Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-03-08 / 55. szám

64. évfolyam, 55. szám Nagykanizsa, 1925 március 8, vasárnap Ära 2©2bÖ korona T. P. Készpénzzel bérmentesítve Alispáni hivatal 24 Zalaegerszeg Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 1x7. szám POLBTIK&i MFILÄP Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra ...................... 90.000 korona AK TUALITÁSOK.. Irta: KELEMEN FERENC Gazdasági közvéleményünket apjaink égető kérdései közül íginkább a hitelválság foglal­koztatja. A napilapok és a szak­ajtó állandóan felszínen tartják zt a kérdést s napról-napra jabb és újabb ötletek és ko­moly tervek látnak napvilágot, íelyek mind gazdasági életünk súlyos betegségén óhajtanak sgiteni. Egy-két korábbi cik- emben — bár egészen röviden - magam is foglalkoztam ezzel kérdéssel s ismételten is rá­írhattam arra, hogy a hitelvál- 3g legjobb ellenszerei: a kül- Mdi kölcsön s az intenzív tőke- épzés. Sajnos, a földbirtok meg- ötöttsége s bizonyos belpoliti- ai bizonytalanságok miatt az legen tőke csak nagyon szerény rányokban szivárog be vérsze- ény országunkba, az általános epresszió pedig kevés alkalmat yujt uj tőkék képződésére. így emsok reményünk van ahhoz, ogy ezen az immár krónikussá ált betegségen hamarosan sé­rthessünk, bár a hitelélet ki- róbált régi szervei a fővárosi ankok és a vidék takarék pénz- írai is mindent elkövetnek, hogy ;azdasági életünknek ezt a ko- íoly baját mérsékeljék. Mert sak a baj mérsékléséről lehet zó. A pénzintézetek ugyanis iá már nem azok a hatalmas áketényezők, melyek hajdan oltak. Békében egy-egy kis idéki takarék is a maga üzleti ayonjában nagy hatalmat jelen­eit, ma bármely kisgazda va­gyona sokkal nagyobb, mint ;zámtalan jobbnak nevezett vi- iéki intézetünké. — Sok vi- léki takarék egész vagyona alig így-két vagon búza, holott haj­danában a legkisebb falusi pénz- ritézelnek is volt legalább 15 - 20 vagon búza értékű alaptőkéje 5 emellett saját tőkéinek legtöbb­ször íiz-huszszorosát kezelte óiyan betétekben, melyeknek zöme állandóan a pénzintézetnél maradt s igy azt a takarék akár kölcsön alakjában, akár egyéb­ként a gazdasági élet szolgála­tába állíthatta. Ma ezek a va­gyonok sokhelyen jelentéktelen arany-összegekre zsugorodtak össze, de a papirmilliók fiktiója némileg még takargatja szegény­ségüket, ha azonban életbelép a mérlegvalódiságra vonatkozó immár teljesen elkészült rende­let, akkor egy csapásra elibénk tárul a mi vidéki pénzintézeteink legnagyobb részének szánalmas szegénysége. Akkor nyilvánvaló lesz, hogy ezek a devalvált va­gyonú, alig pár ezer békebeli koronái reprezentáló kis intéze­tek tényleg nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel, támogatá­sukkal enyhítsék a hitelválságot, hiszen ezek az intézetek maguk is súlyos válság, a „leleplezés“ súlyos válsága előtt állanak. De a jobb intézetek, melyek előre­látó, óvatos üzleti politikával, vagy egy szerencsés ingatlan- vétellel, vagy árverésen rajtuk maradt objektumokkal békebeli vagyonuk , legnagyobb részét megmentették, sem képesek ezek­ben a nehéz időkben a hitelélet segítését oly mértékben vállalni, mint ahogy ezt hivatásuknál, régi tradícióiknál fogva és saját jól felfogott üzleti érdekükben is tenni szeretnék. Mert ha ezek az intézetek nagy ritkán arany- vagyonúk száz százalékát meg is mentették, nem menthették meg azt, ami a takarékpénztári tevékenykedés egyetlen, biztos alapja volt mindenkor: a saját tőkéjüket jóval meghaladó be­téteket. Ezek a békebeli betétek, a takarékpénztárak tőkereservoir- jaiban"összegyűlt gyümölcsöző pénzek voltak az a hatalom, az a pénzügyi erő, mely az elmúlt század hatvanas évei óta ezt az országot gazdaságilag erőssé, hatalmassá tette. Ezekből a be­tétekből épültek nagy részben azok a virágzó vállalatok és gyárkémények, melyeknek sötét Füstje büszkén gomolygott a fő­város egyre épülő palotái felett, hirdetvén a magyar munka, a magyar vállalkozó kedv, a ma­gyar szorgalom dicsőségét. Ezek a betétek ma már nin­csenek. A gazdasági életnek ez az ősereje elveszett a koronaromlás fertőjében. — Eltűntek a hatal­mas aranyszárnok, a tündöklő ■ A Skiililgjsraiiisiszteri tárca betöltése Bethlen Walke Lajosnak ajánlotta fel a küliigymlnisz- terséget — iCáiisy nem vállalja a pénzügyi tárcát cégek valósággal heroikus erő­feszítéssel dolgoznak azon, hogy kereskedelmi becsületüket, jó- hirnevüket, a rájuk szakadó so­rozatos nehézségek ellenére is megerősítsék, pedig a gazdasági válságra való hivatkozás olcsó absolutoriumot szerezhetne ré­szükre, ha, mint oly sok más kereskedő a fojtogató gondok elől a kényelmes fizetésképtelen­ség rendszeréhez folyamodná­nak ; .—■ ezek a komoly embe­rek a mostani gazdasági válság­nak e hős frontkatonái, minden támogatást megérdemelnek. A kereskedői társadalomnak ezt a részét meg kell mentenünk, mert ezek a jövő magyar kereskede­lemnek értékes, büszke zászló­vivői lesznek. Emdapest, március 7 Politikai körökben teljességgel be­fejezett dolognak tartják azt, hogy Scitovszky Tibor külügyminiszter nem tér vissza hivatalába, hanem ha egész­sége helyreáll, elfoglalja a Hitelbank vezérigazgatói állását. Beavatott forrásból arról értesülünk, hogy Bethlen miniszterelnök máris tárgyalásokat folytat a külügyminisz­teri állás betöltéséről. Ideiglenesen tudvalévőén Walko Lajos kereskede­lemügyi miniszter helyettesíti Sciíov- szkyt és Bethlen most végképen Walkónak ajánlotta föl a külügymi­niszter séget. A miniszterelnök további elgondo­lása az volt, hogy kereskedelemügyi miniszternek Buci Jánosi neveznék ki, aki szívesen venné ezt a tárca­cserét, mert a kereskedelmi tárca vezetéséhez több kedvet érez, mint a pénzügyminiszterséghez. Pénzügy- miniszter Kállay Tibor lenne. Ez a kombináció azonban egyelőre akadályokba ütközött: Kállay Tibor nem óhajt visszamenni pénzügymi­niszternek. A miniszterelnök tegnap tárgyalt Kállayval, aki azonban azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy a kereskedelmi tárca vezetését bízzák rá és Búd maradjon a pénzügyminiszter. A tárgyalások tovább folynak, azon­ban eredmény csak egy-két hét múlva várható, mert Bethlen most egyéb sürgős ügyekkel van elfoglalva. így többek között lefoglalja idejét a ro­mán kérdés. A budapesti román kö­vet ugyanis, aki a nemzetgyűlésen a Duea-ügyben elhangzott beszédek eredeti szövegét levitte Bukarestbe, visszaérkezett és ma megjelent Beth­len miniszterelnöknél. A szocialisták továbbra is passzivitásban maradnak A választójogi törvényjavaslainak a parlament elé terjesztése követ­keztében a passzív ellenzék uj hely­zet elé került. A választójogi törvényjavaslat Je- tárgyalására, mint ismeretes, 25 tag­ból álló külön választójogi bizott­ságot választ a keddi ülésen a nem­zetgyűlés és az egyes parlamenti pártok felszólítást kaptak, hogy a bizottságba küldendő képviselők ne­vét hozzák az elnökség tudomására. Peidl Gyulának a 8 Órai Újság­ban tett nyilatkozata szerint a szo­ciáldemokrata párt parlamenti frak­ciója «mai ülésén úgy határozott, hogy nem jelöl a választójogi bizott­ságba senkit a párt tagjai közül. Ami a passzivitás feladását je- jenti, nem történt határozat arra nézve, hogy a parlament plénumá­ban történő tárgyaláson részt vesz-e vagy sem. Egyébként az egész kérdés a hét­főn tartandó pártválasztmány elé kerül, amely véglegesen dönt a kér­désben. Smith főbiztos Budapestre ér­kezett. Smith Jeremiás népszövet­ségi főbiztos ma reggel Budapestre érkezett. Smith, ki több hétig üdült, igen jó színben van s még ma dél­előtt elfoglalta hivatalát. békebeli milliók s helyüket vér- telen, tehetetlen papirmilliárdok foglalják el a most nyilvános­ságra kerülő mérlegekben. A pénzintézetek ma már maguk is elsősorban hitelekkel dolgoznak, ezekre a sovány és bizonytalan hitelekre azonban komoly kon­struktiv munkát alapítani nem lehet. Ily körülmények között a pénzintézetek alig enyhíthetik az egész gazdasági életet fojtogató hitelválságot. Azonban rájuk ezek ben a nehéz órákban mégis ko­moly feladat vár. És pedig első­sorban az, hogy azokat a ko­moly vállalatokat és cégeket, melyeket a gazdasági válság ön­hibájukon kívül nehézségekbe sodor, megmentsék a meg nem érdemelt összeomlástól. Egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom