Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-08 / 102. szám

% ZALÁI KÖZLÖNY Milliárdokra menő feleslegek nem engedhetők meg. Szükség van tehát a pénzügymi­niszter világos és precíz megjelölé­sére, hogyan lehetséges, hogy a magyar államnak most feleslegei vannak. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést kell intéznem a pénzügyminiszter úrhoz, mikor kezdi meg az adóter­hek csökkentését? A másik kérdésem a tisztviselők létszámapasztásával kapcsolatos, mert az utóbbi időben annak jár hire, hogy ismét 6000 tisztviselő kerül — amint mondani szokták — az utcára. Ezt ma már folytatni nem lehet. Ennek az országnak tanult, fegyel­mezett emberekre van szüksége, oktalan cselekedet volna tehát, ha ismét 6000 tanult, képzett hivatalnok­embert elbocsátanának. Nem hinném, hogy akár a Takarékossági Bizottság, akár a pénzügyminiszter ur ilyen tervekkel foglalkozna. A mezőgazdasági hitel A legfontosabb a harmadik kér­désem, a mezőgazdasági hitel kér­dése, amely nemcsak a mezőgazda­ságnak érdeke, hanem az iparnak és a kereskedelemnek is, hiszen a leg­utóbbi hetekben épen az ipar sür­gette legjobban a mezőgazdasági hitel problémájának megoldását. Hiába dolgozik a kereskedelem, nem tud semmit sem elérni, ha a ter­melő gazdának nincs pénze, hogy a kereskedelmet támogathassa. A mezőgazdasági hitel kérdését gyökeresen megoldani a mai körül­mények között nem lehet; annyi millióra volna szükség, amennyit felhajszolni a mai körülmények kö­zött lehetetlenség. Arról lehet szó csupán, hogy injekciókat adjunk. Ilyen tavasza még sohasem volt a mezőgazdaságnak. Hiszen máskor is nehéz volt a mezőgazdaságban a tavasz, a forgótőke ekkora hiánya azonban Magyarországon még soha­sem volt tapasztalható. Segíteni kell nyomorúságba jutott mezőgazdaságunkon. A nemzeti va­gyon olyan pusztulásáról van szó, amelyet a kormány nem nézhet tét­lenül. Kérdi, hogy mit tervez a pénzügyminiszter a rövid lejáratú hitellel kapcsolatban? A pénzügyminiszter nyilatkozatai Búd János pénzügyminiszter: A Anya- és gyermek- védelem Irta: Plander János-né*) (3) Az egyik leánygimnáziumi igazgatót megkérdezték, hogy mi a véleménye a mai leánynevelésről ? A következő megszívlelendő választ adta: „A mai idők lehanyatlott női eszménye nem erényre, csak életboldogságra nevel. Az észt tulfejleszti, a jellem­képzésre semmit se ad.“ Sajnos, sok ebben az állításban az igazság, mert különben nem ir­tóznának úgy a gyermekneveléstől, nem élnének úgy a kényelemnek és nem hajszolnák oly mohón az él­vezeteket. Mindenáron hajszoljuk ma az örömöket, a boldogságot, pedig nem kinn van az a szórakozások között, hanem bent a szívben, ha az a szív megmaradt a családban. A nő repkény, aki finom szálai­val összefűzi a családot. Az otthon a családnak temploma, melyben megtanulja a gyermek az istenfélel­met, a szótartást és jellemességet; *) Szerzője felolvasta a polgári leány­iskolának folyó hó 3-iki ünnepélyén. képviselő ur három kérdést intézett hozzám. Az egyik a Nemzeti Bank­nál heverő pénzkészletekre vonat­kozott, a második a tisztviselőkér­déssel, főleg a létszámcsökkentéssel kapcsolatos, a harmadik pedig a mezőgazdasági hitel problémája. A Nemzeti Banknál heverő pénzkészletek Többször megadtam már a választ, hogy azok a bizonyos pénzkészle­tek, mi eredetűek és mi a céljuk. Ezek a pénzkészletek úgy szerepel­nek a közvélemény előtt, mintha az államnak felesleges pénze volna, amely gyiimölcsözetlenül hever. Ez késztette a főbiztos urat, hogy meg­magyarázza a pénzkészletek eredetét. A sajtó nagyrésze azonban kiszakí­totta azokat a mondatokat, amelyek a pénzkészletekről beszélnek, de nem közölte ezeknek a pénzkészleteknek az eredetét és rendeltetését. A főbiztos ur 1.4 millió olyan pénzről is beszél, amely a kölcsön- számlát terheli. Mint ismeretes, a bevételek agrárországban — mint a mienk is — a júliusi és augusztusi hónapokban alakulnak ki. Tavaly, amikor még zűrzavar volt a pénz­ügyi adminisztrációban, természetes, hogy ezekben a hónapokban a be­vételek igen csekélyek voltak. Ezek az összegek a kölcsönből előlegez- tettek, hogy az államháztartásban fennakadás ne legyen. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az inflációs korszakból minden for­gótőke nélkül mentünk át a mai korszakba. Forgótőkére pedig szük­sége van az államháztartásnak, kü­lönben az államháztartás rendfenntar­tása sem lehetséges. Arról lehetne beszélni, hogy a népszövetségi köl­csön fel nem használt része a ma­gyar gazdasági élet rendelkezésére bocsáttassák.* Evvel a kérdéssel a miniszterelnök ur és a kormány már régen foglalkoznak. Hiába van azon­ban a magángazdaság rendbehozása, ha az államháztartás egyensúlya nincs helyreállítva. Az igazságtalan adórendszer A második kérdés a takarékosság szempontja után, hogy az adórend­szerünk megoldása milyen. Meg kell szüntetni a házhaszonrészesedést, ami a bérek folytonos emelkedésével mind­inkább elviselhetetlenné válik. Meg­felelő viszonylatba kell hozni az adó­szülei példáján látja, hogy a munka bármely faja megbecsülendő, csak egy valami van, ami elitélendő : a bűn. Ott csepegtetik a leikébe, hogy csak egy haza van számunkra, a magyar és hogy ezt naggyá tenni mindenkinek első, szent kötelessége. Ott tanulja példákon, hogy ismerőse is felebarátja, kit nem irigyleni és gyűlölni kell, hanem legalább is semmi rosszat nem tenni neki, azon elv alapján, hogy ami kellemetlen neked, te se tedd másnak. Miután az emberiség családokból van összetéve, mekkora tere és ha­talma van tényleg az anyának a világ irányításában ! Amerika a tavasz egyik napját nemzeti ünneppé avatta : mint az anyák napját. E napon nyil­vános ünnepélyek központjává teszi az édes anyákat, minden templom­ban az édes anyáról prédikálnak, az iskolában az anya megbecsüléséről beszélnek. Megtalálták azt az esz­ményt, amellyel a tévelygő világ megmenthető s azt yankee-i egy­szerűséggel mutatják fel: ilyenek legyetek nők, ilyeneknek akarunk benneteket. Erős propagandát fejt ki a M. A. N. Sz., hogy nálunk is bevezessék e szép szokást, hogy egy pillanatig se tévessze meg a rendszert az ország gazdasági ere­jével, mert sehol a világon nem olyan igazságtalan az adórendszer mint nálunk. Ami a forgalmi adót illeti, erre vonatkozólag már több ízben tettem kijelentéseket. Az érdekeltségek még mindig nem terjesztettek elő meg­felelő javaslatokat. Meg kell szüntetni a jövedelmi adó aránytalanságait. A túlzott adóz­tatás épen a jövedelmi adónál káros. Németországban, ahol 60 százalékig növekedett a jövedelmi adó, leredu­kálták azt 33 százalékra. Ezt nálunk is meg kell csinálni. A másik olda­lon viszont az adóreformot keli végre • hajtani, az ország gazdasági hely­zetének figyelembevételével. Az igazi pénzügyi politika az, amely az államháztartás biztosítékai­ról gondoskodik és igyekszik a ma­gángazdaság érdekeit is megvédeni. Nincsenek fölöslegek A Devizaközpont felszámolása után maradt összegek nem feleslegesek. Az államnak a Nemzeti Banknál 110 millió aranykorona adóssága van. Az állami pénzt a Nemzeti Bank kezeli, ez havonta 4—500 milliárdot tesz ki, de ezt sem lehet feleslegnek tekinteni. Ha ezt felhasználjuk, a következő pénzügyi hónap ellátása kerül veszélybe. A postatakarékpénz­tárnál levő zsirószámlák sem feles­legesek, ezek az összegek az üzem­vitelhez szükségesek. Tudatlansággal és rosszakarattal állították be ezeket az összegeket feleslegeknek, ame­lyekkel az állam szabadon rendel­kezik. Remélhető, hogy a népszö­vetség nem fog elzárkózni az elől, hogy a népszövetségi kölcsönből fennmaradó feleslegek a magyar gaz­dasági élet javára felhasználhatók legyenek. A tisztviselőkérdés Ebben a kérdésben is nagyon különböző híresztelések jelentek meg. Ezeket még akkor sem tudná meg­cáfolni, ha külön cáfoló-iroda állana rendelkezésre. Kétségtelen, hogy oda kell jutnunk, hogy olyan státusunk és olyan tisztviselői létszámunk le­gyen, amely az ország tényleges helyzetének megfelel. Egyszer már véglegesen meg kell állapítani azt a létszámot, amelyre szükség van. Magától értetődik, hogy a felesleget nem lehet máról-hol­magyar nőket az a csoport, amely csak külsőségekben vezet. Nagy és szent hivatás az anyaság, de mert nehéz is, sokan