Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-08 / 150. szám
65. évfolyam, 150. szám Nagykanizsa, 1925 jutius 8, szerda Ara 1800 kereita POLITIKAI NAPILAP liiikositőség és kiadóhivatal Fő út & lattiorban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Elfiü&őtési ára: Egy hóra 30X00 korom Három hóra...------------ 90.001) korong MA GYAR MUNKÁSOK „KITELEPÍTÉSE“ Nagyon rossz szolgálatot tesznek a megfogyott népü kicsi Magyarországnak azok, kik a le nem tagadható nagy munkánál- j küliségen és az alig számba jöhető elhelyezkedési alkalmakon úgy akarnak segíteni, hogy a sok ezer egzisztencia nélküli előtt egyszerűen fel akarják nyitni a kis ország sorompóit, hogy más országokban, idegen nemzetek és ellenséges érzületü népek között keressenek maguknak elhelyezkedést, munkát és igy kenyeret. És itt első sorban a szakmájukban kiváló magyar ipari munkásokra gondolunk, akiket már itthon is kikezdett a nemzetköziség szelleme és akik kikerülvén egy idegen országba, — elveszettnek tekintendők a magyarság számára. Az a néhány száz amerikás, akinek sikerült most kijutni az Óceán túlsó oldalára és néhány szájától megvont dollárt küld esetről-esetre haza, avagy a francia vagy olasz földön nagy küzdelmek és nélkülözések közepette éhbér mellett tengődő magyar munkás vagy kistisztviselő — ugyan mit bizonyít? Szomorú statisztikai adatok fekszenek előttünk a magyar munkanélküliségről, melyek igen sötét szint vetnek fel a jövő egére és az elhelyezkedést szinte lehetetlennek tüntetik fel. Azonban az orvoslás módja egy vérszegény embernél nem lehet az, hogy eret vágjunk rajta és kiengedjük vérét és még satnyábbá és betegebbé tegyük. De igenis módot kell találni arra, hogy vére feljavittassék, felfris- sittessék és igy uj erőt és életkedvet kapjon. Meg kell találni minden áron a módot arra, hogy okos, célszerű pénzügyi és kereskedelmi politikával uj vállalkozások, ipartelepek, műhelyek felállításához és létesítéséhez .a lehetőségek megadassanak, hogy újabb és ujább szilárd bázisú munka és elhelyezkedési alkalmak teremtessenek, melyek az oly nagybecsű magyar munka-értékeket állandóan foglalkoztatni képesek. Újabb és újabb közmunkák elrendelése, lakóházak és intézmények épitése, az ipar nagyarányú felsegitése, a kereskedelem védelme és támogatása azok az eszközök, melyek maradandó segítséget nyújtanak, az összeszorult öklöt kisimítják, az elkeseredést levezetik és szilárd konszolidációt biztosítanak. És itt sürgős és nagy feladatok várnak a magyar kormányzatra. Azért megdöbbent bennünket a szociáldemokrata szakszervezeti tanács akciója, amely a munkanélküliségen „enyhítendő“ — tárgyalásokat folytat a kormánnyal az iránt, hogy az lehetővé tegye a munkanélküli magyar munkásoknak Kanadába, Braziliába, Görögországba és Törökországba vaíó kivándorlását, persze állami asszisztenciával. Hogy mit fog az idegen ország nyelvét és szokásait nem ismerő magyar munkás ott a messze idegenben csinálni, hogyan fog munkához jutni, ki fogja őt védeni lelketlen munkásuzsorások és rabszolgatartók túlkapásai ellen, arról nem szól a szakszervezeti tanács. Aminthogy arról sem tud a szakszervezeti tanács, hogy még csak nem is olyan régen, épen a Kanadába, Görög- és Törökországba lelketlen emberek által kicsalt magyar véreink kétségbeesett jajkiáltásai nyomán a magyar kormány volt az, amely a különböző hatóságok utján óva figyelmeztette a munkanélkülieket a kivándorlástól, mert jaj és pusztulás vár reájuk a mesz- sze idegenben, ahová a mai viszonyok mellett még segítő és és védő kezét sem tudja igen kinyújtani a kormány a bajba jutott honfitársak felé. Egy ilyen kivándorlás a mostani zavaros körülmények mellett egyenlő lenne a magyar munkásoknak a vágóhidra való vitelével. Egyenlő a teljes pusztulással. A külügyminisztérium és a kivándorlási tanács előtt fekvő számtalan levelek a megmondhatói. De nem is engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a magyarság egyik legértékesebb anyagát egy fáradt és tehetetlen gesztussal magunktól elengedjük, amikor módot tudunk találni tétlenségre kárhoztatott dolgos kezüknek állandó foglalkoztatására. Máról-holnapra csak úgy hull, pusztul a magyarság, hogy dijat kellene kitűzni minden gyermek születésére és a szakszervezeti tanács mégis vadidegen földre akarja kitelepíteni a magyar munkásokat, teljesen leszakítani a magyar anya kebléről és kitenni őket a biztos pusztulásnak. Vájjon tisztában van-e a szak- szervezeti tanács azzal az óriási felelősséggel, amit egy ilyen akció kapcsán a magyar hazával és a kivándorlók családjával, hozzátartozóival szemben vállal? A nemzeti közvélemény óvást emel és tiltakozik egy ilyen újabb vérveszteség ellen, amely a magyarságot érné. Tiltakozik a munkanélküliségnek ilyetén az agyrémek világába való megoldása ellen. Budapest, julius 7 Háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Sctitovszky Béla elnök. Bemutatja a tabi kerületben megválasztott Kálmán Jenő megbízólevelét. Ndnássy Andor a zárszámadási bizottság előadója beterjeszti jelentését Következett a választójogi javaslat harmadszori olvasása. A nemzetgyűlés harmadszori olvasásban is elfogadta a javaslatot. Ezután következett a pénzügyi javaslatok folytatólagos tárgyalása. Az első felszólaló Görgey István : A forgalmiadóval kíván csak foglalkozni. Kéri a pénzügyminisztert, hogy különösen a kisiparosokra legyen tekintettel és a sokgyermekes családokra is, akiknek azért van nagyobb forgalmuk, mert nagy a családjuk, de igazságtalan, hogy igy a gyermekeket adózzák meg. Seholsem hallotta, hogy az adózás neme ellen lett volna kifogás, hanem a behajtási mód ellen. A javaslatot elfogadja. A következő szónok Esztergályos Igen, munkát, kenyeret, becsületes és állandó foglalkozást, tisztességes megélhetést követelünk minden magyar dolgozó számára; de reális, komoly alapon, biztos bázison, a lehetőségeken. Ez pedig csak a termelés hatalmas megindításával lehetséges, úgy, ahogy kifejtettük. És hisszük, hogy a kormány mindent meg fog tenni ezen a téren, hogy a sok munkanélküli magyar kéz ismét felvehesse a termelő, építő, igazi konszolidációs munkát. A szakszervezeti tanács pedig ne akarja kivinni a mi magyar munkásainkat idegen országok vágóhidjára, de legyen inkább azon, hogy a csábításnak engedett, botor hiszékenységüket ezerszer megátkozó, vadidegen országokban nyomorultan sínylődő honfitársainkat a kormány segítségével visszahozza Magyar- országba. ‘ (B. R.) | János: A szanálás kérdésével foglal- I kozik először és azt bizonyítgatja, hogy a kisipart és kiskereskedelmet a szanálás alatt tönkre tették s ezen a helyzeten most segíteni kell. Soha még olyan romlás nem volt Magyar- országon, mint most. A kisiparosok kénytelenek vándorbotoi venni a kezükbe. A pénzügyi kormány azonban nem siet segítségükre, hanem izgatással vádolja az ellenzéket, pedig a pénzügyminiszter rendelkezései izgatnak. A forgalmiadó mai rendszerének hátrányairól és nehézségeiről szól ezután s példákkal iilusztrálja a mai lehetetlen helyzetet. Az adók súlyossága befolyásolja az egész gazdasági helyzetet s az építkezések megindítását is ez akadályozza. A pénzügyminiszter adott a kisiparosságnak, elsősorban a cipészeknek négy milliárdoí, de ők nem ezt kérték, hanem hosszúlejáratú, olcsó hitelt, amit nem kaptak meg. Határozati javaslatot terjeszt be több gazdasági és pénzügyi problérm megoldására vonatkozóan. A javaslatot nem fogadja el. Moser Ernő a következő szónok. Harmadszori olvasásban is elfogadták a választójogi javaslatot Kisiparosok forgalmiadéin, köztisztviselők és nyugdíjasok fizetésrendezése, a nemzeti hadsereg felszerelése a nemzetgyűlés előtt
