Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-05 / 148. szám
ZAU> I KÖZLÖNY -----------------minis ztert interpellálja rneg aniiait, Peyer Károly a pénzügyi politika tárgyában interpellál. A kormánynak évek óta folytatott politikája válságos helyzetbe hozta az.országnak ama rétegeit, amelyek két kezű, illetve szellemi munkájukkal keresik kenyerüket. Ennek oka a rendszertelen pénzügyi politika, amely szinte áthidalhatatlan nehézségeket támaszt a munkások számára. Hírek kerültek a köztudatba arról, hogy az egyik bank vezérigazgatójának évi 3 milliárd korona fizetést biztosit, mig ezzel szemben tömegesen bocsátják el alkalmazottaikat. A nagybankok igazgatóinak jövedelme semmi esetre sem áll arányban sem a végzett 'munkával, sem a mai gazdasági viszonyokkal. Az utóbbi hónapokban a Nemzeti Bank is csökkentette kamatlábát, azonban nem követték őt ezen a téren a bankok. A kormány pénzügyi po bikája is hibás abban, hogy teljesen értéktelen, rongy részvényeket bevezethetnek a tőzsdére. A kormány vizsgálja felül a pénzintézetek gazdálkodását. Az uzsoratörvényt kíméletlenül alkalmazni kell a bankokkal szemben. Bud János pénzügyminiszter: A kormány megtett minden lehetőt a hitelélet rendezésére. A bankokról nemcsak roszat lehet mondani. Az iparvállalatok, melyek most Magyar- - országon működnek, mind a hitel- intézetek alkotásai. Az ellenőrzés tekintetében utal arra, hogy a pénzintézetek kamatpoli'ikáját már felülvizsgálta. Minden befolyását érvényesíteni fogja ebben az ir íny ban. Ezzel óvatosan kell bánni, mert tőkeerő nélkül az ország gazdaságilag nem fejlődhetik. Peyer Károly ezután a honvédelmi mert a MOVE a hadsereg tényleges tisztjeit a kormány tilalma ellenei e szervezi. Következő interpellációjában azt kérdezi, hogy van-e tudomása a miniszternek arról, hogy a tisztek önvédelmi szervezetet, röviden TÖSz-t alakítanak? Ezután Peyer Károly előterjeszti interpellációját a belügyminiszterhez a közigazgatási hatóságok visszaélései ügyében. Peyer következő interpellációját a honvédelmi miniszterhez intézi a honvédelmi minisztérium katonai politikai osztálya ügyében. Az interpellációkat kiadják a honvédelmi miniszternek. A következő interpelláló Kéthly Anna, aki a kereskedelemüg>i miniszterhez intézi interpellációját, a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak rendezése ügyében. Az ülés délután három órakor ért véget. Kilépés a kormánypártból Dabasi-Halász Móric a Keresztény Kisgazda, Földmives és Polgári Párt ügyvezető alelnökéhez levelet intézett, am lyben bejelenti a pártból való kilépését. Alinássy László, a párt ügyvezető alelnöke válaszlevelében nem veszi tudomásul ezt a kilépési nyilatkozatot és elhatározásának megmásitását kéri. A vadászati tilalom módosítása A nemzetgyűlés földmivelésügyi bizottsága ülést tartott, amelyen a vadászati tilalmi idők módosítására vonatkozó törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Állítólag Lédererné lőtte le Koudelkát A bíróság kihallgatta a védelem tanúit Budapest, julius 4 A Léderer ügy mai tárgyalásán az első tanú Demjén Árpád, aki j kémkedéssel van vádolva és jelenleg a katonai fogház foglya. Elmondja, hogy Lédererrel szomszédos zárkában volt elzárva s a kályha- ellenzőn keresztül naponta beszélgettek egymással. Léderer azt mondta, hogy nem ö lőtte le Koudelkát, hanem a felesége. Elmondta azt is, hogy felesége már előbb ópiummal akarta megmérgezni Koudelkát. A gyilkosság után Koudelkát egy vízzel telt teknőbe tették és ott végezték el a feldarabolást. Lédererné csak az ellen tesz kifogást, hogy nekik csak egy kis tek- * 1 nőjük van a padláson, amiről a vizsgálat során kiderült, hogy azt