Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-03 / 146. szám
65. évfolyam, 146. szám Nagykanizsa, 1925 juiius 3, péntek Ara 1800 korám POLITIKAI NAPILAP S^eikcsstőcég ét kiadóhivatal Fő-nt 5 irteiwban-Telelon 78, nyomda U7. sxáns Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Eíöftefitési éra; Egy hói* 3Q.Q0C koions Hámja fcórs— - ........90.000 korona A MEZŐGAZDASÁG IPAROSÍTÁSA ßm Amiért az agrárkörök évtizedek óta harcolnak s aminek íej- lettlenségére vezethető vissza Ausztria részéről történt kizsákmányolásunk is: mezőgazdaságunk indusztriálása egy lépéssel megint előhaladást akar tenni megvalósulása felé. Budapesten egy nagy Őstermelő Szövetség van alakulóban, mely hatalmas tőkével akarja a gazdák terményeinek, termékeinek és állatainak értékesítését és feldolgozását lehetővé tenni s megmenteni a gazdákat a nemzetközi tőke kizsákmányolásától. Örömmel üdvözöljük a kezdeményezést. De örömünk csak akkor lesz teljes, ha majd magunk előtt látjuk ennek a nagyarányú Szövetségnek tényleges működését is és tényként állapíthatjuk majd meg, hogy végre az Urnák 1925-ik évében létesült egy olyan országos szervezet, mely ha egyszerre nem is valósítja meg mindazt a rengeteg sok tennivalót, melyekről évek óta kötetekre menő Írásokat bocsátottunk a napi sajtó hasábjain is világgá, de abban az irányban veszi fel működése fonalát, mely ennek az országnak gazdasági fellendülését egyedül viheti előre és egyedül biztosíthatja: a mezőgazdaság iparosításának tervszerű, céltudatos és fokozatos, kapcsolatos kiépítése utján. Nem tagadjuk, sőt készséggel elismerjük, hogy a szerencsétlen kimenetelű háború óta sok jó- akaratu kísérletezés történt ezen a téren. Azok az eredmények azonban, melyeket elérni tudtak, távolról sem álltak arányban a jó szándékok megvalósítására fordított fáradságokkal. Alakultak mezőgazdasági termények feldolgozására gyárak, létesültek különböző célú és elnevezésű termelő és értékesítő szövetkezetek, szédületes program-kitűzésekkel, hatalmas koncepciójú ligák és szövetségek, de az eredmény? — mondhatnánk semmi vagy legalább is végtelenül csekély azoknak a tennivalóknak nagy láncolatához s az ezekből joggal elvárható eredményekhez viszonyítva, melyeket kielégiteni igyekeztek. A nagy szervezők kezeiben széthullt minden, óriási perspektívákban szertelenkedett munkaprogramjuk közelről nézve mákszemmé zsugorodott össze, a célkitűzésekben szédületesen széles keretekben megkonstruált hatalmas méreteikkel szemben. Nem kell még gondolkodásunkat sem megerőltetnünk,hogy ennek a körülménynek magyarázatát megtaláljuk. Egész röviden néhány tény egyszerre érthetővé fogja előttünk tenni, hogy miért nem tudtak ezek a sok hazafias érzéssel és talán kelleténél is több önzetlenséggel alakult vállalatok és igen különböző alakulatok olyan pozitív és nagyobb eredményeket elérni, melyek erőteljesebben járultak volna hozzá az ország gazdasági fellendüléséhez: a kellő érdekeltség megteremtésének s a gazdasági problémáknak a való élettel történő összeegyeztetésének hiánya vagy téves megítélése, a szükséges erkölcsi és gazdasági kapcsolatok erőtlensége s legtöbbször a tőke elégtelensége. Még igen sok más tényező is közreműködött abban, hogy a kezdeményezések legtöbbször kiábrándulással végződtek s a túlfűtött ambíció kielégítetlenül lohadt le a közgazdaságot oly közelről érdeklő és érintő honmentő nagy feladatok teljesítésében a nemtörődömség és el- kedvetlenedés letargiájába. De ezúttal maradjunk csak meg a fennebb nagy körvonalakban vázolt okok mellett s helyes a megállapításunk, aminthogy meggyőződésünk éstapasz- talataink szerint nem is lehet más, — nézzük azokat a módokat és . eszközöket, melyek valóban célhoz tudnának vezetni bennünket. Az idei terméseredmények messze mögötte fognak maradni várakozásainknak. Az első hivatalos jelentés ugyan az átlagtermést valamivel magasabb százalékban állapítja meg, mint a minő a tavalyi volt, de még mindig végzetszerűen alacsony: búzában 6.11 q kát. holdanként. Hol vannak ettől Dánia, Németalföld, Belgium, de még — Ausztria is! A többtermelés tehát — annak évtizedek óta történő propagálása dacára — nem tud gyö keret verni gazdasági életünkben. Más szóval: ma sem termelünk többet, mint termeltünk régebben és ma sem jobb a termésünk minőségileg, mint volt korábban ! Ez a tény, bármily szomorúan hangzik is rideg megállapítása. Sokat lehetne Írni erről a kérdésről, de ezúttal ne foglalkozzunk okaival. Csak azt a kérdést vizsgáljuk, hogy mi módon tudná a szóban forgó Szövetség működését olyanná tenni, hogy közgazdasági életünkre fontos szerepet töltsön be. Első feladat a töke. Milliárdosa menő, hatalmas, minden percben mobil tőke. Enélkül kár lenne működését megkezdenie. Harmadszor is ismételjük: nagy tőke álljon az uj alakulat rendelkezésére, A második feladat a tudatos célkitűzés. Amint a fák nem nőnek az égig, egy uj alakulat sem oldhatja meg egyszerre a fennálló sok problémának egész tömegét. Ami célkitűzést a programban olvasunk, nagyon sok és nem is képezheti minden izében a Szövetség feladatát. A dolgot a termés értékesítésénél kell megfogni s ehhez a feladathoz kapcsolódik hozzá az agrár-ipari állam kiépítése. Egyiket a másika nélkül nem lehet megcsinálni, mindkettő együttvéve pedig előbbre viszi a — többtermelést. A részletek megállapítása és tárgyalásuk már nem a mi feladatunk. Ezt végezzék azok, kik elég hivatottságot éreznek magukban arra, hogy megtalálják a helyes kiindulási pontot a kezdethez s fejlesztésében azt a fonalat, mellyel kezükben biztosan haladhatnak tervük megoldása felé. Aztán az uj vállalatban tömöríteni kell és pedig szoros érdekeltségi viszonyban minden rendű és rangú gazdát, mert csak az ő egyetemes érdekeiknek összeegyeztetésével lehet pozitív célt érni. Helyi kereteket lehet a szervezetnek adni, de bennük mindenki foglaljon helyet, aki termelő, esetleg feldolgozó és másképen értékesíthető. Nem vagyunk hivei a szindikátusalakulatoknak és a fennebbi megoldásban sem ilyen kapcsolódásokra gondolunk; de egy országos nagy vállalatnak fel kell szívnia magába a kisebb üzemeket s legyenek ezek a hatalmassá fejlődő fának tápláló hajszálgyökerei. Bárha az alapítóknak sikerülne az Őstermelők Szövetségének oly szilárd megalapítása, hogy az rövidesen szilárd bázisa lenne gazdasági fellendülésünknek, melynek még reménysugarai is oly bátortalanul kandikálnak néha-néha ki a sürü fellegtakarta jövő borongós távolából . . . BELFÖLDI HÍREK Ottó-mise. Tegnap délelőtt 11 órakor Ottó királyfi névünnepe alkalmából hálaadó istentisztelet volt a belvárosi plébánia templomban, amelyen nagy számban jelentek meg a Budapesten tartózkodó politikusok, egyháziak és világiak. Művésznő a Vági féle mozgalomban. A mai napon, értesülésünk szerint, a Vági-féle bolseviki mozgalomban egy előkelő művésznő is kompromitálva van, aki futárként szerepelt a bécsi és párisi központ között. Hladics-Dobernik kémkedési ügye. A Margit körúti honvédtörvényszéken ma kezdték meg Hladics- Dobernik József és társai kémkedési bünpörét tárgyalni. A honvéd-ügyészség Hiadicson kívül Belényesi János honvédfőhadnagyot és Demeter Já- nosné háztartásbeli nőt helyezte vád alá. Hladics, mint ismeretes annak idején páratlan vakmerőséggel szökött meg őrei mellől és a cseh követség palotájába menekült, honnan csak hosszas diplomáciai intervenció után tudták a magyar hatóságok kézrekeriteni a szökevényt. A vizsgálat folyamán sikerült megállapítani, hogy|Hladics-Dobrenik az állítólagos mérnök, aki rendszerint több nevet használt, a cseh hadügyminiszter megbízásából kémkedést folytatott a magyar haderő ellen és sikerült neki Belényesi főhadnagyhoz hozzáférkőzni és a német nemzeti mozgalomra hivatkozva, adatokat kért a honvédség felkészültségére vonatkozólag. A vádirat felolvasása után a katonai bíróság zárt tárgyalást rendelt el. ítélet csak holnap várható
