Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-08-23 / 188. szám

65. évfolyam, 188. szám Nagykanizsa, 1925 augusztus 23, vasárnap Ara 2000 k POLITIKAI NAPILAP liaxkeMtősé? és kiadóhlvittl Fő-ut & Intanuban-Telifon 78, nyomda 117. izém Felelős szerkesztő: Kempelen Béla ElőHwtéat itt; E*y bóra 80.000 korona Három hóra».------------- 90.000 korona Tá rsadalmi életünk ujabbkori fejlődésének egyik legjellemzőbb vonása: a testi erők kultuszának intenzív terjedése s általában a sport legkülönbözőbb ágainak hatalmas, soha nem remélt ará­nyú fellendülése. Az a szédüle­tes tempó, mely a XIX. század közepe óta a szellemi élet szé­les rétegeiben, de különösen a technika világában és a csodás műszerekkel dolgozó tudomá­nyos megfigyelések terén való­sággal forradalmi eredményeket produkált, a gondolkodó és cso­dálkozó újabb kor tömegeit va­lósággal lebüvölte s ébredő in- tellektualitásuk minden erejét, fejlődő értelmiségük egész figyel­mét az emberi elme e soha nem remélt teremtő ereje felé sodorta. Hódolattal és bámulattal tekin­tett fel minden emberi porszem az isteni szikraként világitó és megdöbbentő újabb alkotások­kal dicsekedő lángelmékre, me­lyeknek vakitó fénye egyre na­gyobb emberköröket világított meg az értelmi fejlődés sugarai­val. Az ész diadalmas korszaka volt ez a pár rövid évtized, mely több találmánnyal, nagyobb eredményekkel gazdagította az emberiséget, mint a történelem sok letűnt évezrede. E rövid időben úrrá lett az ember a levegő és a viz felett, megterem­tette az ég repülő gépmadarait, a levegőtengeren csendes méltó­sággal ringó Zeppelinjeit, töké­letesítette az óceánok hullámai­val megküzdő gőzhajókat, viz alá bocsátotta a tengeralattjáró­kat, szóval életrekeltette egy Jules Werne, egy Jókai minden fantasztikus álmát, ábrándját. — Fölfedezte a bacillusok és az önálló életet élő milliméter lé­nyek milliárdjait s a tudomá­nyosság legkülönbözőbb ágai­ban, igy többek között a sebé­szet terén is bámulatra méltó eredményeket produkált. Ezek a hatalmas alkotások azonban az emberi ész megfeszített mun­káját s az egész idegrendszer súlyos megfeszülését követelték. S a lángelmék teremtő erejét az alkotásokra felbuzdult kor és gyermekei mohó szenvedélyes­séggel utánozni kezdték. A szel­lemi fejlődés mentalitása bűv­körébe vonta a legszélesebb ré­tegeket s az ész fensőbbsége diadalmas erővel uralkodni kez­dett a világon. Megkezdődött a szellemi versengés s az észbeli képességek diadalmas párbaja, mely egy egész generáció em­beri fejlődésének megjelölte az irányát. Az intenzív szellemi te­vékenységnek ez a járványszerti terjedése felborította* a testi és lelki erők elengedhetetlen egyen­súlyát s elvetette az emberiség között egy újfajta tömegbeteg­ségnek : az aggasztó módon ter­jedő „idegességnek“ a magvát. A szellemi erők egyoldalú fog­lalkoztatása mellett azelhanyagolt organizmusok idegszálai megfe­szültek, megroppantak s a mind nagyobb alkotásokra törekvő agyrendszer, ellenálló erejében megtörni készülő fizikumban volt kénytelen székelni. A szellemi és testi erőknek ez a felborult egyensúlya már- már katasztrófához vezetett, ami­kor az öntudatra ébredt embe­riség az elhanyagolt fizikum talpraállitása s az erők egyen­súlyozása érdekében egy csodá­latos orvossághoz nyúlt: a testi erők kultuszához, az atlétiká­hoz, a sporthoz. A degenerált szervezeteken, a szellemi mun­kától és nagyrészben az egyre súlyosbodó életgondoktól meg­viselt idegrendszereken egy uj életelixir bűvös erejével végig hullámzott az az ige, mely az utolsó pillanatban megmenteni készült a porhüvelyéből kiszaba­dulni készülő teremtő szellemet. A sport, a test kultusza dia­dalmas jelszóvá lett, mely ép oly gyorsasággal terjedt el a fizikai felfrissülés szükségét érző embertömegek között, mint a mily lebilincselő erővel ragadta magához pár évtizeddel koráb­ban a legprimitívebb elméket is az ész büszke diadalmaskodása. Egyre nagyobb tömegek figyelme fordult a zöld gyepek felé, me­lyeken vasár- és ünnepnapok