Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-13 / 205. szám
halai nOTLftnr Megalakult a Levente Egyesület Nagykanizsán A nagykanizsai leventék a napokban mutatják be munkásságuk eredményét a közönségnek Nagykanizsa, szeptember 12 Végre Nagykanizsán is megalakult a Levente-egyesület, melynek feladata lesz, hogy a társadalom bevonásával tegye népszerűvé az ifjúság testnevelési ügyét. A nagykanizsai Levente Testedző Egyesület mintegy 30 tag jelenlétében Krátky István dr. polgármesterhelyettes főjegyző elnöklete alatt a városháza tanácstermében alakuló közgyűlést tartott. Az elnök megnyitó szavai után egyhangúlag kimondták az egyesület megalaku’á- sát, majd az alapszabályok felolvasása után elfogadták s egyhangúlag megválasztották az egyesület következő tisztikarát: elnök : Szabó Lajos dr. ügyészségi elnök, alelnök Koos Ottó alezredes, jegyző Kovács László dr. ügyvéd, pénztáros Unger Ullmann Elek kereskedő, ellenőr Hudy József, könyvtáros Béres János igazgató- tanító, a választmány tagjai: Tholvay Zsigmond dr., Bogenrieder Frigyes, Blankenberg Lure, vitéz Zay őrnagy, Kálnay Gyula dr., Pongor Henrik, Bartal Bál i, Leszceniczky Szaniszló, Präger Ferenc, P. Bakos Ágoston, dr. Mutschenbacher Edvin. Talán sokan nem is tudják, hogy mily nemes s a nemzet jövője szempontjából mily sorsdöntő jelentőséggel bir Csonkamagyarországon az a titáni munka, melyet a testnevelési törvény alapján a testnevelési oktatók és Levente egyesületek országszerte kifejtenek. Nevelik, edzik testben lélekben a jövő magyar generációt, mely hivatva lesz arra, hogy a jövő Nagymagyar- országnak testben és lélekben erős megalapozója, feltámasztója legyen, kikre a legnemesebb, a legszebb munka a második honfoglalás vár. S amig az ifjúság testtel és lélekkel átadja magát a célnak, addig a társadalomnak is meg kell tenni a maga kötelességét. Az a társadalom, amely a legnagyobb világeseményeknek volt szemtanúja, a mely anryi kataklizmát _9 ____________________ áté lt, nem lehet közömbös a „Magyar Jövő“-vel szemben, az a társadalom nem feledheti a muhat, s nem lehet közönyös a magyar ifjúsággal szemben. Nagykanizsa társadalma mindig megmutatta, hogy a közj'ért tud élni, érezni s mindig tu ita kötelességéi Reméljük, hogy most is áldozat. Készség hója at, amikor arról lesz szó, hogy igaz mrgyar hazaszeretettel támogassa a magyar jövő szent ügyét, a magyar ifjúság lelki és tes i megmentését é, kinevelését. A nagykanizsai Levente-ifjúság a közeli napokban be fogja mutatni a közönségnek az ő munkásságának eredményét, legyen ez a nap úgy, mint mindenütt a városnak igazi ünnepe, hogy lássa az ifjúság, hogy a társadalom együtt érez velük. Szeretettel karolja fel őket, mert megérti, hogy ők a jövő Nagy-Magyar- ország reményei, kik ép testben ép lelket visznek az elernyedt u ódok pótlásául a haza oltárára. Kérjük tehát mindazokat az intézeteket, egyesületeket és magánosokat, kik átérzik e gondolat magasztosságát, tegyék lehetővé, hogy a nagykanizsai Leventék bemutatkozása emlékezetes, kedvfakasztó legyen az ifjú lelkekben s nagylelkű adományaikat mielőbb juttassák el Szabó Lajos dr. ügyészségi elnökhöz, a Levente Egyesület elnökéhez vagy Hudy József takarékpénztári igazgatóhoz, az egyesület pénztárnokához. A Vármegyei Dalosszövetség elnökségének köszönet- nyilvánítása Nagykanizsa, szeptember 12 A Zalavdrmegyei Dalosszövetség elnöksége az alábbi sorok közlésére kért fel bennünket: A lezajlott megyei dalosverseny- nyel fontos hazafias kulturmunkát kívántunk teljesíteni. Ha ebbeli törekvésünk eredményes volt, úgy az nagyrészben városunk és vármegyénk hazafiacan gondolkodó közönsége áldozatkészségének; vármegyénk és városunk vezetősége, városunk hatóságai és egyesületei, valamint a sajtó lelkes támogatásának köszönhető. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn hazafias köszönetét mondunk mindazon h óságoknak, testületeknek és személyeknek, melyek a nemes ügy szo’gálatában akár anyagi, akár eikölcsi tekintetben segítségünkre voltak. Külön nyilvánítunk köszönetét a Királyserfőzde igazgatóságának, hogy helyiségeit nagy áldozatkészséggel a verseny céljaira átengedte és még azonfelül anyagi támogatásban is részesítette szövetségünket. Ugyancsak ki kell emelnünk a sajtó hazafias támogatását, mellyel kulturtörekvésünkben hathatósan elősegített. A beérkezett versenydijakat (tárgyakat) és pénzbeli adományokat részletesen alább köszönettel nyugtázzuk : Zalavdrmegyei Dalosszövetség Elnöksége. Verseny dijakat (tárgyakat) felajánlottak: Nagykanizsa rt. város művészies kivitelű ezü^t serleget vándordíj címén férfikarok részére; Kiskanizsai polgári olvasókör női szobrot; Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár ezüst szobrot; König József dr. női szobrot. Pénzadományok: Dr. Rótt Nándor megyéspüspök 200 000, Gazdag Ferenc püspöki biztos 100 000, herceg Festetics Keszthely 200.000, grsf Batthyány Pál és neje, Zalaegerszeg rt. város, Keszthely városa egy egymillió, dr. Fischer József, dr. Eőry- Szabó Jenő, Kiss Utván plébános Zalaszeníbalázs 100—100 000, Cserfán Elek Dúsnak 300 000, Kayser Elek 50.000, Gyenes Lajos 150 000, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagykanizsai fiókja, Tőkési Ernő föld- birtokos Zalabesenyő 200—200 000, Sypniewszky György lovag gy. tábornok 300.000. B Tin Ágoston, Radnai Jenő, dr. S abady Lőrinc 50—50.000, dr.Országh Lajos 100.000 Transdanubia Egyesült Gőzmalom rt. 250.000, Záborszky Zoltán 200.000, Bankegvesütet 300.000, Hirschler Sándor kincstári tanácsos, dr. Balázs Zsigmond 100—100.000, Szabó Győző, Obernyik Ede 50—50.000, Rubint Károly 200,000, Száva Nándor, dr. Fábián Zsigmond, Adám Róbert 100-100.000, dr. Piihál Viktor komi. főtan. 300.000, Séllyey Teréz, dr. Hegedűs György nemzgy. nia. Pénz megmarad, bor potya. — Inni kezdett az istenadta. Közben megszólalt az okarina. Die Alte hinter dem Offen... Ez a sváb nóta Nussholzré Val- burgának s^ólt, aki a pápaszemet a homlokára tolta fel és dünnyögve, mintha magának beszélne, jegvzé meg: „Áthánáz, dur alter Cárnálie, kannst mich gern haben.“ A hangulat a bor arányában növekedett, cigánybanda is került elő. A sarokban fölsir a hegedű : ,.Cse- rebrgár, sárga cserebogár... Ez a nóta Nussholz fetternek a magyar nótája. Mint rendesen, hallatára szemei most is könnybe lábadnak. Első jegyese kedvenc dala volt, akit váratlanul ragadott el ölelő karjai elő! a halál. Flő tehát, hogy az öreg hűséges szive első szerelme emlékének könnyekkel adózzék. Csapong a jókedv. Mindenki a hangulat mámorában úszik. Még Valburga mama is rumos feketekávét szürcsöl a kandaló szögletében. Dorothea nővér pedig már Várhelyi Kornél oldala mellett ül és sárgás zöld szemeinek legbájosabb sugaraival ostromolja őt. De nézzünk csak kissé körül, hova tűnt el S;entiván;i Pista és a bájos kis Lizett? képviselő 200—200.000, Filó Ferenc 20.000, dr. Kahán Imre orvos ezredes 200 000, Ujnépi Elek Ernő föld- birtokos 250 000, Bognár Lajos 100 000, Szabó Antal 200 000, Licht- sch.indl Pdl 150000, Szakáll Gyula kegyesr. tanár 100 000, dr. Bród 1 Tivadar 50.000, Zalán Gusztáv kereskedelmi tanácsos 250 000, Nagy- kanizsai Takarékpénztár 300.000, Kelemen Ferenc bankigazgató, dr. Hajdú Gyula ügyvéd 100—100.000, Fischel Fülöp Fiai 200.000, Székács Pál 50.000, Knortzer György kormánytanácsos 100.000, Bogenrieder Frigyes 250.000, dr. Svastics Jánosi földbirtokos Söjtör 200 000, dr. Po- zsogár Rezső ügyvéd Letenye 100 000,, Breier Vilmos 80.000, Kovács Illési áll. isk. tanító 20 000 koronát. Felülfizetések jegyváltások alkalmával: Bődy Zoltán alispán 100.000, Leszoynsky Szaniszló posta hiv., igazgató 50.000, dr. Fodor Aladárt 50 000, dr. Dómján Lajos 50 000, Guftmann Arnold 20 000, Cseh,Lajos: 50.000, Meszlénvi Lambert 100.000, Koller Miksa 100.000, Haller Kon- rád 120.000, Rédey főmérnök 40 000, Bazsó József 100 000, Präger Ferenc 100.000, dr. Kenedy Imre 100.0000, Sermann Andor 100.000, Kiss Ernő: szállodás 50.000, Névtelen 10.00Q koronát. Hatszáznál több sírkőt áll már a katonatemetöben Szerkesztőségünknek az elmúlt évé november közepén megindi'ott akciója 1300 hősi halott sírjának sit- ri emlékekkel való megjelölése érdekéi ben, eljutott a megvalósítás stádiu j mába. A megkötött szerződés értelmébei a Sartory utóda cég 400, a Weis Soma cég 215 sirkövet készítettel el s igy össze en már 615 sírkő áll a nagykanizsai hősi temető esztendőkig elhagyatott sírja felett. A felállitási munkálatokat ugyais az őszies, esős időjárás akadályozzam mindamellett az idei Halottak-napjár bármily kontrasztként hangzik is örömsugarak fognak belopózni gyász komor hangulatába. A hal< h kegyetlen aratására való emlékezé s ____________ 1925 szeptember 13. Széltől tépett felhők rohannak a égen és a kiváncsi hold kikandik; közülük, mint selyem kendő mögt a mosolygó leány. Az udvaron leveleit zörögve hu i lató fa alatt fölhajtott galléru felö tőben beszélget két alak : Lizett ( Szentiványi Pista. Titkon közelükbe férkőztem t tisztán haliám a közöttük lezajl pártbeszédet: „Lizett, ön ma mej m sebzé szivemet, kegyetlen volt ho: zám.“ Nem Pista — szólott a leány- ön ma meggondolatlan volt, megsér női szemérmemet s ezért lakóin kellett. Tudja meg, hogy a köre; máros leányának is v?n becsület akinek az a legdrágább kincse 1 semmivel sem ér kevesebbet cg 3 gróf kisasszonyénál. A szél zúgott, a hold a felhőd! résén fényesen előbukkant és é félve, hogy magamra sütöm a féi fiatlan kivánciság bélyegét, elosoi" tam. Magamban azonban sejten hogy e neheztelés mögött már ott áll a békesség angyala s me t egy kis szárnyas kópé, aki a szer lem nyilával mind a kettő szína célozza. No majd meglátjuk, igazan talál-e lenni? A hakakubai papháza Irta: középgulácsi Péczely László (?) Az idő este kilencre jár. A pohár koccan, aztán ürül és a dal fölcsendül: Gondüző borocska mellett, Vígan telnek napjaim, Gondüző borocska mellett Szabadok a vágyaim. A fülbemászó nóta hangjai még a légben vibrálnak, amikor megbízásból az egyik balek süvítve felkiált : „silentium !“ Mindenki elhallgat. Szék zörren Várhelyi Kornél föláll s fölényes hangon dikcióba kezdt: Fiuk! A Gondviselés megenged e érnem, hogy immár kilencedik éve tértem vissza közétek. Mindnyájan tudjátok azt, hogy én vi sgálatai nat eminenter tehé néin le, de egyenlőre ettől a ballépéstől tartózkodom, kicsinyes öncéljaimnak elébe helyezve azt i a közérdeket, amit teljesítek akkor, amikor közietek vagyok és irányítom az akadémia hallgatóinak az „alma mater“ falain kívül a nevelést — megjelölve számotokra azokat a helyes utakat, amelyeken az életben haladnotok kell! Illő tehát, hogy a superlativus fokán respek- , táljatok és híven kövessétek tanácsaimat, tényleges útmutatásaimat, I különösen ti balekok (első éves aka- I démikusok), hogy szüléiteknek örömére, a Hazának pedig hasznára váljatok! Most pedig Nussholz At- hanáz fetter felé fordulok és kijelentem, hogy a „magnum áldomást“ én fizetem. Az öreg fölá l Hűséges társát az okarinát kabátja külső feLő zsebébe sülyeszti s valamit mormézolva az aj'ónál eltűnik. Rövid időn belül visszatér és az asztalra szikrázó borral töltött palackokat rak. Közben hallhatóan súgja oda Várhelyi Kornélnak az ő svábos dialektusán : „Te tyerek, még a tavalvi sem fizet- i tél ki. Nussholz pácsiból polond | nem csinálsz. Aztán úgyis kevés j neked a pénsz, 15-én már újra köl- ! csőn kérsz. Ma t hát Nussholz fetter lesz a háziúr. Érted?! Most pedig sveigen und ve iter trinken Kornelius ! E kinyüatkoz'atást általános df’rü követte. Csak Várhelyi Kornél illetődön meg pár pillanatra, aki úgy vélte, hogy tekintélyén ’ a balekok előtt egy kis csorba esett. Azonban csakhamar észbe kapott és belátta, hogy Nussholznak igaza van, az igazság előtt pedig meg kell hajol(Folyt. köv.)
