Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-06-07 / 128. szám
194! június 7. 3 Lesz már talp HAotMeLET 80 év óta fogasommá vált Andor Béla aranyéremmel kitüntetett űri szabó üzlete oicsó és Fmom, szakszerű kiszolgálásával Részletekben oldják meg a temető bekerítését Egyik legutóbbi városi közgyűlésen sok szó esett a zalaegerszegi keresztény új temetőről^ amely már közel negyedszázada várja, hogy a kegyelethez illő módon bekerítsék. Legszebbnek, legolcsóbbnak és legcélszerűbbnek látszott a sövénykerítés, a kertészeti főintéző meg is csinálta a terveket és úgy volt, ,'hogy az idén a cserjék kiülletéise meg is történik., Sajnos, a növényesítésre a költségvetésbe felvett összegből 5.000 pengőt felsőbb helyen, törölték, így most a bekerítést csak részletekben lehet megoldani. Először is a bejáratnak adnak illő külsőit. Az ügyet mindenesetre figyeljük, mert ha a zsidó temetők mindenfelé az országban szépen be vannak kerítve, a keresztény halottak birodalmának kertje is; megérdemli, hogy ne tévedhessenek be oda legelésző állatok és kóbor ebek. Szemlélődés a zalaszentiváni Iskola köm! ajándékát. Benkes János vezető tanító elmondotta, hogy a könyvtár forgalma különösen a téli hónapokban erős. A kikölcsönzött könyvek számát és az olvasó nevét krétával jegyzi a szekrény ajtajának belsejére. Az iskolaépületet rossz vaskályhával fűtik, amely csak füstöl, de meleget nem ád. (A télen is a népművelő előadások alkalmával tapasztalta az egyik előadó a kályha »ipiipázó« természetét.) A tanító lakása mennyezetig vizes. Majd, hogy rosszul nem lesz az ember a dohos szagtól. — Annyi egypengősöm volna most, — mondja a tanító — ahány patkányt itt kiirtottam ! Szinte jóleső látvány volt nézni a mester kislányát, aki — ilyen lakásviszonyok mellett is — jókedvű, pirospozsgás arcú gyermek. — Nem is tudom, hogyan kell majd laknom az új palotában — lelkendezik1 boldogan a tanító. Az új iskolaépület hatalmas tanterme széttolható válaszfallal lesz két részre osztva. így majd ünnepségek számára is lehet használni. Az iskola építése lassacskán már a befejezéshez közeledik. Sokan vizisgálgatják napról- napra örömmel az iskolát, ahová szeptembertől kezdve már beköltözik Zalaszentiván és a hozzátartozó környék körülbelül 80 tanuló- gyermeke. A vidék július 1-én tér át a jobboldali közlekedésre 1832,-ben földből vertek Zalaszentivánon iskolát és több mint 100 éven keresztül csak csekély javításokkal teljesítette az épület a nemzelnevelő hivatását. Valószínűleg az iskola építtetői nem gondoltak annak idején arra, hogy oly sok évtizeden keresztül fognak fiaik, unokáik, dédunokáik, sőt azoknak a leszármazottai is annak az épületnek padjaiban tanulni. A pajtaszerű épület az utóbbi' években bizony nagyon megrokkant. Lehullott a vakolat, megrepedeztek a falak. Tavaly meggörbült a fala is és 25 centiméterrel kifelé; fordult., Életveszélyben forgott a tanító, aki az épületben lakott, de életveszélyben voltak állandóan a tanulóigyerekek is. Hosszú és keserves törekvések után sikerült végre 27 ezer pengő államsegélyt szerezni a két tanerős új iskola építésére, megkezdték a munkát és ma már messziről szembetűnik a művelődésnek új hajléka. Megnéztük a régi 'épületet, amely kívülről is és belülről is minden, csak nem iskola. Két tanteremből áll, foltozott, korhadt padlóval, rossz, elvásott ajtóval és ablakokkal. Hiába, sokan tipródtak rajta, sokan lépték át küszöbét. A fölszerelés a lehető legszegényesebb, igaz, hogy gazdag képzeletű és leleményes tanférfiú maga szokta pótolni a szemléltető eszközök hiányát, ahogy a pusztamagyaródi példa is mutatja. Az iskolában őrzik a falu könyvtárát is, a földmívelésügyi minisztérium Irta: ANGYAL BÉLA. Most, hogy többet járkálok az utcán (végre látjuk a kék eget is, nemcsak a felhőt), őszin-1 tén szólva, mogbotránkoiom az emberek köny- nyelműségén. Olyan merészen lépnek általában az aszfaltra, hogy azt kell hinnem, imigyen kapják a cipőtalpat. Könnyű nekik! Nekem mindössze három pár cipőm van, de azok közül is kettő már talpatlan. Az -utolsó talpast a múlt héten tapogattam végig éis sajnálattal láttam, hogy egy parányi lyuk már1 azon is van. Mielőtt még a talpkatasztrófa végleg beütne amúgy is sívár (talpatlan) otthonomba, azt gondoltam, jó lesz idejében egy pár talpat igényelni. Három nap alatt meg is kaptam az igénylő-lapot. Ezen a lapon sajnálatos önvallomást kel tenni. Be kel ugyanis írni, hogy hány pár cipőm van. Ilyen nehéz ügyekben néhány barátom tanácsát szoktam1 kikérni. Az egyik — akit magunk között gróf úrnak hívunk -— azt mondta, hogy ő a tizenhét keveset használt és a nyolc új cipője közül csak 'kettőt vallott be, de még nem tudja; hogy őszinteségét méltányolni fogja-e á bizottság. — Szóval, még nincs a kérésed elutasítva? — ‘kérdeztem (a fölemelt öt százalékra szomorúan gondolva). — Még nincs, de a bizottság hangulata jó — mondta megszokott grófi mosolyával. — Miről sejted? — Az elnökkel az előbb találkoztam és — megértőén mosolygott. Na, — gondoltam magamban — most, azt hiszem, félreértette a gróf úr a mosolygást. Valószínűleg az tetszett neki, hogy ez alkalommal is vadonatúj cipő feszült a barátom lábán. Itt tehát nem jó tanácsot kaptam, ezért másik barátomat kerestem föl, akinek gyermeke messze földön híres a talpkoptatásról. — Hogyan állsz a talpakkal? — kérdeztem bizalmasan. 1 i | i i — Nagyon gyengén — mondta és azonnal fölemelte egyik lábát, megmutatva cipője talpát. Nagy folt volt a talp közepére verve. — HOígyan tudsz így járni? — Csak óvatosan. Inkább csak csúsztatom. — Ez derék dolog. Nem igényeltél még? — Dehogy nem! — És mennyit vallottá! be? —- Nyolcat. — Akkor te nem kapsz. — Csakhogy ez a nyolc mind lyukas. — Azt nem hiszik el. — De odaírtam, hogy kívánatra be is mutatom őket. Ez utóbbi szeget ütött a fejembe. Rohantam haza. Elővettem az igénylési ívet és beírtam hat párt, de utána ezt írtam: »Teljesein hasznavehetetlenek.« Valahogy azért éreztem, hogy ez nincs egészen jól. Mi lesz, ha eljönnek és előkéretik a hat hasznavehetetlent? Szétnéztem a lakásban. Ott a két lyukason kívül, amelyre az igénylést alapoztam, 'több nem volt. Kutató körútra indultam és eredménnyel. A fáskamrában találtam egy barna fél és egy egész feketét és egy félpár hajdani fehér betéteset. Ez már volt négy és fél pár. A háziasszony kiss lányának elkértem az emlékül eltett gyermekcipőjét. Ez már öt és fél pár. Ha esetleg kifogásolja a helyszíni bizottság a kis méretet? Eh! Talán nem olyan szigorúak! De hol van. még egy fél pár? Ismerőseimtől nem mertem kérni, mert hátha eltulajdonítják az eszmét., Végre a csácsi országúton találtam egy felsőrészt. Mint a kincset, úgy vittem haza és beírtam az igénylő-lapba a megjegyzés után: »Kívánatra m egték'i nth e tők«. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti jelentése szerint a jobboldali közlekedés, bevezetésével régóta foglalkoznak az illetékes' tényezők. A háború kitörése előtt Európában Magyarországon kívül csak Angliában és a Skandináv félszigeten volt bal-hajtási irányú közlekedés. Most a kormány rendeletére Magyarországon is bevezetik a johhra-hajitást és néhány napon belül megjelenik az erre vonatkozó kormányrendelet. A vidéken már Július 1 -ével, Budapesten pedig ősszel kell a jobboldali közlekedésre áttérni. Budapesten 11 millió pengőbe kerül az átállítás, vidéken mintegy 2 millió pengőbe. Az országutakon csupán aZ útjelző táblákat kell áthelyezni s a Vidéki városokban is ugyancsak kévésbe kerül az átállítás. Jégverés előtt biztosítsd termésedet! Fűszer, csemege, kitűnő fajborok, likőrök A LEGJOBB MINŐSÉGBEN A FEHÉRKÉPI CSEMEGEHÁZBAN, Németh Józsefnél