is régóta nem használták. Ezután a bíróság megkezdi a védelem tanúinak kihallgatását. Elsőnek Eczker Ferencné varrónő elmondja, hogy Lédererék jó anyagi viszonyok között éltek. Lédererné hangoztatta, hogy nagy magánvagyona volt és Tirolban birtoka van. Koudelkát gyakran Iáit?, mikor csomagot vitt Lédererékhez. Léderer gyakran féltékenykedett. — Ezután a bíróság még számos tanút hallgat ki, akkik mind hasoníóképen vallanak. A tárgyalást és annak további folytatását hétfőn reggel 9 órára tűzték ki. 1925 julius 5. Vágiék előzetes letartóztatása. A királyi ügyészség Vági István és i letartóztatott hat társa ügyében azt az indítványt terjesztette a vizsgálóbíró elé, hogy rendelje el Vagiék előzeíes letartóztatását a rend törvényébe ütköző bűncselekmények miatt. Dr. Molnár Ferenc vizsgáló- bíró a letartóztatásra vonatkozó végzést vasárnap délelőtt hirdeti ki előttük. a __________________________ Indítván yt terjeszt be, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügy- miniszteri, terjeszen be törvényjavaslatot, amelyben a mai forgalmi adórendszert teljesen megszünteti s uj igazságos adónemet léplessen életbe, továbbá, hogy a kormány terjeszen be "sürgősen törvényjavaslatot, amelyben kimondja a kincstári házhaszonrészcsedés megszüntetését, kislakások adómentességét s a progresszív lakásad t. A közalkalmazottak a békebeli életstandardjuk 50 százalékát sem tudták elérni s a mostani emelés, tulajdonképen csak 8 százalékot tesz ki. Szabó József: Hibáztatja, hogy a nyugdíjasokkal szemben szűkkeblű a kormány, határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint a kormány sürgősen terjessze be törvényjavaslatát a közalkalmazottak pragmatikájáról. A javaslatot nem fogadja el. Homonnay Tivadar: Most, amikor a tisztviselők javítást kaphatnak, sajnálja, hogy ettől julius elsején elestek és a többletkiutalás is halasztást szenvedett. Figyelmezteti a kormányt, hogy siessen az intézkedésekkel, mert nagy az elkeseredés a tisztviselők körében. A szanálási törvény módot ad a kormánynak arra, hogy a polgári és katonai nyugdíjasok és özvegyek illetményeit emelje, aminek rendkívül nagy a fontossága. A javaslatot elfogadja. Az elnök ezután napirendi javaslatot tett, amely szerint a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt tizenegy órakor tartja a Ház és azon folytatólag tárgyalják a mai pénzügyi javaslatokat. Következnek az interpellációk. A jegyző felolvassa Dénes 1st van Írásbeli interpellációját a földreformról. Asszonykatonák Irta: Péchy-Horváth Rezső 1292-őt Írtak akkor. Gőgös zsarnokok konok feje felett riadtan kongott meg a lélekharang és az elnyomott európai népmilliók leikébe zuhogva ömlött alá a fény, a világosság és a tiszta látás. Vér- szitó vágyakozás lobogott fel az egyszerű szivek mélyén az emberi szabadság után és- mint szilaj orkán idején a megreszkető épületfalak, megrendülve rázkódtak meg büszke, hatalmas, összelopkodott órj^s birodalmak. Széles Európaszerte lobogó máglyák tüze lobbant az elnyomottak lelkében és mint valami sebesen száguldó hőhullám, süvöltött végig a világon a népek mozgalma a hűbériség ellen. Akkot is ádáz gyűlölet lángja tüzelt örökre kiapadhatat- lanul a dolgozó emberek lelkében a henye százak és ezrek ellen, akik csak élik a világukat és a világ sorját csak annyiban vélik szolgálni, hogy időnként gondoskodnak egy- egy háborúról, hogy ezrek és százezrek ejtsék ki kezeikből mindörökre a tevékeny munka valamilyen szerszámát. Biborcsóvás, lángnyilu nap fénye gyanánt villant meg a fölzúdulás a zsarnokok ellen. A békés iparüző polgárok szövetkeztek a földet túró egyszerű paraszti néppel és fegyverrel kergették el a rajtuk élősködő zsarnoki semmittevőket. A tizenharmadik század utolsó évtizedében Európaszerte fellobbanó lnibére!lenes mozgalmak egyik következménye volt e kis helvét köztársaság megalakulása. Mint a krónikák megsárgult, ósdi lapjai is bizonyítják, a magyar hadak gavallé- ros segítségével hatalomhoz jutott Habsburgok a svájci polgároktól sorra elszedték azokat a kiváltságokat, amellyel eddigi uraik: a Ho- henstauf-császárok ajándékozták meg őket fontos szolgálatuk jutalmazásaképpen. Az igazságszerető és ke- ménygerincü svájciak azonban, akik mint zsoldosok, számtalan nép oldalán számtalan csatában mutatták meg acélos izmaik erejét és becsét, ebbe nem nyugodtak bele. A vier- waldstätti tó vidékének lakói, a három őskanton-------Uri, Schwyz és U nterwalden — polgárai összebújtak. Megtalálták Teli Vilmosukat és 1291-ben Rütliben megalakították az „örök szövetségiét a hűbériség ellen. És nemsokára fegyverrel mutatták meg, hogy férfias szavuk mellé férfias karral nyomják oda a pecsétet, ha kell: ha az édes honi földet kell megvédelmezniök a rajtuk élősködő nagyurak ellen... H°gy egyszerű polgárok imigyen kikezdeni mertek a zsarnoki uralom képviselőjével, azt Habsburgi Rudolf sohasem nézte el és sohasem bocsátotta meg a deiék svájciaknak, földiéinek. Szabadság után való kiapadhatatlan vágyakozásukat és szom- juhozásukat engedetlenségnek vette és mint engedetlenséget akarta megboszulni és az engedetlenkedő- ket megbüntetni. Albert herceget zúdította a svájciak nyakába, mindjárt a következő évben. Fiát, aki atyja ajándékaképpen Ausztria, Stájerország és Krajna népeinek uralkodója volt és aki később, 1296-ban, atyja örökébe lépett a német trónon, mig végre a saját unokaöccse, János herceg 1303-ban meggyilkolta őt, a gőgös fejedelmet. Az osztrák herceg fényes lovaghadai szilajul robogtak végig a helvét mezőkön és zuhogó jégeső gyanánt söpörtek végig a csendes középkori városokon. Akkor még el- bizakodottak voltak, mert a siker teljesen a nyomukba szegődött. A hadiszerencse — hoppon maradt aggszűz módjára, akinek minden udvarló udvarlása egyformán kedves, éppen azért, mert udvarló — kacérkodott velük és még nem vetette előre árnyékát Morgarten, Näfels, Ägeri.. Az 1292-ik esztendő tavaszán tehát Habsburgi Albert osztrák herceg svájci hóditó hadjáratában elérkezett Zürich városának falai alá is. Ez a jelentékeny város már akkor is élénk életet élt és a tudomány, irodalom, művészetek, iparűzés és kereskedelem tekintetében rendkívül fontos szerepet játszott. A város képe csinos és tiszta volt, a lakosság lelkében mély gyökeret vert a becsületesség, a tiszta érzés cs a józan erkölcs. A város nyugodt harmóniában élt, a ragyogóan tiszta utcákban tiszta hangulat és békés nyugalom áradt szét. Díszes középkori házak sorjáztak t-gymás mellé, halk álmodásos templomok boltozata szórt árnyékrajzot a szűk sikátorok kőkockáira; cifra faragványok, dús kőcsipkézet az ódon patináju házakon, vaskosaras, ónkarikás ablakok, színes üvegfestmények, ccucs- ives sarokerkélyek és saroktornyocs- kák mindenütt, amelyeknek tetején színes lovagszobrok címeres zászlót szorongatnak; érdekes cimerpajzsok a félelmetes öblü kapubejáratok felett ; ódon sikátorok fülledt, titokteljes méhü levegővel, félezer esztendős kövezettel, amelyen cifrakön- tösii, égbemeredező alabárdu zsoldosok dübörögtek végig... A káprázatos hangulatokat fakasztó nevezetes városra fájtak hát a habsburgi herceg összes fogai. A városig való előnyomulást a fényes lovagsereg annyival is inkább megtehette, mert a környéken sikerrel verte szét a svájciak póri seregeit. És amikorra a város falai alá érkezett el, a zürichi férfiak mind-