délutánjain régi, görög atléták izmaival, formáival vetekedő izomemberek mérték össze foly­ton fokozódó erejüket. Az izom­tenyésztésnek ez a kultusza las­san átragadt a fiatalabb generá­ció majdnem minden rétegére s ma már alig van falu, melynek ifjúsága szabad óráit ne a sport szolgálatában töltené el. S a sportolásnak ez a hatal­mas terjeszkedése, a testi erők vetélkedésének ez a görög idő­ket túlhaladó mértéke, az em­beriség további kulturfejlődésé- nek egyik legmegnyugtatóbb momentuma. Mert a sport nem­csak hogy helyreállítja az ész és a test felborult egyensúlyát s igy egy minden kilengéstől ment határozott embertipuS\ki- fejlödését biztosítja, hanem az izmok egyenletes megmunkálá­sával, az organizmus fokozatos fejlesztésével, az egyéni érvé­nyesülésre való bátor biztatás­sal, a biztos eredmény által megkövetelt önfegyelemmel, a testnagyobtr ellenúllöképtsségé- vel az alkotni akaró és tudó fogékony emberi értelem szá­mára termékeny és egészséges keretet biztosit s ezzel egy meg- nemesitett, testi és szellemi erőit egyaránt használó emberfaj ke­letkezésének útját egyengeti. Az egyes egyesületek és nemzetek közötti állandó versengés pedig fokozza a testületi és hazafias szellemet s megtanítja az egyest, hogy erejét, akaratát a köz szol­gálatába állítsa. Mindezekkel pe­dig a sport felülemelkedik az egyszerű testi kultusz határain s valósággal fontos kulturténye- zövé válik. Sportpályák és atlé­tikai viadalok gyepjei ma már a kultúrának felszentelt templo­mai s egy Olimpiász fontossága tudóstársaságok kongresszusai­val vetekedik. Nurmi, a futó gép ember jelentősége egy Blé­riot, a repülő gép ember telje­sítőképességével felér. A nyugat nagy államai nemzeti ügynek tartják a sport különböző ágai­nak intenzív fejlesztését s nincs messze az idő, amikor külön minisztériumok fognak foglal­kozni a sport ügyeivel. A kultúra iránt fogékony ma­gyar nép, mint a nyugat min­den kulturmozgalmából, úgy a sport felkarolásából is kivette a maga részét. Vívóink, lövőink, evezőseink s az atlétikának sok más értékes gárdája és hőse nagyon sok megbecsülést sze­reztek már a háború előtt is külföldön a magyar névnek. Trianon óta pedig jóformán atlétáink azok, akik ennek a megcsonkított, halálraítélt or­szágnak életerejét, feltámadását egyedül hirdetik Európa fóru­main. Alig telik el hét dicső eredmények nélkül. A maroknyi magyar nép hős átléta gárdája minden nemzetközi mérkőzésen fényesen megállja a helyét. Vi­vőink legyőzhetetlenek, uszó- sportunk elsőrendű, a kiváló Bárány, az uszósport legújabb csillaga több dicsőséget hoz a magyar névnek, mint egész dip­lomáciai karunk. Somfay neve ismertebb odakünn, mint sok volt miniszteré. Minden uj re­kord, minden újabb eredmény megfizethetetlen szolgálatot tesz a magyar ügynek. — A sport ma EuiópaJrözvéleménye előtt legnagyobb szószólója az ország vitális érdekeinek, leg­jobb bizonysága a magyarság kulturális fejlettségének és biz­tos záloga nemzeti feltámadá­sának. Ezt az igazságot bele kell nevelni a társadalom minden rétegébe s a sport iránti szere- tetet ápolni kell minden magyar szívben, mert a sport nálunk nemcsak a test kultuszának ügye, hanem mint mondottuk a nagy magyar feltámadásé is! És most hadd térjünk vissza e szerény sorok élére állított „N.T.E.“-hez. Alig van ember városunkban, aki ne ismerné az „Entét“, a vidéki sportélet­nek s legfőképen városunknak ezt a büszkeségét, mely jövőre 65 éves fennállásának emlékét készül megünnepelni. Több mint hat évtizedes múlt áll a Torna­egylet mögött, egy gyönyörű múlt és egy — sivár jövő. Az egyletnek nincs pénze és nincs otthona. Szép pályáját, pár évvel ezelőtt kegyetlen kézzel lerom- bolták.Megsemmisültegy kultur- hely s azóta az N.T.E. hajlék­talan. Bérelt pályán, idegen gyepen mérkőzik s bevételeinek nagy részét kénytelen átengedni. Atlétikai osztálya halálra van szánva; az atlétáknak nincs hol trenirozniok, mert az atléta nem „N. T. E.“ Irta: Kelemen Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom