Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-06-07 / 128. szám

194! június 7. 3 Lesz már talp HAotMeLET 80 év óta fogasommá vált Andor Béla aranyéremmel kitüntetett űri szabó üzlete oicsó és Fmom, szakszerű kiszolgálásával Részletekben oldják meg a temető bekerítését Egyik legutóbbi városi közgyűlésen sok szó esett a zalaegerszegi keresztény új temetőről^ amely már közel negyedszázada várja, hogy a kegyelethez illő módon bekerítsék. Leg­szebbnek, legolcsóbbnak és legcélszerűbbnek látszott a sövénykerítés, a kertészeti főintéző meg is csinálta a terveket és úgy volt, ,'hogy az idén a cserjék kiülletéise meg is történik., Sajnos, a növényesítésre a költségvetésbe fel­vett összegből 5.000 pengőt felsőbb helyen, törölték, így most a bekerítést csak részletek­ben lehet megoldani. Először is a bejáratnak adnak illő külsőit. Az ügyet mindenesetre fi­gyeljük, mert ha a zsidó temetők minden­felé az országban szépen be vannak kerítve, a keresztény halottak birodalmának kertje is; megérdemli, hogy ne tévedhessenek be oda legelésző állatok és kóbor ebek. Szemlélődés a zalaszentiváni Iskola köm! ajándékát. Benkes János vezető tanító elmon­dotta, hogy a könyvtár forgalma különösen a téli hónapokban erős. A kikölcsönzött köny­vek számát és az olvasó nevét krétával jegyzi a szekrény ajtajának belsejére. Az iskolaépületet rossz vaskályhával fűtik, amely csak füstöl, de meleget nem ád. (A télen is a népművelő előadások alkalmával ta­pasztalta az egyik előadó a kályha »ipiipázó« természetét.) A tanító lakása mennyezetig vizes. Majd, hogy rosszul nem lesz az ember a dohos szag­tól. — Annyi egypengősöm volna most, — mondja a tanító — ahány patkányt itt ki­irtottam ! Szinte jóleső látvány volt nézni a mester kislányát, aki — ilyen lakásviszonyok mellett is — jókedvű, pirospozsgás arcú gyermek. — Nem is tudom, hogyan kell majd laknom az új palotában — lelkendezik1 boldogan a tanító. Az új iskolaépület hatalmas tanterme szét­tolható válaszfallal lesz két részre osztva. így majd ünnepségek számára is lehet használni. Az iskola építése lassacskán már a befeje­zéshez közeledik. Sokan vizisgálgatják napról- napra örömmel az iskolát, ahová szeptembertől kezdve már beköltözik Zalaszentiván és a hozzátartozó környék körülbelül 80 tanuló- gyermeke. A vidék július 1-én tér át a jobboldali közlekedésre 1832,-ben földből vertek Zalaszentivánon is­kolát és több mint 100 éven keresztül csak csekély javításokkal teljesítette az épület a nemzelnevelő hivatását. Valószínűleg az iskola építtetői nem gondoltak annak idején arra, hogy oly sok évtizeden keresztül fognak fiaik, unokáik, dédunokáik, sőt azoknak a leszárma­zottai is annak az épületnek padjaiban tanulni. A pajtaszerű épület az utóbbi' években bi­zony nagyon megrokkant. Lehullott a vakolat, megrepedeztek a falak. Tavaly meggörbült a fala is és 25 centiméterrel kifelé; fordult., Életveszélyben forgott a tanító, aki az épü­letben lakott, de életveszélyben voltak állan­dóan a tanulóigyerekek is. Hosszú és keserves törekvések után sikerült végre 27 ezer pengő államsegélyt szerezni a két tanerős új iskola építésére, megkezdték a munkát és ma már messziről szembetűnik a művelődésnek új hajléka. Megnéztük a régi 'épületet, amely kívülről is és belülről is minden, csak nem iskola. Két tanteremből áll, foltozott, korhadt padlóval, rossz, elvásott ajtóval és ablakokkal. Hiába, sokan tipródtak rajta, sokan lépték át küszö­bét. A fölszerelés a lehető legszegényesebb, igaz, hogy gazdag képzeletű és leleményes tanférfiú maga szokta pótolni a szemléltető eszközök hiányát, ahogy a pusztamagyaródi példa is mutatja. Az iskolában őrzik a falu könyvtárát is, a földmívelésügyi minisztérium Irta: ANGYAL BÉLA. Most, hogy többet járkálok az utcán (végre látjuk a kék eget is, nemcsak a felhőt), őszin-1 tén szólva, mogbotránkoiom az emberek köny- nyelműségén. Olyan merészen lépnek általá­ban az aszfaltra, hogy azt kell hinnem, imigyen kapják a cipőtalpat. Könnyű nekik! Nekem mindössze három pár cipőm van, de azok közül is kettő már talpatlan. Az -utolsó talpast a múlt héten tapogattam végig éis sajnálattal láttam, hogy egy parányi lyuk már1 azon is van. Mielőtt még a talpkatasztrófa végleg beütne amúgy is sívár (talpatlan) ott­honomba, azt gondoltam, jó lesz idejében egy pár talpat igényelni. Három nap alatt meg is kaptam az igénylő-lapot. Ezen a lapon saj­nálatos önvallomást kel tenni. Be kel ugyanis írni, hogy hány pár cipőm van. Ilyen nehéz ügyekben néhány barátom tanácsát szoktam1 kikérni. Az egyik — akit magunk között gróf úrnak hívunk -— azt mondta, hogy ő a tizen­hét keveset használt és a nyolc új cipője közül csak 'kettőt vallott be, de még nem tudja; hogy őszinteségét méltányolni fogja-e á bi­zottság. — Szóval, még nincs a kérésed elutasítva? — ‘kérdeztem (a fölemelt öt százalékra szomo­rúan gondolva). — Még nincs, de a bizottság hangulata jó — mondta megszokott grófi mosolyával. — Miről sejted? — Az elnökkel az előbb találkoztam és — megértőén mosolygott. Na, — gondoltam magamban — most, azt hiszem, félreértette a gróf úr a mosolygást. Valószínűleg az tetszett neki, hogy ez alka­lommal is vadonatúj cipő feszült a barátom lábán. Itt tehát nem jó tanácsot kaptam, ezért má­sik barátomat kerestem föl, akinek gyermeke messze földön híres a talpkoptatásról. — Hogyan állsz a talpakkal? — kérdeztem bizalmasan. 1 i | i i — Nagyon gyengén — mondta és azonnal fölemelte egyik lábát, megmutatva cipője tal­pát. Nagy folt volt a talp közepére verve. — HOígyan tudsz így járni? — Csak óvatosan. Inkább csak csúsztatom. — Ez derék dolog. Nem igényeltél még? — Dehogy nem! — És mennyit vallottá! be? —- Nyolcat. — Akkor te nem kapsz. — Csakhogy ez a nyolc mind lyukas. — Azt nem hiszik el. — De odaírtam, hogy kívánatra be is mu­tatom őket. Ez utóbbi szeget ütött a fejembe. Rohantam haza. Elővettem az igénylési ívet és beírtam hat párt, de utána ezt írtam: »Teljesein haszna­vehetetlenek.« Valahogy azért éreztem, hogy ez nincs egé­szen jól. Mi lesz, ha eljönnek és előkéretik a hat hasznavehetetlent? Szétnéztem a lakás­ban. Ott a két lyukason kívül, amelyre az igénylést alapoztam, 'több nem volt. Kutató körútra indultam és eredménnyel. A fáskamrá­ban találtam egy barna fél és egy egész feke­tét és egy félpár hajdani fehér betéteset. Ez már volt négy és fél pár. A háziasszony kiss lányának elkértem az emlékül eltett gyermek­cipőjét. Ez már öt és fél pár. Ha esetleg ki­fogásolja a helyszíni bizottság a kis méretet? Eh! Talán nem olyan szigorúak! De hol van. még egy fél pár? Ismerőseimtől nem mertem kérni, mert hátha eltulajdonítják az eszmét., Végre a csácsi országúton találtam egy felső­részt. Mint a kincset, úgy vittem haza és be­írtam az igénylő-lapba a megjegyzés után: »Kívánatra m egték'i nth e tők«. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti jelentése szerint a jobboldali közlekedés, be­vezetésével régóta foglalkoznak az illetékes' tényezők. A háború kitörése előtt Európában Magyarországon kívül csak Angliában és a Skandináv félszigeten volt bal-hajtási irányú közlekedés. Most a kormány rendeletére Ma­gyarországon is bevezetik a johhra-hajitást és néhány napon belül megjelenik az erre vonat­kozó kormányrendelet. A vidéken már Július 1 -ével, Budapesten pedig ősszel kell a jobb­oldali közlekedésre áttérni. Budapesten 11 mil­lió pengőbe kerül az átállítás, vidéken mintegy 2 millió pengőbe. Az országutakon csupán aZ útjelző táblákat kell áthelyezni s a Vidéki vá­rosokban is ugyancsak kévésbe kerül az át­állítás. Jégverés előtt biztosítsd termésedet! Fűszer, csemege, kitűnő fajborok, likőrök A LEGJOBB MINŐSÉGBEN A FEHÉRKÉPI CSEMEGEHÁZBAN, Németh Józsefnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom