Zalai Magyar Élet, 1940. április (1. évfolyam, 16. szám)

1940-04-11 / 16. szám

ÄRA 8 FILLÉR 0i*mißßßßßß0im**ßß0ßfiß0*ßßßßmmß0mißß0*ßßß0iß0Mmßßßßßßß*ß*ißßß0<ßßßßfi0*ßfi*ßßß**ß************ f . évfolyam, 16. szám. ♦ politikai napilap ♦ 1940 április ff. Csütörtök, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő.-: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. TBitőssy-iUca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. mP^mPNßßmNpmppmmtmptißPPtmßtNpmNßßiNmmipmNmNmNßßmNm^ßmAmippßßßmßmßßfmNAßppmm ZALA VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉHEZ! A hosszú, kemény tél után annyira várt ‘tavasz ezidén rendkívüli károkat és pusztítást okozott; a megáradt pataikok és a hihetetlenül felgyülemlett belvizek sok magyar család Isis hajlékát döntötték romba, vagy sodorták el a nehéz verejtékkel megmunkált mezők vetéseit. ■ 1 A Kormányzó Ur Őfőméltósága atyai gondoskodással a Nemzethez fordult az árvíz- sújtottá lakosság megsegítése végett. A kormányzói 'felhívás alapján a belügyminiszter úr $7.500—194© B. M. számú rendeletével akként rendelkezett, hogy a lefolytatandó ado­mánygyűjtések során felajánlott készpénzadományok a 64.100 számú »B. M.'Árvízkárosultak segélyezésére, letéti számla, Budapest« elnevezésű postatakarékpénztári csekkszámlára fizet­hetők be. A .természetben felajánlott adományok tárolása,, rendeltetési helyére juttatása és mikénti felhasználása tekintetében a helyi gyűjtőszervek által tett bejelentések alapján az árvízvédelem országos kormánybiztosa rendelkezik. Zala vármegye mindenkor áldozatkész közönsége előtt nem szükséges ecsetelnem azokat a pusztításokat, amelyeket az árvíz az ország egyes vidékein — sajnos, a mi vármegyénkben is — okozott. Tudom azt is, hogy a társadalom teherbíró képessége más oldalról is rendkívüli módon igénybe van véve. Mégsem mehetünk el szívtelenül magyar testvéreink nyomorúsága mellett, ezért azzal a kéréssel fordulok a vármegye lakosságához, hogy a Kormányzó Ur nemes szívéből fakadó felhívásának tegyen eleget és ki-ki tehetsége szerint adja filléreit vagy pengőit szerencsétlenségbe jutott magyar testvéreink megsegítésére. Zalaegerszeg, 1940 április 9. Dr. BRAND SÁNDOR Zala Vármegye alispánja. n ■ .... . „Ernyedetlen kitartással akarok harcolni a és a szélsőségesek Főispánunk átvette Zala megye örökös tiszteletbeli székkapitányi kitüntetését A vitézek hódolata vármegyénk első nemzetes asszonya előtt Megírtuk, hogy vitéz széki gróf Teleki Béla tartalékos főhadnagy, aranysarkantyús vitéz, a pacsai járás vitézi hadnagyát, Zala vármegye főispánját érdemeinek elismeréséül az Orszá­gos Vitézi Szék Zala vármegye tiszteletbeli székkapitányává nevezte ki. Főispánunknak minden feltűnést mellőző, mélységesen szerény jellemére vall, hogy ke­rülni akar minden nagy ünnepeltetést. Így ennek áz igazán ritka magas kitüntetésnek átadása — már a főispánt család gyászára való tekintettel is — úgyszólván a vitézek szűkkörű, szinte családi ünnepségének kere­tében történt meg tegnap. Azt is hozzátesszük, hogy stílszerűen a főispáni dolgozószobában folyt le a házi ünnepség, ott, ahol főispánunk kora reggeltől késő estig szakadatlanul dolgozik — még az étkezést is csak »szükséges rossz«-nak tartva. Délután öt órakor megjelent a főispán hi­vatalában kükemezei és tapolylucskai vitéz Bánó Kálmán altábornagy, vitézi törzskapitány, vitéz Révy Ferenc alezredes, a törzsszék társa­dalmi bizottságának elnöke, vitéz Földházy Pál törzsszéktartó Budapestről, akik a kitün­tető okmányt hozták. Ott láttuk továbbá báró Gaudernak Emil, Bozóky Tasziló és vitéz Far­kas Sándor ezredeseket, vitéz Oltay Jenő, vitéz Székely Jenő, vitéz Tátrafy István alezredese­ket, dr. vitéz Bíró Ignác ny. á. alezredest, az alsólendvai járás vitézi hadnagyát, dr. Brand Sándor alispánt, dr. Zsidó Sándor országgyű­lési képviselőt, dr. Tomka János vármegyei főjegyzőt, dr. Józsa Fábián főispáni titkárt, a zalaegerszegi vitézek képviseletében vitéz Bo­tos Gábor műszaki tanácsos, államépítészeti hivatali főnököt, vitéz Márk Ferenc vármegyei főszámvevőt, dr. vitéz Hertelend-y Ferenc árva­széki helyettes elnököt, vitéz Rónay Béla kör­zeti iskolafelügyelőt és vitéz Nyilastsy Ferenc, a városi javadialmi hivatal vezetőjét. Vala­mennyien a vitézek egyenruhájában, összes ki­tüntetéseikkel díszítve jelentek meg. Vitéz Teleki Béla gróf főispán szintén vitézi formaruhában, mellén egész sor kitüntetéssel — szíves házigazdái mosollyal fogadta az ér­kezőket. Majd vitéz Bánó Kálmán altábornagy a fő­ispán elé lépve, többek között a következőket mondotta: —- A Vitézi Szék figyelmét nem kerülte el az a tény, hogy Méltóságod magas közéleti állásában is megtartotta járási hadnagyi sze­rény tisztségét. Nem hagyta érintetlenül a Vitézi Széket az, hogy Méltóságod nem magas kitüntetésre törekedett, hanem arra; hogy köz­vetlenül érintkezhessék a zalai vitézekkel. A Vitézi Szék legmagasabb elismerését kívánta nyílvánítani azzal, hogy Méltóságodat ‘kivá­lóan értékes munkásságáért egyhangúlag ki­nevezte Zala megye örökös tiszteletbeli szék­kapitányának. Amikor ezt az okmányt szeren­csém van átadni, arra kérem Méltóságodat, hogy a vitézek ügyét viselje szívén ezután is. Lelkes éljenzés harsant fel. Az altábornagy átadta a díszesen kiállított okmányt, majd így folytatta beszédét: . Ez alkalommal Zala megye első nemzetes asszonyánál is akartunk tisztelegni. Benső érzésünket jöttünk kifejezni és hálán-, kát nyilvánítani a sok jóért, amit értünk tett. Fájdalom, hogy súlyos gyásza miatt nem mondhatjuk, el mindezt Neki szemtől-szemben. De kérjük Méltóságodat, tolmácsolja legmé­lyebb részvétünket. Ezután az altábornagy a főispánná részére gyönyörű, rózsaszín szegfűből, májusfából és a kertészetnek egyéb büszke szép virágaiból ösz- szeállított csokrot adott át. Vitéz gróf Teleki Béla főispán az üdvöz­lésre következően válaszolt: — Kegyelmes Uram! Vitéz bajtársak! Meg­hatva mondok köszönetét ezért a kitüntetésért. Meghatva emlékszem vissza e pillanatokban Margit-szigetí avatásomra. Soha olyan érzelem nem támadt bennem, amilyent akkor éreztem, hogy én is beletartozhatom abba a Rendbe, amelynek tagjai békében és háborúban életüket készek adni a hazáért. Ma becsü­lettel élni keil hazánkért s ez'annyit (jelent, mint hiányfa’anul teljesíteni kötelessé­günket. A vitézek kötelessége az, hogy akarásuknak legjavát állítsák a nemzet ügyének szolgála­tába. Ezt a kötelességemet kívánom a jövőben is megtartani. Nem akarok feltűnést kelteni munkámmal, hanem ernyedefen kitartással akarok harcolni a kishitűek és a szélsőségesek ellen. És rnindenekíelett bízom a magyar jövőben. Mégegyszer hálatelt szívvel mondok köszöne­tét és ígérem, hogy ez a kitüntetés is csak erősíti elhatározásomat, mert a hazáért fáradni érdemes. Ez irányban nem is szűnök meg soha dolgozni. Ehhez kérem támogatásukat. Újabb lelkes éljenzés kisérte a főispán meg­győződéssel átélt szavait. Aztán a megjelent előkelőségek átvonultak a főispán lakosztályá­ba, ahol teán látta őket vendégül Zalia vár­megye örökös tiszteletbeli székkapitánya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom