Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-02 / 172. szám
POLITIKAI NAPILAP Sssrtossiőség & kledóbívsteJ Fő ut 5 !nt*rurbflf; Teitíon 78, nyomd« U7- ssás Felelős szerkesztő: Kempelen Béla MIWiTTTTWIlii Ilii II mii —i—I——jWWi'l KiCSlsetési ára; Egy bőr* 30.000 köre na Hárem hóra...-------------9G.OOO korona Se nyvedő fürdőélet a Balaton körül Az egyik budapesti lap munkatársa előtt nyilatkozott Spur István balatoni kormánybiztos azokról a feltételekről, melyek a Balaton kultuszát előmozdítanák s előfeltételei lennének a külföldi propagandának is. Ezek között főleg az autó-utakat jelölte meg mint legelső követelményt. Úgy látszik továbbá, mintha a kormánybiztos ur a bajok kuíforrását részben a szállodák hiányában is látná s segítendő rajta, egy balatoni szál- lodaépitő részvénytársaság megalakításán fáradozik. Mi nem akarunk vitába szállni a kormánybiztos felfogásával. Nem állítjuk, hogy az auíó-utak kiépítése s szállodák létesítése nem lenne kihatással a balatoni fürdőkfokozottabb fellendülésére, de nem ezektől a létesítményektől várjuk az eredményt. A szükséges tőkét egyébként is ma lehetetlen összehozni ahhoz, hogy csak tiz fürdőben is léte- sittessék egy legalább harminc szobás szálloda, az auíó-utak kiépítésétől pedig csak átmeneti forgalom várható. A bajok egészen másutt vannak s a gyógyszerek is másutt keresendők! A Balaton visszamaradottságának az oka abban a tervsze- rütlenségben és rendszertelenségben van, melyek itt minden téren reá ütik bélyegüket az állapotokra. Néhány fürdő ugyan van, melyekben kuiturviszonyok- ról beszélhetünk, de a legtöbbjében lehetetlen egészségügyi és kulturális körülmények uralkodnak. Ha például Balaíonberény- tő! kezdve Balatonaligáig a so- mogyi p irtot vesszük, melynek a másik parttal szemben legfőbb előnye bársony simaságu strandja, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy itt épen a fürdőzést illetőleg állandó panaszra van okunk. Mert miféle ázsia? állapot az, hogy csaknem velünk együtt fürösztik meg a Balatonban a alu gulyáját és csordáját s mi- <or ezek a vízhez vonulnak és ) inét tovább haj1 jók őket, több néter magasságra felemelkedő )orfelleg fertőzi meg a levegőt, őe még a legeurópaiasabb für- lőkben is olyan por száll a levegőbe egy gyermekkocsi tologatása után is, hogy percekig fuldokolhat utána az ember, holott más hasonló színvonalú fürdőhelyeken olajjal portalanit- ják az utakat, vagy legalább napjában kétszer öntözik. A fuliasztó por mellett aztán a kultúra teljes hiánya az, mi leginkább érezteti hatását. Mit talál a közönség a balatonparíi nyaralótelepeken ? A legjobb eseiben minden szombaton egy műsoros előadásokkal összekötött tombolaestélyt vagy más effélét. Szórakozása tehát nincs a közönségnek, de a legtöbb helyen még elfogadható sétatere sincs. A tavi élet is csaknem hiányzik a Balatonon, a szállodai és egyéb szükségletek árai pedig elég borsosak. Nem akarjuk ezúttal ezekkel a viszonyokkal összehasonlítani a külföldi állapotokat. Nem akarjuk számokkal igazolni, hogy az Adria partján, vagy Ausztria kisebb üdülőtelepein mennyivel olcsóbb a megélhetés, mint a Balaton partján. A kulturális előnyöket ne is említsük, melyek amazokat oly kedvelité teszik. Innen magyarázható aztán, hogy minden kis osztrák falu tele van nyaralókkal s az adriai tengerpartra ezrével utaznak ki a magyarok is. Évtizedes mulasztásoknak bűne boszulja meg magát épen most, mikor kétszeresen szükségünk lenne arra, hogy a pénz benn maradjon az országban s ha már idegenforgalmat nem tudunk produkálni, legalább a hazai tőke ne vándoroljon kül földre. De lehet-e az egészségükben megroppant koldusemberektől kívánni, hogy legalább félszer annyival többet költsenek a Balaton partján, mint a mennyiből megélnek idegenben s állandóan csak boszankodja- nak a hazai r elszomorító viszonyokon?! És a külföldön való nyaralás e’őreláthatólag évről- évre iöbb tőkét fog kivinni az országból, ha hamarosan nem fogunk hozzá a Balaton kultuszának megteremtéséhez. Egy pillanatig sem tagadom, hogy a forgalmi eszközök szaporítása csak emeli magát a forgalmat. Vasúttal eléggé el van látva a Balaton, hiszen mindkét oldalán csaknem körül övezi. Hogy utjai rosszak, ez köztudomású tény, de mégsem tartom ezt a fogyatkozását annyira károsnak a fürdők látogatottságára nézve, mint a kormány- biztos ur. Ugyan kérem, ha még olyan kifogástalan műut is vezetne köröskörül a Balatonon, vájjon hány ezer autó fordulna meg rajta? Siófokig vagy Bala- tonfüredig még csak eljutna néhány autózó, de ne gondolja a kormánybiztos ur, hogy az autók úgy száguldoznának rajta, mint Becs és Trieszt között valóban száguldanak. Mert ott egészen mások a körülmények. Ott a forgalmat nem a műut eredményezi, hanepi a vidéknek turisztikai szempontból mérlegelt vadregényes volta és természeti szépségei. Amott hegyek és évszázados erdőségek között vezetnek az utak, a Balatonhoz poros falvakon és síkságon át. Aztán a külföldi tapasztalat is azt mutatja, hogy ott a sok autózó és motorbicikliző csak épen megállapodik 80—100 kilométer ut után egy vendéglőben, eszik valamit és folytatja az útját. Még benzint vesz fel és robog tovább. Ezért van Becs és Trieszt között annyi kis vendéglő és annyi benzintöltő állomás. De ezeknek a külföldi helyeknek túlzsúfoltságát nem ezek az automobil-utasok teszik, hanem azoknak a külföldieknek ezrei, kik oda menekülnek a hazai nyaralási viszonyok elől. Valóban ,,menekülnek“, mert ha esetleg nem is élnek olcsóbban, mint a Balaton mel’ett élnének, legalább nem boszankodnak a sokszor lehetetlen viszonyokon s keservesen megdolgozott pénzükért találnak nyugalmat, kényelmet, előzékenységet és ha erre vágynak : szórakozást is. A Balaton körül először is más viszonyokat kell teremteni, hogy. fejlődését biztosítsuk. Nem szállodaépítésen és autó-uUknak létesítésén kell kezdeni a dolgot, hanem az egyes telepek közölt kell létrehozni bizonyos érdek- közösséget és rendet kell csinálni minden vonalon. An ig asssamamr\ M'miiwn 1t1 r ffwwtamnn i ssa olyan visszásak az állapotok a ,.magyar tenger" körül, mint a minőnek azt úgy nagyjában fen- nebb már vázoltuk, addig nem lesz olyan forgalom a partjain, melyet megérdemelne s a minő nemzetgazdasági szempontból is kívánatos lenne. A kormány- biztos által is szükségesnek tartott fásítást már nagyon régen meg kelle t volna valósítani s igazán érthetetlen, hogy 1925 ben még mindig mint tervet emlegetik ezt a feladatot is. Hát, tisztelettel kérdjük, mit csináltak éveken át azok az urak és intézmények, akiknek hivatásuk volt a Balaton fellendítése ? Egyet — tagadhatatlan — produkáltak; töméntelen ankétet, értekezletet, közgyűlést, bankettet, de mindezekből vajmi kevés haszon háramlóit magára a közérdekre! Nem kicsinyeljük le bizonyára jószándékukat, de tervekkel minden vonalon túlontúl el vagyunk halmozva s a Balaton kultuszát illetőleg immár nem terveket akarunk hallani, hanem tetteket szeretnénk — látni! Vagy ha jobban tetszik: eredményeket tapasztalni. A Balaton fellendítésének egyetlen egy titka van : partjain modern kur túr élet teremtése. Ez a feladat nem is olyan nehéz, mint sokak előtt talán látszik, de koncepciót és a viszonyok alapos ismeretét feltételezi. Amíg az állapotok olyan sivárak lesznek, mint amennyire sivárak ma, addig nem segít rajtuk sem egy, kétmilliárdos szállodaépitő részvénytársaság létesítése, sem autó útszakasznak kiépítése, mert mindezek semmivel sem fogják előmozdítani a fürdőhelyek látogatottságát és forgalmát. Más itt a teendő: kultúra létesítése s a kellemes nyaralás előfeltételeinek megvalósítása. Mert amig a lakásviszonyok, az élelmezés, a közegészségügyi elemi követelmények, az embereknek társadalmi szükségletei stb. nincsenek kielégítve, addig hiába itt minden olyan terv, melyek magukban ugyan szépek, de megvalósításuk legalább ma még céltalan. Tudom, hogy minderre az ellenvetés ez lesz: pénz kell hozzá, ami pedig — nincs. Hát
