Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-03 / 146. szám
ZALAI KÖZLÖK? A Ház megszavazta a kötelező nyilt szavazást Három szótöbbséggel kisgazda indítványra leszavazták a kormánvt — Az emigráns-szakaszt kis módosításokkal elfogadták — A nemzetgyűlés ülése Budapest, jullus 2 A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Bejelenti több törvény kihirdetését, majd napirend szerint következett a választójogi javaslat tárgyalásának folytatása. A 62. úgynevezett „emigránsszakasz“ vitája során ma az első felszólaló Farkas István volt. A többség sokszor hangoztatta, hogy fátyolt kell boritani a múltra s mégis most megtorlással akarnak élni mindenkivel szemben, aki egy év óta nem tartózkodik itthon. Ha a választójog közjog, miért teszik egyesek részére gyakorlását a miniszter- tanácstól függővé. Ezért kéri a Szabó Imre indítványának elfogadását. Rakovszky Iván belügyminiszter: Az első kérdés az ajánlások száma és a jelölőivek formájára vonatkozik. Az idefoglalt intézkedések nem megnehezítések, hanem ezzel csak azt akarják elérni, hogy a választási agitáció utolsó fázisában csak azok a jelöltek vegyenek részt, akik komoly eshetőséggel indulnak. Mennél kevesebb ajánlószám elegendő, annál könnyebben történik tisztátalan eszközökkel a jelöltek összeszedése. Akik a szelvényrendszer ellen vannak, azok a hitelesitett aláírások rendszerét tartanák helyesnek. A közjegyzői hitelesítés nagyon sokba kerül. A hatósági közegek által való hitelesítés pedig nem helyes. Ha egy jelölt nem kapja meg a szűkF&rrrrnir3~=---- -------*■ ^ -- - -- —— séges aláírásokat, mindjárt visszaéléssel fogja vádolni a hatóságot. A választási biztos, amennyiben kétséges aláírás kerül eléje, köteles az ivet azonnal átadni az ügyészségnek. Az ajánlási ivek kérdésével függ össze a külföldi aláírások hitelesítése is. Elvi kifogása, hogy nem lehet magyar közokiraton külföldi hatóságokkal hitelesíttetni az aláírást. A praktikus kifogás, hogy minden választókerületben nem is állhat rendelkezésre megfelelő tolmács sem. A járásbirósági hitelesítés kötelezővé tételével a jelölések tisztaságát kívánják biztosítani. Az emigráciös szakasz célja, hogy i olyanok, akik azért tartózkodnak kül- I földön, mert itthon csak egy büntető eljárás lefolytatása után fejthetnének ki politikai működést, ne lehessenek megválaszthatok, hogy itt azután a mentelmijog védelme alatt akadálytalanul fejthessenek ki politikai működést. Ha valaki betegség vagy tanulmány miatt tartózkodik külföldön, az is hazajöhet a választásokra. Elismeri azonban, hogy lehetnek olyanok, akik bizonyos körülmények miatt, például betegségük miatt egyáltalán nem jöhetnek haza, vagy esetleg politikái okokból maradnak távol. A minisztertanácsnak módjában lesz ilyen esetekben a méltányosság szempontjai szerint dönteni. Kéri a nemzetgyűlést, hogy a szakaszt eredeti szövegében az előadó által javasolt módosításokkal fogadja el. Az elnök szavazásra tette fel a szakaszt. A Ház Puky Endre előadó és Hegymegi-Kiss Pálnak a 8-ik ponthoz beadott módosításával fogadta el az eredeti szakaszt. Ezután a mentelmi bizottság határozata alapján az elnök felhívta Peyer Károlyt, hogy a legutolsó ülésen tanúsított magatartása miatt kövesse meg a Házat. Peyer Károly a Házat megköveti. A 63. szakasznál Farkas Tibor indítványozza oly rendelkezés felvételét, amely szerint a jelölés megtörténte után a jelölt ne léphessen vissza. Hegymegi-Kiss Pál indítványozza, hogy a visszalépést is írásban kelljen bejelenteni. A Ház Hegymegi-Kiss Pál módosításával fogadta el a szakaszt. A nemzetgyűlés többsége a 64— 69. szakaszokat eredeti szövegében fogadta el. A 70—73. szakaszt is változatlanul elfogadták. A 74. szakaszhoz Szijj Bálint szólalt fel. Javaslatot terjeszt be, hogy mindenki köteles legyen megjelenni a választói bizottság előtt, ha nem is akar szavazni. Dabasi Halász Móric: Hivatkozik a házszabályokra, hogy Szijj Bálint indítványa nem tárgyalható. Az ellenzék nagy zajongásba tör ki. Éles vita támad Szijj Bálint és az ellenzék között. Dabasi Halász Móric az ellenzék helyeslése közben fejti ki, hogy minő lelki kényszert jelent a nyilt szavazásnál annak kötelező tétele. De nincs is erre példa sehol a világon. Hegymegi Kiss Pál sajnálja, hogy éppen kisgazda képviselő tesz ilyen javaslatot, amely fölött szavazni sem lehet, miután a 14. szakaszban már döntöttek a kérdés fölött. Nápolyi emlékek irta: Kempelen Béla Éppen huszonkét éve, hogy másodízben bolyongtam be Itáliát. Palermó- ból hajóval rándultam át Nápolyba s amikor néhány nap alatt már beteltem a nápolyi öböl szépségeivel, ellátogattam ' Capriba, Sorrentóba s megnéztem a napfelkeltét a Vezuvon, nápolyi népélet tanulmányozásának adtam magam. Az olasz népéietet valóban seholsem lehet jobban tanulmányozni, mint Szicíliában és Nápolyban. Amott nem volt rá időm, elhatároztam tehát, hogy az utóbbi helyen néhány napot kizárólag erre a célra fordítok. Most, hogy a legközelebbi hetekben megint az olasz tengerparton óhajtom meggyógyítani a sok-sok Írott és nyomtatott betű olvasásában megkopott szemeimet s iámét megfogom látogatni Nápolyt, egy-két akkor átélt történet villan meg emlékezetemben, huszonkét hosszú év távlatában már egy kissé megkopott színekben, de még mindig elég élénken ahhoz, hogy történeti hűséggel elbeszélhessem. Egy tikkasztó meleg délután azzal az érdeklődéssel fordultam szállodám portásához, hogy miféle olyan mulatóhelyet ajánlana, ahol a nép szórakozását figyelhetném meg. Szokatlanul szuiós tekintettel mért vé- I gig, majd rövid vártatva körülbelül igy felelt: — Rendelni fogok egy kocsit; tessék kimenni a Giardino populó melletti cirkuszba s a többit tessék rábízni a — kocsisra. Beleegyeztem. Hétre jelezte az egyfogatu bérkocsit. Pontosan hétkor elő is állt a kocsi. A kocsis, úgy látszik, kellően informálva lehetett, mert hamiskásan hunyorított a szemével, én pedig bottal és felöltővel a karomon, elhelyezkedtem a kocsiban s lassú ügetésben kocogtunk ki a népkert felé. A cirkuszbejárat előtt kocsisom leugrott a bakról s megkérdezte, hogy minő jegyet váltson? — Palco (páholyt) — feleltem. Megváltotta s kezében két jegygyei tért vissza a kocsihoz. Megkért, engedném meg, hogy ő is velem tarthasson az előadásra. Kissé különösnek találtam ezt a bizalmaskodást, nem tettem ellenvetést. Beültünk tehát a páholyba s csakhamar megkezdődött az előadás. (Előzőleg a lovat és kocsit valami szurtos képű gyerkőcre bízta.) A szünet előtti utolsó szám alatt magamra hagyott, de már a kezdetén visszatért az egyik mutatványosnővel. Nagyon szép tipikus olasz nő volt, korra nézve tizenhét-tizennyolc éves lehetett s fréz szinü rövid selyem nadrág volt rajta. Érdeklődött, hogy hogyan tetszik az előadás s felhivia figyelmemet a szünet után következő harmadik számra, melyben ő is táncolni fog. Néhány perc múlva eltávozott s a rividerci-ve 1 búcsúzott. Kissé eredetinek találtam páholytársamnak gyöngéd figyelmét s az olasz barnaszépség látogatását páholyunkban, de nem tiltakozhattam ellene. Tánca valóban nagyon szép, graciőz és szenvedélyes volt s hálás fejbiccentéssel honorálta tapsaimat. Ahogy elvégezte programszámát, átöltözködött s visszaült páholyunkba. Az előadás után kocsisom őt is betessékelte a kocsiba s megindultunk. Egyikünk sem tudta, legalább én nem tudtam, hogy hová hajt s nem is igen volt bátorságom, hogy megkérdezzem tőle. Egészen reá bíztam magam. Egy kültelki mulatóhely előtt állt meg. Kiszálltunk; bementünk. Mindhárman egy asztalnál foglaltunk helyet s néhány lépésnyire tőlünk szilajabbnál szilajabb táncokat lej- ' tettek néhány méter széles pódiumon I szebbnél szebb olasz lányok. Farkas Tibor: Szijj Bálint indit- nyát nem fogadja el. (Állandó zaj a szélső baloldalon.) Meskó Zoltán: A titkosság afapján áll s igy nem is fogadja el a Szijj Bálint indítványát, amellyel a kötelező szavazást akarják elérni. Mert ha már megjelentek az urnánál, valakire le fognak szavazni, Szilágyi Lajos : A kormány javaslata a 14. §-nál megbukott, tehát erről a kérdésről nem lehet másodszor határozni. Több zajos felszólalás után az elnök a vitát berekeszti és Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedik szólásra. Nem áll meg az, hogy a 14-ik szakasz összefügg a 174-ik szakasszal. Mindaddig, amig e szakasz ügyében nem történt döntés, nem kerülünk ellentétbe a már elfogadott részekkel. Itt egyáltalán nem elvi kérdésről van szó. Én úgy isméi em a magyar népet, hogyha az megjelenik a szavazatszedő küldöttségek előtt és jogiban áll nem szavazni, van bátorsága élni is ezzel a jogával. Leszögezi, hogy nem elvi intézkedésről, hanem praktikus technikai kérdésről van szó és éppen ezért a nemzetgyűlésre bízza a döntést. Az elnök ezután elrendeli a szavazást. Nagy izgalomban kezdődik meg az indítvány fölölt a szavazás. Szijj Bálint indítványa mellett feláll majdnem az egész jobboldal, mellette 41 képviselő szavazott, ellene pedig 38. Az ellenzék óriási zajjal fogadta a szavazás eredményét. Viharos zaj tör ki a baloldalon és a középen. A képviselők izgatottan ugráltak fel helyükről és a közbekiáltások egész özönét zúdították a szélső jobboldalon ülő kisgazdacsoport felé. \m juíius 3. Ennek is vége volt, mikor már- már meghittnek mutatkozott lum- polótársam azzal a kérdéssel fordult hozzám,- hogy voltam-e már osté- riában ? Gondolva, hogy már úgyis benne vagyok a nép közt, tudtára adtam, hogy szívesen megyek vele egy kültelki csapszékbe is. Csak két dolgot ajánlottam kegyeibe: az életemet s a pénztárcámat. Nevetett s tovább hajtott. Útközben még letettük egy ház kapuja előtt a szép cirkuszleányt s ügettünk tovább. Egy igen barátságtalan kinézésű ház előtt álltunk meg. Szűk sikátoron mentünk be a meglehetősen füstös és fojtott levegőjű és igen vegyes társasággal telitett helyiségbe, melyben a vendégeknek nagyobbik része nem székeken, hanem az asztalokon ült, a legtöbb leány cigarettázott, ittak, danoltak és ölelge- tődztek. Egyik-másik sarokban férfiak civódtak leányok miatt. Apacstanyán voltunk. Nagyon kellemetlenül kezdtem érezni magam s úgy vettem észre, mintha ők is bizalmatlanul tekintgettek volna felém. Talán jobb öltözékem is gyanút ébresztett bennök. De kocsisom bátorítólag integetett felém, megnyugta- j tólag kacsintgatott az asztalok felé s a vendégek figyelme elterelődött I rólam. (Vége köv.)
