tehát az ügyetlen kontár az álltól lefelé akarna borotválni, az él olyan kedvezőtlen szögben érné a sertéket, hogy azonnal tompává válnék, ezenkívül pedig a szalakat nem is tőben vágná át. Ugyanez áll az alsó és felsőajak vidékére is: mindig a szálak fekvésével ellenkő irányban! így a felsői ajakrészt oldalról ferdén, kívülről befelé kell szakszerűen borotválni, az alsó ajkat pedig alulról fölfelé. Ez az észlszerü késtartás titka. Aki ezt szem előtt tartja, annak a borotválkozás nem nyűg, hanem gyönyörűség lesz, féltett borotvakésének élettartamát pedig háromszorosan, meghosszabbítja. (MN.) , Fülzer, elemese, kitűnő fajborok, likőrök A LEGJOBB MINŐSÉGBEN A FEHÉRKÉPI CSEMEGEHÁZBAN, Németh Józsefnél