meghát­rálnak előle. Magyar hazánknak pedig főleg most sok-sok gyermekre és pedig egészséges gyermekekre lenne szüksége. És épen a fentne- vezett ünnepélyekkel lehetne hatni a magyar anyák lelkére, hogy tartsák örömnek, boldogságnak a több gyer­meket. Természetes a sok gyermek megkívánná azt is, hogy a kenyér­kereső nők tehermentesítve legyenek arra az időre, inig szükség van rájuk. Mert nem csodálkozhatunk a nem­zedék elkorcsosulásán, ha látjuk azt a sok szegény asszonyt, kik utolsó napjukig gyárban, műhelyben vagy hivatalban szorgoskodnak, hogy megszerezzék a szükséges kellékeket az eljövendőnek. S utána a nincs- telenség, különösen a szegényebb néposztálynál. Ide érjen el a magánemberek keze avval a gondolattal, hogy hon­mentő munkát végez, aki egy kis magyar csemete életét elősegíti. A segítésnek sokféle módja áll rendelkezésünkre jó szó, tanács, ruhácska, élelem vagy felügyelet alakjában. Egy nagyon jókedvű és napra kitenni az élet szenvedéseine A leghelyesebb megoldás az, ho£ az üres állásokat lehetőleg ne töl síik be. Azt hiszem, hogy sikerül szociális szempontokat összeegye; tetni az állam pénzügyi szemponl jaival. A szükséges létszámot me kell állapítani és egyszerűsíteni ke az ügyvitelt az egész vonalon. A földhitel kérdése megérett megoldásra s a jövő héttől kezdv a jelzálogleveles mezőgazdasági hite lek kérdése megoldást nyer. A kor mány körülbelül 22 millió aranyko rónát fog erre a célra fordítani s e2 az összeget használják fel jelzálog kölcsönökre azok az intézetek, ame lyek teljes garanciát nyújtva veszne! részt az akcióban. Hangsulyoznon keil a teljes garanciabiztosítást, mer bár semmiféle monopóliumot nen akarunk teremteni és nem kivánunl egyetlen intézetet sem kizárni, sem­miféle pártpolitikai szempont nen játszott előttünk szerepet és kizáró lag csak az ország érdekét néztük A záloglevelek kibocsátásánál azi a rendszert alkalmazzuk, hogy h£ egy éven belül felszólítjuk az intéze­teket, hogy akár a saját jelzálogleve­leiket, akár a jelzálogkölcsöneikéi átengedjék esetleg egységes jelzálog- levelek megteremtésére, úgy ezt meg kell tenniök. Nem 20, hanem 25 évre szóló kötvényeket bocsátanak ki. Ez az a határ, ameddig el lehet menni a kül­földi piac veszélyeztetése nélkül. A kamattétel 8 százalék, minthogy a népszövetségi kölcsön kamata 7—7.5 százalék között mozog. A kibocsátási árfolyamnál a nép- szövetségi kölcsön jelenlegi árfolya­mátvettük alapul s a kibocsátás 9.3-as kurzuson történik. A levonások után 82-es árfolyamot veszünk alapul s ilyenformán a gazdálkodó 10Vo-os pénzhez jut. A kölcsön félévi terhe 5—6 százalék közt fog mozogni. A föld értékének 15 százalékát fogja alkotni a kölcsön. A kölcsön bizonyos részét altruista szervezetek utján kisbirtokosok részére kívánja kihasítani. Ezután Baross János szólalt fel. A római interparlamentáris konferen­cián történt incidensről beszél. Tár­gyilagosan meg akarja indokolni, miért tartotta szükségesnek a római interparlamentáris értekezleten a béke- szerződések revíziójának kérdését fel­említeni. 1925 május é a társaságban sokat forgó uriasz- szonyról-hallottam, hogy az udva­rukban lakó szegény munkáscsalád­nak féléves gyermekét mindannyi­szor gondjaiba veszi, valahányszor a szülők munkába mennek. Ez olyan csekélység és mégis olyan nemes dolog, amellyel a társadalmi különb­ségek kiélesedett problémáját min­den szónoklatnál jobban és egysze­rűbben meg lehetne oldani. Hisz bármily téren nyert több jó nem azért van az embernek, hogy kér­kedjék vele s több akarjon lenni, mint más, hanem hogy juttasson belőle annak, akinek kevesebbet adott az élet. A gyermek lelke tiszta, mint a napsugár, ne engedjük, hogy a nyo­mor által fáradttá legyen. Segítsünk ott, ahova az egyesületek keze el nem érhet, mert szégyenük meg­mutatni a szegénységet. Ilyen módon amellett, hogy lel­künket a jótett öntudatával nemesí­tenénk, segítségére lennénk a köz­nek is s előmozdítanánk azt, hogy hazánkat megint a Kárpátok koszo- ruzzák s a négy magyar folyó ön­tözze. Nagymagyarország legyen! (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom